3

Gondolkodtam valami frappáns nyitány, például egy hangzatos pogány áldás megkomponálásán. Aztán eszembe jutott, hogy nemrég összeállítottam egy turmixot különféle regösénekekből. A regölésről annyit illik tudni, hogy gyökerei pogány múltunkig vezetnek vissza. A regösök Karácsony és Szilveszter (egyszóval a téli napforduló és az újév kezdete) közti időszakban járták a falut, s az egyes házaknál meg-megállva jókívánságokkal halmozták el az ott lakókat. A hagyomány a hajdani sámánok, sámán-énekesek termékenység,- és bőségvarázslatainak emlékét őrzi. A kultikus eredetet támasztja alá a gyakorta előforduló "régi szokás", "régi törvény" kifejezés, a varázsmondóka szerves részét alkotó Csodaszarvas-motívum, illetve a "haj, regö rejtem", "haj regő rejtő" refrén. A rejtezés szó a révülés szinonimája a népi köznyelvben (példának okáért a halottlátó vagy 'mondó', ha kéréssel fordultak hozzá, lefeküdt, "elrejtezett", - azaz transzba esett - úgy kommunikált az elhunytak szellemével, s hozta a választ.), gyökerük közös, kéz a kézben a 'reg' szócskával, amely a 'rek' gyökkel korrelál, s a sámán eksztatikus hevületére utal. Önkívületi állapotban a sámán egyfajta hőérzetet tapasztal, s idővel e hév, valamint a lélekutazás ugyanazon kifejezésben fonódott össze (lásd: rekkenő hőség; elrekkenteni valamit, valakit: megölni - vesd össze a révület alatti tetszhalott állapottal- , eldugni, elrejteni.) A refrén indulatszava, a 'haj' és társai (hej, huj) középkori szerzők szerint a 'pogány magyarok istentelen csatakiáltása, amellyel démonaikat hívják'. E kiáltások a szellemvilággal való kapcsolatkeresést, az érzelmi felindulás fokozását, az eksztázis gerjesztését (csaták előtt nyilván a harci kedv felélesztését) célozták (vö. a ma biztatásra alkalmazott "hajrá" kifejezéssel).

Figyelemreméltó a Csodaszarvas központi szerepe. Az autentikus regösénekekben rendre megjelenik a lángoló agancsú gím képzete, s gondolkodjunk csak el azon, milyen szoros párhuzamot mutat ez a téli napforduló idején újjászülető Napisten mondájával, illetve a nyugati kultúrák Szarvas Isteneivel.

Természetesen a pogány szokások kénytelen-kelletlen keresztény bőrbe bújtak a túlélés érdekében, ezért is hallható gyakorta, ahogy a regösök már a dal nyitányában leszögezik: "nem vagyunk mi rablók, Szent István szolgái" illetve "régi szokás szerint szabad megtartani", mintegy bizonygatván, hogy tevékenységük a keresztény egyház, illetve uralkodók által szentesített.

Maga a "regös" státusz is érdemel néhány szót. Hajdan a regölést nyilvánvalóan a sámán (hazai megfelelője), s esetleg annak segédei végezték, egyértelműen mágikus atmoszférával körítve. A kereszténység államvallása tétele után a hajdani tudók 'praxisa' számos fragmentális szerepkörre tagozódott szét (úgymint garabonciás, halottlátó, mondó, vajákos, etc). Ezek a 'sámán' képességeinek, tudásának bizonyos szeleteit őrizték tovább (az időjárás befolyásolása, a szellemvilággal való kommunikáció, jóslás, gyógyítás, etc.). A regölésben fontos szerepet játszik a rím, a ritmus és a dallam, ami a bűbájolás régi eszköze, s a verselésre való képesség, a költői hajlam a varázstudó ember sajátja. Innen már csak egy lépés, hogy a királyi, nemesi udvarok regöseire asszociáljunk, akik ugyan nem mágikus tartalommal, de a költészet erejével örökítették meg a korok emlékeit. Kézenfekvő párhuzam a 'bárd', aki énekmondó, históriás, illetve bűbájos, tudó egyszemélyben. Ugyanazon jelenség tapasztalható mindkét fogalom esetében, s mutatja, milyen szorosan összetartozik zene és mágia.

No, hát elég a szócséplésből. Az alábbiakban (vagy inkább a fentebbiekben) megtaláljátok a kies hazánk különböző szegleteiből gyűjtött regösénekekből elegyített újévi kompozíciót. Kívánom, hogy valamennyietek életébe legalább annyi áldás érkezzen, amennyit a dal említ - ha nem is feltétlen kecskék és kolbászok képében:). Sikerekben és eredményekben gazdag, örömteli új esztendőt!

Hulló Eső, 2011-01-01