Mától új időszámítás indult az életemben: az éhezés és önsanyargatás újabb 90 napja.
Már egészen elfelejtettem, milyen érzés gyümölcsturmixot szürcsölgetni, miközben a többiek szalámis pirítóssal tömik magukat, ebédnél beérni két tükörtojással a komplett menü helyett, korgó gyomorral számolgatni a délután csigalassan tovavánszorgó perceit, hogy aztán vacsorára négynapos virslit ehessek. Mindez megtetézve egy órányi - igaz, meglehetősen szoftos - tornával.
És ez volt a fehérjenap, nekem, mint obligát húsfogyasztónak, kétségtelenül a kulináris élvezetek tetőfoka a diéta ideje alatt.
Mi lesz holnap?!...
Hulló Eső, 2011-01-03
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése