zárszó

Végül pedig ( én mondtam, hogy sokat szövegelek:)) - olyasmi történt a hazaérkezésem után, amire végképp nem számítottam. Némi sörnek és egy kiadós zivatarnak köszönhetően (ami ottmarasztalt bennünket a Hármashatár- hegy oldalában, egy büféépület esővédője alatt kuporogva) kitálaltam a bátyámnak a vallási érdeklődésemről.
Nem említettem konkrétan a wiccát, csak arról beszéltem, hogy a pogányság felé tendálok és nagyvonalakban (habár talán némileg zűrzavarosan:) ) azt is elmagyaráztam, mi vezetett ide Nagyon megértően fogadta, egy csöppet sem volt megbotránkozva, igaz, mindannyiunk közül ő a legfelvilágosultabb, legnyitottabb gondolkodású. És persze az is igaz, hogy nem mélyültem bele a zöldboszorkányság ismertetésébe, - elvégre kell valami a következő alkalomra is, nem? :)
Hát, hatból egy kipipálva.
:D

Ígérem, most egy darabig visszafogom a lepénylesőmet, és csak akkor írok legközelebb, ha valami égetősen fontos mondanivalóm lesz. Mert például most beszámolhatnék a konyhakert meg az udvart ellepő """pázsit""" siralmas állapotáról és arról a két napról, amit hiábavaló melózással töltöttem, hogy legalább látszólag helyrehozzam a károkat... De nem fogok. :)

Hulló Eső, 2010-06-01