Az égiekre, gyönyörű ez az ősz! Habár az én ízlésemnek kicsit kevés az eső, de azok a hűvös, ragyogó napok, a vakítóan fénylő, mélykék égbolt, a rozsdaszínbe öltözött, kristálytiszta láthatár, a hétágra sütő Nap, és a szél… Meg a hajnalok, amikor a párás völgy fölött, a keleti horizonton megjelenik a pirkadat keskeny rózsaszín sávja, és a levegő még karcol, a füvet borító apró dérszilánkok ropognak a talpam alatt, és jólesően megborzongat a hideg…
Mmm, ez az évszak ismét feltölt, újraéleszt. A természet őserői megmutatkoznak minden egyes lehulló falevélben, minden táncos szélrohamban, minden harmatlepte pókhálóban, minden elfagyott virágban. Közeleg az óra, mikor a szellemek és istenek köztünk járják majd útjukat, és ez a mámorító szépség Földanya eléjük leterített vörös szőnyege. Lépkedjetek rajta örömmel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése