2010. május 14., péntek

az eső és én

Áldás!
Most már muszáj lesz egy eső-dalt is komponálni. Valahányszor megered, legszívesebben táncra perdülnék örömömben. Legjobban a morajló mennydörgésekkel kísért zivatarokat szeretem, ahogy fennséges szépségükben végiggördülnek a táj felett. De éppúgy rabul ejt a csendes, kitartó, halk szavú zápor is, ami órákhosszat hullik, gyengéden simogatva a földet. Még a fejfájdítóan monoton, szürke, nyúlós őszi szemerkélést is élvezem.
Nem tudom, honnan ered lelkes vonzalmam a nevezett meteorológiai jelenség iránt. A villámlásos-égzengéses vihar - Thor diadalmenete a felhők között - már gyerekkoromban magával ragadott. Mindenestre úgy fest, az eső is ragaszkodik hozzám: kevés kivétellel valahányszor magashegyi túrán vettem részt, masszív köd vagy szakadó (jég)eső akadályozta meg a csúcshódítást. Nemigen volt választásom, mint viszontszeretni az "égi áldást":), így legalább a mászások azon napjait is élvezni tudtam, amikor háromméteres látótávolság mellett, bőrig ázva, cuppogó bakancsban botorkáltunk végig a keskeny ösvényen, miközben körüskörül elefántszürke masszává mosódott a világ.
Most is szemerkél, habár már elvonulóban van a zivatar. Gyönyörű ilyenkor a környék: a sötét smaragdzöld dombok fölött alacsonyan guggolnak a vasporszínű, gomolygó fellegek, és minden levél, minden fűszál, de még a kék aszfalt is vizesen csillog. S miközben Keleten Thor kecskéinek patája dobog, Nyugatról a fokozatosan felszakadozó felhőpaplan réseiből párás, aranyszín napsugarak törnek elő.
Ó, nem találok megfelelő szavakat mindeme szépség méltó lefestéséhez. Ahogy arra sem, hogy mennyire felvillanyoz, mennyire lenyűgöz az efféle időjárás. Talán megtalál az ihlet, s egy méltó versben, dalban ölthetnek testet az érzéseim. Addig is mélyen magamba szívom az esőillatú levegőt, átadom magam a tetőablakon doboló cseppek halk, kitartó neszezésének, s gyönyörködöm a vizes hasú felhők alól kiszüremlő, áttetsző napfényben. Tegyetek ti is így, s közben gondoljatok arra, hogy habár a napozásnak, strandolásnak, kirándulásnak , láblógatós-sétálgatós-sportolós elfoglaltságoknak keresztbe tesz a zuhé, Földanyánk gyermekei erősödnek, növekednek tőle.

Áldás!
Hulló Eső, 2010-05-15


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése