2010. szeptember 28., kedd

borúra derű

Nos, hogy ne aggódjatok nagyon a kedélyállapotomért, jelentem, helyrebillent a világ: épp most értem haza a lovaglásból, és mintha minden gondomat elfújta volna a szél:D
Hát igen, a lovak ezt művelik az emberrel - feledtetnek bút és bánatot:). A pompás paripa, akinek a jókedvemet köszönhetem, egy pej furioso, név szerint Matróz - az alkata és a mozgása meglepően emlékeztetett hajdani kedvenc lovaméra, s így egyáltalán nem volt újszerű, idegen érzés rajta ülni. Pedig majdnem egy évet kihagytam, s még ha rendszeresen lovagol is valaki, egy új ló mindig új kihívás :). Azt hiszem, elmondhatom, hogy Matróz és én hamar megtaláltuk az összehangot. :).
Szóval most mmmmmm:)
Nem is tudok más emotikont beszúrni, csak :) - t és :D - t :).
:)

Hulló Eső, 2010-09-28

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése