Erre a kérdésre számtalan különböző felelet adható, én most Chas Clifton-tól szeretnék idézni egy egyszerű, de nagyszerű választ:
"Live so that someone ignorant about Paganism would know from watching your life our visiting your home that you followed an Earth religion."
(magyarul:)
"Élj úgy, hogy még az is, aki egyébként semmit nem tud a pogányságról, a mindennapjaidat figyelve vagy az otthonodba látogatva rájön, hogy természethívő vagy."
Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy mi köze a boszorkánykodáshoz holmi földhözragadt ábrándoknak parasztházikókról és nomád sátrakról. Véleményem szerint őseink életmódjának, hagyományainak felelevenítésével előttük is tisztelgünk, s a kis helyigényű, alacsony energiafogyasztású, költségtakarékos, a környezetébe szervesen illeszkedő, természetes alapanyagokból, a tulajdonos egyéni igényeire szabottan és annak aktív közreműködésével épülő hajlék aligha áll távol a pogány, természethívő, természet-szerető lelkivilágtól.
Nos tehát, a szuperjurta-teória (az elnevezés némileg szarkasztikus:) - egy barátom vetette fel, aki kétségeket táplált a terv kivitelezhetősége iránt ). Nagyjából másfél-két éve kezdett motoszkálni bennem a jurta-lakás gondolata, s aztán sem hagyott nyugodni. A jurta - mint azt tudjuk - a belső-ázsiai sztyeppövezet vándorló nomád népeinek sajátja. A füves pusztán a legeltető állattartás volt a megélhetés alapja. A családok, nemzetségek a jószág nyomában költözködtek, legelőről legelőre. Ehhez könnyen összeszerelhető, szétszedhető és utaztatható, úgymond mobilis épületekre volt szükség. A jurta előde - ha hihetünk az ókori történetíróknak - a kordéra szerelt nemezsátor, amely nagyjából az i.sz. 5.-6. században vált önálló, földre épített lakhellyé. A 'türkök' kerek sátrairól számos 9-10. sz.-i útibeszámoló hírt ad, s minden bizonnyal ilyen hajlékai lehettek őseinknek is.
kazah jurta
Manapság két morfológiai típust, a mongol és a kazak-kirgiz variációt szokás elkülöníteni (noha valószínűleg több formaváltozat létezik, ám a külhoni érdeklődés elsősorban e két területre - Mongóliára és Kazahsztánra - irányul). A mongol jurta tetőrúdjai egyenesek, a tetőkarikát két pózna támasztja alá; szerkezete stabilabb, masszívabb, az időjárási viszontagságoknak jobban ellenáll. A kazah jurta szemet gyönyörködtetően könnyed, légies, kecses vonalú, tetőrúdjai hajlottak, a füstnyílás abroncsát - a tündököt - csak ezek tartják, így nagyobbnak hat a belső légtér. Ugyanakkor kevésbé strapabíró, mint mongol rokona.
(kazah) jurta alapváza
A nemezsátor oldalfalát meghajlított vesszőkből (manapság inkább lécekből) álló rácsozat, a kerege, kereglye alkotja. Alapanyaga régen hasított gallyfa volt (leginkább fűz), amelyet meggyalultak, főzve puhítottak és kalodában szárították a megfelelő, íves formára. A mai, profi jurtakészítők az időjárás viszontagságainak ellenálló, gőzölve hajlított vörösfenyőt vagy rugalmas kőrist alkalmaznak e célból. A rácsozat több tagból áll, amelyeket például nedves bőrszíjakkal kötöznek egymáshoz, de egyéb rögzítési módok is elképzelhetők. Magassága általában másfél méter körül alakul.
A rácsozatra támaszkodnak a végükön hajlított (kazah) vagy teljesen egyenes (mongol) tetőrudak, amelyek a tündökben, vagyis a füstnyílást övező fakarikában futnak össze. Mivel a mongol jurta tetőszöge alacsonyabb, s a tündök igen nehéz, utóbbit alulról két, 'istenfának' nevezett, a földön álló, függőleges oszlop támasztja meg. A tündök hajdan valószínűleg egyetlen gallyból készült; a gallyat hosszas főzéssel puhították, körformára hajlították, faszegekkel vagy kötözéssel rögzítették és megszárították. Manapság készülhet laminált lemezekből, vagy ácsolt szegmensekből (mongol változat). A tetőrudak a tündökbe fúrt lyukakba illeszkednek, amelyek többnyire kör alakúak és a karika teljes keresztmetszetét átérik; a mongol változatnál viszont szögletesek és csak belemélyednek a tündökbe, de azt át nem ütik. A tündököt keresztirányú, íves, a belső oldalon kialakított hornyokba rögzített rudak (kazah) vagy küllőszerű, a tündökhöz ácsolt kapcsolattal illeszkedő lécek (mongol) feszítik meg, tartják formában (szó szerint: hiszen ezek gondoskodnak arról, hogy a karika ne deformálódhasson, veszélyeztetve az egész tetőszerkezet stabilitását).
(kazah) jurta szerkezete
A jurta ajtaja (amely persze újabb kori találmány: annakidején egyszerű bőr,- vagy nemezlap takarhatta a bejáratot) lehet egy,- vagy kétszárnyú, olykor gazdagon díszített, festett. Az ajtótokot egyszerűbb kivitelben a küszöb és a szemöldökfa közé helyezett rúdpár alkotja; máskor pallóból készül, faszegekkel rögzítve. A jurta hevederei számára furatok (fémkarikák) szolgálnak rögzítési pontul.
A küszöbre a hagyomány szerint tilos volt rálépni, mert az alatta alvó házi istenek (szellemek) felébrednek, megharagszanak, és bajt zúdítanak a háziak nyakába. E tabu a hazai folklórban is fennmaradt.
Ami a jurta belső elrendezését illeti, általában az ajtóval szemben kapott helyet a háziszentély; a bejárattól jobbra a férfiak fekhelye, ruhái, használati tárgyai, balra az asszonyok ágyai, holmijai. A sátor közepén helyezkedett el a nyílt tűzhely, amelynek égésgázai a füstlyukon át távoztak.
belső tér
No most, a jurtát tradicionálisan nemezlapok borították, amelyeket nyári melegben felgöngyöltek vagy kitámasztottak, hogy szellőzhessen a sátor belseje. Manapság, a hazai időjárási viszonyok közé azonban egyéb szigetelőanyag sem árt. Levelet váltottam egy jurtakészítő mesteremberrel, aki 4 réteg 400g/m2 testsűrűségű geofilcet ajánlott, hőtükrös polifoammal kiegészítve; ám elmondása szerint egyik megrendelője 8 méter átmérőjű lakójurtájához bazaltgyapot szigetelést használt. A szigetelőanyagot a keregétől egy sima lepedővászonból álló belső borítás határolja el, a külsejére pedig vízhatlan sátorponyva kerül. Utóbbiból a pamut alapanyagú 3-4 évenként cserére szorul, a PVC azonban évtizedekig bírja. Mindezek mellé nemezt is alkalmazhatunk.
egy modern lakójurta
A közművesítéshez - amennyiben szentségtörő módon eklektikus, modern lakójurtáról beszélünk :) - nem árt az alapozás, leginkább betonozás. A padozatot aztán persze lehet szőnyegekkel, járólappal, parkettával takarni. A fűtéshez a kisméretű, hordozható cserépkályha, vaskályha (esetleg sparhelt) javasolt. Nemrég láttam ilyen megoldást, méghozzá a hegymászó Klein Dávid birtokában levő jurta esetében, amelyet ő hat éven át lakott. Szívesen kifaggatnám a mikéntjéről. Persze a kályha kéményt is igényel, ami a belső tér látványának megárthat - de szükséges.
Számtalan egyéb kérdés felvetődik még a gyakorlati vonatkozásokat illetően - például a megvilágítás, a megfelelő szellőzés, esetlegesen a vízhasználat, fürdőhelyiség-kialakítás problémaköre. Igyekszem minél mélyrehatóbban utánajárni a technikai részleteknek, előnyöknek-hátrányoknak, perspektíváknak. Addig is mindenkinek a fantáziájára bízom, milyen lehetőségeket álmodik bele eleink otthonának modernkori kivitelezésébe. Remélem, ez a kis ízelítő ihletően hat rátok is:) - íme zárásképp néhány kedvcsináló fotó.
A minap a kezembe akadt egy cetli, rajta a soproni albérletben elhangzott sziporkákkal. Köztük volt az a morózus megjegyzés is, miszerint "természetvédők vagyunk, nem emberbarátok".
Holott a természetvédelem valójában egyetlen célt szolgál: az emberi faj továbbélését itt, a Földön. Minden, látszólag felesleges intézkedés, amely természetvédelmi berkekben megfogan, végsősoron fajunk fennmaradását igyekszik bebiztosítani. Hogy milyen úton-módon? Hát úgy, hogy megpróbálja megvédeni az életterünket önnön ostobaságunktól
Az emberiség még mindig gyerekfejjel gondolkodik, miközben korántsem gyereknek való eszközök vannak a kezében, amikkel ész nélkül pusztítja a környezetet. A Földre legintenzívebb hatást gyakorló nyugati világban (s itt most nem földrajzi egységre, hanem a nyugati kultúrára és az afelé törekvő társadalmakra gondolok) a többséget nem rettenti el az elcsépelt sablon, "...unokáinktól kaptuk kölcsön". A többségnek egy dolog számít: az egyén pillanatnyi kényelme.
A világ országainak ökológiai lábnyoma
Biztos sokaknak ismerős az 'ökológiai lábnyom' fogalma. Az ökológiai lábnyom a természethasználat szintjét jelző mutató, és
a javak előállításához, azaz a fogyasztás biztosításához szükséges
földterületek méretét jelzi népességarányosan. A mutatót bevezető WWF az ökológiai lábnyom kiszámításához az embereknek
mindazt az energia- és nyersanyagigényét veszi figyelembe, amely a
közlekedésüktől a ruházkodásukon át a táplálkozásukig szükséges. Egy 2006-os felmérés szerint Magyarország ökológiai lábnyoma majdnem kétszerese a fenntartható mértéknek - vagyis ha a Föld minden lakosa a sokat szidott hazai átlagéletszínvonalon akarna élni, két Föld kéne az eltartásukhoz.S hol van a kicsi-sárga-savanyú-de a miénk magyar valóság a csillogó plasztikköntösben tündöklő nyugati álomtól? Hol van a Kárpát-medencében felgyülemlett pocsolya zavaros belvilága a jóléti társadalmak cukorhabos tündöklésétől?
2008-ban hazánk az ökológiai lábnyom alapján felállított nemzetközi ranglista 40. helyét foglalta el, ám 2010-re visszacsúszott az 55. pozícióba. No nem azért, mert e két év alatt borzasztóan környezettudatosak lettünk. Nem; mindössze annyi történt, hogy egyéb országok gyorsabban habzsolják természeti erőforrásaikat, mint mi. A nagybetűs Növekedés, amire olyannyira vágyunk, a ma alkalmazott technikai feltételek mellett egyet jelent a környezetterhelés fokozódásával.
László Ervin
Mindannyian hallottuk a maja naptárra alapozott világvége-jóslatokat, amelyek ezúttal a változatosság kedvéért 2012 végére várják az Apokalipszist. Kevesebben ismerik László Ervin munkásságát. E kiemelkedő egyéniség zenei őstehetségként kezdte pályafutását, majd - hosszas és ragyogó zongorista karrier befutása után - belemélyedt a filozófia és a természettudományok világába. Ha referenciára vágytok, a személyével kapccsolatos wiki-oldalon megtudhatjátok, hány és hány neves külföldi egyetemen tanított, s milyen, nemzetközi viszonylatban is rangos pozíciókat töltött be. Számos kutatóval, szakemberrel együttműködve dolgozta ki azokat a globális folyamatmodelleket, amelyek a Föld - és vele együtt az emberiség - jövőjének lehetséges alakulását kívánják előrejelezni. Munkáját sok kritika érte egyes természettudósok részéről, mégis: nem lehet véletlen, hogy számos (szakmai és egyéb) elismerésben részesült. Teóriája világosan érthető, józan paraszti ésszel is belátható képet fest a bolygón zajló folyamatokról és azok változásaitól. Elég csak megemlíteni a fagyott permafrost-talajokat Szibériában: ha pár fokkal melegedik az átlaghőmérséklet, e talajok felső rétegei megolvadnak, s a bennük kötött metán kiszabadulva tovább fokozza majd az üvegházhatást. Ennek következtében még mélyebb rétegek engednek ki - még több metán kerül a levegőbe - még gyorsabbá válik a körforgás. Kell-e ragoznom, hogy az egész vége egy mikrosütő klímájú Föld lesz, amin a baktériumok talán megélnek, de mi aligha?
Egy másik rémítő előrejelzés (noha nem a fent említett úriember tollából) a Föld tüdejeként számon tartott erdőkkel kapcsolatos. Mindannyian tudjuk, hogy a növények felhasználják a légköri szén-dioxidot anyagcserefolyamataikhoz, s végeredményben oxigén juttatnak az atmoszférába. Igen ám, csakhogy mindemellett lélegeznek is, a jó öreg 'oxigén be - szén-dioxid ki' módszerrel. Oxigénmérlegük egyelőre pozitív, vagyis összességében több oxigént bocsátanak ki, mint amennyit elnyelnek - node ez nem marad feltétlenül így. Ha a légkörben feldúsul a szén-dioxid, a fotoszintézis felgyorsul, s vele a légzés is fokozódik - olyan mértékben, hogy végül a szén-dioxid kibocsátás meghaladhatja az oxigén-emissziót. Akkor pedig jajj neked, emberi tüdő.
Persze ne feledkezzünk meg a szervezett és tudatos erdőirtásról, valamint a klímaváltozáshoz nehezen alkalmazkodó erdőállományok pusztulásáról (az eleve legyengült erdőségekben a kórokozók, károkozók, paraziták sokkal könnyebben elhatalmasodnak, lásd kis hazánkban a tájidegen fekete fenyvesek, lucosok tömeges elhalását), amelynek során - a korhadó szerves anyagból - szintén tetemes mennyiségű CO2 szabadul fel. Minderről bővebben olvashattok itt.
Néhány évvel ezelőtt volt szerencsém meghallgatni Lászó Ervin egyik előadását a városkánkban. Az általa lefestett kép elrettentő volt: ha így folytatjuk tovább, mondta, az teljes összeomláshoz vezethet, nem csak környezeti, hanem diplomáciai, gazdasági tekintetben is. És milyen igaz! Gondoljunk csak a felmelegedés következtében esetlegesen lakhatatlanná váló (például tengervíz alá kerülő) területekre: vajon azok népessége mit kezd majd magával? Mi mást, minthogy felpakol és elhurcolkodik - más országokban próbálván letelepedni és életteret nyerni magának. Bolond, aki azt hiszi, hogy mindez békésen is megtörténhet. Bolond, aki azt hiszi, hogy ha a Föld erőforrásai a termőterületek beszűkülésével, az édesvízkészletek megfogyatkozásával, a fosszilis energiahordozók eltűnésével hirtelen megcsappannak, a maradékon majd testvériesen megosztozik az emberiség.
Balról az r-stratégista, jobbról a k-stratégista fajok populációdinamikája
A természetvédelmi mérnök-képzés keretei között tanultunk evolúció, - és populációbiológiát, s ezen belül találkoztunk az r-stratégista és a k-stratégista faj fogalmával. A k-stratégista fajok (példa: elefánt) egyedei általában hosszú életűek, lassabban szaporodnak, egyszerre viszonylag kevés utódot hoznak világra, amelyek viszonylag sokára válnak ivaréretté.A populáció létszáma többé-kevésbé kiegyensúlyozott, s mindenkor a környezet eltartóképességéhez igazodik.
Az r-stratégista fajok (példa: mezei egér) egyedei ezzel szemben rövid életűek, s gyorsan szaporodnak, sok utódot nemzenek, ezek hamar ivaréretté válnak. A populáció létszáma erős fluktuációt mutat: eleinte ütemesen gyarapodik, majd túllépi a 'fenntartható' szintet, amit aztán - a táplálékhiány, a járványos betegségek, a belharcok és a genetikai deformitások felszaporodása következtében fellépő - tömeges pusztulás követ.
S most nézzük az emberiséget. Az egyén szintjén nyilvánvalóan k-stratégisták vagyunk, hiszen hosszú évtizedekig élünk, s ezalatt mindössze két-három utódnak adunk életet, akik szintén csak évtizedek múlva 'szaporodnak' majd. Mégis, összességében a Föld népessége kifejezetten r-stratégista vonásokat mutat. Elég csak utánagondolnunk, hogy milyen mértékben növekedett a létszámunk az elmúlt 100 esztendőben. E meredek lélekszám-emelkedés mellett a környezetre mért terhelés is exponenciálisan fokozódott: mára egy ember ökológiai lábnyoma 2,2 hektár, ugyanakkor a fenntartható szint 1,8 hektár lenne - azaz immár túlléptük a környezet eltartóképességét. Ezt az állatvilágban a populáció törvényszerű összeomlása követi. Vajon mi ennél jobbra számíthatunk?
Az egyetlen esélyünk, hogy megállítsuk a katasztrofális végkifejletet, ha tudatos lemondásokkal áttérünk egy környezetkímélő életmódra. Ennek egyik szegmense a megújuló energiaforrások használata lehet. A Szahara homoktengerének mindössze egy (más becslések szerint fél!) százalékából annyi napelemet készíthetnénk, hogy azok segítségével Európa teljes energiaszükségletét fedezni tudnánk. Mégsem tesszük; mert a gazdasági szereplőknek nem érdekük, hogy áttérjenek egy, a köztudatba és közműveltségbe épp csak beszivárgott, kevesek által alkalmazott, jelenleg még magas gyártási költségű, ráadásul teljes technológiai váltást igénylő eszköz előállítására (nem beszélve az olajmaffia befolyásáról). Az autógyárak státuszszimbólunként lobogtatják kevéske hibrid modelljüket, a zöld multi imázsában tetszelegve, miközben a környezet kétségbeejtő állapota már rég megkövetelné a csakis elektromos árammal, napenergiával vagy hidrogénnel hajtott járművek használatát. Évente egy órára lekapcsoljuk a közvilágítást, és úgy érezzük, tettünk valamit a földért, holott ezt az egy órát akár minden hónapban, minden héten vagy minden nap kibírnánk. A fűtés terén hazánkban hatalmas, kiaknázatlan lehetőségek rejlenek a geotermikus energia felhasználásában - mégis inkább gázzal tüzelünk, kiszolgáltatva az ukrán, orosz és arab szállítóknak. Az északnyugati régióban szélmalmoknak kéne sorakoznia, amerre a szem ellát, mégis, csak az osztrák határ mentén akad belőlük pár tucat.
Az emberek pedig továbbra is a légkondicionált lakás, a legújabb Ford-modell, a plazmatévé, a keleti kényelem, nyugati nyugalom bűvkörébe bódultan tapossák a mókuskereket, fizikailag is lelkileg is belebetegedve az anyagi javak utáni hajszába. Mindeközben katonás léptekkel menetelnek a bolygó ma ismert élővilágának totális elpusztítása felé, néhány, a világgazdaság javarészét kézben tartó nagykutya malmára hajtva a vizet.
Ma van a Föld napja, s ennek kapcsán szokás romantikus pátosszal felemlegetni Földanyát (én is megteszem :)). Nos, Földanya túl fogja élni a globális felmelegedést. Lehet, hogy ismét visszatér az évmilliárdokkal ezelőtti állapot, mikor metánnal telített légkör, trópusi forróság és háborgó időjárás jellemezte a földi klímát, amelyet csak néhány egysejtű életforma vészel át - de Földanya élni fog, és változatlan őserővel táplálja majd a természet energiáit. Mi, emberek - mi nem fogunk élni.
László Ervin azon a már említett előadáson azt mondta: a bemutatott elemzések megkövetelik, hogy a döntéshozók mielőbb érdemi lépéseket tegyenek a fenntarthatóság irányába. Megnevezett egy dátumot is: véleménye szerint legkésőbb eddigre szignifikáns elhatározásoknak kell születnie a szén-dioxid emisszió és az általában vett környezetterhelés csökkentése érdekében. Ez a dátum 2012.12.31. volt.
ps.: tisztában vagyok azzal, hogy az efféle dühödt kirohanás érdemben
nem sokat segít, hiszen konkrét javaslatok helyett csak elrettentő
feltételezésekkel dobálózok. Ezért a következő bejegyzésben igyekszem
néhány ötletet is összefoglalni a fenntartható, minőségi és ugyanakkor
környezetbarát életvitellel kapcsolatban. Áldás!
