2010. szeptember 7., kedd

asszimiláció

Egyetem.
A mai nap egy kicsit jobb volt. Szinte automatikusan alakulnak ki körülöttem a véd-és dacszövetségek, s akarva-akaratlanul beszippantanak engem. Néhány arc az évfolyamból már ismerős. Kis kompániánkat egyelőre a felszínen maradás laza érdekközösségének nevezném, de előbb-utóbb még valódi emberi kapcsolatok is kibontakozhatnak jelenlegi viszonyainkból.
Legszimpatikusabb évfolyamtársamat a "Cseperke" nicknévvel illetem, személyiségi jogai tiszteletben tartása végett. Kedves, félénk, viszahúzódó lány, az érdeklődési köre és a gondolkodásmódja az enyémhez hasonló. Őt a "Tenke" fedőnevű, matróna-alkatú és rendíthetetlen jellemű nacsasszony követi a rokonszenv alapú besorolásban, s végül nem feledkezhetek meg a minden-lében-kanál, cserfes, talpraesett és végtelenül magabiztos "Poholykáról", aki a társaság szószólója. (Bár a 'társaság' megnevezés talán túlzás). A többieket még annyira sem ismerem, hogy hangzatos fedőneveket aggassak rájuk.
Mégis, csak akkor éreztem igazán, hogy a világ nem fordult ki a sarkából, mikor hazaérvén a macskámmal az ölemben hozzáfogtam a weblapom szekesztgetéséhez, s közben azon méláztam, hogy a hétvégén micsoda növénygyűjtő-gombászó-szarvasbőgéshallgató-lélekfrissító kirándulást fogok tenni az erdőben.

Áldás!
Hulló Eső, 2010-08-07

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése