ujjongás

Jippííí! Végre van saját pentagram-nyakláncom!
Na jó, nem is fogalmazhattam volna meg ennél idiótábban.
Üsse kavics, a lényeg: tegnapelőtt (reklám következik) az Őrs vezér téri Árkád üzletház egyik ajándékboltjában megvettem egy végtelenül egyszerű, alighanem pewter anyagú medált. Hosszan tépelődtem, mert az Apacs ékszerüzletben ezüst pentagrammák széles választéka pompázott, különböző méretben és kivitelben, habár egy közös vonásuk volt: valamennyit meglehetősen borsos áron kínálták. Persze joggal, tekintve, hogy tiszta nemesfémből készültek, nem holmi ónötvözetből. Mindazonáltal végül a Bakó ajándékboltban kapható, tucatszám gyártott, tökéletesen sallangmentes amulett mellett döntöttem. Vásároltam hozzá egy szép, világosbarna bőrszíjat is, és azonmód lecseréltem rá a gyárit. Így már elég hosszú ahhoz, hogy a pólóm alá dughassam, és ne kelljen közszemlére téve villogtatnom, ami alighanem mindenféle negatív reakciót vonna maga után. Amúgy sem a nagyvilágnak akarom hirdetni a vallásom, éppen elég, ha én tisztában vagyok a nyaklánc jelentőségével.
Habár el kell mondanom, hogy a pentagram-medál (mégha wicca körökben általánosan elterjedt is) nem kimondottan vallási szimbólum. Sokkal inkább a mágikus védelem jelképe és hordozója. Egy megfelelően megtisztított, feltöltött és felszentelt pentagram megóvja viselőjét a káros (asztrális és mentális) behatásoktól, negatív rezgésektől, rosszakarattól, ellenségeskedéstől. Remélem, ezt a funkciót fogja betölteni az én medalionom is, annak ellenére, hogy silányabb anyagminőségű. Még nem szenteltem fel, de szorgalmasan hordom, hadd szokjunk össze:).