Épp az imént fejeztem be a kérdőív kitöltését. Ki gondolta volna, hogy a vallás kategóriában ilyen sok választási lehetőség adódik? Hosszan hezitáltam a különféle variánsok között, bosszankodva, amiért nem tudok többet megjelölni. Igen, pogány vagyok, meg sámánhitű, meg az ősmagyar hitvilág után kutató, meg a természeti jelenségeket istenítő, meg kelta hagyományőrző, meg boszorkány... Végül úgy döntöttem, a 'pogány' foglalja össze a leghívebben a spiritualitásomat, így aztán arra klikkeltem.
Az NN-ben az utóbbi hónapokban felvetődött, sőt, megformálódott egy új megnevezés, logóstul-mindenestül: a görögből magyarított 'fízeus'. Gyöke, a 'physis' azt jelenti: természet, s ily módon a fizeus a természetet tisztelő, követő személy. Nem mondom, szép kifejezés, és a természethit lobogója alá gyűjti a sokszínű neopogány mozgalmakat, megragadván bennük a közös nevezőt. Értelmi szerzői szerint azért volt rá szükség, hogy valami, a pogánynál pozitívabb jelentéstartalmú és a lényegi rokonságot hívebben kifejező megnevezéssel illethessük a modern idők természetimádóit.
Én azért ki vagyok békülve a pogánnyal. Igaz, pejoratív felhangú; a kereszténység évezredei alatt negatív jelentéstartalmat kapott az eredetileg 'vidéki' jelentésű latin paganus. Mégis, éppen mert a természetközeli, a földdel együtt lélegző, abból élő népességre értették (akik gyakorlati és spirituális értelemben is szorosabb kapcsolatot ápoltak Földanyával, az ősök hitével, mint a városi kultúra polgárai), én kimondottan találónak vélem. A 'paganus' azokat a földművelőket és állattenyésztőket, kézműveseket és vadászokat takarta, akik napról-napra megtapasztalták a természet lüktetését, s az jelentette megélhetésük alapját, ennélfogva erősen kötődtek hozzá. Igaz, hogy a mai pogányok nem mind falulakók, de a mélyebb tartalom, a természettel való harmonikus kapcsolat, s az élet örök körforgásának megélése megmaradt. Nem látom hát értelmét elvetni ezt a szót.
Persze az idő majd kiforogja a helyes megnevezést, s lehet, hogy nemzetközi szinten is meggyökeresedik a fízeus, - vagy épp valami más. Én addig is jónak látom magam pogányként aposztrofálni. Egyébiránt valóban ez a legátfogóbb megjelölés, amely égisze alatt elfér wicca és druida, sámán és asatruer (és még sorolhatnám) - igazság szerint örülnék neki, ha távolabbi-közelebbi hittársaim közül minél többen választanák e formulát, hogy egységként mutatkozzunk meg az elemzésben. Igaz, hogy nem vagyunk egyformák, s megértem, ha valaki pontosan akarja definiálni magát, de mégis, jó lenne megtalálni a rokonlelkeket az adathalmaz kuszaságában.
Apropó, ha már a szóhasználatnál tartunk, a 'pogány' titulus lecserélésénél valamivel több indokot látok a boszorkány kifejezés elvetésére (annak ellenére, hogy én is nagyon szeretem:)). Persze a mai időkben e szóhoz egész más konnotációk kapcsolódnak, s ha valaki meghallja, az mókás bűbájokra, varázslatos titkokra és mesés kalandokra gondol (vagy valami hasonlóra. értitek, nem?). A szomorú igazság azonban az, hogy eddigi néprajzi olvasmányaim és az átböngészett gyűjtésadatok egészen más képet festenek róla. Amennyire látom, a történelmi korokban semmiféle pozitív asszociáció nem társult hozzá. Voltak a magyar falunak pozitív varázslófigurái: a tudó, táltos, javasasszony, mondó (bár utóbbi halottlátó szerepkörének van némi baljós beütése) - ám a boszorkány mindig rontóként, a termékenységet, testi - lelki épséget, gyermekek egészségét veszélyeztető, a középkori boszorkányperek során már kimondottan diabolisztikus elemekkel megtűzdelt ördögi személyként tűnik fel. Maga a szó is árulkodó: az azonos jelentésű török baszargan, baszirgan, bashyrkan (sok, hajszálnyit eltérő írásmódja ismeretes) kifejezésből ered, amelynek gyöke az ótörök 'basz' (-nyomni. Utóbbiból származik a magyar nyelv egyik közkedvelt, multifunkcionális kifejezése is). A 'nyomás' arra az igen ősi képzetre utal, hogy a boszorkány vagy egyéb ártó lény éjszaka az alvó ember mellére telepszik és nem hagyja levegőhöz jutni (vö. lidércnyomás - rémálom), de utal fizikai kínzásra, szexuális gyötrésre is (vö. a már említett ige). Mindez ékesen példázza, hogy a boszorkány egy a gonoszok közül, s -habár ezzel már más témába csapok- nem csak fizikai-emberi, hanem szellemi-halotti dimenziója is van.
Gondoltam, gyorsan átfutok néhány netes forrást referenciát keresve a fentiekhez, és ráakadtam a KWHE egyik fórumára, amelynek nyitó hozzászólása épp e szó etimológiáját fejtegeti. A 'Levi' nevű felhasználó értetlenül áll a boszorkány török eredeztetése előtt, minthogy az általa csak "b@szás"-ként ismert kifejezésnek ugyan mi köze a mágiához. Kállay Ferencz 1861-ben írt 'A pogány magyarok hitvilága' c. műve alapján (amely egyébként innen letölthető) érdekes felvetéssel él: a boszorkány szó eredete a perzsa baz, bazur (e formájában varázslót jelent), illetve büzürkan vagy büzürgan, amely azonban nem mágust, hanem 'magnus'-t, azaz nagyot, hatalmast jelöl. Az értelmezés gyengesége, hogy figyelmen kívül hagyja a basirghan, baszirgan eredeti gyökének 'nyomás, nyomó' jelentését, ami szerves összefüggésben áll az éjszakai rontó lények 'nyomó' tevékenységével. Erről maga Kállay is beszámol: " ... a boszorkányok és a böjti boszorkányok közt azon különbség van, hogy az elsők csak a városban s a falukban nyomták meg a fekvőket vagy alvókat..." Ráadásul a boszorkány szó az 1500-as évektől kezdődően bukkan fel az írásos forrásokban, valószínűsíthető hát, hogy a török hódoltság idején szivárgott a nyelvünkbe.
Így vagy úgy, a magyar folklór boszorkánya a legkevésbé sem szívderítő alak, s alighanem kezdettől a falusi transzcendencia negatív figurái közé tartozott (értem ezalatt, hogy nem pusztán a kereszténység hatására nyerte el rossz megítélését. Habár tény, hogy a szerte Európában terjedő traktátusoknak és peranyagoknak hála alakja számos olyan elemmel bővült, ami elsősorban az egyház szemszögéből számított jelentőségteljesnek - így az ördögszövetség, a tízparancsolat elleni kihágások, a krisztustagadó, istenkáromló feketemisék etc. motívuma. Az egyszerű embereknek épp elég volt a tejhaszon elvételét, a gyermekek betegségét vagy a szerelmei megbabonázást a boszorkány rovására írni.) Mindenesetre eredeti jelentéstartalma sokkal távolabb áll a boszorkányság mai követőinek mentalitásától és életszemléletétől (legalábbis őszintén remélem:)), mint a paganus kifejezés a modern természethívő spiritualitástól. Ha utóbbitól elfordulunk, előbbit hatványozottan meg kéne tagadnunk.
Oké, további okoskodás helyett a téma iránt érdeklődők figyelmébe ajánlanám ezt és ezt a linket, továbbá Pócs Éva összes idevágó műveit, azok teljes irodalomjegyzékével együtt :).
No, Hold-Úrnő fényétől ragyogó éjszakát!
Eső
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése