Nem bírom tovább, írnom kell Róla.
A nagybetű -mondhatnám, természetesen és sajnos - nem az Álomlovagot jelenti, hanem egy még annál is különlegesebb és fontosabb személyt.
Nem hittem volna, hogy a vele való találkozás ilyen módon ki tud zökkenteni azon eszmei keretek közül, amelyekbe beástam magam. Pedig még csak nem is mond ellent nekik. Hiszen ki tiltja meg egy wiccának, hogy toteme vagy erőállata legyen? Én magam is olvastam a KWHE fórumain számos sorstársam bejegyzéseit. Ami azt illeti, idővel rádöbbentem, hogy alig akad boszorkány szellemi vezető vagy totemállat nélkül. Nem beszélve arról, hogy az állatalakú segítő (familiáris), amelyet a keresztény ihletésű traktátusok természetesen démonikus eredetűnek jellemeznek, a boszorkányokkal kapcsolatos hagyományok szerves része.
Régóta, egész kicsiny gyermekkorom óta foglalkoztat a samanizmus, de hogy nekem is lehetőségem van megtanulni a révülés technikáját, s találkozni a szellemvilág képviselőivel, annak a realitása csak nemrég tudatosult bennem.
A nyári, bösztörpusztai fiesta, valamint vagy 6-8, a samanizmusról szóló könyv elolvasta után lázasan tervezgetni kezdtem a saját dobomat. Szentségtörésnek érzem, de mégis leírom: rétegelt nyírfalemezből képzeltem el a káváját, s lóbőrből a bőrét. Továbbra sem tettem le az elkészítéséről, de egyenlőre még talonban hever.
Hogy még a dob kézbevétele előtt, s ráadásul teljesen spontán módon találkozhatok a totememmel, azt álmomban sem hittem. Nem mintha neki feltétlen szüksége lenne valamiféle segédeszközre, de hát bennem erősen összekapcsolódott a két fogalom.
Mégis, alig egy hete, egy egyszerű meditációs gyakorlat közben egyszercsak előttem termett... - én pedig annyira megijedtem szuggesztív erejétől, hogy visszavonulót fújva kihátráltam a vízióból, ami körülvett bennünket. Ezzel a szégyenteljes akcióval persze sikerült megsértenem.
Tudnotok kell, hogy mivel oly sokan rohangásznak medve, szarvas, farkas, sas, sólyom (és egyéb különleges, ritka és szép) segítő állatokkal, én tiszta szívből reméltem, hogy elkerülnek az efféle divattotemek, és valami egyszerű, hétköznapi és lehetőleg valóban az egyéniségemet tükröző állat kínálkozik a számomra. Szajkóra, sünre, netán varjúra vagy macskára gondoltam. A macska elcsépelt, tudom, de tény, hogy pompásan megértetem magam velük, és vannak rokon tulajdonságaink. Tavaly pedig néhány hétig neveltem egy varjúfiókát, ami, mit ne mondjak, felejthetetlen élmény volt. A szajkó éppúgy nagyhangú és szószátyár, mint én magam, a sün pedig bizalmatlan és óvatos, de a tüskéi alatt voltaképpen egész aranyos.
De hát a totemhez nem efféle tudatos megfontolások alapján vezet az út, ráadásul - szvsz - gyakorta inkább ő választ minket, mint fordítva.
Még valami: lehet, hogy helytelenül használom a szakkifejezéseket. Egyesek szerint különbség van a totem és az erőállat, a vezérlő szellem és a segítő között. Ráadásul mellénk szegődhetnek átmeneti tanítók is, épp, mikor szükségünk van az általuk képviselt bölcsességre. Számomra jelen pillanatban egy állatszellem testesíti meg ezen fogalmak mindegyikét, de hogy melyik kategóriába tartozik pontosan, azt egyenlőre homály fedi.
Ő pediglen - bölény.
Soha, de soha, egyetlen másodperc erejéig sem gondoltam rá. Eszembe sem jutott, hogy egyáltalán szóba jöhet. Hiszen nem tartozik hozzá a mindennapi valóságomhoz - itt, a Kárpát-medencében már hosszú ideje híre-hamva sincs. Európában ugyan honos, de annyira ritka és oly kevéssé ismert, hogy jóformán el is felejtkezik róla az ember. S ráadásul mi kötne engem hozzá? Nem hinném, hogy a tulajdonságaim bármiben is egy bölényre emlékeztetnének. Ikrek a horoszkópom, vagyis a levegő jegyében születtem, ez egyértelműen megmutatkozik a jellemvonásaimban. Igaz azonban, hogy nagyon sok föld-elemet hordozok, a megjelenésemtől kezdve a hobbijaimon és az érdeklődési körömön át a lelkialkatomig. Voltaképpen a föld és a levegő (egymásnak szinte tökéletesen ellentmondó) kettősségével jellemezhetem magam, és ez a szélsőséges dualitás gyerekkoromtól kezdve megmutatkozik. Lehet, hogy egyéniségem föld-aspektusának kifejezője a bölény?
Még azt sem tudhatom biztosan, hogy állandó erőállatom vagy csak átmeneti kísérőm-e, és ő sem veszi jónéven, ha erőltetni próbálom ezt a kérdést. Legutóbbi kapcsolatfelvételünkkor azzal zárta le a témát, hogy momentán szükségem van rá, s jelen pillanatban voltaképpen teljesen lényegtelen, hogy valóban a totemem vagy "csak" jelenlegi tanítóm.
Természetesen igyekeztem több információt szerezni róla: utánaolvastam hát az interneten, és egy angol nyelvű oldalon részletes jellemzést találtam. Azt végigfutva kicsit jobban megértettem, hogy lehetséges, hogy rokonságban állunk. Tény, hogy az ott leírtak egy része - például az erős természetvédő-környezetvédő szellemiség, a természettel való harmonikus és mély kapcsolat kiépítésére irányuló törekedés, az outdoor szabadidős tevékenységek preferálása, a gyógyító-szolgáló-közösségi szerepvállalás (amely elsősorban a gyerek-és kamaszkoromat jellemezte; az utóbbi években visszafejlődött s talán épp ezért vagyok olyan lelki kátyúban, amilyenben.), vagy a lassan feltámadó, de nehezen féken tartható düh és a levezetéséhez szükséges rendszeres testmozgás - valamelyest emlékeztet önmagamra. A jellemzést elolvasva könnyebb elfogadnom, hogy valóban bölény volnék... S remélem, hogy megfelelnem is sikerül majd az ezzel járó, korántsem elhanyagolható követelményeknek, kihívásoknak és próbatételeknek.
A nagybetű -mondhatnám, természetesen és sajnos - nem az Álomlovagot jelenti, hanem egy még annál is különlegesebb és fontosabb személyt.
Nem hittem volna, hogy a vele való találkozás ilyen módon ki tud zökkenteni azon eszmei keretek közül, amelyekbe beástam magam. Pedig még csak nem is mond ellent nekik. Hiszen ki tiltja meg egy wiccának, hogy toteme vagy erőállata legyen? Én magam is olvastam a KWHE fórumain számos sorstársam bejegyzéseit. Ami azt illeti, idővel rádöbbentem, hogy alig akad boszorkány szellemi vezető vagy totemállat nélkül. Nem beszélve arról, hogy az állatalakú segítő (familiáris), amelyet a keresztény ihletésű traktátusok természetesen démonikus eredetűnek jellemeznek, a boszorkányokkal kapcsolatos hagyományok szerves része.
Régóta, egész kicsiny gyermekkorom óta foglalkoztat a samanizmus, de hogy nekem is lehetőségem van megtanulni a révülés technikáját, s találkozni a szellemvilág képviselőivel, annak a realitása csak nemrég tudatosult bennem.
A nyári, bösztörpusztai fiesta, valamint vagy 6-8, a samanizmusról szóló könyv elolvasta után lázasan tervezgetni kezdtem a saját dobomat. Szentségtörésnek érzem, de mégis leírom: rétegelt nyírfalemezből képzeltem el a káváját, s lóbőrből a bőrét. Továbbra sem tettem le az elkészítéséről, de egyenlőre még talonban hever.
Hogy még a dob kézbevétele előtt, s ráadásul teljesen spontán módon találkozhatok a totememmel, azt álmomban sem hittem. Nem mintha neki feltétlen szüksége lenne valamiféle segédeszközre, de hát bennem erősen összekapcsolódott a két fogalom.
Mégis, alig egy hete, egy egyszerű meditációs gyakorlat közben egyszercsak előttem termett... - én pedig annyira megijedtem szuggesztív erejétől, hogy visszavonulót fújva kihátráltam a vízióból, ami körülvett bennünket. Ezzel a szégyenteljes akcióval persze sikerült megsértenem.
Tudnotok kell, hogy mivel oly sokan rohangásznak medve, szarvas, farkas, sas, sólyom (és egyéb különleges, ritka és szép) segítő állatokkal, én tiszta szívből reméltem, hogy elkerülnek az efféle divattotemek, és valami egyszerű, hétköznapi és lehetőleg valóban az egyéniségemet tükröző állat kínálkozik a számomra. Szajkóra, sünre, netán varjúra vagy macskára gondoltam. A macska elcsépelt, tudom, de tény, hogy pompásan megértetem magam velük, és vannak rokon tulajdonságaink. Tavaly pedig néhány hétig neveltem egy varjúfiókát, ami, mit ne mondjak, felejthetetlen élmény volt. A szajkó éppúgy nagyhangú és szószátyár, mint én magam, a sün pedig bizalmatlan és óvatos, de a tüskéi alatt voltaképpen egész aranyos.
De hát a totemhez nem efféle tudatos megfontolások alapján vezet az út, ráadásul - szvsz - gyakorta inkább ő választ minket, mint fordítva.
Még valami: lehet, hogy helytelenül használom a szakkifejezéseket. Egyesek szerint különbség van a totem és az erőállat, a vezérlő szellem és a segítő között. Ráadásul mellénk szegődhetnek átmeneti tanítók is, épp, mikor szükségünk van az általuk képviselt bölcsességre. Számomra jelen pillanatban egy állatszellem testesíti meg ezen fogalmak mindegyikét, de hogy melyik kategóriába tartozik pontosan, azt egyenlőre homály fedi.
Ő pediglen - bölény.
Soha, de soha, egyetlen másodperc erejéig sem gondoltam rá. Eszembe sem jutott, hogy egyáltalán szóba jöhet. Hiszen nem tartozik hozzá a mindennapi valóságomhoz - itt, a Kárpát-medencében már hosszú ideje híre-hamva sincs. Európában ugyan honos, de annyira ritka és oly kevéssé ismert, hogy jóformán el is felejtkezik róla az ember. S ráadásul mi kötne engem hozzá? Nem hinném, hogy a tulajdonságaim bármiben is egy bölényre emlékeztetnének. Ikrek a horoszkópom, vagyis a levegő jegyében születtem, ez egyértelműen megmutatkozik a jellemvonásaimban. Igaz azonban, hogy nagyon sok föld-elemet hordozok, a megjelenésemtől kezdve a hobbijaimon és az érdeklődési körömön át a lelkialkatomig. Voltaképpen a föld és a levegő (egymásnak szinte tökéletesen ellentmondó) kettősségével jellemezhetem magam, és ez a szélsőséges dualitás gyerekkoromtól kezdve megmutatkozik. Lehet, hogy egyéniségem föld-aspektusának kifejezője a bölény?
Még azt sem tudhatom biztosan, hogy állandó erőállatom vagy csak átmeneti kísérőm-e, és ő sem veszi jónéven, ha erőltetni próbálom ezt a kérdést. Legutóbbi kapcsolatfelvételünkkor azzal zárta le a témát, hogy momentán szükségem van rá, s jelen pillanatban voltaképpen teljesen lényegtelen, hogy valóban a totemem vagy "csak" jelenlegi tanítóm.
Természetesen igyekeztem több információt szerezni róla: utánaolvastam hát az interneten, és egy angol nyelvű oldalon részletes jellemzést találtam. Azt végigfutva kicsit jobban megértettem, hogy lehetséges, hogy rokonságban állunk. Tény, hogy az ott leírtak egy része - például az erős természetvédő-környezetvédő szellemiség, a természettel való harmonikus és mély kapcsolat kiépítésére irányuló törekedés, az outdoor szabadidős tevékenységek preferálása, a gyógyító-szolgáló-közösségi szerepvállalás (amely elsősorban a gyerek-és kamaszkoromat jellemezte; az utóbbi években visszafejlődött s talán épp ezért vagyok olyan lelki kátyúban, amilyenben.), vagy a lassan feltámadó, de nehezen féken tartható düh és a levezetéséhez szükséges rendszeres testmozgás - valamelyest emlékeztet önmagamra. A jellemzést elolvasva könnyebb elfogadnom, hogy valóban bölény volnék... S remélem, hogy megfelelnem is sikerül majd az ezzel járó, korántsem elhanyagolható követelményeknek, kihívásoknak és próbatételeknek.
Áldás!
Hulló Eső, 2010-04-21
Hulló Eső, 2010-04-21
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése