2010. augusztus 31., kedd

egy wicca útja 2

Alkonyat.
Ónszürke, nedves hasú, sima felhőtakaró borul a tájra. Kitartó, apró szemű, hideg eső permetez belőle a reszkető földre.
Nyugaton azonban a naplemente színei szövik át a nyirkos fellegfüggönyt. A mogorva égi hadsereg bársonyos narancsvörös, parázs-piros, halvány szürkésrózsaszín árnyalatokba öltözik. A horizonton, ég és föld találkozásának keskeny vonalában mintha lángolna a mennybolt.
A nedves aszfalt, a rajta hízó pocsolyák, az út szélén rohanó patakocskák egyaránt rózsaszín selyemfényben csillognak. A szemközti dombok haragoszöld gerincét párás aranyfénybe burkolja az ég búcsúzó ura. Fölöttük magas ívű, dupla szivárvány feszül ki a kormosnak tetsző háttér elé, két pillére hétszín ragyog, derengő varázslatot hintve e világra...
Meglátni a szépséget, az istenit, a múlandót és örökkévalót e pillanatokban: ez is része egy wicca útjának. Fontosabb, maradandóbb, mint a csalódások.

Áldás kísérjen benneteket!
Hulló Eső, 2010-08-31

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése