Sheela-na-Gigs néven foglaljuk össze azokat az elsősorban írországi és nagy-britanniai (de másodsorban spanyolországi, franciaországi, norvégiai svájci, sőt, cseh és szlovák) templomokban, várakban és egyéb épületekben található faragványokat, amelyek stilizált nőalakot formáznak eltúlzott szeméremtesttel, meglehetősen obszcén pozícióban. Egyébiránt különbség fedezhető fel a kontinensen és a szigetországban megmaradt Sheelák között: előbbieken gyakrabban szerepel férfialak is (míg Nagy-Britanniában és Írországban hiányzik), illetve a női alak testtartása jóval nyakatekertebb. Joanne McMahon és Jack Roberts képes útmutatója 101 írországi és 45 nagy-britanniai példát hoz fel. Talán a halál és a gonosz befolyás kivédését szolgálják (ezt sugallmazza ajtók és ablakok fölött történő elhelyezésük)? Vagy a középkori Európa templomainak groteszk vízköpőivel és kőszörnyeivel együtt a démonok távoltartása a céljuk?
A különös motívum származási helye vitatott. James Jerman és Anthony Weir szerint elsőként Franciaországban és Spanyolországban bukkant fel, majd a 12. sz. – ra elérte Angliát. A
szerzőpáros Jorgen Andersen munkáját folytatta, akinek 1977-ben kiadott „Boszorkány a falon” című műve az első szakkönyv a témában. Benne részletezi a megmaradt faragványok eloszlását a szigetország területén, s abból kitűnik, hogy Írországban főképp a 12. sz-i anglo-normann hódítás területén található meg e figura; a „tősgyökeres” ír vidékeken csak elvétve bukkanhatunk rá. Ez Weir és Jerman teóriáját támasztja alá, és a Sheelák külső, vélhetőleg nyugat-európai eredetét bizonyítja. Ami e nőalakok kivitelezését illeti, csúnyácska küllemük és eltúlzott vulvájuk társítva az egyházi környezettel, illetve a középkori keresztény moralitással, talán a bűnös nemi vágyak lealacsonyító voltát szimbolizálja (amelyek megtestesítője természetesen a szégyentelen asszonyállat:().
Egy másik elmélet szerint, melyet Joanne McMahon és Jack Roberts is oszt, a faragványok – a „green man” - hez hasonlóan – a kereszténység előtti termékenységközpontú vallás, avagy Anyaistennő tiszteletének maradványai. Ez megmagyarázná, miért eltérő számos Sheela anyaga, kivitelezésének stílusa a környezetétől, illetve miért van néhány az oldalára döntve:korábbi épületekből kerültek át a kora-keresztény templomokba.
Ami az elnevezés eredetét illeti, a faragványokkal kapcsolatban elsőként a királyi ír akadémia 1840-’44 – es időszakra vonatkozó jegyzőkönyveiben tűnt fel, mint egy tipperay megyei település, Rochester templomának homlokfalán megjelenő dombormű helyi neve.
Ugyanezidőtájt John O’Donovan egy szintén Tipperayben található másik falu, Kiltinane templomából ugyancsak Sheela-na-Gig néven írta le az ott látható hasonló figurácskát. Eredetiségét továbbra is vita övezi, minthogy nem fordítható le egyértelműen. A különböző magyarázatok közül említést érdemel Jorgen Andersen verziója, mely szerint a Sheela-na-gig formula egy ír kifejezésből (Sighle na gCíoch, jelentése: melles vénasszony/ a mellek asszonya) alakult ki. A másik hasonló értelmezés szerint a név forrása a Sile (a Sheela egyik lehetséges átirata) ina Giob, azaz guggoló Sheela. Több kutató megkérdőjelezi a fentiek hitelességét, hiszen a mellek csak néhány Sheela-ábrázoláson jutnak szerephez, s a nyelvi kapcsolat sem tisztázott ’ina Giob’ és ’na Gig’ között. Ugyanakkor a „sheela-na-gig” terminus az idős asszonyokra, banyákra használatos.
A különös motívum származási helye vitatott. James Jerman és Anthony Weir szerint elsőként Franciaországban és Spanyolországban bukkant fel, majd a 12. sz. – ra elérte Angliát. A
szerzőpáros Jorgen Andersen munkáját folytatta, akinek 1977-ben kiadott „Boszorkány a falon” című műve az első szakkönyv a témában. Benne részletezi a megmaradt faragványok eloszlását a szigetország területén, s abból kitűnik, hogy Írországban főképp a 12. sz-i anglo-normann hódítás területén található meg e figura; a „tősgyökeres” ír vidékeken csak elvétve bukkanhatunk rá. Ez Weir és Jerman teóriáját támasztja alá, és a Sheelák külső, vélhetőleg nyugat-európai eredetét bizonyítja. Ami e nőalakok kivitelezését illeti, csúnyácska küllemük és eltúlzott vulvájuk társítva az egyházi környezettel, illetve a középkori keresztény moralitással, talán a bűnös nemi vágyak lealacsonyító voltát szimbolizálja (amelyek megtestesítője természetesen a szégyentelen asszonyállat:(). Egy másik elmélet szerint, melyet Joanne McMahon és Jack Roberts is oszt, a faragványok – a „green man” - hez hasonlóan – a kereszténység előtti termékenységközpontú vallás, avagy Anyaistennő tiszteletének maradványai. Ez megmagyarázná, miért eltérő számos Sheela anyaga, kivitelezésének stílusa a környezetétől, illetve miért van néhány az oldalára döntve:korábbi épületekből kerültek át a kora-keresztény templomokba.
Ami az elnevezés eredetét illeti, a faragványokkal kapcsolatban elsőként a királyi ír akadémia 1840-’44 – es időszakra vonatkozó jegyzőkönyveiben tűnt fel, mint egy tipperay megyei település, Rochester templomának homlokfalán megjelenő dombormű helyi neve.
Ugyanezidőtájt John O’Donovan egy szintén Tipperayben található másik falu, Kiltinane templomából ugyancsak Sheela-na-Gig néven írta le az ott látható hasonló figurácskát. Eredetiségét továbbra is vita övezi, minthogy nem fordítható le egyértelműen. A különböző magyarázatok közül említést érdemel Jorgen Andersen verziója, mely szerint a Sheela-na-gig formula egy ír kifejezésből (Sighle na gCíoch, jelentése: melles vénasszony/ a mellek asszonya) alakult ki. A másik hasonló értelmezés szerint a név forrása a Sile (a Sheela egyik lehetséges átirata) ina Giob, azaz guggoló Sheela. Több kutató megkérdőjelezi a fentiek hitelességét, hiszen a mellek csak néhány Sheela-ábrázoláson jutnak szerephez, s a nyelvi kapcsolat sem tisztázott ’ina Giob’ és ’na Gig’ között. Ugyanakkor a „sheela-na-gig” terminus az idős asszonyokra, banyákra használatos.
Barbara Freitag 1840-nél korábbi említésekről számol be ’Sheela-Na-Gigs: Unravelling an Enigma” c. könyvében. Sheela-na-Gig – nek nevezték a királyi haditengerészet egyik hajóját, illetve egy 18. sz. – i táncfajtát is. Több, az 1700-as évek végéről származó forrás említi hagyományos ír táncként, ’Shilling a Gig’ és ’Sheela na Gigg’ formában. A haditengerészet nyilvántartása szerint a név jelentése ’ír tündérmanó (nőnemű)’. Fretiag azt is felfedezte, hogy a „gig” szócska az észak-angol szlengben a női genitáliákra utalt. A modern ír szlengszókincs szintén tartalmaz egy hasonló kifejezést (Gigh), ami tovább bonyolítja az összképet.
Weir és Jerman a Sheela nevet használja, de csak mert addigra az meghonosodott a köztudatban; gyakran élnek (mindkétnembeli figurákra) a magamutogató (’exhibitionist’) kifejezéssel is. Rámutatnak arra, hogy Andersen könyvének címe (Boszorkány a falon) akár a különös faragványok megfelelő titulusa lehetne. Andersen szerint semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy e nőalakok széles körben elterjedt, közismert elnevezése Sheela-na-Giggs lett volna; szerinte csak a 19. sz. második felétől bukkant fel ez a változat, „amikor is a Sheela-figurák értelmezése homályos volt, és a közvélemény idegenkedett az általuk megtestesített vulgáris nemiségtől”. H.C.Lawlor Írország és Nagy-Britannia Királyi Antropológiai Intézetének kiadványában, a ’Man’ 131. évfolyamában (1931 január) leszögezi: a Sheela-na-gig névnek nincs etimológiai alapja, s meglehetősen értelmetlen, abszurd agyszülemény.
A figurák nevéről rögzített legöregebb adat 1781-re datálódik. A ’The History of the Isle Wight’ (R. Worsley tollából) ’A Bálvány’-ként említi egyiküket, vélhetőleg a Wight szigeten fellelhető Binstead-faragványt. A ’Bálvány’ megnevezéssel él 1795- ben J.Albin is, és így hívtak 1783 körül az írországi Luskban egy, mára elveszett Sheelát.
Weir és Jerman a Sheela nevet használja, de csak mert addigra az meghonosodott a köztudatban; gyakran élnek (mindkétnembeli figurákra) a magamutogató (’exhibitionist’) kifejezéssel is. Rámutatnak arra, hogy Andersen könyvének címe (Boszorkány a falon) akár a különös faragványok megfelelő titulusa lehetne. Andersen szerint semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy e nőalakok széles körben elterjedt, közismert elnevezése Sheela-na-Giggs lett volna; szerinte csak a 19. sz. második felétől bukkant fel ez a változat, „amikor is a Sheela-figurák értelmezése homályos volt, és a közvélemény idegenkedett az általuk megtestesített vulgáris nemiségtől”. H.C.Lawlor Írország és Nagy-Britannia Királyi Antropológiai Intézetének kiadványában, a ’Man’ 131. évfolyamában (1931 január) leszögezi: a Sheela-na-gig névnek nincs etimológiai alapja, s meglehetősen értelmetlen, abszurd agyszülemény.
A figurák nevéről rögzített legöregebb adat 1781-re datálódik. A ’The History of the Isle Wight’ (R. Worsley tollából) ’A Bálvány’-ként említi egyiküket, vélhetőleg a Wight szigeten fellelhető Binstead-faragványt. A ’Bálvány’ megnevezéssel él 1795- ben J.Albin is, és így hívtak 1783 körül az írországi Luskban egy, mára elveszett Sheelát.
Folyt. köv.
A kiltinane-i templom Sheelája
A kiltinane-i vár Sheelája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése