Ó, Brighid!
Hunyorgó zsarátnok tél idején
Lélek éjében izzó remény
Ki lángkoszorút hord rőtarany haján
S parázs virágzik lába nyomán
Diadalmas úrnő, fényben tündököl
Róla zeng éneket üllő és pöröly
Tűnt korok ragyogó tűz-angyala
Félelmes szépségű istenanya!
Ma éjjel érted lobban a láng,
Ma éjjel hozzád száll az imánk
Kegyes áldásoddal áraszd el e házat
Ne érje betegség, balsors és búbánat!
Tisztítsd meg lelkünket szent tüzed hevével,
S töltsd el szeretettel, bátorsággal, hittel!
Hozd el a langymeleg tavaszi esőket
Az élet vízével öntözd meg a földet!
Mosolyod napsugár, áldott égi szikra
Előtte meghódol fagy és hó hatalma,
Virág-bontogató szellő a te táncod;
Öleld magadhoz az egész világot!
Hulló Eső, 2011.02.04
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése