samhain megfelelései

Egyéb nevei: All Hallow's Eve, Allantide, almafesztivál, aratási otthon, árnyünnep, El Dai del Muerte,  Geimredh, gyertya-éj, halálünnep, Halloween, Hallowmas, halottak napja (Feile na Marbh), harmadik aratóünnep, Hollantide, Kala Gounv (november eleje), Ken, Martinmas, minden lelkek napja,  mindenszentek napja, Nos Calan Galaf (a tél első napja), Oidhche Shamhna, ősök éje, Pomonia, Saman, Samain, Samhuinn, Samonios, Sauin, szellemek éjszakája

Füstölők: benzoé, fehér üröm, fekete üröm, fenyő, mirha, pacsuli, szantálfa, szerecsendió, zsálya

Eszközök: seprű, üst, tarot, obszidián gömb, pendulum, rúnák, oghamok, Oujia táblák, varázstükör, fekete üst vagy fekete tintával vagy vízzel töltött fazék

Kövek: fekete obszidián, ónix, füstös kvarc, pirit, borostyán, hematit, minden fekete kő, tiszta kvarc, márvány, homokkő, gyémánt, rubin, szén, gránit, tigrisszem, szodalit

Fémek: arany, vas, acél, sárgaréz

Szimbólumok, dekorációk: alma, őszi virágok, makk, denevér, fekete macska, csontok, kukoricaszár, színes levelek, holló, halál/haldoklás, jóslás és a hozzá kapcsolódó eszközök, szellemek, lopótök, kukorica, töklámpás, dió, tölgylevelek, gránátalma, tökök, madárijesztő, kasza, fogyó hold, madártoll

Színek: fekete, narancs, piros, fehér, ezüst, arany

Ételek: alma, tökmag, mogyoró, forralt bor, almabor, kukorica, marhahús, kenyér, herbatea, tök, fehérrépa, mandula, tőzegáfonya, piték, burgonyapüré, sültburgonya, sertéshús

Istenségek: Anubis, Arianrhod, Asztarté, Baba Yaga, Beansidhe, Belili, Bran, Caillaech Beara, Cernunnos, Cerridwen, a Banya, Sötét Úr/Úrnő, Deméter, Hathor, Hel, Inanna, Istár, Ízisz, Káli, Koré, Lakshmi, Lilit, a Mórrigan, Nepthys, Ódin, Ozirisz, Oya, Perszephoné, Pomona, Rhiannon, Tlazotetl, Hekaté, Herne, Hádész, Dagda, holtak istenei/istennői

Növények: mandula, alma, babérlevél, körömvirág, fahéj, fokhagyma, gyömbér, mogyoró, bürök, mandragóra gyökér, fekete üröm, csalán, golgotavirág, fenyőtű, tök és tökmag, rozmaring, ruta, zsálya, napraforgó szirom és mag, tárkony, vad ginszeng, fehér üröm, éger, dió, ökörfarkkóró, nadragulya, gránátalma, kukorica, krétai szurokfű

Állatok: szarvas, macska, denevér, bagoly, sakál, elefánt, kos, skorpió, kócsag, holló, vörösbegy, az alvilág kutyái, kígyó

Használható: szexuális mágia, rossz szokások elhagyása, elűzés, tündérmágia, mindenféle jóslás, gyertyamágia, asztráltest kivetítés, előző életek, sötét hold misztériumok, tükörrel végzett varázslatok, védelem, belső munka, kiengesztelés, akadályok leküzdése, inspiráció, átmeneti munkák vagy egy munka betetőződése, kimutatni a változásokat, kreatív képzeletek, kapcsolatot létesíteni a holtakkal és tiszteletük,  szerelem-, férj- és haláljóslás, transzformáció, az élet leckéi, teherbe esés

(a cikket mindenestül az Erdei varázslatokról kölcsönöztem)

pomona

A wicca tradíció Samhainhoz rendeli Pomonát, noha valójában csak áttételesen kötődik hozzá - a gyümölcsfák római istennőjének ugyanis magához a gyümölcsszürethez nem volt köze, csak a fák virágzásához. Neve a latin 'pomum'= gyümölcs szóból ered, s azon kevés római istenséghez tartozik, akiknek nincs görög megfelelője (ugyan az 'istenség' jelen helyzetben nem megfelelő kifejezés, hiszen Pomona voltaképpen erdei nimfa volt, az élővilág és az emberi környezet felett őrködő Numia tagja). A gyümölcsfák telepítését és gondozását felügyelte, jelképe a metszőkés. Főpapját 'flamen Pomonalis'-nak nevezték; s szent ligete, a Pomonal Ostiához, Róma ősi kikötőjéhez közel terült el. Miután több erdőistenség (Sylvanus, Picus) szerelmét visszautasította, végül Vertumnus felesége lett, mert amaz csellel lépre csalta őt. Vertumnus (akinek tisztelete az etruszkoktól származott át a római kultúrába) a gyümölcsfák és kertek ura, ahogy az évszakok változásának, a növények növekedésének is. A megközelíthetetlen, szűzies nimfát úgy sikerült meghódítania, hogy magát vénasszonynak álcázva bebocsátást nyert Pomona kertjébe. Beszélgetésük közben aztán ecsetelte szíve hölgyének a szerelmes udvarló visszautasításának esetleges veszélyeit, kellőképp elrettentve Pomonát attól, hogy következő kérőjének ellenálljon. Kettejük közös ünnepe augusztus 13. - án volt, ám a római uralom alá hajtott kelta területeken Pomona alakja - a közkeletű források szerint - beleolvadt az utolsó aratásünnep, a nyárvége-fesztivál, vagyis Samhain mitológiájába. 

Noha kevésbé ismert hölgye a római pantheonnak, számos neves művészt megihletett (köztük Rubens-t, Rembrand-t). Általában fiatal leányként ábrázolják, kezében gyümölcsökkel vagy a már említett metszőkéssel. Gyakori, hogy férjével közösen jelenítik meg, hiszen kettejük egysége jelképezi a vegetáció feléledését, kivirulását, a termékeny jövő ígéretét. 

gombaőrület

Tegnap délután bóklászni indultam az erdőbe, és szentül megfogadtam, hogy ezúttal nem ragadok le az első 500 méteren, nem veszem elő a fényképezőgépem két másodpercenként, nem ülök le a rengeteg határában álló roppant Tölgy tövében, hogy némi társalgást folytassak vele, nem csatangolok a patakmederben. Az volt a tervem, hogy 2-3 óra alatt végigjárom az egyik ismerős lovagló-útvonalat. Gyönyörű időt kaptam hozzá: az egész délelőtt szakadó eső elállt, frissítő szél fújta szét a kócos felhőket, s közöttük átkukucskált a Nap. Minden adott volt egy kellemes hétvégi kiránduláshoz.

Egészen addig, míg az erdőbe lépve bele nem botlottam az első őzlábgombába. Aztán a másodikba, harmadikba, negyedikbe, huszonötödikbe, és végül vérszemet kaptam. Megszállott módjára csörtettem keresztül az ösvény menti, sűrű fiataloson, amelyben valósággal kaszálni lehetett volna a gombákat.  Negyedóra alatt teleszedtem egy nagy bevásárlószatyrot (szégyenszemre csak az volt nálam a hátizsákomon kívül) gyűrűs tuskógombával, őzlábbal, széleslemezű fülőkével, barna csengettyűgomábal. Egy bokor alatt észrevettem egy sereg mulatságosan csúszós-nyálkás elefántcsont csigagombát fehérleni, és épp nekiálltam volna módszeresen learatni őket, mikor rájöttem: egy csinos kis boszorkánykört bolygatok. És noha vélhetőleg itt, a Kárpát-medencében e gombakarikák meglehetősen ártalmatlanok :), már csak az alakzatban megnyilvánuló természet-adta szimmetria és szépség kedvéért is felhagytam a megdézsmálásával. 

Két órával később még mindig nem jutottam messzebb az erdőhatártól, mint az a bizonyos bűvös fél kilométer, de volt egy szakajtónyi gombám, és teljesen bezsongva kutattam volna még tovább, ha nem aggódok a már begyűjtött, meglehetősen ázott rakomány épségéért. Végül erőt vettem magamon, és valósággal kimenekültem a rengetegből. Hazafele menet persze nem tudtam megállni, hogy útba ne ejtsek egy kaszálórétet, ahol kifogyhatatlan szegfűgomba-tömkeleg nő, pöffetegekkel és tarlóőzlábbal körítve.  

Borzalmas, telhetetlen haspók vagyok.

:)

folyamatban a tisztítás

minden tuskógombák királya - valósággal ijesztő ez a méret

boszorkánykör, tündérgyűrű

Boszorkánykörnek (angolul fairy-ringnek, vagyis tündérgyűrűnek) a többé-kevésbé szabályos körben növő gombák alkotta karikát nevezzük. Létrejöttének magyarázata egyszerű: ideális körülmények között, egyenletes tápanyagellátottságú talajon a gombafonalak szövedéke, a micélium (ami a gomba voltaképpeni testét alkotja) kör alakban terjeszkedik. Idővel középről kiindulva az idősebb részek elhalnak, így a telep nagy gyűrű formáját veszi fel, s értelemszerűen a képződő termőtestek elrendeződése is ezt követi. A gyűrű 'nyomvonalán', illetve belsejében a fű (aljnövényzet) általában dúsabb, sötétebb, ezért a boszorkánykör akkor is felfedezhető, ha a termőtestek nem láthatók. Ez annak köszönhető, hogy a gomba és társnövénye között szimbiotikus kapcsolat áll fenn. A gombafonalak a növényi partner gyökerei köré rendeződve átveszik a gyökérszőrök szerepét, és vizet, valamint ásványi sókat szállítanak a növénynek (mivel a micélium igen nagy kiterjedésű, sokkal nagyobb felületen, sokkal hatékonyabban tudja felvenni és továbbítani e fontos tápelemeket, mint a gyökérszőrök), míg az szerves tápanyagokat szolgáltat a gombának. Érdekesség, hogy a micélium, amennyiben több, egymás közelében elhelyezkedő (általában azonos fajú) növény gyökereit is behálózza, a növényegyedek közti transzportot is lehetővé teszi (a szimbiózis ilyen mérvű kifinomultsága számomra legalább olyan izgalmas, mint az Avatar Pandorájának élőlényeit összekötő mentális háló. Becslések szerint bolygónk hajtásos növényeinek körülbelül 80%-a él szimbiotikus kapcsolatban egy gombapartnerrel; erdősítésekben már alkalmazzák a technikát, miszerint a csemetéket eleve a megfelelő gombfaj micéliumával együtt telepítik el, ami által a megeredésük biztosabb, fejlődésük gyorsabb, a pótlási szükséglet pedig elhanyagolható a hagyományos eljáráshoz képest. Mindez jól példázza, hogy a földi ökoszisztémát varázslatosan árnyalt, összetett és bonyolult kölcsönhatások rendszere tartja fent, s hogy az élővilág egységre törekszik, egységben gondolkodik - szemben a magát a környezeti tényezőktől függetleníteni, a természet törvényei alól kivonni igyekvő emberrel, az individuum diadalát kereső nyugati kultúrával.)

A titokzatos karika persze megmozgatja a fantáziánkat. Már elnevezése is sokatmondó, s nem csak a magyar nyelvben: a németek szintén boszorkánygyűrűnek (Hexenring), a franciák varázslók körének ('ronds de sorciers'), az angolok tündérgyűrűnek (fairy ring) hívják.
A németek szerint a boszorkánykörben boszorkányok lejtették táncukat a Walpurgis-éjen; a holland hiedelmek az Ördög tejköpülőjét állítják bele. Tirolban a boszorkánykörök létrejöttét azzal magyarázzák, hogy a sárkányok tüzes farka repülés közben a földet érintette; az ilyen területeken hét évig semmi nem nőtt, csak mérges gomba.
Angliában, Skóciában, Írországban, a skandináv területeken a gombakör létrejöttét a tündérek táncával magyarázták. A középkori (12. sz.-i) forrásművekben felbukkanó "elfenringewort" kifejezés a tündérek tánca nyomán hasonlóképp köralakban növő százszorszépekre utal. 1628-ban Olaus Magnus úgy vélekedik, a tündérgyűrű (itt már gombákra vonatkoztatva) a körtáncot járó elfek lába nyomán beleég a földbe. Skandináviában a gombakört (elfdans) szintén e különös lényekkel hozták összefüggésbe, s úgy vélték, aki belelép, megláthatja a tündenépet - de rabjává is válik csalfa varázsuknak.
Walesben a boszorkánygyűrű neve 'cyclh y Tylwyth Teg'. A 19. században a tündéreket majdnem minden walesi gyűjtésanyag az erdőben táncoló csoportként írja le, s itt (csakúgy, mint Skóciában), a tündérgyűrűről, a táncukat lejtő elfekkel való találkozásról szóló történetek teljesen hétköznapinak - olyannyira, hogy néhány walesi adatközlő állította: maga is csatlakozott a vigadalomhoz. A viktoriánus kor folkloristái a tündéreket a boszorkányokkal hozták kapcsolatba, azon közös pontra alapozva, hogy mindkét népség szokása az erdőben mulatozni. E dínom-dánom általában holdvilágos éjjeleken zajlott, s a boszorkánykör az egyszerű halandó számára másnap reggel vált láthatóvá.

A mendemondának számos helyi változata szolgáltat további részleteket. Egy, a 20. sz. elején rögzített ír tradíció értelmében a tündérek előszeretettel táncolnak körbe galagonyafákat, így a gyűrű is gyakorta bukkan fel azok alatt. Egy skót adatközlő azt állította, a tündék a gombákra ülnek, vagy étkezőasztalul használják azokat. Egy devoni legenda szerint Dartmoor határában, alkonyattájt olykor fekete tyúk jelenik meg fekete csibéivel a boszorkánykörben. A walesi és manx hiedelmekben az 1960-as évek környékén új motívum tűnik fel: a gombakör egy földalatti tündérfalu helyét jelöli (ezen asszociációk bizonyos, kiemelt helyekhez kötődtek, például a dartmoor-i 'Pixie's Church'-höz, amely sziklaformációt gombakör övezte).
Európa-szerte tiltott a boszorkánygyűrű átlépése. Franciaroszágban úgy vélik, a kör felett dülledt szemű, ronda varangyok őrködnek, s megátkozzák azt, aki átlépni vagy megbontani merészeli. Másutt a körbe lépő halandót az a veszély fenyegeti, hogy fél szemére megvakul. Egy ír legenda beszámol egy gazdáról, aki - szomszédai tiltakozása ellenére - csűrt húzott fel a tündérgyűrű helyén. Éjszaka aztán mély öntudatlanságba merült; tetszhalott állapotából a helyi 'tündér-doktor' gyógyította ki, megtörve az átkot. A gazda, miután magához tért, elmondta: álmában az aprónép a csűr lebontására utasította.
A leggyakoribb elképzelés azonban az, hogy aki belép e mágikus térbe, az láthatatlanná válik a halandók számára, és többé képtelen elhagyni a kört. Gyakori, hogy a tündérek a gyűrűbe tévedő halandót táncra kényszerítik, míg az végső kimerültségében holtan rogy össze, avagy megőrül (ez a motívum - a gombakörtől függetlenül - a hazai szépasszony-hiedelmekben is megjelenik).  Walesben úgy tartják, a tündérek kimondottan igyekeznek maguk közé csalogatni, táncra csábítani az óvatlan emberfiát. Egy 19. századi walesi legenda erről így számol be:

"... [a pásztor] meglátta a tündérgyűrűt (Tylwyth Teg), mintha apró katonák járták volna körtáncukat. Elindult a dáridó színhelye felé, és hamarosan a kör közelébe húzódott, amelyben, egyéb nők és férfiak vidám társasága közepette e parányi harcosok ropták hárfamuzsika mellett. Sosem látott még ilyen jókiállású, s ilyen elbűvölően kedélyes népséget. Nevető arccal hívták maguk közé, amint kéz-a-kézben forogtak, oly meredeken hátradőlve, hogy csaknem elestek. Mindeközben azonban odafigyeltek, hogy megtartsák a tökéletes köralakzatot, attól soha el nem tértek. Azok közül, akik nem táncoltak, néhányan felkapaszkodtak a közelben álló vén dolmenre, mások fogócskáztak, meglepő fürgeséggel és a legnagyobb élvezettel. Megint mások apró, de leírhatatlanul gyönyörű formájú fehér lovakon lovagoltak fel,-s alá. Mindez teljes csöndben zajlott; noha a pásztor látta a hárfákat, hangjukat nem hallotta. Még közelebb húzódott hát, s végül megkockáztatta, hogy betegye lábát a varázslatos körbe. Abban a pillanatban füle megtelt a legédesebb, legdallamosabb muzsikával, amit valaha életében hallott..."
A kör átlépése a Walpurgis-éjen és Halloweenkor a legveszélyesebb (nyilván ez összefüggésben áll azzal, hogy ezek a napok, mint a természet körforgásának felezőpontjai, mint a nyári és téli, a világos és sötét félév közti fordulók, maguk is világosság és sötétség, élet és halál, valóság és misztikum határán lebegnek). Egy forrás szerint a pásztort, aki véletlenül megzavarta a tündérek ünnepi készülődését, az elfek foglyul ejtették és rabként tartották (végül azonban beházasodott közéjük, szóval annyira nem járhatott rosszul :)).
Még a körben növő fűről történő harmatgyűjtés, vagy az ott nyíló virágok leszedése is balszerencsét zúdít a halandó fejére. Más hiedelem szerint arra, aki az üres gyűrűbe lép, korai halál vár. A 20. században Sommersetből jegyezték fel azt az elgondolást, miszerint a körön átsétáló tolvaj vagy gyilkos (bűnöző) nem kerülheti el méltó büntetését (akasztás).

A tündérgyűrűből való kiszabadulás gyakran igényel külső beavatkozást. A 20. század korai szakaszában a walesiek a következő taktikával éltek: vad majorannát és kakukkfüvet dobtak a körbe, hogy megrészegítsék a tündéreket. Mások vassal érintették meg az áldozatot, így törve meg a gyűrű varázsát. Egyes források azt javasolják, az elbűvölt, megbabonázott áldozatot egyszerűen ki kell rántani a körből - noha ez nehezebb lehet, mint amilyennek hangzik. A Langollen-régióból rögzített monda szerint egy farmer a lányát akarta megszabadítani a tündér-igézettől; ezt úgy sikerült megtennie, hogy kötelet kötött a derekára, és megkérte négy társát, hogy húzzák ki őket a gombakörből.
Sokszor a keresztény hit segít az átok feloldásában. A körbe dobott vörösberkenye-ág (amelyből a néphit szerint Krisztus keresztfája készült, ily módon erőteljes védelmező, gonoszűző hatással bír), vagy a hangos imádkozás (akár olyan, egyszerű frázis formájában is, mint 'Az ég szerelmére' vagy 'Az Isten nevére mondom' vagy 'Az Ég megáldjon') semlegesíti a bűvöletet (ez szintén megjelenik a hazai szépasszony-mondákban).
A mentőakciók gyakori eleme, hogy a megmentőnek egy évet és egy napot kell várnia, mielőtt az áldozat segítségére siet. A megmentettek gyakran elveszítik a memóriájukat, nem emlékeznek a tündérekkel töltött időre, vagy azt tapasztalják, hogy míg tartózkodásuk a boszorkánykörben csupán néhány percnek tűnt, a való világban hetek, hónapok, sőt évek múltak el. Rosszabb esetben a körből kikerülve (az első falat étel elfogyasztása után) porrá morzsolódnak. Egy aberystwyth-járásbeli legenda szerint egy asszony, akit kimenekítettek a tündegyűrűből, eltűnt, mikor vassal érintették meg (e történetekben, ahogy látom, az az elképzelés tükröződik, hogy a körben ragadt, elbűvölt halandót, aki kapcsolatba került a másvilággal - értem ezalatt, hogy más-világ, nem feltétlenül a holtak földjét [bár a tündéreknek jócskán van halotti dimenziója] -,  megérintette, áthatotta annak mágiája, maga is tündérszerűvé vált, mint aki megrekedt félúton a két létsík, a két létforma - evilági, emberi és szellemvilágbeli, tündéri - között; s az anyagi valóságban életképtelen, azt nem tudja elviselni többé).

A tündérgyűrű kikémlelésének egyetlen biztonságos módja az, ha kilencszer körbefutjuk: ekkor hallhatóvá válik az aprónép földalatti mulatozása. Northumberlandi tradíció szerint ezt teleholdkor, a Nap járásával megegyező irányba kell tenni; ha ellenkezőleg körözünk, a tündérek a hatalmukba kerítenek. Elvéteni a számolást és a kelleténél többször (tízszer) futni körbe a gyűrűt hatalmas ostobaság és rendkívül veszélyes dolog (erre a meggyőződésre egy jó példa: Thomas Keightley rögzítette 1905-ben Northumberland-ból a gyerekek azon szokását, hogy kilencszer körberohanják a gombakört, ám mint írja 'arra, hogy egy tizedik kört is megtegyenek, semmi az égvilágon rá nem vethette őket'). Más legenda azonban állítja: elég egy fordítva föltett fejfedő is, hogy összezavarja a tündéket, akik így nem rántják le magukhoz a kíváncsiskodót.
Noha a legtöbb hiedelem meglehetősen baljós képet fest a boszorkánykörről, akad példa az ellenkezőjére is. Egyes források szerint a gyűrű a bőség és szerencse ígéretét hordozza. Szintúgy Wales-ben hiszik, hogy az a hegyi juh, amely a boszorkánykörben növő füvet vagy a helyén vetett terményeket legeli, sokkal jobban produkál majd, mint társai. Néphit állítja azt is, hogy a gombakörre épített ház lakói bőségben fürödnek. Pont Y Wern legendája szerint  a 13.-14. században Corwrion városka lakói minden vasárnap együtt lejtették a tündérekkel egy Pen y Bonc nevű helyen. Egy 1901-ben rögzített walesi mese egy férfiról szól, aki elpusztított egy varjúfészket, amely egy tündérgyűrűvel övezett fán lapult. A tündérek hálából minden nap ajándékoztak neki egy fél koronát, ám beszüntették, mikor minderről beszámolt egy barátjának (ismerős motívum: a bajba jutott varázslényen segítő egyszerű halandó bőséges jutalmat kap, ám tilos beszélnie róla - ha mégis megteszi, számolnia kell a következményekkel).

A magyar folklórban nem találtam nyomát a boszorkánykörre vonatkozó hiedelmeknek, noha neve (ami talán külföldről eredő átvétel) azt sejteti, hogy eleink számára sem volt közömbös. Hogy viszonyuljunk hát hozzá? Ki-ki ahogy kedve tartja. Egy biztos, én nem aludnék el a gyűrűn belül... :)

Források: a gombagyűrű folklórjáról szóló leírás a Wikipedia Fairy-ring c. szócikke 'Szájhagyomány és folklór' c. alfejezetének fordítása (1-2 mondat kihagyásával). A gombafonalak növekedéséről, gombák és növények szimbiózisáról és a boszorkánykör kialakulásáról saját ismereteim, tanulmányaim alapján írtam; e témában számos, az interneten is elérhető szakirodalom áll rendelkezésre, ha valaki utána kívánna nézni.

Áldás!

gomba gombaháton

az erdőt ha járom

háton hátizsákom

lelem koponyákom - 

nosza, belehányom

hmm, körbeszaglászom:

avarillat-mákony

forrására vágyom

hogyha föltalálom:

a vad Gomba-háton

vadul begombázom!

(magyarra fordítva, tegnap kisebb társasággal gombászni voltunk a falu fölötti, Gomba-hát elnevezésű hegyoldalban - íme a zsákmány.)

legújabb kedvenc fotóm

:))

boszorkánykert XIII: prunica granatum

Rendszertani besorolás: a gránátalma (Punica granatum) a mirtuszvirágúak (Myrtales) rendjén belül a füzényfélék (Lythraceae) családjának tagja. 

Elterjedés, élőhely: őshazája a Közel-Kelet, Nyugat-Ázsia (Azerbajdzsán, Üzbegisztán, Türkmenisztán, Irán, Örményország, Palesztina, Izrael, stb. - ezeken a területeken hasznosítása több évezredes múltra tekint vissza), de mostanra a Földközi-tenger térségében és Dél-Amerika mediterrán területein is meghonosodott. Hazánkban is termeszthető, de óvni kell a kifagyástól. Jól szaporítható magvetéssel, gyökérsarjakkal és dugványozással egyaránt. Szárazságtűrő, megél a kopár, meszes területeken is, de a laza - középkötött, humuszos talajokon díszlik igazán. Fény,-és hőigényes., olyan termőhelyre érdemes ültetni, ahol sok napfény éri, ugyanakkor védve van a (z északi) széltől. Szélsőségesen hideg teleken a fiatal növényeket (illetve az idősebb cserjék fiatal hajtásait) fagysérülés érheti, ez ellen takarással védekezhetünk. Konténeres termesztésben is nevelhető, ilyenkor azonban rendszeres öntözésre szorul, s - ahogy a leandereket - hűvös, sötét, de fagymentes helységben teleltessük át.

Megjelenés: a gránátalma többnyire cserjetermetű, magassága 1-5 méter között változik (törpe változatai is ismertek). Törzse vékony, görbe, rajta sűrűn elágazó korona helyezkedik el. Fiatal hajtásai, vesszői négyélűek, zöldespirosak, később megfásodva szürkésbarna színűek lesznek. Levelei keresztben átellenesek, nyélbe keskenyedők, keskeny-lándzsásak; hosszuk 6-8 cm, szélességük 0.5-2 cm. Felületük fényes-zöld, olykor pirosas árnyalatú, fonákjuk világosabb. A virágok a hajtások vége felé jelennek meg (a levelek hónaljában, illetve a hajtáscsúcson), nagyok (4-6 cm hosszúak, 5-7 cm átmérőjűek), legtöbbször kétivarúak; mind a csésze,- mind a sziromlevelek feltűnő, élénkpiros színűek (ritkán találkozhatunk pirosasfehér, sárga, fehér szirmú variánssal is) . A virág többnyire öttagú, de vannak kimondottan dísznövénynek kitenyésztett kertészeti változatai, amelyek dúsabb virágzattal büszkélkedhetnek.

A termés 6-12 rekeszre osztott, kerekded, sokmagvú bogyó; átmérője 5-12 cm, súlya 20-80 dkg között változik. Héja éréskor sima, fényes piros (sárgászöld, fehéres, feketésibolya). Benne számos mag található fényes, gyöngyszerű húsba ágyazva. A termés kellően száraz, 2-3 fokos helységben hónapokig eltartható.
Hagyományos felhasználása: a magvakat körülvevő gyümölcshús frissítő csemege, belőle üdítőital is készíthető (török 'serbet', avagy manapság Grenadine). A magvak szintúgy ehetők, frissen és szárítva egyaránt. A világosabb (fehéres) héjszínű típusok édeskésebbek, a sötétek savanyúbbak - ha frissen akarjuk fogyasztani, erre ügyeljünk.
Levéből szörp, ételízesítő, zselé készíthető; Egyiptomban bort erjesztettek belőle. Indiában cukorral sziruppá főzve köretként tálalják. Ugyanitt a húsos burokkal együtt megszárított magvak adják az anardana (fűszer) alapját. A kéregből is előállítható festékanyag - hajdan tintát is készítettek belőle.
A gyümölcshéjat cserzésre használták. A virág kelmefestésre alkalmas színanyagokat tartalmaz, s kivonatának gyógyhatását már az ókorban, középkorban is ismerték. Érdekesség, hogy a 'balusztrád' a gránátalmáról kapta a nevét. A virágot ugyanis balaustium néven ismerték az ó,-és középkori Európában egyaránt, s e megnevezést később az egész cserjére kiterjesztették ('balaustro'). Mivel pedig a reneszánsz idején cserépbe, ládába ültetve kedvelt dísznövénye lett az ablakok könyöklőinek és a lépcsőkorlátoknak (ekkorra a gyümölcs fogyasztása háttérbe szorult, a növényt elsősorban esztétikai értékéért tartották nagyra), azokat az olasz balaustrata (gránátalmával díszített) kifejezéssel illették (ennek francia megfelelője a balustrade).

Hatóanyagai, gyógyhatása: az ókorban vesekő ellen, vérzéscsillapításra, lázcsillapításra, féreghajtásra, hashajtóként, féregűzőként (gyökerét) és hasfogóként (cseranyagokban gazdag kérgét) használták (Indiában ópiummal és aromás fűszerekkel - pl. szegfűszeggel - kombinálva). Flavonoidokat, gyümölcscukrokat, C-vitamint, káliumot, polifenolokat tartalmaz.  Utóbbiak közül az antimutagén és antikarcinogén ellagsav magas aránya teszi a rákmegelőzés és rákterápia hatékony eszközévé. Magas antioxidáns-tartalma a szív,-és érrendszeri betegségek, keringési rendellenességek orvoslásában is kiemelkedő szerepet játszik. E tekintetben a zöld teát, az áfonya,-és narancslevet is felülmúlja (amelyek szintén erős antioxidánsok). Baktérium,- vírus,- és gombaölő anyagainak köszönhetően elsőrendű gyulladáscsökkentő.

Folklór, mágia, vallás: a gránátalma megkülönböztetett jelentőségű szerepet töltött be majdnem minden népnél, kultúránál, amely megismerte. A görögöknél Aphrodité és Héra szent növénye volt, a termékenységet, szépséget, szerelmet, az asszonyi hűséget, méltóságot, őserőt reprezentálta. A rómaiaknál Júnóhoz tartozott. Mindkét antik kultúrában szokás volt esküvőkőn gránátalmát vágni a földhöz: hogyha szétrepedt és magjai szétszóródtak, az szerencsés, termékeny életet jövendölt az ifjú párnak (hasonló ehhez az a hagyomány, amely szerint uralkodók előtt is földhöz csaptak vagy felnyitottak egy-egy gránátalmát, vélvén, hogy ahány mag van benne, annyi évig fog élni az illető fejedelem). Virága szerelmi ajándék volt.
A felhasadó gyümölcs vörös leve a vért juttatta a hajdani ember eszébe, s ezen keresztül az élet és halál örök körforgását (egyik eredetmítosza szerint Side - vagy Dionüszösz - kifröccsenő vére nyomán nőttek az első gránátalmafák. Side Orion felesége volt, aki önnön szépségétől eltelve versenyre hívta Hérát. Büntetésképp gyermekeit megölték, ő pedig a haláluk miatt érzett bűntudattól hajszolva levetette magát egy szikláról. Egy harmadik monda szerint mikor Zeusz hermafrodita fiát, Agdost kiherélték, a gránátalma belőle szökkent elő). Ambivalens jellegét mutatja Perszephoné legendája, akit Hadész az Alvilágban termett gránátalma-magokkal etetett meg, így láncolva magához. Ez a történet Samhain idején különösen is aktuális, hiszen - a mítosz értelmében - Perszephoné ősszel az Alvilágba költözik, hogy férjével töltse a következő félévet; anyja, Démétér pedig bánatában megfeledkezik az élővilág gondozásáról, amely így fokozatos hervadásnak, pusztulásnak indul. Életet és halált összekötő jellegénél fogva Hekaté jelképe is.
Az egyiptomiak a XVIII. dinasztiától kezdődően halottjaik sírjába gránátalma-virágokból font ünnepi füzért helyeztek, a termékenység és a lét folytonosságának szimbólumaként. Az ókori Mezopotámiában a meghaló és feltámadó gabonaistenek (pl. Tammuz) gyümölcse; ugyanitt a gránátalma a legyőzhetetlenség záloga volt - a babiloni harcosok csata előtt fogyasztotték magvait, hogy verhetetlenné váljanak. Héberül a gránátalma neve Rimmon; a Bibliában ugyanilyen néven szerepel egy damaszkuszi szír istenség (vélhetőleg Baál megfelelője); az asszírok ugyanőt Rammanu (=Mennydörgő) néven ismerték. Kínában a bőség, a boldog jövő és a gazdag gyermekáldás képzete fűződött hozzá; a buddhizmus egyik szent növénye. Koreában az istenek és ősök eledele, áldozati gyümölcs. A buddhizmusban a gránátalma két oldala - a termékenységet, bőséget, gyermekáldást biztosító pozitív és a halállal, elmúlással, túlvilággal kapcsolatos negatív asszociációk - Hariti alakján keresztül ötvöződnek. Hariti eredetileg Lilithez hasonló démon volt, aki gyermekeket rabolt el és falt fel, mígnem Buddha rávette, hogy csillapíthatatlan étvágyát gránátalmával enyhítse. Hariti ily módon 'megszelidítve' a gyermekáldásért fohászkodó meddő asszonyok segítője lett.

A muszlimok Mohamed gyümölcseként tisztelik, amely megtisztítja a testet az irigységtől és gyűlölködéstől.   A Korán mint Allah ajándékát, illetve mint Paradicsom-beli gyümölcsfát említi e fajt.
A bibliai Salamon papjai csak akkor léphettek szentélyükbe, ha apró gránátalmákat viseltek a ruhájukon. Az Énekek éneke a Tórát tanulmányozó gyermekeket hasonlítja gránátalma-magokhoz. A zsidóság szóbeli hagyománya a gránátalmában a Tudás fájának tiltott gyümölcsét látja. Egy legendán keresztül laza kapcsolatot mutat a tisztátalan, kéjvágyó asszonyokkal is.
A kereszténységben az öröklét, a szellemi, lelki termékenység, gazdagság szimbóluma. Az egyiptomi kopt művészetben a feltámadást jelképezi. A középkori Mária-kultuszban rengeteg magvát a Szűzanya számlálhatatlan erényeivel azonosították. Nagy Gergely pápa úgy vélte, a sok-sok apró magot tömörítő egyetlen gyümölcs a katolikus egyház méltó hasonmása. Később a szeretet szimbólumából hatalmi jelkép lett; a koronás gyümölcsöt kezükben tartó királyok országalmája.
Mágikus használata a fentieken alapszik; termékenységi varázslatokban használatos. Ha gyermekáldásra vágyunk, fogyasszuk el vagy szórjuk az ágy alá a magjait. Az ablakba helyezve (vagy ajándékba kapva-adva) szerencsét hoz. Ha ágaiból egy csokornyit az ajtó fölé akasztunk, megoltalmaz a rossz szándéktól, gonoszságtól.

Judika Illes közöl egy bűbájt azok számára, akik a tenger mellett laknak: a gránátalma segítségével Yemajához fohászkodhatnak gyermekáldásért. Habár kis hazánkban kevésbé aktuális, azért leírom, elvégre mi is elvetődünk egyszer-egyszer a nagy kékség peremére.
Tehát: sétáljunk le a tengerpartra, magunkkal hozva egy gránátalmát, némi mézet, egy apró papírcetlit és valamilyen íróeszközt. Vágjuk félbe a gyümölcsöt, mindkét oldalára csöpögtessünk mézet. A papírra írjuk fel annak a nevét, aki megtermékenyülni vágyik (a sajátunkat vagy ismerősünkét, akiért a varázslatot végezzük). A cetlit helyezzük a széthasított gránátalma két fele közé, és kötözzük össze őket lehetőleg egy tengeri növény szárával (ha ilyenre akadunk, azt szerencsés előjelnek tekinthetjük). Ha viszont nem találunk, a méz fog ragasztóanyagul szolgálni. Mondjuk el Yemaya-nak a kérésünk, és dobjuk a gyümölcsöt az óceánba.
Yemaya eredetileg a joruba vallás istennője; az anyaság esszenciája, a gyermekek védelmezője, a tenger megtestesítője. Az Újvilágban számos afro-amerikai spirituális irányzat (pl. candomblé, umbanda, santería, woodo stb). tiszteli őt, különösen a kubai-karibi térségben. A gyermekek bántalmazását, a családi erőszakot nem tűri, így csak rendezett háttérrel és békés, szeretetteljes otthonnal rendelkezők forduljanak hozzá - ha a bizalmát elárulva rosszul neveljük a tőle kapott gyermeket, előfordulhat, hogy visszaveszi.
A gránátalma kedvelt étele Samhain ünnepkörének, hiszen - ahogy Perszephoné legendája is példázza - kapcsolatot teremt az élők világa és a holtak birodalma között. Ehetjük nyersen, ihatjuk gyümölcsléként, ízesíthetünk vele egyéb italokat, ételeket.

Perszephoné és Hádész

samhainra készülődve

I. füstölő 

- 1 rész szegfűbors

- 1 rész zsálya

- 1 rész tömjén

- 1 rész gumiarábicum

A füstölőhöz keverhetünk némi tömjén,- vagy Samhain-olajat (ld. lejjebb). Ugyanezen összetevőkből tinktúra is készíthető; ekkor hagyjuk el a gumiarábikumot, és duplázzuk meg a zsálya, valamint a szegfűbors mennyiségét. 

II. olaj

- 8 csepp szegfűbors-olaj

- 6 csepp zsályaolaj

- 6 csepp tömjénolaj

- fél uncia bazsalikom-olaj

III. fürdőkeverék

- 2 rész szegfűbors

- 1 rész zsálya

- 1 rész fekete üröm

További kombinációkat is kitalálhatunk, alapul véve az ünnephez kötődő növényeket. Jó készülődést!;)

Forrás: Drew, A.J.: A Wiccan Formulary and Herbal (Career Press, 2004)

the thong of thor

a dallam:

a szöveg:

In days of yore, the great god Thor would ramp around creation.

He'd drink a pint and slay a giant and save the Nordic nation,

Or kill a Worm to watch it squirm and vainly try to fang him,

Or lock up Loki in the pokey and on the noggin bang him.

Once he did bawl through Thrudvang Hall that on a trip he'd wander

In a disguise from prying eyes, in Midgard way out yonder,

So all his slaves, huscarls and knaves, packed up his goods and gear, O,

And off he strode, on Bifrost road, a perfect Aryan hero.

In Midgard land he joined a band of hardy Viking ruff-i-ans,

And off they sailed and rowed and bailed among the auks and puff-i-ans.

Whene'er they'd reach a foreign beach they stopped to raid and plunder;

Each Nordic brute got so much loot their longship near went under.

But as they rolled in coins of gold, they had one joy forsaken,

For on each raid Thor's party made, no women could be taken.

Each drab and queen fled from the scene when Viking sails were sighted,

And Thor felt the need for certain deeds that had gone unrequited.

Thor's brows were black as they went back to Oslo's rocky haven;

Unto his crew he said, "Beshrew me for a Frankish craven

"If I don't wrench some tavern wench, or else may Frigga damn her."

Replied one voice, "You got first choice; you've got the biggest hammer."

Into an inn that crew of sin disembarked upon their landing,

Each tavern maid was sore afraid of pirates of such standing.

But golden coins warmed up their loins and the ale soon ran free;

Thor's motley crew poured down the brew and made an all-night spree.

Thor's glances strayed unto a maid with hair as gold as grain,

A lisp so shy, a downcast eye, and not a trace of brain;

He swept her charms into his arms and to an upstairs bower,

And did not cease nor give her ease for six days and an hour!

When he rose up and drained a cup, she looked like one that's near death:

Her limbs were weak, she could not speak, and only gasped for her breath.

"You ought to know, before I go, I'm Thor," he bade adieu.

"You're Thor!" said she. "Conthider me! I'm thorer, thir, than you!"

Szó szerint sírtam rajta. Fergeteges.

imaóra

erdei lények a magyar folklórban

A magyar nyelvterületen ismert természeti szellemek nem a magyar folklór, néphit sajátjai, hanem szomszédainktól átvett kölcsönzések. Általában jellemző rájuk, hogy állati vonásokat viselnek, állatra emlékeztető külsejűek, s az emberek világán kívül élnek. Magatartásuk többnyire ellenséges, de megfelelő áldozati adományokkal, engesztelő rítusokkal megenyhíthető haragjuk, sőt, akár a segítségükre is számíthatunk. Szélesebb körben és nagyobb számban ismertek a szláv, román, illetve nyugat-európai nemzeteknél. 

A vadöreg Dürert is megihlette - műve 1499-ből
számrazik

Erdei csoda - így nevezte Zrínyi a füvet rágó, félelmetes vadöreget. A kalotaszegi néphit erdei szelleme zömök testalkatú, ádáz pillantású, hosszú szőrzettel fedett ember. Afféle erdőásztor: a havasokban barangolva őrködik a rengeteg és a vadak felett. A favágók nagy tisztelettel viseltettek iránta, mert könnyen haragra gerjedt, s odvassá tette a kivágni kívánt fákat, hazafele mentükben pedig megdobálta a munkásembereket. Ha viszont hússal és borral kedveskedtek neki, elvégezte a munkájukat.

Mezőség és Székelyföld dombjain kóborol a vadleány ( avagy erdei leány, éneklő kisasszony, vígleány). A kapnikbányai mendemondák szerint még a legerősebb embert is legyőzi. A láposiak úgy tartják, arca szép, meztelenül jár, de testét hosszú szőrzet fedi, haja a földet söpri, körmei hajlottak, karomszerűek. Lába hosszabb és keskenyebb az emberénél, nyomában kivehetők a lábkörmök és a talpszőrzet.  Ha felbosszantják, szelet kavar, amely kicsavarja a fákat, szétdönti a pásztorkalyibákat (úgy tűnik, az orkán és a dühöngő nő közti párhuzam nem az amerikai tornádókutatás találmánya. A csángók szerint a forgószélben szépasszonyok, boszorkányok járnak). A domokosiak ismerik elfogásának módját is: kint kell hagyni neki egy fél pár csizmát, amelyet kíváncsiságból felpróbál, de mindkét lábát beledugja s így nem tud elfutni. Meg tudja jósolni az időjárást, - ha szép az idő, sír, mert tudja, hogy közeleg a rossz, és viszont. Ugyan az emberekkel szemben ellenséges, ha elfogják, s úgymond házhoz szoktatják, megszelídül. Megtalált gyermekét megborotválják, megmosdatják és befogadják. 

Szórványosan bukkan fel a gyűjtésanyagokban az 'erdők anyja'; a hóstiak csak annyit tudnak róla, hogy elveszi a gyermekek álmát. A fákban lakó szellemek egyik képviselője a Rima forrásának ezeréves fájában élő, a múltról regélő szellem. A másik a görgény-üvegcsuri tápió; a zuzmóval benőtt fáról a helyiek úgy tudták, ember lakik benne. Kenyeret vittek neki, belevágni pedig nem mertek, mert attól féltek, vérezni kezdene. A faszellem képzete áttételesen jelenik meg azokban a gyógyító eljárásokban, rigmusokban, ráolvasásokban, amelyek a betegséget egy megszemélyesített fára ruházzák át.

Az erdei vadember figurája Nyugat-Európában széles körben ismert,
legendája komoly történelmi múltra tekint vissza. Hans
Burgkmair tintarajza lovagokkal csatázó 'woodwose'-t ábrázol

Források:

Magyar Néprajzi Lexikon

Magyar Néprajz VII - Folklór 3. Népszokások, néphit, hiedelmek

a szarvas úr

októberi séta

PaganOs

boszorkánykert (XII): juglans spp.

Hazánkban a diónak két faja, a királydió (nemes dió, pompás dió, közönséges dió - Juglans regia) és a fekete dió (Juglans nigra) ismeretes; míg előbbi évezredek óta a Kárpát.medence flórájának eleme, addig az észak-amerikai származású fekete dióval elsősorban dísz,- vagy haszonfaként, telepítve találkozhatunk. 

Rendszertani besorolás: mindkét faj a Juglandales (diófavirágúak) rendjén belül, a Juglandaceae (diófafélék) családjának tagja. 

Elterjedés, élőhely: a királydió a Balkánról származik; hazánkban már az ókorban is is ültették, így őshonossága vitatott. Nálunk mélyrétegű, meszes, egyenletes vízellátású talajon érzi magát jól; Délkelet-Európában hegyvidéki erdők faja. A fekete dió Amerikában üde erdőségekben honos, hazánkban ültetvényekben, parkokban, utak mentén, botanikus kertekben találkozhatunk vele. Habár gyógyászati és ipari szempontból értékes fafaj, ökológiai tekintetben kevésbé: azokat az élőhelyeket, amelyekre betelepítik, drasztikusan átalakítja. 

Botanikai jellemzés: a királydió lombhullató, egylaki fa. Magassága 15-25 (ritkán 30) méter. A fiatal fák kérge világosszürke, sima, az idősebbeké repedezett-barázdált, barnásszürke, csak fiatal ágaik őrzik ezüstös árnyalatukat. A friss hajtások vastagok, kopaszok és fényes olívzöldek. Keresztben átellenes állású levelei páratlanul szárnyaltak, az egyes levélkék hosszúkás-tojásdadok, 10-15 cm hosszúak, ép szélűek, szétmorzsolva jellegzetes, aromás illatúak. Április-májusban virágzik; a fiatal fákon eleinte csak porzós, majd néhány évig felváltva vagy csak porzós, vagy csak termős virágzat fejlődik (ezért nem terem a dió jó darabig). A porzós virágok nyílása olykor akár 4 héttel is megelőzheti a termősökét. Előbbiek 3-10 cm hosszú, legörbülő, majd lecsüngő, sárgászöld barkában fejlődnek; utóbbiak 1-5 virágú, rövidke füzérben az ágvégeken ülnek. Termése 4-5 cm hosszú, gömbölyded makk (avagy diótermés), amelynek külső burka kopasz, sárgászöld, fanyar ízű, a belső csonthéj megkeményedése után könnyen leválik. Belül a barna színű, göröngyös felszínű, kemény maghéj, s benne a fogyasztható embrió rejtőzik. 

A fekete dió magasabbra nő kartársánál (30-40-50 m), koronája szabályos, széles, felfelé törekvő. Fiatalon kérge sima szürkésbarna, később azonban szinte fekete és töredezett lesz. Fiatal hajtásait az különbözteti meg a királydiótól, hogy szőrösek. 15-30 fogazott élű, hosszúkás, 6-10 cm hosszú levélkéből álló levelei szórt állásúak, páratlanul szárnyaltak, 30-50 cm hosszúak; a legnagyobb levélkék nem a csúcson, hanem a levél közepén helyezkednek el. Porzós virágai az ágvégeken csüngnek tömött, hengeres, sárgászöld barkában. A zöld színű termős virágok 2-5-ösével csoportosulnak szintén az ágvégeken. Termése diótermés (zárt kupacsú makk), 3-5 cm hosszú, gömbölyded vagy megnyúlt, világosbarna; a terméshéj sima, zöld. Bár a belsejében rejtező mag fogyasztható, kinyerése a labirintusszerű kamrákra osztott makkból fáradtságos. E fajt elsősorban értékes faanyaga miatt termesztik. 

Drogja: a királydió levele (Juglandis folium), éretlen, húsos termésfala (Juglandis mucis pericarpium) és a csonthéjon belüli közfalak (Juglandis mucum dissepimentum). A fekete diónak kopácsa, kérge, levele és termése egyaránt használatos.

Gyűjtése: a királydió esetében a levelet teljesen kifejlett állapotban, a húsos termésfalat diószüret idején (de még mielőtt megfeketedik, megszárad!), a közfalat az érett termés felbontásakor gyűjtjük. A fekete dió kérgét a vegetációs perióduson kívül, levelét teljesen kifejlett állapotban, kopácsát és termését annak beérése előtt vagy alatt szedjük.

Hatóanyagai, felhasználása: a királydió levéldrogja csersavat, galluszsavat, ellagsavat, inozitot, kevés illóolajat, juglon keserűanyagot, juglandin-alkaloidákat, C-vitamint és színanyagokat tartalmaz. Teáját gyomor,-és bélhurut ellen, étvágyjavítónak, emésztés-serkentőnek, féregűzőnek, valamint magas vérnyomás orvoslására isszák. Forrázata külsőleg kelések, bőrkiütések, fagyási sérülések, gyulladásos tünetek enyhítésére, aranyér esetén ülőfürdőként, torokgyulladásra gargalizálószerként, szemgyulladás ellen borogatásként használatos. A juglon átalakulási termékeiből a kozmetikai ipar hajfesték,- és napozókrém-alapanyagokat nyer. 

A húsos termésfal hidrojuglonglikozidát, juglon-aglukont, csersavat, C-vitamint és egyéb anyagokat tartalmaz. Főzetét belsőleg izzadás, gyomor,-és bélhurut, valamint étvágytalanság ellen javallják. Fapác, hajszínezék szintúgy készíthető belőle; éretlen állapotban a likőripar hasznosítja (meg persze jóféle pálinka alapanyagául szolgál). 

A közfal a fentiekhez hasonlóan szolgál.

A fekete dió hasznosítása a királydióéhoz hasonló, s őshazájában nagy múltra tekint vissza. Kérgét (porrá őrölve) külsőleg gombás bőrfertőzések, (felfőzve) belsőleg férgesség, emésztési problémák, (elrágcsálva) szájüregi gyulladások (pl. fogfájás, afták) ellen használták. Belsőleg enyhe hashajtó hatású. A kopácsból (húsos termésfalból) kinyert lével herpesz, ekcéma, szifilisz okozta kiütéseket, bőrfekélyeket, szemölcsöket orvosoltak; főzete elfogyasztva féregűzésre alkalmas. A még éretlen termésből kisajtolt levet szintén féreghajtás céljából itták, illetve daganatok, sebek, bőrgyulladások borogatására, ecsetelésére használták. Levelének főzete összehúzó, fertőtlenítő, gombaölő és antibakteriális. 

Mindkét faj termésében értékes telítetlen zsírsavak találhatók, amelyek a koleszterinszint csökkentésére, az érelmeszesedés megelőzésére, a magas vérnyomás szabályozására alkalmasak, ezért fogyasztásuk a fenti betegségekben szenvedők számára különösen is ajánlott.

FONTOS! Szoptatós vagy várandós asszonyok, vese,-és májelégtelenségben szenvedők, kisgyermekek, valamint komoly gyomor,-és bélrendszeri panaszokkal küszködő betegek számára használata ellenjavallt, illetve orvosi felügyelethez kötött. 

Folklór és mágia: planetáris megfelelője a Nap, ennélfogva férfias, tűz elemű, az Ikrekhez és a Vízöntőhöz tartozik. A 'Juglans' nemzetségnév Jupiter nevét őrzi, minthogy az ókori rómaiak Jupiter szent fájának tartották. Átttételesen Artemiszhez és Dionüszoszhoz is kötődik.  mitológia szerint Dionüszosz szerelembe esett Caryae-vel, a bölcsesség titánasszonyával. Mikor Caryae meghalt, a bánatába belerokkant Dionüszosz diófává változtatta őt. Halálhírét Artemisz vitte meg a lakóniaiaknak, akik templomot építettek az istennő és Caryae tiszteletére. A görög építészetben a homlokzat megtámasztására használt nőszobrok, a kariatidák Caryae nimfáinak nevét őrzik, a dió görög neve - karydi - úgyszintén a bölcs titána előtt tiszteleg.
Megerősíti a spirituális elkötelezettséget, segít, hogy megtaláljuk a számunkra megfelelő ösvényt és kitartsunk mellette, fokozza a mentális képességeket, növeli a termékenységet, valóra váltja a kívánságainkat. Szerelmi és termékenységi jelkép, erőhordozó; az ókori görög és római mennyegzőkön párolt diót szolgáltak fel az ifjú párnak, így biztosítva nekik jó egészséget és gyermekáldást. (Ez a hagyomány megmaradt Olaszország bizonyos részein, ahol a mondás úgytartja: "pane e noce mangiare da sposa" - vagyis a menyasszony kenyeret és diót egyen.) Ugyancsak szokás volt, hogy a friss házasok diót dobáltak az esküvőn résztvevő gyermekek közé, ezzel jelezve, hogy saját gyermekkoruk végetért, s immár a felnőtt-lét útjára léptek. A vőlegény a vendégsereget is meghajigálta, hogy megvédje őket a gonosz rontásától. Érdekes, hogy a román folklórban a pörkölt diónak épp az ellenkező hatást tulajdonították: a menyasszony a nem kívánt terhességet megelőzendő annyi diót dugott a szeméremajkai közé, ahány évig halogatni szerette volna a gyermekáldást, majd a földbe temette őket.
A dió a megvilágosodás fája. A németség (az ókori görögökkel egyetemben) úgy tartotta, hogy aki álomba merül egy diófa alatt, az választ kap kérdéseire, megtudja az igazságot (azzal kapcsolatban, ami épp foglalkoztatja). Ha pedig ébren üldögél a fa tövében, gondolatai kitisztulnak, érzelmi háborgása lecsendesül, összeszedettebb, koncentráltabb és higgadtabb lesz.
Ha elbizonytalanodunk a hitvilágunkat illetően, gyújtsunk dióolajjal égő mécsest az oltáron - annak fénye visszavezérel bennünket a nekünk rendelt útra. Ha gyermekáldásra vágyunk, tegyünk az ágyunk alá diót. Ha nehéz döntéssel küszködünk, fogjunk mindkét kezünkbe egy-egy diót, és kérjünk szellemi útmutatást - a válasz egy napon belül megérkezik. Ha vizsgára készülünk, a magunkkal vitt dió segít a koncentrálásban, az összpontosításban. A kertbe ültetve vagy talizmánként hordozva előmozdítja a titkos kívánságok beteljesülését.
Egyes hiedelmek szerint a zsebben hordott dió megóv a reumatikus fájdalmaktól és a boszorkányok rontásától. Egy késő-középkori angol forrásmunka szerint az őrület és a gonosz szellemek által megszállott, zaklatott férfiak gyógyszere a nyárközép éjjelén, éjfél és virradat közt gyűjtött diófalevél. Más források értelmében a múlt hatalmának, visszahúzó láncainak megtörésére is alkalmas - segít lezárni azt az életszakaszt vagy eseménysort, amit a hátunk mögött akarunk hagyni.
A magyar néphagyományban is helyt kap a dió. Újszülött fiúcsecsemő első fürdővizébe diót dobtak, hogy megóvják a kicsit a heresérvtől. Hagyományosan Kisasszony napján (szept. 8.- án) kezdték leverni. A téli ünnepkör ételei, csemegéi közt dobogós helyet foglal el. A karácsonyi éjféli misén az oltárhoz menő pap elé szokás diót szórni, hogy bőséges legyen a következő évi termés.  A szerelmi jóslásokban is helyt kap. Luca napján a lányok diót kötöttek a keszkendőjük sarkába, majd Karácsony böjtjén reggel feltörték és az ablakhoz ülve megeszegették. Közben figyelték az utcán járó-kelő népeket; úgy vélték, az elsőként megpillantott férfi lesz a jegyesük (ha házas,- vagy öregembert láttak, akkor hitük szerint azzal azonos nevű férjük lesz). A dióhéjat időjárásjóslásra is felhasználták; a dióbéllel a családtagok egészségét igyekeztek kideríteni; újévkor a szobák sarkaiba dobott dióval a visszajáró halottakat engesztelték ki.
Érdekes, hogy míg a dióterméshez számos pozitív jelentés kapcsolódik, maga a fa némivel ambivalensebb képet mutat. Talán mert olyan bölcsesség, titokzatos erő hordozója, ami a hétköznapi ember számára túlontúl is rejtélyes, idegen, s veszélyes.
A hiedelem szerint a telek sarkába ültetett fa távol tartja a gonoszt; a koporsót is előszeretettel készítettek e fafajból, így előzve meg a halott visszajárását.
A románok úgy tartják, a dió a ielele (ártó tündérek) lakhelye, akik megbosszulják, ha otthonukat sérelem éri: a diót kivágó ember meghal, aki pedig diófát éget, fogfájást nyer jutalomképp. A dió kivágásának tilalma más balkáni népeknél is ismeretes. Ugyancsak a románok szerint nem szabad diót ültetni, mert ültetője elhalálozik, amint a fácska vastagsága eléri az illető nyakának körméretét.
Itáliában a boszorkányok járták rituális táncukat a beneventói diófa alatt (erről már az ókori történetírás is megemlékezik - pl. Plinius). Hazai kartársaik - a gyűjtésanyagok szerint - gyakorta utaztak dióhéjban (a transzállapotban a testet elhagyó lélek kicsinységének képzete tükröződik e képben).
Végül pedig röviden arról, hogy mit jelent az álmunkban feltűnő dió. Krúdy eképp ír:
- Diómagot enni, kit szépen meghámoztak: meggyőzi azokat; kik gonoszt kívánnak.
- Diót, mandulát, barackot és egyéb efféle gyümölcsöket egészen megenni akarni: visszavonást és háborúságot jegyez. (1756.)
- Kerner szerint: nagy dió: rosszul fizetett munka.
- Diófa: szép jövedelem.
- Dióbél: ünnep.
A lipcsei könyv szerint: dió: mulatság.
- Diót feltörni: jó alkalmat felhasználni.
- Dió (hámozva): diadal.
- Diót enni: barátság jegye is.
- Diótörő: megtréfálást mutat.
- Dió újholdkor: nehéz gondolat, amellyel nem merünk foglalkozni. (S. j.)

Aki mindezek után is úgy érzi, nem tud eleget a dióról, az olvassa át Orosz Péter  diótermesztő Dióskönyvének "A diófa ezotériája" c. fejezetét, amelyben további bőséges információkat talál e fáról.

Források: