2010. augusztus 31., kedd

egy wicca útja

Tegnap este azon tűnődtem, hogy az eredmények, amelyeket én - wiccaként, újpogányként - sikerélménynek könyvelek el, az általános, össznépileg elfogadott társadalmi értékrenddel mérve semmitmondóak. Kivel oszthatnám meg afeletti örömömet, hogy írtam egy új dalt, vagy hogy az alkonyi esőben sétálva meghallottam az Istennő sóhaját? Kinek újságolhatnám el, hogy szerkesztettem a weblapom egyik menűpontját, hogy kapcsolatba kerültem más hittársaimmal, hogy ráakadtam a youtube-on egy gyönyörű, pogány dalra? Nem pusztán a családom és közvetlen környezetem vallási felfogása, hanem az általános, teljesítményorientált, sikerközpontú, materialista, anyagias, korlátolt társadalmi gondolkodásmód is megnehezíti, hogy megértsük egymást. Míg a keresztény közösség a wicca teológiai oldalát ítéli el, addig a vallási téren közömbös réteg az ezotéria, okkultizmus, mágia iránt viseltetik mélységes kételyekkel (megértem, hiszen annyi ellentmondás, annyi hiteltelenség, annyi bizonytalanság övezi e témát). S akkor még nem is szóltam a többi újpogány irányzatról, amelyek mindegyike - az elfogadás, a béke és a szeretet jegyében - szüntelenül igyekszik felüllicitálni a többit.
Én meg ott állok egyszál magamban, szerencsétlen kis wicca, és majd szétreped a szívem, hogy valakivel megoszthassam túlcsorduló gondolataimat- tudván, hogy talán egész életemben mentális magányra leszek ítéltetve. Hisz a pogányság oly sok szabadságot, kötetlenséget hagy követőinek, hogy meglehet, sosem fogok nekem való közösségre lelni benne. Túlságosan is sokféleképp értelmezzük az élet, halál. mágia, transzcendencia kérdéseit - épp ez a gyönyörű, s épp ez az, ami jóformán lehetetlenné teszi, hogy azonos módon gondolkodó barátokat találjak. Ám ha még sikerül is, a környezet, amelyben mindennapjaimat élem, valószínűleg sosem lesz ideális mértékben toleráns és befogadó a hitemet illetően. Nem fogom tudni megosztani legbensőbb örömeimet, bánataimat, élményeimet és tapasztalataimat; az eredmények, amelyeket wiccaként lobogtatok, a külvilág számára értéktelenek lesznek, a célok, törekvések, tanulmányok pedig érthetetlenek és abszurdak.
Ez lenne egy wicca útja?... Vagy minden újpogány útja?...
Vagy mindenkié, aki kilóg a sorból?...


Hulló Eső, 2010-08-31

1 megjegyzés:

  1. Kedves Huyana!
    Én is teljesen ugyan így érzek,és teljes mértékben megértelek.Bár nekem van egy "tanuló társam" 2-3 hete,de nekem ez is kevés :-) Ha megtisztelsz bizalmaddal,írj e-mailt,mert nagyon örülnék annak,ha egy wicca tapasztalatai,élményeit olvashatnám.
    Üdvözlettel: Mya
    e-mail: rainbowlover33@gmail.com

    VálaszTörlés