áldott ünnepet!

(Forrás)

bride, áldásod szálljon ránk...

Még tavaly formálódott meg bennem ez a dalocska, de azóta sem vettem fel - talán a héten, ha a laptopom hajlandó megemberelni magát, sikerül. Addig is íme a szöveg, amelyet tetszés szerinti számban lehet ismételgetni:) -

a............G.......e..........a

Bride, áldásod szálljon ránk

a.............G..........e...C

Éleszd fel lángod, ősanyánk

C..................d.............a

//:Föld méhe, ó, izzó kohó

................G........E............a

Te vagy kovácsa, tavaszhozó://

Nem egy nagyívű műremek, de azért én elénekeltem néhányszor az Imbolc apropójára :)

Áldás!

ünnepi programok

 - Nézd át a holmijaidat, és válj meg a feleslegessé vált használati tárgyaktól, kinőtt ruháktól (lehetőleg jótékony tovább-adományozás útján)!

- Etess madarakat!

- Húzd fel a talpalód és sétálj ki a természetbe a tavasz jeleit kutatva!

- Tervezd meg, hogyan szándékozod beültetni a kertedet, ha felenged a fagy, és szerezd be a hozzávalókat!

- Nyisd ki az otthonod ablakait - ajtajait, és oltsd le a villanyt pár perc erejéig. Engedd, hogy a tél során leülepedett, poshadt, fáradt energiák távozzanak, s a tavasz ígéretével kecsegtető friss erők kerüljenek a helyükre!

- Csapj zajt! Serpenyőkkel, fazekakkal, hangszerekkel, akár magányosan, akár csoportosan, akár otthon, akár felvonulás formájában, hogy felébreszd a táj lelkét.

- Meditálj! Képzeld el, milyen lehet a föld mélyében nyugvó magként megérezni az élet első moccanásait.

- Ültess gyógynövényeket (cserepekbe,  a házon belül). Beszélj a magvakhoz, kezeld őket szeretettel, áldd meg termékenységgel, boldog növekedéssel. 

- Készíts ínycsiklandó, ünnepi ételeket; az étkezőasztalt díszítsd napkerekekkel, örökzöld ágakkal és a kora-tavasz virágaival, sárkányfigurákkal.

- Füstölj zsályát vagy spriccelj szét sós vizet, hogy megtisztísd lakókörnyezeted!

A fentiek családdal, gyerekekkel együtt, az ő örömükre szolgálva is végezhetők. Kívánom, hogy találjatok méltó keretet az ünnepléshez, és időt a sabbat szellemiségének megéléséhez.

az idő bűvöletében (XI): imbolc

Ma megint sikerült megragadni az Imbolc szellemiségét, amely egy közel tízórás takarításban manifesztálódott :). Végezetül, hogy az új kezdet eszmeiségének is adózzak, vettem egy nagy levegőt és elektronikus úton kitöltöttem a felvételi adatlapot. A kocka ugyan még nincs elvetve, hátravan a hitelesítés és a középiskolai teljesítményemet igazoló dokumentumok postára adása, meg persze a fájdalmasan magas összegre rúgó eljárási díj befizetése - de ha minden jól megy, jövő szeptembertől a Pécsi Tudományegyetem néprajz szakos hallgatója leszek. 

Most pedig ugorjunk az aktualitásokra. Az ünnepről tavaly ilyenkor már közöltem egy rövid leírást, amit itt elolvashattok. Ugyancsak tavalyról származik a Brigidhez szóló fohász, verses invokáció.

Most a jeles nap egyéb megfeleléseinek, spirituális vonatkozásainak összefoglalását szeretném elétek tárni.

Tudjuk, hogy Imbolc avagy Imbolg (az 'in-the.belly', vagyis 'hasban' kifejezésből ered, amely a juhok vemhességétől az anyaföld méhében kicsírázó új életig sokféleképp magyarázható; más hipotézis szerint a folcaim - mosakszom ige továbbképzett alakja, vagy az első tejre utaló 'oimelc' szó származéka)  a tavasz első jeleinek, a tél halotti csöndjét és mozdulatlanságát megtörő reménysugárnak az ünnepe. Kultikus, központi alakja Briga (Brigidh, Bride), akiben egyfelől megtestesül a klasszikus istennőhármasság, másfelől a kovácsmesterség, a fémmegmunkálás úrnőjeként a világot átalakító, termékeny alkotásra sarkalló tüzes erőt hordoz. Az is ismeretes, hogy a kereszténység - a neki szentelt ünneppel egyetemben - igyekezett a maga képére alakítani őt: így született meg Szent Brigitta (isz 453-523) legendája és a róla nevezett 'Lá Fhéile Bríd', amelynek népszokásaiban azonban mindmáig megőrződtek a pogány tavaszünnep vonásai. Ilyen például a gyertyakoszorúk viselete, amely sokszor - szimbolizálandó az év fiatal voltát - a legifjabb lánykák tisztsége volt; avagy a Bride-keresztek készítése (amelyet az ablakba vagy ajtóra helyeztek, hogy a következő Gyertyaszentelőig őrizzék a házat; akkor aztán elégették) és a Brigid ágya hagyomány felelevenítése (részletesebben lásd a tavalyi bejegyzést).

Ugyancsak jellemző az ünnepre a tavaszi megtisztulás, tavaszi nagytakarítás gondolata. A Yule-dekorációt, ha előbb nem, hát ekkorra mindenképp illik lebontani és tűzbe dobni; ideje, hogy elengedjük a múltat és a jövőbe tekintsünk. Írország egyes részein egészen Gyertyaszentelőig meghagyták a karácsonyfát (lefosztva róla a dekorációt, de megtartva a gyertyákat vagy égőket), s ha február elsejéig zöld tűket hajtott, az gyümölcsöző, termékeny és bőséges évet jelzett előre. A pogány Rómában ekkortájt tetőzött a Lupercalia, amely rituális tisztító és termékenyítő varázslatokkal teli, a jó öreg latinokra jellemző szertelen, szenvedélyes és életigenlő ünnepség volt. 

Összesítve: Imbolckor az évkerék fordultával megelevenedő friss energiákat, a jövőt mozgásba hozó tavaszi lendületet, a termékeny, áldásokban bővelkedő, sikeres és gazdag esztendőt ünnepeljük.  

Egyéb megnevezései: Imbolg, Oimelc, Gyertyaszentelő, Brigid ünnepe, A fény ünnepe, Lángok ünnepe, Candlelaria, Brigantia, Lá Fhéile Bhride.

Az ünnep spirituálitása: a megtermékenyülésre váró szűz istennő tisztelete, a visszatérő élet első jelei, a fény ünnepe, az egészség és megtisztulás szentsége

Kulcsfogalmak: nyitás, új kezdet

Tevékenységek: gyertyagyújtás, a tavasz első jeleinek felfedezése és megfigyelése (tartózkodjunk növények levágásától, begyűjtésétől). A jövőre vonatkozó varázslatok végzése (védelem, szerencse, jólét, vágyak megfogalmazása és beteljesülése).
Színek: fehér, rózsaszín, piros, levendula, világos zöld, narancs, sárga és kék
Szimbólumok: gyertyák, gyertyakoszorúk, üreglakó állatok (utalva az időjósló hagyományra, amelynek nálunk a - barlangjában sziesztázó - medve, míg Britannia területén a kígyók és a borzok a főszereplői) napkerekek, csutakbabák, Brigid-kereszt,
Oltárdíszek: makk, Brigid keresztje, Bride ágya, csutakbabák, nárciszok (kora-tavaszi virágok), lámpások, napszimbólumok, fehér virágok
Rituális olajok: jázmin, sárgabarack, szegfű, édesborsó, neroli, mirha és olíva
Kristályok: ametiszt, vérkő, gránát, rubint, ónix, és a türkiz.
Növények: angyalgyökér, bazsalikom, babér, fekete szeder, vérfű, kamilla, martilapu és rozmaring, továbbá virágok: nárcisz, rekettye, kankalin, hóvirág, csarab, hanga, nőszirom, mirha, baradicskóró, ibolyák, és egyéb fehér vagy sárga virágok. A fák közül az örökzöldek és a fűzfa tartozik ide.
Állatok: farkas, kígyó, hattyú,  keselyű, vörösbegy, üregi állatok, juh, kecske, bárány, és szarvas
Mitikus lények: tűzmadár, sárkány
Istennők és istenek: Aradia, Arachne, Arianrhod, Athena, Brighid, Blaize, Branwen, Februa, Gaia, Inanna, Lučina, Vesta, Ámor / Erósz, Diancecht, Dumuzi és Februus
Ünnepi élelmiszerek: magvak (többek között sütőtök és napraforgó), mákos sütemények, muffinok, pogácsa, és kenyér; az összes tejtermék, paprika, hagyma, fokhagyma, és mazsola; fűszeres, tüzes ízek, sárga ételek (a nap erejét visszatükrözendő).
Italok: tej, fűszeres (forralt) borok és gyógyteák.

Áldott ünnepet!

Hulló Eső, 2012-02-01

Források:

Farrar, Stewart and Janet: Eight Sabbath for Witches (Robert Hale, London, 1983)

Matters of Faith

Wikipedia

fohász brighidez

Ó, Brighid!

Hunyorgó zsarátnok tél idején

Lélek éjében izzó remény

Ki lángkoszorút hord rőtarany haján

S parázs virágzik lába nyomán

Diadalmas úrnő, fényben tündököl

Róla zeng éneket üllő és pöröly

Tűnt korok ragyogó tűz-angyala

Félelmes szépségű istenanya!

Ma éjjel érted lobban a láng,

Ma éjjel hozzád száll az imánk

Kegyes áldásoddal áraszd el e házat

Ne érje betegség, balsors és búbánat!

Tisztítsd meg lelkünket szent tüzed hevével,

S töltsd el szeretettel, bátorsággal, hittel!

Hozd el a langymeleg tavaszi esőket

Az élet vízével öntözd meg a földet!

Mosolyod napsugár, áldott égi szikra

Előtte meghódol fagy és hó hatalma,

Virág-bontogató szellő a te táncod;

Öleld magadhoz az egész világot!

Hulló Eső, 2011.02.04

imbolc, oimelc, lángébresztő

Az ünnep félúton helyezkedik el a tél kezdetét jelölő Samhain és a nyári félév első napja, Beltaine között. Manapság leginkább mint Gyertyaszentelőt, angol, illetve ír kulturális közegben mint Szent Brigitta napját (Lá Fhéill Bríghde, Lá Fhéile Bríde) hallhatjuk emlegetni. Hajdan e tavaszköszöntő termékenységünnepet Brigidnek szentelték, s később keresztény alteregója, Szent Brigitta lépett az örökébe. A kelta kultúrkörben már a középkorban igazoltan jelentős fesztivál volt, de pogány gyökerei még messzebbre nyúlnak. Erre utal - többek között- egyes megaltikus építmények tájolása, amely a felkelő naphoz igazodik Samhain, illetve Imbolc idején.

Az eredeti megnevezés forrásául az i mbolg ('in the belly', vagyis hasban - utalva a juhok vemhességére) vagy oimelc (jelentése: anyajuhok teje), esetleg a 'folcaim - mosakszom' ige továbbképzett alakja szolgálhat. Előbbiekket támasztja alá, hogy a juhok ezidőtájt kezdtek elleni, s először jutottak friss tejhez az emberek a hosszú, szűkös telet követően (amit a nyári félév során felhalmozott tartalékokon vegetálva húztak ki). Utóbbi korrelál azzal az elképzeléssel, hogy e jeles nap a római lupercaliahoz hasonlóan tisztulási ünnep volt. Ezt igazolja egy régi ír intelem: "Vizsgálj meg minden élelmet annak rendje szerint. Ennek imbolc napján kell megtörténnie: kezed, lábad, fejed mosd meg".

Ami a pontos dátumot illeti, nos, olyan nem létezik, vagy legalábbis, bizonytalanul körvonalazható. Manapság febr.1-jén vagy 2.-án üljük meg, ám a régi naptár szerint febr. 12.-ére esne, s a múltban, mikor az első ellésekhez igazodott, akár régiónként eltérhetett 1-2 nappal (hiszen a klimatikus adottságok nagyban befolyásolták a jószágok szaporodási ciklusát). Az újpogány mozgalmakban is különböző dátumokkal találkozhatunk. Egyesek a téli napforduló és a tavaszi nap-éj egyenlőség szoláris felezőpontját, vagy az ahhoz legközelebb eső holdtöltét jelölik ki, mások az első virágok megjelenését várják, megint mások a már említett megalitikus építményekhez igazodnak.  

Így vagy úgy, Imbolc az otthon melegének, a természet megújulásának, és a tavasz első, habár mégoly bátortalan jeleinek örömét hirdeti. A hajdaniak a családi kandallókban gyújtott tűzzel vagy szabadtéri máglyarakással ünnepelték, az étkezést friss tejjel és a belőle köpült vajjal körítették, jósoltak, előjeleket kerestek a jövőre nézvést, próbálták megsaccolni az időjárás alakulását. Ahogy mi a medvét figyeljük: visszabújik-e még a barlangjába, úgy a szigetországban a kígyók és borzok voltak a tavasz hírmondói (valószínűleg ez a hagyomány indukálta az amerikai mormota-nap kialakulását). A skót rigmus szerint:

'Thig an nathair as an toll
Là donn Brìde,
Ged robh trì troighean dhen t-sneachd
Air leac an làir.

Vagyis:

A kígyók előjönnek az üregből

Bride (Brighid) barna napján

Ez bizony fáradtságos (volna), ha három lábnyi hó lenne

Még a föld sima felszínén

Ahogy arról már szó esett, egy másik hagyomány szerint ha Imbolc napján süt a nap, akkor Cailleach, a tél zsémbes anyókája gondoskodik a jó időről, de csak hogy lehetőséget adjon az embereknek még némi tüzelő beszerzésére, mielőtt visszatér a fagy. Ha viszont az ég borús, Cailleach már alszik, s a tél hamarosan véget ér. Man szigetén, ahol az istennőt Callagh ny Croamagh néven tisztelik, a legenda szerint Imbolc napján olykor látni őt hatalmas, karmai közt gallyakat cipelő madárként.

A tűz és a megtisztulás az ünnep kulcsfontosságú eleme. Brigid (Brighid, Bríde, Brigit, Bríd) a költészet, az egészség és a kovácsmesterség istennője (egyes források szerint három különböző istennőalak egybemosódásának eredménye, s ily módon a klasszikus istennő-hármasság megjelenítője is). Mind pogány úrnőként, mint szentként a tisztaság, szakrális tűz és az egészség kapcsolódik hozzá. Az Imbolc napján gyújtott tüzek a meleg visszatértét és a Nap növekvő erejét reprezentálják.

Habár manapság e jeles alkalom is keresztény köntöst öltött (ld. Gyertyaszentelő, Szent Brigitta napja, A Szűz megtisztulásának napja), egyes hagyományok továbbéltek az új vallási érában is. Keresztény és pogány körökben is megtalálható a Brigid ágyához kötődő népszokás. Az egy háztartásban vagy településen élő lányok és fiatal, férjezetlen nők készítettek egy, a hajadon Brigidet jelképező kukoricababát (Brideog, vagyis kicsi Brigid néven), majd fabrikáltak neki egy ágyat is, és abba belefektették. Január 31.-én valamennyien összegyűltek a házban, amely otthont adott Brideog-nak, és egész éjjel mellette virrasztottak. Később a legények is elkezdtek szivárogni, akiknek engedélyt kellett kérni a bebocsáttatásra, és ha már bejutottak, kötelesek voltak illő tisztelettel kezelni a fehérnépet, valamint az istennőt (szentet).

A következő nap a lányok körbehordozták Brideog-ot a faluban vagy a szomszédságban. Házról házra jártak vele, hogy az istennő (avagy a szent) megáldja a családokat. Az idősebb, már házas asszonyok otthon maradtak, s apró felajánlásokkal tisztelegtek Brideog előtt. Mivel Brigid a fény, a meleg, az életerő, a napos félév istennője, aki elhozza a tavaszt a hosszú tél után, a jelenléte nagyon fontos volt ezidőtájt.

Egy másik hagyomány szerint Brigid Imbolc éjjelén a földön jár. A családtagok előhagytak neki egy-egy ruhadarabot vagy szalagot, hogy áldja meg. Az ily módon megszentelt viseletnek gyógyító hatást tulajdonítottak. A tüzet este a családfő oltotta el és takarta be elsimított hamuval. Reggelre kelve a házbéliek megvizsgálták a hamut, keletkezett-e benne valami egyenetlenség, mert az az istennő felbukkanásának bizonyítéka.

Hogy mi, wiccák miként ünnepelünk? Eileen Holland arra buzdít, hogy gyújtsunk gyertyát a jeles nap örömére, s egyben lássunk neki a tavaszi nagytakarításnak. No, hát nálam utóbbi kipipálva:), ahogy a "kezed, lábad, fejed mosd meg" intelem is: délelőtt a takarítás záróakkordjaként fejest ugrottam a fürdőkádba.

Raymond Buckland azt javasolja, az oltáterítő és a gyertyák legyenek barnák, a föld elemet reprezentálandó (habár ez némi összeférhetetlenséget mutat a tűzceremóniával, nem?), azonban mivel könyvében a Seax tradíció előírásait ismerteti, az a magányos vagy más hagyományt követő wiccák választását nem korlátozza.

Cunningham instrukciói szerint e napon érdemes gyertyát gyújtani, körbehordozni azt az oltár körül, illetve kerék-szimbolúmot helyezni az oltárra, magokat ültetni cserépbe a varázskörön belül, gyümölcsöző jövőért fohászkodni az isteni párhoz. A házszentély feldíszítéséhez a zöld, fehér, esetleg kék színeket ajánlja.

Ami engem illet, alighanem holnapra halasztom a szertartást, habár úgy érzem, az elmúlt napok munkája szintúgy része volt egyfajta, a tavasz közeledtét megtisztelő rituálénak. Azt hiszem, a felesleges holmiktól, hosszú évek alatt felhalmozódott limlomoktól való megszabadulás, no meg a szoba ráncba szedése, s végül a személyes higiéné felturbózása:) kimerítette a megtisztulás és megújulás fogalmát :).

Ami a konkrét ceremóniát illeti, alighanem egy nagy, piros gyertyát fogok meggyújtani az oltáron, a tűz erejét reprezentáladnó. Más ötletem egyelőre nincs, de azért majd csak összeütök valamit.

Áldott Imbolcot, Imbolgot, Oimelcet, Lá Fhéile Bríde -t, Gyertyaszentelőt, Lángébresztőt mindannyiótoknak!

Hulló Eső, 2011.02.01

forrás:

Wikipédia- HUN

Wikipédia- ENG

további részletes leírás:

Imbolc - ENG

Imbolc- HUN

No meg persze ajánlom a Google-t :D

a wicca ünnepkör

Ezúttal a wicca ünnepkörről fogok írni.
Ahhoz, hogy megértsük a wicca ünnepek rendjét és szertartásait, vissza kell nyúlnunk a kezdetekhez. Azokban a halászó-vadászó-gyűjtögető, illetve kezdetleges földművelést folytató kulturákban, amelyek hitrendszereiből a wicca eredezteti magát, kulcsfontosságú volt a természet örök körforgása. Az emberi élet folyását az évszakok ciklikus váltakozása határozta meg, így a jeles napok is az évszakváltásokhoz, illetve az ezzel összefüggő munkafázisok megkezdéséhez vagy lezárásához kötődtek. A wicca mitológiában szimbolikusan, a Napisten és Földanya kapcsolatának alakulásán keresztül jelennek meg az évkör fordulópontjai.
Vegyük elsőként a Yulét, vagyis a Téli Napfordulót (dec 21-22)
A leghosszabb éjszaka idején eleink tűzzel és ünnepléssel igyekeztek elűzni a sötétséget. Habár ez az éjjel tart legtovább, örömre ad okot, hogy innentől kezdve hosszabbodnak a nappalok. A Napisten újjászületik, ugyanakkor még nagyon gyenge. Általánosan elterjedt szokás a lakás örökzöldökkel történő feldíszítése (e pogány hagyomány ölt testet a karácsonyfa-állítás szokásában), a Yule-tuskó égetése, az ajándékozás. Az oltárt örökzöld ágakkal, tobozokkal, zöld, piros és arany színnel díszítjük, amely az élet megújulására és a tűz melegére emlékeztet bennünket.
Második ünnepünk az Imbolc (Imbolg, Oimelc), másképp Gyertaszentelő, február 2.-án.
Imbolc idején az egyre erősödő fényért adunk hálát, vagyis a mind hosszabb és melegebb nappalokért, amelyek magukban hordozzák a közeledő tavasz ígéretét. Régi hagyomány a gyertyagyújtás, gyertyakorszorúból készült fejdísz viselete (elsősorban nők esetében), előkészületek a tavaszra (pl. takarítás, rituális tisztálkodás, megtisztulás.) Az oltár díszítésére gyertyákat és tüzes (vagy az életerő megújulását reprezentáló) színeket használunk.
Ezt követi az Ostara vagy Eostre, a Tavaszi Napéjegyenlőség éjjele (márc 21-22).
Az Ostara a tavasz kezdetének ünnepe. Ilyenkor már rügyeznek a fák és bokrok, megjelennek az első tavaszi virágok, sarjad az őszi vetésű gabona, kezdetét veszi az állatok nászidőszaka. Az Isten fiatal és életerős, táncba vezeti az Istennőt, aki ismét szűzként lép elénk (szimbolizálva a megtermékenyítésre váró földet, amelyből aztán a Nap melegének hatására új élet sarjad). Az éjszaka és a nappal egyforma hosszú, tökéletes egyensúly uralkodik. A wiccák vadvirágokkal ékesítik a lakásukat, zöldbe öltöztetik az oltárt, és a jövőre irányuló varázslatokat végeznek, vonatkozzék az a bőséges termésre vagy a munkahelyi sikerekre, a családtagok egészségére vagy egyéni célkitűzések elérésére. Pogány szokás a tojásfestés is, amely átszivárgott a keresztény Húsvét ünnepkörébe.
Az Ostara után a Beltane (Beltaine) érkezik, május 1. - jén (ápr. 30. - án)
Beltane idején az Isten és az Istennő szerelmi egyesülését ünnepeljük, a remények beteljesüléséért, a termékenységért és várandósságért mondunk köszönetet. A természetben tetőfokára ér a szerelmeskedés időszaka, s egyben kezdetét veszi a termésérlelés, vemhesség, utódgondozás. A szűzből anya válik.
Régi szokás a májusfa-állítás, amelyet hazai szokások szerint elsősorban legények követnek el a kiszemelt leány háza előtt. A wiccák újabban inkább az üst (mint női szimbólum) köré összpontosítva ülik meg az ünnepet, virágot és harmatot gyűjtenek, szerelmeskednek. Az oltárt a tavaszünnephez hasonlóan zöld szín és növényi dekoráció jellemzi.
A következő jeles nap a Litha, vagyis a Nyári Napforduló (jún. 21-22).
Litha idején a leghosszabb a nappal. Az Istenség ereje teljében, férfiassága delén ragyog. A Föld már termőre fordult, s szüntelen ontja magából áldásait. Litha idején szokás hatalmas örömtüzeket rakni, amelyet a fiatal párok átugrálnak (ld. Szent Iván-éji hagyományok), hogy eképp készüljenek a kincsekben gazdag közös életre. A wiccák a világosság kiáradását, a nyár tetőfokát, az évkerék fordulását ünneplik. Az oltárt friss termések és zöld hajtások díszítik.
A Lithát a Lughnasadh vagy Lammas követi ( aug.1).
Augusztus van, a Nap ereje már gyengül. Egyre később kel fel, egyre hamarabb süllyed a Horizont alá, s habár még tart a nyár, a hőség mérséklődik. Az Isten hanyatlóban van, mosolygós, középkorú úrként tudnám elképzelni, aki legfőbb gyönyörét immár utódaiban leli. Valóban, Lughnasadh ünnepe a betakarításhoz kötődik: megkezdődik az aratás, leszedjük a nyáron érő gyümölcsöket, kisül az év első frissen őrölt lisztből készült kenyere (innen az ünnep másik megnevezése, a Lammas, amely a loaf-mas szóösszetételből származik). A wiccák hálát adnak a természet bőkezűségéért és elbúcsúztatják a nyarat. Az oltárra gabonaszemek, gyümölcsök, virágok kerülnek.
Mabon, vagyis az Őszi Napéjegyenlőség (szept 21-22)
Az őszi napéjegyenlőségkor ismét egyensúlyba került a nappal és az éjszaka, de ezt követően a sötétség fokozatosan átveszi az uralmat. A kelta mitológiában a Magyalkirály fölénybe kerül a Tölgykirállyal szemben. (A Magyalkirály az év "sötét" felében, a Tölgykirály az év világos felében uralkodik). A Mabonnal zárul a Lughnasadh idején megkezdett betakarítási időszak. Learatjuk a tavaszi vetésű gabonaféléket, leszedjük az ősszel érő gyümölcsöket. A természet fokozatosan visszahúzódik, lecsendesedik, felkészül a télre: ugyanakkor a föld mélyében máris ott pihennek az új életet rejtő magvak. Az Isten haldoklik, s ugyanakkor az Istennő méhében megfogant a fény, hogy a Yule idején újjászülethessen. A boszorkányok megköszönik a nyári félév gyümölcseit, friss kenyeret sütnek, terményekkel díszítik az oltárt, és az elkövetkező nyugalmi időszakra készülnek.
Az évkör utolsó ünnepe a Samhain vagy Mindenszentek, Halloween (okt. 30)
Samhain az elvégzett munka, az elmúlt év eseményei fölötti elmélkedés, a múltba mélyedés, az emlékezés éjszakája. Ekkor a legvékonyabb a fátyol a túlvilág és az élők dimenziója között: felidézhetjük eleinket, elhalt szeretteinket, akár spirituális kapcsolatteremtés, akár csak nosztalgiázás útján. Samhain a lemondás, az áldozat és gyász napja, mikor végleges búcsút veszünk a fénytől. A Napisten kihuny, fénye az alvó Istennő méhében szunnyad tovább, újjászületésére várva. Legjobb tudomáson szerint a kelták Sahmainkor ünnepelték az új év kezdetét is.
Samhain után ismét a Yule közeleg, és ezzel teljessé válik a kör.
Tudnivaló, hogy ezek a jeles napok nem egyforma fontosságúak. A wiccák Nagyszombatoknak nevezik az Imbolc, a Beltaine, a Lugnashad és a Samain ünnepét, és kisszombatoknak a Yulét, Ostarát, Lithát és Mabont. Előbbiek kiemelt jelentősségűek a vallásgyakorlatunkban, utóbbiak pedig a természet ciklusának mérföldkövei. Elnevezéseik zömében kelta hagyományokon alapulnak, és az Európában jellemző négy évszakos mérsékelt éghajlathoz igazodnak, hiszen a wicca is elsősorban európai alapokra épül. Kelta eredetű az a szokás is, hogy a jeles napok előestéjén ünnepelünk, a kelták ugyanis nem éjféltől éjfélg, hanem napnyugtától napnyugtáig számítottak egy napot.

A nevezett sabbatokon kívül a wicca vallásgyakorlat fontos ünnepei a Telehold-szertartások vagy esbatok. A Telehold ragyogása az Istennő szépségébnek és hatalmának kiteljesedését szimbolizálja. Az oltárt ez alkalomból ezüst és fehér színekkel díszítjük, s eszközeink közül a vizes, nőies eleműek (üst, kehely) játszanak főszerepet. A Hold fázisváltozásai egyébként is meghatározóak, hiszen a legtöbb wicca varázslatai során is szem előtt tartja azokat. Míg növekvő Hold esetén a gyarapodást célzó bűbájok aktuálisak, addig a fogyatkozó Holdsarló alatt az elhárítás, védelem, káros hatásoktól való megszabadulás, rossz szokások levetkezése érdekében érdemes mágiázni. 

Bizonyos hagyományok nem csak a Holdtöltét, hanem az Újholdat (Sötét Holdat) is rituáléval tisztelik meg.

Hulló Eső
2010.03.11