A név önmagáért beszél - íme az (északi) őszapó. A verébalkatúak (Passeriformes) rendjébe, s azon belül az őszapófélék (Aegithalidae) családjába tartozó, kis termetű énekesmadár, számos alfajjal. Hazánkban védett, eszmei értéke 10 000 ft, az IUCN szerint a LC (Least Concern - kevésbé veszélyeztetett) kategóriába tartozik. Areája magában foglalja Európa szinte teljes területét, beleértve egyes Közel-Keleti tájakat is; egyedül a Baltikum zordabb vidékeiről hiányzik. Magyarországon általánosnak mondható, stabil költőpopulációval rendelkezik. Állandó madár, habár kóborolhat, s előfordulhat, hogy a téli etetőkön megjelenő példányok a kontinens északi régiójából érkezett átmeneti vendégek.
Aprócska termetű, de jellegzetes megjelenésű. Kis testéhez hosszú, vékony farok csatlakozik, feje jellegzetesen kerekded, piciny csőrrel (ami, hogy egy személyes közbevetést tegyek, véleményem szerint ellenállhatatlanul aranyos:)). Hossza 14 cm, szárnyfesztávolsága 16-19 cm, súlya 7-10 g. Tollazata javarészt fekete-fehér, itt-ott rózsaszínes beütéssel (az egyes alfajok eltérő, északról dél felé haladva mind sötétebb árnyalatúak). Szeme felett sötét sáv húzódik.
Táplálékát ízeltlábúak (pókok, bogarak, hártyásszárnyúak, lepkék és hernyóik) alkotják, telente magokat fogyaszt, gyakori látogató az etetőn, sokszor cinkecsapatokkal együtt. Inkább a sík,- és dombvidékeken honos, nem húzódik fel a hegységekbe; cserjések, dús aljnövényzetű lomberdők, fiatal fenyvesek, kertek, gyümölcsösök lakója.
Ágvillákba, indák szövevényébe, bokrok sűrűjébe építi mohából, zuzmóból, illetve pókhálóból és hernyófonálból álló, zacskószerű fészkét. A kotlás áprilisban kezdődik meg, a 9-12 tojásból a fiókák 12-13 nap után kelnek ki, s nagyjából három hetesen hagyják el a fészket. Évente egyszer költ.
Tündéri, nem?:)
Ráakadtam egy kiváló magyar természetfotós blogjára (tőle származik az utolsó fénykép) - érdemes rájárni:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése