tudtad-e, hogy...?

Észak-afrikai mozaik a 3. századból. Rituális korbácsolás (Forrás)

Február neve a latin "februare" = megtisztítani szóból ered. A régi római kalendár szerint ez volt az év utolsó hónapja (csak az i.e. 2. század közepén alakult ki a naptár ma is ismert rendje, amely decemberrel zárta és januárral kezdte az esztendőt), így ünnepei zömmel tipikus évzáró-évkezdő halotti, purifikációs és termékenységi rítusok. Ilyen a jól ismert Lupercalia (ferb. 15), az elhunyt családtagoknak szentelt, 13.-a és 21.-e között zajló Parentalia és az azt lezáró Feralia, illetve 23.-án az egykori évvégét jelölő Terminalia (rajtuk kívül egyéb ünnepek: a Fornacalia, a Quirinalia, a Regifugium és az Equirra tarkították e hónapot).

A megtisztulás légköre előrevetítette és megalapozta a keresztény Gyertyaszentelőt. Különösen az egészséget, a női termékenységet, a gyermekáldást és szerencsés szülést biztosítani hivatott Lupercalia mutat feltűnő jelentésbeli párhuzamot az ünneppel, amely eredetileg - hat héttel a Megváltó születése után - Mária megtisztulásának és a csecsemő Jézus bemutatásának emlékére szerveződött. Mint más Mária-ünnepeken, az ókorban és a kora-középkorban a hívek ez alkalommal is bűnbánati körmenetet tartottak. A vezeklést, gyógyulást és testi-lelki purifikációt célzó szándék egyértelműen megmutatkozik abban, hogy az első nagyobb volumenű felvonulást - illetve az azt megelőző böjti időszakot - az i.sz. 541-es konstantinápolyi pestisjárvány idején rendelte el I. Justinianus császár, abban a reményben, hogy sikerül megszabadítani a várost a szörnyű ragálytól. A járvány megszűnése után február másodika a kereszténység legfontosabb ünnepei közé emelkedett a Kelet-Római Birodalomban, nyugatra azonban viszonylag lassan jutott el. S noha gyertyafényes vagy fáklyás éjszakai körmenetre már az 5.-6 századtól több történeti adat utal, a tűzszentelés csak a 9.-10. században, a kelta kultúrkör hatására vált az ünnep részévé. 

Források:

Gáspár Dorottya 2010: Február másodikának ókori előzményei. In: Barna Gábor - Gyöngyössy Orsolya (szerk.): Rítus és ünnep. Szegedi vallási néprajzi könyvtár 25. Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék, Szeged. 

Wikipedia - Februarius