nature is speaking

A Conservation International (egy nemzetközi civil természetvédelmi egyesület) tavaly ősszel hatrészes rövidfilm-sorozatot tett közzé, amelyben közismert médiaszemélyiségek adnak hangot az óceánnak, az élővizeknek, a talajoknak, az esőerdőnek és így tovább. Az üzenet egyszerű, de velős: a természetnek nincs szüksége az emberre - az embernek van szüksége a természetre. Valamennyi film elérhető a YouTube-on, én most csak azt a kettőt linkelem be ide, amely a legmélyebb benyomást tette rám. Harrison Ford drámai méltósággal szólaltatja meg az óceánt, a teremtés ősvizét, minden földi élet bölcsőjét; Julia Robertsen keresztül pedig az egyszerre gondoskodó és könyörtelen Anyatermészet beszél hozzánk.

 

egy pogány emlékmű magyarországon

Magyarország egyik első, és a maga idejében minden bizonnyal a legismertebb pogány közössége a '30-as évek elején megalakult Turáni Egyistenhívők Tábora volt, amely - élén Bencsi Zoltán ügyvéddel - a keleti gyökerek kutatására szakosodott Turán Társaságból vált ki és formálódott több mint tízezer (!) főt számláló önálló vallási szervezetté. A Turáni Egyistenhívők a kereszténység előtti magyar hitvilághoz való visszatérést propagálták, vértanúként tisztelték Koppányt, elítélték Szent Istvánt a Krisztus-hit fölvételéért, utóbbit pedig a nemzeti kultúra és az őseinkről ránk örökített erkölcs, életmód és hagyománykincs lerombolásával vádolták. Mai pogányként talán különösnek tűnhet, de szigorúan monoteista világképet alakítottak ki, középpontjában a magyarok Istenével (aki természetesen nem azonos a keresztény Atyával). 

A széles körű társadalmi támogatottságot élvező csoport több pogány emlékművet is szándékozott állítani Budapesten és a város környékén: szobrot Koppánynak és a vele együtt mártírhalált halt magyaroknak, mauzóleumot Attila királynak és egy babiloni mintára épült, öröktűzzel égő áldozati oltárt a Hármashatár-hegyen. A turáni kultúra dicsőségét zengte volna városszerte tucatnyi bástyaszerű torony is.

A torony dicsősége teljében (Forrás)

A történelmi egyházak nyomására az államhatóság természetesen megtagadta az építési engedélyt, így a nagy volumenű tervekből végül csak egy jutott el a megvalósításig. Az Attila, Árpád és Koppány tiszteletének szentelt, Taubel Géza tervei szerint Wührl Géza által kivitelezett hatszögletű emlékoszlopnak az egyik hívő, Szász Farkas aranyhegyi (ma a Pogánytorony utca és a Jutasi utca sarkán található) magánbirtoka adott otthont. A zikkurat-szerűen lépcsőzetes, hármas tagolású, keskeny, gótikus ablakokkal ellátott, 12-13 magas bástyát turul-szobor koronázta meg. Eklektikus, historizáló stílusában nem annyira valamilyen megszabott művészi irányzat, mint inkább a nemzeti múltról alkotott romantikus elképzelések, az erős, fejedelmi, harcedzett, elnyomóinak ellenálló, sok vihart átvészelt, büszke és méltóságteljes magyarság víziója dominál.

Az építkezést a hatóságok szüntelen zaklatása kísérte, és az 1935. július 7.-én celebrált avatási ünnepség sem zajlott le békében: a váratlanul felbukkanó csendőrség karddal kergette szét az egybegyűlteket. Ennek ellenére a tornyot 1936-ban végül is átadták, 1939-ben pedig öt, Somogyból hozott szent nyírfát ültettek el körülötte a legendás ősök, Balázs, Botond, Emese, Lehel és Csanád emlékére.

Még egy fotó az épület hőskorából (Forrás)

A Pogány-torony további sorsát a változó államhatalmi szelek szabták meg. A Turáni Egyistenhívők Táborának hangadóit a Horthy-rendszer mint megbízhatatlan, antiklerikális elemeket 1942-ben munkatáborba hurcolta. A kommunizmus idején a mozgalmat (lévén vallásos is, nemzeti érzelmű is) mindenestül betiltották, tagjai közül többen emigráltak. A bástyát az '50-es években az ÁVH légvédelmi megfigyelőállomásként használta, későbbi sorsáról keveset tudni. Mire - 1996-ban - a telket jelenlegi tulajdonosa megvásárolta, már romos állapotban, elhanyagoltan búslakodott. Az önkormányzat rendelkezései értelmében egyébként "jelentős zöldfelületű intézményi terület" besorolás alá esik, helyi védettséget élvez és a tervek szerint remélhetőleg előbb-utóbb kilátóként, történelmi emlékhelyként megújulhat.

Ami az egyházat illeti, a rendszerváltás után néhány tagja hazatért, és 1992-ben ismét bejegyeztették a csoportot Magyar Vallás Közössége néven. A Szegedi Tudományegyetem vallástudományi tanszékének kutatása szerint a 2000-es évek elején a taglétszám 150-200 főt számlált. A 2012.-es egyháztörvény beiktatásával a közösség megszűnt hivatalos egyház lenni; hogy azóta mi van velük, arról nincs naprakész információm.

A Pogány-torony ma:

(Forrás)

(Forrás)

(Forrás)

(Forrás)

(Forrás)

(Forrás)

(Forrás)

 

Annak, aki esetleg meglátogatná, fontos tudni, hogy az egész épület omladozik, lépcsőinek jórésze már kiesett, falai instabilok; lehetőleg kellő elővigyázatossággal, csak kívülről tekintsétek meg.

Források: 

Index - A turáni átok-sújtotta Pogány-torony

Indulj el egy úton - Pogány-torony

Szilágyi Tamás - Szilárdi Réka 2007: Istenek ébredése. Az újpogányság vallástudományi vizsgálata. Szeged, JatePress.

 

ugye milyen más?

Régóta tervezek írni egy bejegyzést a vadászat etikájáról, de most csak néhány képet szeretnék megosztani veletek. Ha vannak is ellenérzéseink a vadászattal kapcsolatban, többnyire kimerülnek a helytelenítő fejcsóválásban, esetleg valamilyen jogi asztalcsapkodásban. Ha viszont átmenetileg helyet cserél vad és vadász, ha egyszerre az ember válik mindazon gaztettek és visszásságok áldozatává, amit puskával a kezében vígan elkövet, máris zsigeri rosszallás önt el bennünket. Legyünk bármilyen méregzöld élharcosai az állatvilággal szembeni etikus attitűdnek, én,- és fajcentrikus ösztöneinket az alábbi rajzocskák elemi erővel sokkolják, rávilágítva arra, milyen mélyen is gyökerezik bennünk a (voltaképpen a természetes fajfenntartó ösztönön alapuló, azonban kizsákmányoló, felelőtlen egoizmussá fajult) antropocentrikus világlátás. 

Ugye?

(A képek forrása: Facebook/Museo del Metal)

európa vad emberei

"Medvékké, szarvasokká, ördögökké válnak. A halált idézik, mégis termékeny életet ajándékoznak. Modern korban élnek, de régi hagyományokat elevenítenek fel." - így kezdődik a National Geographic cikke Charles Fréger 'Wilder Mann' című fotósorozatáról, amelyre az Annwn jóvoltából akadtam rá. A képek Európa különböző országainak téli népszokásait, maszkos alakoskodóit örökítik meg, a napfordulóhoz kapcsolódó tradícióktól egészen a télűző-tavaszköszöntő rítusokig. A továbbiakban a fenti cikk folytatását olvashatjátok, a fordítás az én művem minden hibájával és esetlenségével együtt.

 

Európa ősi szíve még dobog. Az okostelefonok felszínes csillogása alatt régi rítusok nyugszanak; rítusok, amelyek aratásról, napfordulóról és a téli sötétség félelméről regélnek. Szörnyek derengenek ebben az árnyékos mélységben, ám a tavaszi újjászületés, a bőven termő gabona és a gyermekáldás reménye is. Úgy tűnik, az Óvilág - legalábbis részben - nem vesztette el kapcsolatát a természet ritmusával.

Ez a kapcsolat elevenedik meg azokon a kontinens-szerte elterjedt ünnepeken, amelyek december elejétől Húsvétig kerülnek megülésre. E jeles napok ugyan a keresztény ünnepkörhöz igazodnak, rítusaik azonban gyakran kereszténység előtti gyökerekkel bírnak, noha pontos eredetüket nehéz kinyomozni. A - legutóbbi időkig kizárólag férfi - résztvevők jelmezt öltenek, amely elrejti az arcukat, leplezi alkatukat, így lépnek a nyilvánosság elé. Álruhájuk lehetővé teszi, hogy áthágják a határvonalat ember és állat, a civilizáció és a vadon, a fizikai valóság és a szellemvilág, halál és újjászületés között. "Az ember kettős személyiséget ölt magára" - mondja a portugál António Carneiro, aki a podencei- karneválon ördögi careto-ként vesz részt. "Valami misztikus, rejtélyes lénnyé válik."

A fényképész Charles Fréger célja az volt, hogy lencsevégre kapja ezt az általa "törzsi Európának" nevezett különös, vad világot. Két télen át utazott, tizenkilenc országot járt be. Az ez idő során megörökített jelmezek régiónként, sőt, akár falunként nagy variálódást mutattak. A romániai Corlata-ban a férfiak gímbikának öltöznek, és táncosok segítségével egy vadászatot jelenítenek meg.  Olaszországban, Szardínia szigetén kecskék, szarvasok, vadkanok vagy medvék játsszák az áldozat szerepét. Ausztria-szerte a krampusz, Szent Miklós bestiális alteregója riogatja a rosszcsont gyerekeket. 

Mindenütt megjelenik a Vad Ember figurája. Franciaországban ő a "l'Homme Sauvage"; Németországban "Wilder Mann", Lengyelországban a bohóc-szerű Macidula. Állati bőrt, szalmát, zuzmót-mohát vagy gallyakat visel a testén. Félig antropomorf, félig mitikus keveréklény külsejével a vadember az - elsősorban is vidéki, gazdálkodó - emberi közösségek és a természet közti szoros és összetett viszonyt reprezentálja. 

A medve alakja szorosan kapcsolódik a vademberéhez - bizonyos legendákban egyenesen az apja. Ember-szerűségét kiemeli, hogy képes felegyenesedve járni. Téli álma - a hibernáció szinte tetszhalott állapota - és újjászületéshez hasonlatos ébredése hírül adja a tavasz és vele a bőség beköszöntét. A fesztiválok résztvevői számára, ahogy Fréger mondja, "medvévé válni egyszerre jelent azonosulni a vadállattal és ugyanakkor uralkodni rajta."

E tradícionális szokások hagyományosan a fiatal férfiak beavató rítusaiként is felfoghatók. A vadember vagy a medve külsejét felöltve a fiatalok "demonstrálják a bennük rejlő erőt", így Fréger. Az életrevalóságot és férfiasságot a kosztümökön lógó nehéz kolompok is hangsúlyozzák.

A kérdés az, vajon az európaiak - a civilizált európaiak - valóban elhiszik, hogy ezekre a szokásokra szükség van a termőföld, a jószágállomány és az emberi populáció termékenységének biztosítása érdekében? Valóban elhiszik, hogy e jelmezek és rítusok képesek elűzni a gonoszt és véget vetni a télnek? "Mind tudják, hogy nem kéne elhinniük" - mondja Gerald Creed, aki Bulgária maszkáit tanulmányozta. A modern élet arra tanítja őket, hogy ne tegyék. Mégis nyitottak maradnak a lehetőségre, hiszen a régi utak mély nyomot hagynak...

 

(Valamennyi fotó Charles Fréger linkelt oldaláról származik)

mára csak egy idézet

(Forrás)

"With the population explosion, the carcinoma of planless urbanisation, the now geological deposits of sewage and garbage, surely no creature other than man has ever managed to foul its nest in such short order."

(magyarul: A robbanásszerű népességnövekedéssel, az esztelen városiasodás rákfenéjével, a földrajzi léptékű szennyvíz,- és hulladéklerakatokkal az ember az egyetlen teremtmény, amely ilyen rövid időn belül ily mértékben képes volt tönkretenni a lakhelyét.)

White, Lynn Jr. 1967: The Historical Roots of Our Ecological Crisis. Science Vol. 155, No. 3767, pp. 1203-1207.

a mágia fajtáiról

Egy 1136-os német másolat nyitólapja. (Forrás)

Sevilla-i Szent Izidor (i.sz. 556-636), Sevilla érseke korának kiemelkedő tudósa, a klasszikus ókori műveltség talán utolsó képviselője volt. Nagyszabású enciklopedikus munkájában, az Etymologiae-ban (vagy Origines-ben) megkísérelte összefoglalni a világegyetemre vonatkozó legfontosabb ismereteket. A kolosszális, húsz kötetes alkotás a görög-római tudományosság táptalajából sarjadt, sűrűn hivatkozva-idézve az ókor legfontosabb bölcselőit, mérvadó szerzőit. Hallatlan népszerűségnek örvendett: még a reneszánsz idején is újabb és újabb kiadásokat ért meg.

A világ jelenségeinek osztályozását Izidor igyekezett az élet minden területére kiterjeszteni, így a mágia különféle formáinak csoportosítására is kitért (természetesen a hithű keresztény berzenkedésével). Ahogy arról már korábban, asztrológia és kereszténység viszonyának kapcsán írtam, a történelmi egyház a jövendöléssel szemben különös ellenérzésekkel viseltetett, minthogy álláspontja szerint a "tudhatatlan" - leszámítva az isteni releváció ritka alkalmait - csakis ördögi segítséggel vált megismerhetővé a halandók számára. Ezzel összhangban Izidor 'mágia' gyűjtőnéven elsősorban divinációs eljárásokat katalogizál, s majdnem valamennyi tételnél démoni közbenjárást feltételez. A munka címének megfelelően sok (fonetikai hasonlóságokra alapozott, mai tudásunk fényében tévesnek bizonyuló) etimológiai okfejtést tartalmaz, s ez az alábbi listára is rányomja bélyegét.

- maleficus: rontó mágusok, ítéletidőt idéznek elő, összezavarják az emberi elmét, puszta bűvigék segítségével gyilkolnak; az áldozatok vérét és testét felhasználják egyéb sötét varázslataikhoz.

- necromantius: halottidézők, képesek a másvilágról előcitálni és a jövőre vonatkozó kérdések megválaszolására kényszeríteni a holtakat. Az idézéshez egy hulla alvadt vérét elegyítik vízzel, ezt kínálják fel az őket segítő démonoknak.

- hydromantius: vízjósok; a tükröződő vízfelszínen jelenítik meg valamilyen alacsonyabbrendű szellemi lény képmását. Mesterségük Perzsiából ered.

- geomantia: a föld segítségével történő jóslás

- pyromantia: a tűz segítségével történő jóskás

- aeromantia: a levegő segítségével történő jóslás

- divinus: szemfényvesztő, aki magáról azt állítja, hogy isteni erő szállta meg, s hogy isteni inspirációra képes megmondani a jövendőt.

- incantator: bűbájos, a mágikus igék ismerője.

- arioli: nevüket onnan kapták, hogy "... kárhozatos imákat mondanak bálványokkal teli oltáruk körül, és veszedelmes áldozatok felajánlása révén szereznek választ kérdéseikre a démonoktól."

- harusipces: a mindennapi ügyes-bajos dolgokat felügyelik, állati zsigerekből jósolnak.

- augurs: madárjósok, a madarak röptét és kiáltását figyelik.

- pythonesses: a phytiai Apollo után nevezett jósnők

- astrologus, genethliaci, mathematicus, magus, horoscopus: olyan személyek, akik abból, hogy megvizsgálják az égitestek állását egy adott egyén születése pillanatában, következtetéseket tudnak levonni az illető életútjára, jellemére, cselekedeteire, életkörülményeire vonatkozóan. 

- sortilegus: akik hamis vallás nevében gyakorolják a jövendölés mesterségét, a szentekre vagy a Biblia egyes (véletlenszerűen kiválasztott) passzusaira alapozva tudományukat.

- salisatores: végtagjaik random rángásából szerencsés vagy szerencsétlen eseményekre következtetnek.

Mindezek után emlékezik csak meg a szerző a gyógyító amulettekről, amelyeket az "orvostudomány kárhoztat, akár ráolvasásokkal társítva, akár mágikus írásjelekkel és szimbólumokkal keverve, akár a testre kötve vagy akasztva alkalmazzák őket." 

Konklúzió gyanánt Izidor a következőképp summázza a mágiával kapcsolatos fejezetet: "Mindezen démoni mesterségek az emberek és gonosz angyalok közti dögvészes szövetkezés eredményeképp működnek. Ennélfogva minden hithű keresztény számára kerülendők, átkozottak és megtagadandók".

Források:

Barney, Stephen A. - Lewis, W.J. - Beach, J.A.- Berghof, Oliver - Hall, Muriel 2006: The Eymologies of Isidore of Seville. Cambridge University Press, Cambridge. 

Kieckhefer, Richard 2000: Magic in the Middle Ages. Cambridge University Press, Cambridge. 

tudtad-e, hogy...?

Történelmi Zodiákus-ábrázolás (Forrás)

Az "influenza" szó jelentése befolyás, befolyásolás. Az olasz nyelvből átvett kifejezés mögött az a középkori elképzelés állt, hogy a betegség az égitestek kedvezőtlen együttállásának hatására, vagyis a csillagok befolyása miatt alakul ki.

a legjobb ajándék

Karácsonyra kaptam, ma szenteltem fel. Hát nem gyönyörű?

ha hív az erdő, nincs apelláta

Könnyed vasárnap délutáni séta a "havasokban" :).

pogány szentély épül izlandon

A Guardian nyomán az Index számol be róla, hogy Izlandon hamarosan megkezdődnek az első pogány szentély építkezési munkálatai. A földbe mélyített, kör alaprajzú templomot egy Reykjavik-ra néző domboldal fogadja magába. Az építményt a tetőül szolgáló üvegkupolán keresztül fogják bevilágítani a Nap sugarai.  

Vikingkori leletek Izlandról: Thor és Mjolnir. (Forrás)

A szigetországban az őshitet - hazánkhoz hasonlóan - ezer évvel ezelőtt váltotta fel a kereszténység, nem utolsósorban a norvégok felől érkező politikai nyomás hatására. A folklór és a népi kultúra egyéb szegmensei azonban töredékes formában bár, de sokat megőriztek a régi hiedelmekből, az újjáéledő Ásatrú pedig mind több hívet toboroz. A Guardian szerint a tavalyi esztendőben a pogány híveket tömörítő, exponenciálisan gyarapodó Ásatrúarfélagið 2400 főt számlált, ami az ország lakosságának körülbelül 1%-a. Az egyház főpapja szerint a skandináv mítoszokat elsősorban metaforikusan értelmező vallásuk a természet tiszteletét, a természeti ciklusok ünneplését és az óhit hagyományainak felelevenítését foglalja keretbe.

ember és természet

Na ez egy olyan distinkció, amivel teljes szívből egyetértek :D

a nyugati dualista gondolkodásról

Mint az a blogbejegyzésekből nyilvánvalóan kiviláglik, irodalmi forrásaim többsége az akadémikus tudomány mezején fakad. Az utóbbi években lényegében nem olvastam pogány szerzőtől fogant művet. A szakkönyvek túlhabzása nem csak a blog olvasóinak gyomrát feküdte meg, hanem a saját hitéletemet is: olykor már-már a szkepticizmus vagy legalábbis természethívőhöz illetlen tárgyilagos távolságtartás tüneteit tapasztaltam magamon. 

Ezért is jelent felszabadító érzést ráakadni egy auktorra, aki amellett, hogy szakember, gyakorló boszorkány. Adrian Harris írásait böngészve megéreztem, mennyit számít gyenge lábakon álló hitéletemnek a külső megerősítés, a hasonszőrűek tapasztalatainak és gondolatainak megismerése, a felfedezés, hogy nem csak önjelölt guruk és szíriuszi jósok harsogják nézeteiket az ezoterikus/pogány szcéna színpadán, hanem hiteles, intelligens, érett emberek is. E dicshimnusz után tőle szeretnék idézni néhány bekezdést a patriarkális dualizmus koncepciójáról.

Természetesen nem kell az alábbi szövegrész minden szavát aranyigazságnak venni: én fő értékének azt látom, ahogy megfogalmazza a modern nyugat világ mentális struktúráinak alapját képező duális nyelvezet fő vonásait és azok problematikus voltát. Frappánsan rávilágít arra, hogy azon eszmei sémák, amik meghatározzák a mindennapi gondolkodásunkat, nyelvi eszközeinket, fogalomalkotásunkat, valójában a legkevésbé sem maguktól értetődőek.

(Forrás)

"Az az elképzelés, hogy civilizációnk jelenkori krízise a nyugati patriarkális dualista kozmológiában gyökerezik, jól ismert gondolat, amely befolyásolta a pogány teológiát és alternatív szubkultúrák, ellenkultúrák kialakulását. Ám a közismertség nem garancia arra, hogy világosan értjük e fogalmat, így egy kis ismétlés nem árt.

E teória szerint az emberi nem fejlődésének egy bizonyos pontján magáévá tett egy dualisztikus filozófiát, amely a világot antagonisztikus ellentétekre osztja. Számos különböző elképzelés szól arról, mikor bukkant felszínre ez a kettészakadás. Morris Berman szerint a neolitikum mezőgazdasági forradalmával, mások szerint a kereszténység korai évszázadaiban megjelenő patriarkátussal vette kezdetét. Noha az eredet kérdésében különböznek, olyan összetett gondolkodók, mint Fritjof Capra vagy Helena Cixous is egyetértenek abban, hogy ez a kétosztatú kozmológia rejtetten meghúzódik a mindennapi fogalmaink mögött. A dualizmus rendkívül egyszerű, mégis erőteljes stratégia a realitás komplexitásának értelmezéséhez. Egy megfoghatatlan árnyalatokból álló, nyugtalanítóan zavaros világegyetem helyett mindent leegyszerűsítünk fekete-fehérre. A valóságot felosztjuk Jó és Rossz, Mi és Ők, Maszkulin és Feminin, Kultúra és Természet ellentétére. 

A pszichológus Melanie Klein úgy vélekedik, hogy ez a dualitás az én-más(ok) kettősségének felismeréséből fakad, saját pszichológiai megkülönböztetéseinket az egész világra kivetítve. Az ellentétpár egyik tagját minden esetben az 'én'-hez rendeljük és felsőbbrendűként definiáljuk, míg a másik fele a "más", ennélfogva alacsonyabbrendű, veszedelmes, ismeretlen és fenyegető. Amikor a világot Természet és Kultúra, Test és Elme, Intuíció és Ráció ellentéteire bontjuk, a természetes, fizikai és intuitív lesz a lebecsült, visszautasított, a "más", "nem én".

Mit árul el ez a mélyen meggyökerezett hiedelemrendszer a civilizációnkról? Aláhúzza a monista gondolkodást, amely egyetlen Igazságról, egyetlen Istenről és egyetlen Helyes Útról beszél. Azt tanítja, hogy a szentség valahol máshol rejtezik, e világ illuzórikus, sőt, gonosz fizikai valóságán kívül.

Ez a gondolati keret csekély változtatásokkal a szekuláris patriarkális ideológia kiszolgálójává válhat. A freudi pszichoanalízis vagy a marxizmus ugyanazon témákat visszhangozza, mint a patriarkális* vallások. Az 'igazságot' az emberiség számára egy kinyilatkoztatott szöveg tárja fel, amely a 'nagyember' szószólóin keresztül jut el hozzánk. A megváltás egyedül a 'mester' tanításainak követése révén érhető el, s e tanításokat kizárólag az általa felállított szabályok mentén érthetjük meg..."

Harris egy újfajta, holisztikus tudatosság kialakítását szorgalmazza, amely nem húz éles határokat 'ego' és a külvilág, test és elme, természet és természetfeletti, ember és a többi létező közé. Amely egyenrangúként ismeri el az intuitív, ösztönös, zsigeri tudást és a túlértékelt racionális döntéshozatal felszíni folyamatai mellett rávilágít az azokat meghatározó a testi-ösztönös ismeretek ("embodied cognition") fontosságára. Amely az egyént nem mint szuverén, a környezetétől elkülönülő egyedet, hanem azzal folyamatos cserekapcsolatban levő, azon keresztül körvonalazódó "nyitott rendszert" szemléli.

Mivel egy olyan kultúrába nőttünk bele, amely bináris oppozíciókra** osztja az univerzumot, természetesnek tartjuk az ellentétpárokra épülő világlátást. Harris azonban rámutat, hogy e dualizmus korántsem szükségszerű, mi több: a modern éra környezeti és társadalmi válsága bizonyítja, milyen károkat okoz az egyoldalúan racionális, civilizáció,-és emberközpontú, férfiorientált, technicizált gondolkodás.

Nyugodtan lehet vitatkozni a szerzővel. A férfiuralom például nem a kereszténységgel vette kezdetét, és ma a legtöbb (az előadás későbbi részében példaként emlegetett) törzsi társadalom, még a természettel legszorosabb kapcsolatot tartó totemisztikus-animisztikus vadászó-gyűjtögető népek zöme is patriarkális. A nőket gyakran tekintik tisztátalannak vagy a szentséggel összeegyezhetetlenül profánnak, a szent helyekre csak bizonyos esetekben léphetnek be, a vallási rituálékat korlátozottan látogathatják, a férfiak szakrális tárgyaihoz nem érhetnek, menstruációjuk és a szülés idején elkülönítik őket stb. Egyes ausztrál törzsek hite szerint a nőnek egyenesen nincs lelke. Ami a szexualitást illeti, néhány melanéz etnikumot (vagy az indiai todákat), illetve bizonyos rituális alkalmakat kivéve nagyon szigorú szabályok korlátozzák, amelyekben a nőnek egyértelműen alárendelt szerep jut.

Mindezzel együtt nekem nagyon szimpatikusak Harris gondolatai, amelyek arra sarkallnak, hogy lebontva a humán szféra és az élővilág többi része, kultúra és natúra, a természet és természetfeletti közti éles határokat tapasztaljuk meg a bolygó ("human and other-than-human") lakóit összefogó egység csodáját és az individuum feloldódását a közös létezés, együtt-létezés mámorító harmóniájában.

Felhasznált irodalom:

Harris, Adrian 1996: Goddess Consciousness: Dimensions of Sex, Ecology & the Sacred'. Előadás, prezentálva: Lancaster University conference on 'Nature Religion Today' in April 1996. (Forrás)

Akinek sikerült felkelteni az érdeklődését, itt vannak további ajánlott olvasmányok:

The Green Fuse - Adrian Harris írásai

Adriann Harris blogja(i)

Pearson, Joanna - Robert, Richard S - Samuel, Geoffrey (eds.) 1998: Nature Religion Today: Paganism in the Modern World. Edinburgh University Press, Edinburgh. (A fenti konferencia előadásaiból készült esszék válogatása, Harrisé innen kimaradt).

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

* A szerző ugyan "patriarkális" vallásokat említ, szerencsésebb volna az "ábrahámita" kifejezés használata, hiszen egyértelműen a közel-keleti eredetű monoteizmusokra utal; miközben a patriarkális vallás kategóriába a Föld vallásainak jelentős hányada besorolható

** A "bináris oppozíciók" fogalma Claude Levi-Strauss és a strukturális antropológia egyik alapvetése; Strauss szerint az egymást kizáró ellentétpárok felállítása az emberi elme, gondolkodás immanens, veleszületett adottsága.

tudtad-e, hogy...?

Észak-afrikai mozaik a 3. századból. Rituális korbácsolás (Forrás)

Február neve a latin "februare" = megtisztítani szóból ered. A régi római kalendár szerint ez volt az év utolsó hónapja (csak az i.e. 2. század közepén alakult ki a naptár ma is ismert rendje, amely decemberrel zárta és januárral kezdte az esztendőt), így ünnepei zömmel tipikus évzáró-évkezdő halotti, purifikációs és termékenységi rítusok. Ilyen a jól ismert Lupercalia (ferb. 15), az elhunyt családtagoknak szentelt, 13.-a és 21.-e között zajló Parentalia és az azt lezáró Feralia, illetve 23.-án az egykori évvégét jelölő Terminalia (rajtuk kívül egyéb ünnepek: a Fornacalia, a Quirinalia, a Regifugium és az Equirra tarkították e hónapot).

A megtisztulás légköre előrevetítette és megalapozta a keresztény Gyertyaszentelőt. Különösen az egészséget, a női termékenységet, a gyermekáldást és szerencsés szülést biztosítani hivatott Lupercalia mutat feltűnő jelentésbeli párhuzamot az ünneppel, amely eredetileg - hat héttel a Megváltó születése után - Mária megtisztulásának és a csecsemő Jézus bemutatásának emlékére szerveződött. Mint más Mária-ünnepeken, az ókorban és a kora-középkorban a hívek ez alkalommal is bűnbánati körmenetet tartottak. A vezeklést, gyógyulást és testi-lelki purifikációt célzó szándék egyértelműen megmutatkozik abban, hogy az első nagyobb volumenű felvonulást - illetve az azt megelőző böjti időszakot - az i.sz. 541-es konstantinápolyi pestisjárvány idején rendelte el I. Justinianus császár, abban a reményben, hogy sikerül megszabadítani a várost a szörnyű ragálytól. A járvány megszűnése után február másodika a kereszténység legfontosabb ünnepei közé emelkedett a Kelet-Római Birodalomban, nyugatra azonban viszonylag lassan jutott el. S noha gyertyafényes vagy fáklyás éjszakai körmenetre már az 5.-6 századtól több történeti adat utal, a tűzszentelés csak a 9.-10. században, a kelta kultúrkör hatására vált az ünnep részévé. 

Források:

Gáspár Dorottya 2010: Február másodikának ókori előzményei. In: Barna Gábor - Gyöngyössy Orsolya (szerk.): Rítus és ünnep. Szegedi vallási néprajzi könyvtár 25. Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék, Szeged. 

Wikipedia - Februarius

áldott ünnepet!

(Forrás)

mit jelent pogánynak lenni?

Erre a kérdésre számtalan különböző felelet adható, én most Chas Clifton-tól szeretnék idézni egy egyszerű, de nagyszerű választ:

"Live so that someone ignorant about Paganism would know from watching your life our visiting your home that you followed an Earth religion."

(magyarul:)

"Élj úgy, hogy még az is, aki egyébként semmit nem tud a pogányságról, a mindennapjaidat figyelve vagy az otthonodba látogatva rájön, hogy természethívő vagy."

(Forrás)

Forrás: 

Harris, Adam 1996: Sacred Ecology. In: Hardman, Charlotte - Harvey, Graham (eds.) 1996: Paganism Today. Thorston.