Ha már Arkona, akkor illenék megismerkednünk az általuk hirdetett – képviselt szláv neopogány vallási irányzattal, a Rodnoverije-vel (ez a megnevezés az orosz Родноверие fonetikus átirata; az egyes szláv nyelvekben több, némiképp eltérő változata él, angolul Rodnovery-ként emlegetik.) Az alábbiakban rövid leírást olvashattok róla, de szeretném előrebocsátani, hogy mivel magyar nyelven semmi infót nem találtam e tárgykörben a neten, kénytelen voltan angol és orosz oldalak fordításából mazsolázni ki a tényeket, ami némi bizonytalansághoz vezethet.
A szlávok ősvallása a krisztusi hit felvétele után fokozatosan elsorvadt, visszaszorult, s azon pogány népi praktikák, melyeket a kereszténység nem fogadott el, a 15. századra valószínűleg kihaltak. Ennek ellenére a Rodnoverek bizonyos, a 19. században még elevenen élő népszokásokra építettek az őshit felelevenítésekor, úgy vélekedvén, hogy azokban archaikus vallási elemek bújnak meg.
A 19. században a szláv nemzetek körében egyaránt kivirágzott a romantikus elképzelés egy idealizált szláv ’Arcadiáról’, amely erősen egybefonódott a nemzeti identitástudat és a hazaszeretet eszmeiségével. E művészi víziók nagy szerepet kaptak a szláv őshit felélesztésében, lévén hogy arról csak igen kevés írásos forrás és régészeti leletanyag állt rendelkezésre, s a középkori keresztény szerzők tollából született beszámolók érthető módon erősen elfogultak, ellenségesek voltak. Zorian Dołęga-Chodakowski 1818-as, a kereszténység előtti szláv életmódról, hitről szóló pamfletjében taglalja a szláv kultúra kettősségét: míg a paraszti világban megőrződtek az ősi és tiszta hagyományok, addig a nemesek úgyszólván külföldről importált idegen szokásoknak hódoltak. Az író a kereszténységet mint a nemzeti hagyománykincset eltorzító negatív befolyást említi, s ezzel az újpogány eszmeiség jelentőségteljes előfutárává vált.
Mindemellett a korban a szláv ősvallás több hiteles eleme is felszínre bukkant a néprajzi kutatómunkának és az ásatásoknak köszönhetően – igaz ugyanakkor, hogy hamisításokról is tudunk. Így vagy úgy, a 20. század elejére számos szláv országban megszülettek a Rodnovery hagyományai, s vallási csoportok szerveződtek. Értékrendjükben a nemzeti identitástudaton, hagyományőrzésen és hazaszereteten túl a természetvédelem, a természettel való spirituális összhang elvei dominálnak. Ami az előbbit illeti, míg számos rodnover számára ez a népi hitvilág, szokásrendszer, hagyománykincs elkötelezett ápolását és életben tartását jelenti, mások esetében nem mentes a nacionalizmustól, idegengyűlölettől, rasszizmustól és antiszemitizmustól. Utóbbit elsősorban a Rodnoverynek a kereszténységgel szembeni ellenérzései generálják, mondván, hogy az a zsidó kultúrából sarjadzott babonaság.
A vallás írott forrásai közül a Veles könyvének nevezett szent szöveggyűjteményt érdemes kiemelni, amit Oroszországban és Ukrajnában széles körben használnak, ám a többi szláv országban kevésbé vált népszerűvé, mivelhogy nem eredeti forrásról, csupán a 20 században született írásműről van szó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése