juhhé!

Gyönyörű idő van, fúj a szél, a magasban jéghegyként tornyosuló, habcsók-fehér felhők hömpölyögnek méltóságtelesen, hétágra süt a nap... (apropó, elgondolkozott már valaki azon, hogy e szólásunk vonatkozhat akár eleink samanisztikus világképének világfájára  is?)... az ég mámorítóan kék, legszívesebben fejest ugranék végtelenségébe
mi lehet ennél szebb? nyári vitorlázások, hófoltos hegygerincek, kristályvízű patakok, rozsdabarna estélyibe öltöző erdők, pirosra érő csipkebogyók, nagy utazások távoli emléke mosolyog rám ilyenkor

Áldás!
Hulló Eső, 2010-08-30