Rohan az idő.
Szinte magamhoz sem tértem az új megpróbáltatások okozta sokkból, és máris elrepült két hét, amelyet mindennemű értékelhetű produktum nélkül, a puszta önfenntartás peremén egyensúlyozva vészeltem át. Még az otthon töltött időben is levegőért kapkodva fuldoklok a tennivalók özönében, miközben lehúz a nem teljesített kötelességek súlya. Nyomasztó létállapot.
Az évfolyammal való kapcsolatom hullámzó, időnként elragadnak kisebb-nagyobb érzelemhullámok - hol erre, hol arra. Csütörtökön megkönnyebbülten konstatáltam, hogy egész épkézláb társaságra leltem, míg ma keserűen megállapítottam, hogy nem találok rokon lelket a szaktársaim között. Persze, amíg olyan morózus fapofa vagyok, mint egy rozsomák, aki aznap bal lábbal kelt fel, mit remélhetnék?! Totemem figyelmeztetett arra is, hogy ne kaparjak pitiző kutya módjára az emberi kapcsolatok után, ne akarjak rátelepedni egy-egy kialakulófélben lévő barátságra, s ne próbáljak kisajátítani magamnak senkit (minderre valóban hajlamos vagyok).
Nem sírok, lehetne rosszabb is. Egy sorozatgyilkos sincs a szakon, és ez manapság már valami.
Mabon? Kac-kac. Először is ma szembesültem a mellbevágó ténnyel, hogy nem 23. - a, hanem 21. - e a jeles dátum. Oké, holnap korán hazaérek, úgyhogy lesz időm rituálét tervezgetni, vagy épp ünnepi felhanggal csavarogni egyet az erdőben. Még az is megfordult a fejemben, hogy régóta esedékes látogatásomat a falunk felett magasodó szirteknél megtoldom egy lebutított szertartással, eképp kötve össze kellemeset és még kellemesebbet:). Más kérdés, hogy
-ad 1, kémiafelmérőre kéne tanulnom
-ad 2, nem ártana leporolgatni a szakdogámat, mielőtt végképp kifutok a határidőből
-ad 3, statisztika házit kell készítenem.
Tudom, hogy mindez egy vérbeli egyetemistának apró kellemetlenség csupán, nekem még vissza kell rázódnom a fősulis életérzésbe. Addig is görcsösen igyekszem a felszínen maradni, ami néminemű egészséges pánikkal jár.
Oké, nem lamentálok tovább.
Szép, kellemes, vidám, örömteli, áldott, békés, boldog, satöbbi ünnepet kívánok nektek (no meg magamnak is...:))!
Áldás!
Hulló Eső, 2010 Mabon előestéjén.
Szinte magamhoz sem tértem az új megpróbáltatások okozta sokkból, és máris elrepült két hét, amelyet mindennemű értékelhetű produktum nélkül, a puszta önfenntartás peremén egyensúlyozva vészeltem át. Még az otthon töltött időben is levegőért kapkodva fuldoklok a tennivalók özönében, miközben lehúz a nem teljesített kötelességek súlya. Nyomasztó létállapot.
Az évfolyammal való kapcsolatom hullámzó, időnként elragadnak kisebb-nagyobb érzelemhullámok - hol erre, hol arra. Csütörtökön megkönnyebbülten konstatáltam, hogy egész épkézláb társaságra leltem, míg ma keserűen megállapítottam, hogy nem találok rokon lelket a szaktársaim között. Persze, amíg olyan morózus fapofa vagyok, mint egy rozsomák, aki aznap bal lábbal kelt fel, mit remélhetnék?! Totemem figyelmeztetett arra is, hogy ne kaparjak pitiző kutya módjára az emberi kapcsolatok után, ne akarjak rátelepedni egy-egy kialakulófélben lévő barátságra, s ne próbáljak kisajátítani magamnak senkit (minderre valóban hajlamos vagyok).
Nem sírok, lehetne rosszabb is. Egy sorozatgyilkos sincs a szakon, és ez manapság már valami.
Mabon? Kac-kac. Először is ma szembesültem a mellbevágó ténnyel, hogy nem 23. - a, hanem 21. - e a jeles dátum. Oké, holnap korán hazaérek, úgyhogy lesz időm rituálét tervezgetni, vagy épp ünnepi felhanggal csavarogni egyet az erdőben. Még az is megfordult a fejemben, hogy régóta esedékes látogatásomat a falunk felett magasodó szirteknél megtoldom egy lebutított szertartással, eképp kötve össze kellemeset és még kellemesebbet:). Más kérdés, hogy
-ad 1, kémiafelmérőre kéne tanulnom
-ad 2, nem ártana leporolgatni a szakdogámat, mielőtt végképp kifutok a határidőből
-ad 3, statisztika házit kell készítenem.
Tudom, hogy mindez egy vérbeli egyetemistának apró kellemetlenség csupán, nekem még vissza kell rázódnom a fősulis életérzésbe. Addig is görcsösen igyekszem a felszínen maradni, ami néminemű egészséges pánikkal jár.
Oké, nem lamentálok tovább.
Szép, kellemes, vidám, örömteli, áldott, békés, boldog, satöbbi ünnepet kívánok nektek (no meg magamnak is...:))!
Áldás!
Hulló Eső, 2010 Mabon előestéjén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése