A weblap-szerkesztés egy időre elvont a blogolástól, de ami késik, nem múlik.
Épp az "ajánlott irodalom" menüpont építgetése során döbbentem rá, hogy milyen rég olvastam utoljára a birtokomban levő, wicca témájú könyveket. Így aztán legott neki is láttam Scott Cunningham: Wicca (Budapest, Édesvíz, 2002) c. művének, és bevallom, sokkal nagyobb élvezettel forgatom, mint az első alkalommal.
Ezen túl nagy fába vágtam a fejszémet: eldöntöttem, hogy itt az ideje hozzáfogni egy saját Árnyak Könyve megírásának.
Szó mi szó, erre az elhatározásra jó egy hónapja jutottam el (hosszú éveken át tartó tépelődés, valamint jónéhány megkezdett, majd félbehagyott füzet után), és azonmód megvásároltam egy csomag (500pl.) nyomtatóba való papírt. Ezen a lépésen is heteket töprengtem, ugyanis szívem szerint halvány vajszínűt választottam volna, csakhogy az kis híján1500 ft-tal többet kóstált, mint a sima fehér. S habár az Árnyak Könyve bőven megéri a belefektetett pénzt, szűkre szabott anyagi lehetőségeim miatt az olcsóbb utat választottam. A történethez hozzátartozik, hogy tudtam magamról: ha nem vagyok tökéletesen megelégedve a munkám külalakjával, ugyanúgy sutba vágom, mint az előzőeket. A krémszínű papír pedig - bármilyen szép is - eleve határt szab a szöveg színvilágának, elvégre hogy festene rajta a pink kihúzófilc (nem mintha olyan sűrűn használnék effélét, de azért legyen meg a lehetőség) vagy a színes ceruzával készített rajz?
Egy szó mint száz, fogtam a paksamétát és halványszürke, vízszintes vonalakat nyomtattam rá. Ez sem volt egyéb, mint esztétikai szőrszálhasogatás: sajnos nem tudok üres lapra egyenesen írni, márpedig ha a soraim összevissza dülöngélnek, az éppúgy elvenné a kedvem, mint a fent vázolt színtani probléma :).
A vonalazás után egy könyvkötőhöz vittem a pakkot (no nem az egészet, körülbelül 350 lapot [utóbb ez súlyos hibának bizonyult]), aki kellemes középbarna műbőr kötésbe csomagolta. (Azon is hosszasan vívódtam, hogy ne zöldbe kötessem -e, hiszen az jobban illenék a wicca jellegéhez - ám a barna közelebb áll a személyiségemhez. Tény és való, hogy a non plus ultra verzió a halvány vajszínű lapok és a míves aranysarokkal díszített fenyőzöld fedlap lett volna :)). Kérésemre ezüstfehér jelzőszalag is került bele.
Most pedig itt áll az oltáromon, és várja, hogy végre belefogjak.
A sarkaira négy csiszolt ásványt helyeztem, hogy oltalmazzák a negatív behatásoktól. A keleti irányt és a levegő minőséget egy áttetsző hegyikristály, dél tüzét egy vörös jáspis, nyugatot és a vizet egy lila ametiszt (oké, tudom, az ametisztet ezoterikus vonatkozásban inkább tűz eleműnek szokás titulálni, de mégiscsak - egy lila kő előbb juttatja eszembe az óceánt, mint a napsütést, és punktum:)), északot és a föld elemet egy tigrisszem képviseli.
Én pedig egyre csak csodálom a Könyv tökéletességét, érintetlen tisztaságát és méltóságteljes külsejét, - de mindezidáig képtelen voltam rászánni magam, hogy megejtsem az első tollvonást. Pedig...! :)
Épp az "ajánlott irodalom" menüpont építgetése során döbbentem rá, hogy milyen rég olvastam utoljára a birtokomban levő, wicca témájú könyveket. Így aztán legott neki is láttam Scott Cunningham: Wicca (Budapest, Édesvíz, 2002) c. művének, és bevallom, sokkal nagyobb élvezettel forgatom, mint az első alkalommal.
Ezen túl nagy fába vágtam a fejszémet: eldöntöttem, hogy itt az ideje hozzáfogni egy saját Árnyak Könyve megírásának.
Szó mi szó, erre az elhatározásra jó egy hónapja jutottam el (hosszú éveken át tartó tépelődés, valamint jónéhány megkezdett, majd félbehagyott füzet után), és azonmód megvásároltam egy csomag (500pl.) nyomtatóba való papírt. Ezen a lépésen is heteket töprengtem, ugyanis szívem szerint halvány vajszínűt választottam volna, csakhogy az kis híján1500 ft-tal többet kóstált, mint a sima fehér. S habár az Árnyak Könyve bőven megéri a belefektetett pénzt, szűkre szabott anyagi lehetőségeim miatt az olcsóbb utat választottam. A történethez hozzátartozik, hogy tudtam magamról: ha nem vagyok tökéletesen megelégedve a munkám külalakjával, ugyanúgy sutba vágom, mint az előzőeket. A krémszínű papír pedig - bármilyen szép is - eleve határt szab a szöveg színvilágának, elvégre hogy festene rajta a pink kihúzófilc (nem mintha olyan sűrűn használnék effélét, de azért legyen meg a lehetőség) vagy a színes ceruzával készített rajz?
Egy szó mint száz, fogtam a paksamétát és halványszürke, vízszintes vonalakat nyomtattam rá. Ez sem volt egyéb, mint esztétikai szőrszálhasogatás: sajnos nem tudok üres lapra egyenesen írni, márpedig ha a soraim összevissza dülöngélnek, az éppúgy elvenné a kedvem, mint a fent vázolt színtani probléma :).
A vonalazás után egy könyvkötőhöz vittem a pakkot (no nem az egészet, körülbelül 350 lapot [utóbb ez súlyos hibának bizonyult]), aki kellemes középbarna műbőr kötésbe csomagolta. (Azon is hosszasan vívódtam, hogy ne zöldbe kötessem -e, hiszen az jobban illenék a wicca jellegéhez - ám a barna közelebb áll a személyiségemhez. Tény és való, hogy a non plus ultra verzió a halvány vajszínű lapok és a míves aranysarokkal díszített fenyőzöld fedlap lett volna :)). Kérésemre ezüstfehér jelzőszalag is került bele.
Most pedig itt áll az oltáromon, és várja, hogy végre belefogjak.
A sarkaira négy csiszolt ásványt helyeztem, hogy oltalmazzák a negatív behatásoktól. A keleti irányt és a levegő minőséget egy áttetsző hegyikristály, dél tüzét egy vörös jáspis, nyugatot és a vizet egy lila ametiszt (oké, tudom, az ametisztet ezoterikus vonatkozásban inkább tűz eleműnek szokás titulálni, de mégiscsak - egy lila kő előbb juttatja eszembe az óceánt, mint a napsütést, és punktum:)), északot és a föld elemet egy tigrisszem képviseli.
Én pedig egyre csak csodálom a Könyv tökéletességét, érintetlen tisztaságát és méltóságteljes külsejét, - de mindezidáig képtelen voltam rászánni magam, hogy megejtsem az első tollvonást. Pedig...! :)
Áldás rajtatok!
Hulló Eső, 2010-04-09
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése