"... és este lett és reggel lett: az első nap."
Skizofréniám továbbfejlődött: hétköznapi-én és Hulló Eső mellett ma debütált az egyetemista balek személyiség is.
Nem is én lettem volna, ha az első előadás utáni szünetben a buszon felrázódott ásványvizemmel le nem spriccelem a körülöttem ülőket, valamint töltőtollal írott kémiajegyzetemet. Ez az aprócska mozzanat emlékeztetett rá, hogy ugyanazon kétbalkezes és széllelbélelt leányzó vagyok, mint aki világéletemben voltam. Mert egyébként ugyancsak idegenül éreztem magam az új közegben! Annyira más kapcsolatok, követelmények, elvárások, feladatok vesznek körül az iskolában, mint amelyekhez az elmúlt másfél év otthoni kényelmébe tespedve hozzászoktam, illetve mint amelyek wiccaként motiválnak, vagy próbára tesznek, hogy képtelen vagyok őket szinkronba hozni az eddigi életvitelemmel. Identitástudatom már így is a teljes meghasonlás küszöbén táncol, hiszen hogy is hangolhatnám össze a keresztény nagycsalád ötödik leánya, kedves nagynéni, segítőkész hugica katolikus szellemiségben pácolódó figuráját a szabadságra vágyó, politeista, pogány, boszorkány valómmal? Mégha mentalitásom és életfelfogásom végsősoron vallási hovatartozástól, társadalmi elvárásoktól, családi háttértől függetlenül ugyanaz, a skatulya, amelybe a külvilág gyömöszöl, csak üggyel-bajjal fogadja be a belvilágomat. S most újabb szerepkörrel bővült a mindennapok színpada, hiszen helyt kell állnom az egyetemen is, az eddigiektől merőben eltérő légkörben, ha úgy tetszik, "környezeti feltételek" között.
A hidegvérű állatok - így a rovarok, hüllők, kétéltűek - poikilothermek, azaz testhőmérsékletük a külső hőmérséklethez igazodik. De említhetném a kézenfekvő példát: a kaméleont, aki a háttér árnyalatainak megfelelően változtatja a színét. Nagyjából így cserélgetem én is - önmagamat; ám ahogy a fent nevezett teremtmények sem bírják a hirtelen, szélsőséges változásokat, úgy én sem viselhetem el sokáig lelkivilágom éles határokkal szabdalt szétcincálását.
Csak azt nem tudom, mi zavar igazából: hogy nem vállalhatom fel önmagam? vagy hogy nem tudom, ki vagyok?
Hulló Eső, 2010-08-06
Skizofréniám továbbfejlődött: hétköznapi-én és Hulló Eső mellett ma debütált az egyetemista balek személyiség is.
Nem is én lettem volna, ha az első előadás utáni szünetben a buszon felrázódott ásványvizemmel le nem spriccelem a körülöttem ülőket, valamint töltőtollal írott kémiajegyzetemet. Ez az aprócska mozzanat emlékeztetett rá, hogy ugyanazon kétbalkezes és széllelbélelt leányzó vagyok, mint aki világéletemben voltam. Mert egyébként ugyancsak idegenül éreztem magam az új közegben! Annyira más kapcsolatok, követelmények, elvárások, feladatok vesznek körül az iskolában, mint amelyekhez az elmúlt másfél év otthoni kényelmébe tespedve hozzászoktam, illetve mint amelyek wiccaként motiválnak, vagy próbára tesznek, hogy képtelen vagyok őket szinkronba hozni az eddigi életvitelemmel. Identitástudatom már így is a teljes meghasonlás küszöbén táncol, hiszen hogy is hangolhatnám össze a keresztény nagycsalád ötödik leánya, kedves nagynéni, segítőkész hugica katolikus szellemiségben pácolódó figuráját a szabadságra vágyó, politeista, pogány, boszorkány valómmal? Mégha mentalitásom és életfelfogásom végsősoron vallási hovatartozástól, társadalmi elvárásoktól, családi háttértől függetlenül ugyanaz, a skatulya, amelybe a külvilág gyömöszöl, csak üggyel-bajjal fogadja be a belvilágomat. S most újabb szerepkörrel bővült a mindennapok színpada, hiszen helyt kell állnom az egyetemen is, az eddigiektől merőben eltérő légkörben, ha úgy tetszik, "környezeti feltételek" között.
A hidegvérű állatok - így a rovarok, hüllők, kétéltűek - poikilothermek, azaz testhőmérsékletük a külső hőmérséklethez igazodik. De említhetném a kézenfekvő példát: a kaméleont, aki a háttér árnyalatainak megfelelően változtatja a színét. Nagyjából így cserélgetem én is - önmagamat; ám ahogy a fent nevezett teremtmények sem bírják a hirtelen, szélsőséges változásokat, úgy én sem viselhetem el sokáig lelkivilágom éles határokkal szabdalt szétcincálását.
Csak azt nem tudom, mi zavar igazából: hogy nem vállalhatom fel önmagam? vagy hogy nem tudom, ki vagyok?
Hulló Eső, 2010-08-06
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése