Az ünnep félúton helyezkedik el a tél kezdetét jelölő Samhain és a nyári félév első napja, Beltaine között. Manapság leginkább mint Gyertyaszentelőt, angol, illetve ír kulturális közegben mint Szent Brigitta napját (Lá Fhéill Bríghde, Lá Fhéile Bríde) hallhatjuk emlegetni. Hajdan e tavaszköszöntő termékenységünnepet Brigidnek szentelték, s később keresztény alteregója, Szent Brigitta lépett az örökébe. A kelta kultúrkörben már a középkorban igazoltan jelentős fesztivál volt, de pogány gyökerei még messzebbre nyúlnak. Erre utal - többek között- egyes megaltikus építmények tájolása, amely a felkelő naphoz igazodik Samhain, illetve Imbolc idején.
Az eredeti megnevezés forrásául az i mbolg ('in the belly', vagyis hasban - utalva a juhok vemhességére) vagy oimelc (jelentése: anyajuhok teje), esetleg a 'folcaim - mosakszom' ige továbbképzett alakja szolgálhat. Előbbiekket támasztja alá, hogy a juhok ezidőtájt kezdtek elleni, s először jutottak friss tejhez az emberek a hosszú, szűkös telet követően (amit a nyári félév során felhalmozott tartalékokon vegetálva húztak ki). Utóbbi korrelál azzal az elképzeléssel, hogy e jeles nap a római lupercaliahoz hasonlóan tisztulási ünnep volt. Ezt igazolja egy régi ír intelem: "Vizsgálj meg minden élelmet annak rendje szerint. Ennek imbolc napján kell megtörténnie: kezed, lábad, fejed mosd meg".
Ami a pontos dátumot illeti, nos, olyan nem létezik, vagy legalábbis, bizonytalanul körvonalazható. Manapság febr.1-jén vagy 2.-án üljük meg, ám a régi naptár szerint febr. 12.-ére esne, s a múltban, mikor az első ellésekhez igazodott, akár régiónként eltérhetett 1-2 nappal (hiszen a klimatikus adottságok nagyban befolyásolták a jószágok szaporodási ciklusát). Az újpogány mozgalmakban is különböző dátumokkal találkozhatunk. Egyesek a téli napforduló és a tavaszi nap-éj egyenlőség szoláris felezőpontját, vagy az ahhoz legközelebb eső holdtöltét jelölik ki, mások az első virágok megjelenését várják, megint mások a már említett megalitikus építményekhez igazodnak.
Így vagy úgy, Imbolc az otthon melegének, a természet megújulásának, és a tavasz első, habár mégoly bátortalan jeleinek örömét hirdeti. A hajdaniak a családi kandallókban gyújtott tűzzel vagy szabadtéri máglyarakással ünnepelték, az étkezést friss tejjel és a belőle köpült vajjal körítették, jósoltak, előjeleket kerestek a jövőre nézvést, próbálták megsaccolni az időjárás alakulását. Ahogy mi a medvét figyeljük: visszabújik-e még a barlangjába, úgy a szigetországban a kígyók és borzok voltak a tavasz hírmondói (valószínűleg ez a hagyomány indukálta az amerikai mormota-nap kialakulását). A skót rigmus szerint:
'Thig an nathair as an toll
Là donn Brìde,
Ged robh trì troighean dhen t-sneachd
Air leac an làir.
Là donn Brìde,
Ged robh trì troighean dhen t-sneachd
Air leac an làir.
Vagyis:
A kígyók előjönnek az üregből
Bride (Brighid) barna napján
Ez bizony fáradtságos (volna), ha három lábnyi hó lenne
Még a föld sima felszínén
Ahogy arról már szó esett, egy másik hagyomány szerint ha Imbolc napján süt a nap, akkor Cailleach, a tél zsémbes anyókája gondoskodik a jó időről, de csak hogy lehetőséget adjon az embereknek még némi tüzelő beszerzésére, mielőtt visszatér a fagy. Ha viszont az ég borús, Cailleach már alszik, s a tél hamarosan véget ér. Man szigetén, ahol az istennőt Callagh ny Croamagh néven tisztelik, a legenda szerint Imbolc napján olykor látni őt hatalmas, karmai közt gallyakat cipelő madárként.
A tűz és a megtisztulás az ünnep kulcsfontosságú eleme. Brigid (Brighid, Bríde, Brigit, Bríd) a költészet, az egészség és a kovácsmesterség istennője (egyes források szerint három különböző istennőalak egybemosódásának eredménye, s ily módon a klasszikus istennő-hármasság megjelenítője is). Mind pogány úrnőként, mint szentként a tisztaság, szakrális tűz és az egészség kapcsolódik hozzá. Az Imbolc napján gyújtott tüzek a meleg visszatértét és a Nap növekvő erejét reprezentálják.
Habár manapság e jeles alkalom is keresztény köntöst öltött (ld. Gyertyaszentelő, Szent Brigitta napja, A Szűz megtisztulásának napja), egyes hagyományok továbbéltek az új vallási érában is. Keresztény és pogány körökben is megtalálható a Brigid ágyához kötődő népszokás. Az egy háztartásban vagy településen élő lányok és fiatal, férjezetlen nők készítettek egy, a hajadon Brigidet jelképező kukoricababát (Brideog, vagyis kicsi Brigid néven), majd fabrikáltak neki egy ágyat is, és abba belefektették. Január 31.-én valamennyien összegyűltek a házban, amely otthont adott Brideog-nak, és egész éjjel mellette virrasztottak. Később a legények is elkezdtek szivárogni, akiknek engedélyt kellett kérni a bebocsáttatásra, és ha már bejutottak, kötelesek voltak illő tisztelettel kezelni a fehérnépet, valamint az istennőt (szentet).
A következő nap a lányok körbehordozták Brideog-ot a faluban vagy a szomszédságban. Házról házra jártak vele, hogy az istennő (avagy a szent) megáldja a családokat. Az idősebb, már házas asszonyok otthon maradtak, s apró felajánlásokkal tisztelegtek Brideog előtt. Mivel Brigid a fény, a meleg, az életerő, a napos félév istennője, aki elhozza a tavaszt a hosszú tél után, a jelenléte nagyon fontos volt ezidőtájt.
Egy másik hagyomány szerint Brigid Imbolc éjjelén a földön jár. A családtagok előhagytak neki egy-egy ruhadarabot vagy szalagot, hogy áldja meg. Az ily módon megszentelt viseletnek gyógyító hatást tulajdonítottak. A tüzet este a családfő oltotta el és takarta be elsimított hamuval. Reggelre kelve a házbéliek megvizsgálták a hamut, keletkezett-e benne valami egyenetlenség, mert az az istennő felbukkanásának bizonyítéka.
Hogy mi, wiccák miként ünnepelünk? Eileen Holland arra buzdít, hogy gyújtsunk gyertyát a jeles nap örömére, s egyben lássunk neki a tavaszi nagytakarításnak. No, hát nálam utóbbi kipipálva:), ahogy a "kezed, lábad, fejed mosd meg" intelem is: délelőtt a takarítás záróakkordjaként fejest ugrottam a fürdőkádba.
Raymond Buckland azt javasolja, az oltáterítő és a gyertyák legyenek barnák, a föld elemet reprezentálandó (habár ez némi összeférhetetlenséget mutat a tűzceremóniával, nem?), azonban mivel könyvében a Seax tradíció előírásait ismerteti, az a magányos vagy más hagyományt követő wiccák választását nem korlátozza.
Cunningham instrukciói szerint e napon érdemes gyertyát gyújtani, körbehordozni azt az oltár körül, illetve kerék-szimbolúmot helyezni az oltárra, magokat ültetni cserépbe a varázskörön belül, gyümölcsöző jövőért fohászkodni az isteni párhoz. A házszentély feldíszítéséhez a zöld, fehér, esetleg kék színeket ajánlja.
Ami engem illet, alighanem holnapra halasztom a szertartást, habár úgy érzem, az elmúlt napok munkája szintúgy része volt egyfajta, a tavasz közeledtét megtisztelő rituálénak. Azt hiszem, a felesleges holmiktól, hosszú évek alatt felhalmozódott limlomoktól való megszabadulás, no meg a szoba ráncba szedése, s végül a személyes higiéné felturbózása:) kimerítette a megtisztulás és megújulás fogalmát :).
Ami a konkrét ceremóniát illeti, alighanem egy nagy, piros gyertyát fogok meggyújtani az oltáron, a tűz erejét reprezentáladnó. Más ötletem egyelőre nincs, de azért majd csak összeütök valamit.
Áldott Imbolcot, Imbolgot, Oimelcet, Lá Fhéile Bríde -t, Gyertyaszentelőt, Lángébresztőt mindannyiótoknak!
Hulló Eső, 2011.02.01
forrás:
további részletes leírás:
No meg persze ajánlom a Google-t :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése