holdistennők, holdistenek

Mivel esbat van, gondoltam, írok egy kis ismertetőt a különféle Hold-istennőkről (és istenekről, merthogy azért azok is akadnak).
Kezdetképp forduljunk az ókori Hellász felé, és ismerkedjünk meg a klasszikus görög - római mitológia idevágó részleteivel.

Artemisz vezeti a listát, a vadászat, a vadvilág és a Hold örök-szűz istennője. Eredetileg a mindössze három évtizedet megérő Phrügia lakóinak, a phrügöknek - vagy másképp frígeknek - az istennője, a hettita kultúrkör szülötte. Neve görögül 'egészség'-et jelent, jelképe a szarvastehén.
Zeusz és Létó gyermekeként látta meg a napvilágot, ikertestvérét, Apollónt egy nappal megelőzve. Születése után segített anyjának elmenekülni a féltékeny Héra haragja elől, és fivére, Apollón világrajöveteléhez is asszisztált. Háromévesen - tapasztalva az istenek számos szerelmi búbánatát - örök szüzességet kért az Olympos fejétől, apjától, Zeusztól. Később egy felhergelt fúria dühével sújtotta azokat, akik az erényére törtek, szintúgy azokat, akik más érintetlen leányokkal erőszakoskodtak. Egyszóval ne gondoljuk, hogy afféle szende hamvaska - igazi amazon, szenvedélyes vadász, körülvéve a - csakis szeplőtelen - nimfák hadával. Ám még saját kegyeltjeivel is igen szigorú - amikor egyik társát, Kallisztót Zeusz álruhában meglátogatta (bibliai értelemben) és kilenc hónap múlva kiderült a turpisság, a könyörtelen Artemisz medvévé változtatta, majd levadászta a szerencsétlen nimfát. Ennyit a barátságról.
Egyébiránt Artemisz is bírt a gyógyítás és a betegségokozás képességével. Bőszen védelmezte a nőket - az ő kegyelmébe ajánlották a pubertáskort elért kislányokat, és később, a házasság küszöbén azok neki áldozták minden holmijukat, amely a gyermekkorukat jelképezte, ahhoz tartozott. Maga a frigyre lépés nem volt szálka az istennő szemében, de a család mellett munkákat vállaló asszonyokat meggyötörte a szülőágyon.
A rómaiak - amint azt tudjuk - Diana néven tisztelték.

Szelené szintén a görögök Holdistennője, nevének etimológiájában bizonyíthatóan szerepet játszik a görög 'sellas' = fény szó. Titánok (Hüperión és Theia) gyermeke, testvérei Héliosz, a nap és a hajnal úrnője, Éósz. Ő a szépség és a fény rejtelmes, örökké változó, félhomályban bujkáló, a sötétségben felragyogó istennője. Kulcsszerepét mi sem bizonyítja jobban, minthogy Apuleius Az aranyszamár című művében így ír róla: "...az emberek minden dolgát az ő gondviselése igazgatja. Nemcsak a házi- és vadállatok, hanem az élettelen teremtmények is az ő fényének és lényének isteni akaratából élik az életüket; sőt, ha ő növekszik, földön, égen, tengeren minden test vele nő, ha fogy, véle fogy..." Láthatjuk, hogy míg Artemisznek "csak" egyik attribútuma, jelképe a Hold, addig Szeléné maga a Hold. Szekerét fehér lovak vagy más változatban ökrök húzzák, és a nappalt az Ókeánosz partján levő ezüst palotájában tölti. Testvérével, Héliosszal felváltva uralják az égboltot. Egyébiránt a körülötte szövődő mitológia ellentmondásos: tény, hogy született két gyermeke Zeusztól, (Pandia és Herszé), valamint félrelépett Pánnal, aki csellel csábította el, és az együtt töltött éjjelért cserébe a, - a szekerét húzó ökörpárt b,- egy gyönyörű gyapjú juhnyájat ajándékozott neki. Halandó szerelme is volt, a különféle történetekben hol királyi, hol isteni származásúnak, hol egyszerű pásztornak vagy vadásznak feltüntetett Endümión, aki - ugyancsak homályos körülmények között - örök álomba merülve elkerülte az öregedést és a halált. Egyes források szerint azért Szeléné éjszakai látogatásai nála "gyümölcsözőnek" bizonyultak, mert nem kevesebb mint 50 leányuk és egy fiuk született.
A római mitológiában az alakja Lunáéval állítható párhuzamba.

Nem feledkezhetünk meg Hekatéról, aki a sötétség, az éjszaka és az alvilág úrnője, a sötét Hold (újhold) istennője.
Hekaté első blikkre meglehetősen baljós jelenség. Ő uralkodik a kísértetek és egyéb éjszakai jelenségek fölött. Fekete kutyák kíséretében jár, hármas útkereszteződéseknél látható éjféltájban, amint magához veszi a számára elhelyezett ajándékokat. Hozzá kapcsolódik a sötét boszorkányság; a mágia úrnője és a kapuk, bejáratok őrzője. Olykor három testben vagy arccal ábrázolják, amelyek kifejezhetik a múlt-jelen-jövő vagy az ég-föld-alvilág hármasságot. Utóbbi értelmezésben Szelénét felfoghatjuk a Holdistennő égi, Artemiszt a földi és Hekatét az alvilági megtestesülésének. Artemiszen keresztül a szülés, a szülő asszonyok és a gyermeknevelés istennője is. Jelképei: a fogyó hold, fáklya, tőr, fekete menyét, kutya, macska, esetleg kanca és a sisakvirág.
Hekaté alakját számos vonás árnyalja. Eredetileg valószínűleg Trákia egyik istennője volt, nevének eredete bizonytalan. A görög mitológiában hatalma számos területre kiterjed, a varázslástól kezdve a gyógyításon át a földek termékenységéig és a háborús sikerekig. Afféle személy, aki a háttérben meghúzódva rengeteg szálat mozgat. Széleskörű tiszteletnek örvendett. Az angol nyelvű wikipédia - oldalon rengeteg információ található róla, ezért itt nem is részletezem tovább.

Haladjunk a keleti kultúrák felé.

Honszu (Honsz, Khonsz, Khunszu) egyiptom Holdistene volt, neve annyit tesz: "vándorló".(ez természetesen arra utal, ahogy a Hold minden éjjel keresztülhalad az égen). Ámon és Mut fia, az örök ifjúság és a gyógyítás istene, és Thottal összeolvadva hozzá kötődik az idő (az elmúlás és változás) is. Sokszor múmiaként, gyermeki attribútumokkal ábrázolják (féloldalas copffal), néha sólyomfejjel, újhod és telehold - forma fejdísszel, és a jellegzetes 'menat' nyaklánccal. Az Újbirodalom idejére a legnagyobb istenek közé emelkedett, és az ekkor keletkezett írások szerint a világ teremtéséből is részt vállalt. Mint a sötétség bevilágítója, védelmet nyújt a vadállatok ellen, növeli az erősebb nem férfiasságát, segít a betegségek elleni harcban. Félhold idején elősegíti a nők foganását és a háziállatok termékenységét, nem utolsósorban pedig óvja a fáraót az ellenségeitől. Jelképe elsősorban az orángután. Idővel alakját felváltotta Monthu, a hadisten.

Meg kell jegyeznem, hogy a Hold Ízisznek és Thot-nak is jelképe volt.

Arma - ha jól értem, hettita vagy hatti istenség, a Holdat testesíti meg, összeköthető Hermész alakjával.

Bendis - trák istennő, a vadászat és a hold úrnője, Artemisz keleti analógiája.

Mén - fríg férfi holdistenség, egyben a gyógyítás, a termékenység és a büntetés istensége. Fríg fejfedőben, lándzsával, karddal, jobb kezében tobozzal ábrázolják.

Nanna (Nannar) vagy Sín ( Szín, Szu'en) a mezopotámiai népek (akkádok, asszírok, sumerek, káldeusok) Holdistene. Hívták Enzunak is ( a bölcsesség ura ) és egyes mitológia források szerint mindenek atyjának és teremtőjének tartották. A korai felfogásban a Nap szülője, sőt, évmilliókkal ezelőtt maga volt a Nap. Hozzá kapcsolódik az okkult tudomány és mágia, habár gyakran negatív felhanggal: az akkádok egyenesek a 'Szellemk ura' megnevezéssel illették. Nevét őrzi például a Sínai - hegy, utalva rá, hogy valamikor Sínnek szentelt oktatási vagy vallási létesítmény működhetett rajta. Az állatvilágból a halak köthetők hozzá, mint a termékenység és változás szimbólumai.

Chandra (a neve jelentése: fény. Több nyelvben a szó magát a Holdat jelöli, és személynévként is használatos.) a hindu vallás holdistene. Összeköttetésben áll a védikus Somar (Soma) holdistennel is. Fiatal és szép férfi, két kezében egy ütőbotot és egy lótuszt hordoz. Ura a növényzetnek és a természetnek, hozzá kapcsolódik a harmat és így a termékenység is. Fehér lovak vagy antilopok vontatta szekéren járja az eget, de közismert jelképe a nyúl is. A nevét gyakorta megtoldják a Rajanipati (az éjszaka ura) , a Khsuparaka (aki megvilágítja az éjszakát) és az Indu (fényes csepp) jelzőkkel. Somaként a hétfői nap kötődik hozzá.
A védikus asztrológában gazdag szerepet tölt be. Ő befolyásolja az érzelmeket, érzékenységet és képzeletet. A növekvő Hold a pozítív, gyarapodó, a csökkentő a káros, fogyatkozó hatásokat mozdítja elő. A "sötét" Hold negatív erőt fejt ki, szemben a Telehold áldásos jellemzőivel. A víz elem, az északi-északnyugati irány és a téli évszak kötődik hozzá. A fehér szín, az ezüst, az igazgyöngy és a holdkő szimbolizálja.

Tsuki-Yomi a japánok Holdistene, de - talán kevéssé meglepő módon - róla aztán tényleg nem találtam semmi infót. Ugyan egy másod-unokatestvérem éppenséggel Japánban él, úgyhogy talán kikérdezem őt:).

Heng - O kínai holdistennő, hasonlóan bőséges informális háttérrel :)

Kanyarodjunk vissza Európához, mielőtt még végleg elvesznénk a Távol-Kelet misztikus útvesztőjében.

A germánoknál szintén férfi istenség köthető a Holdhoz - név szerint Máni. Mundilfari óriás gyermeke, nővére a napot megszemélyesítő Sól vagy Sunna. Neveiket tündökletes szépségükért kapták, ám az isteneket annyira felbőszítette ez az arrogancia, hogy a két testvért az égre száműzték, a Nap és a Hold kocsihajtójának. A mítosz szerint szekerüket farkasok kergetik keresztül az égbolton, arra törekedve, hogy felfalhassák. Az istenek végezetkor aztán ez meg is történik: Hati farkas utoléri és elnyeli Mánit Holdastul-szekerestül. Hááát.... szívás.

Nomost, következzenek a kelta népek.
Korántsem könnyű ám a helyzet, mert ha eddig csak üggyel-bajjal tudtam ráakadni egy-egy népcsoport holdistenére (vagy istennőjére), ezúttal mindjárt vagy féltucat kínálja magát.

Az első mindjárt Cailleach Bheur. Őszintén szólva még életemben nem hallottam a nevét, pedig a neten talált leírás szerint igen fontos és ősi istennőről van szó. Hívták "Fátyolos" - nak és Scota - nak is, utóbbiból alakult ki Skócia (Scotland) neve. A Nagy Istennő pusztító aspektusát jeleníti meg. Britannia egyes részein a tél úrnője, s Írország területén valószínűleg már a keltákat megelőző népcsoportok is tisztelték. Ő irányította az évszakokat és az időjárást, s uralta a földet, az eget, a Napot és a Holdat. Samhain és Beltaine közt (az év téli felében) az ő hatalma érvényesült. Egyes leírások szerint Beltain idején kővé válik, és csak Samhainkor nyeri vissza emberi formáját. Az év világos felében Brigidhé a terep, habár az sem kizárt, hogy a két istennő ugyanazon személy két oldalát testesíti meg. Az időjárástól függ, hogy pontosan mikor váltják fel egymást; a tavasz eljövetelét legkorábban Imbolc alkalmával, legkésőbb május 1.-jén ünnepelték.
Mind ismerjük a gyertyaszentelőhöz kötődő hagyományt: ha a mackó látja az árnyékát, visszabújik, mert még hosszú lesz a tél. A Brit-szigeteken viszont Cailleach gondoskodik a jóidőről, hogy lehessen tüzifát gyűjteni, ami melegen tartja az embereket a következő hideg hónapokban. Ha az ég borult február 1.-jén, az azt jelenti, hogy Cailleach már alszik, s hamarosan itt a kikelet.
Hogy alakja milyen mélyen beleivódott a kelta leszármazottak kultúrájába, mi sem mutatja jobban, minthogy nevének jelentése a modern skót-gael nyelvben annyit tesz: öregasszony. Skóciában Cailleachan (vénasszonyok) gyűjtőnévvel illetik a viharhozó boszorkányokat, s általában a megszemélyesített - többnyire pusztító - természeti erőket. A tavaszi szélviharokat szintúgy a Cailleach számlájára írják. Skócia nyugati partján a téli hóvihart Cailleach nagymosásának nevezik.
Skóciában és Írországban a gazdák, mikor befejezik a termés betakarítását, készítenek egy kukoricababát - ha jól értem, a termés utolsó kötegét is beleszövik- (amely Cailleach-t reprezentálja - a neve carlin vagy bábakalács) és átdobják a legközelebbi gazdához, aki még nem végzett. A kukoricababa vándorol, végül az aratást utolsóként befejező földművesnél marad, akinek a következő évben gondoskodni kell róla - vagyis otthont és ételt biztosít Cailleach-nak egész télen. Persze mindenki igyekszik mielőbb végezni a betakarítással, nehogy a nyakán maradjon az öregasszony:).
Ismét az angol wikipédia - oldalra szeretnék hivatkozni, ahol rengeteg érdekes info van még Cailleachról; én itt berekesztem a témát. Zárszóul annyit, hogy Cailleach nem egysíkú Holdistennő, mint inkább tipikus megtestesítője a Nagy Anyának, negatív és pozitív vonásaival együtt.

Őt természetesen Cerridwen követi, aki a skótok és wales-iek holdistennője volt, s emellett tisztelték mint Nagy Anyát, búzaistennőt és a természet megújulásának úrnőjét is.
Cerridwen a kereszténység előtti megalitikus kelta kultúra egyik ősi istennője. A Hold - hármasság mindhárom apsketusát (szűz, anya, banya) megtestesíti, leginkább utóbbi formájában, lábainál a Bölcsesség Üstjével ismeretes. Emberi alakban Wales-ben élt, a Balad-tó közelében, férjével, Tegid Foellal. Taliesin bárd elmondása szerint az ütsben forrongó bájitalt a saját, kétségbeejtően csúf fiának (Morfrannek vagy más néven Afagdunak) főzte, hogy ellensúlyozza valamivel annak megjelenését. A főzet egy évig és egy napig készült. Azonban mielőtt Morfrané lett volna, az üst megbillent, és a főzet első három cseppje (amely tartalmazta a tudást, az ihletet és az átalakulás képességét) a bájitalt kevergető kis szolgafiú, Gwion Bach ujjára csöppent, aki gondolkodás nélkül a szájába dugta azt az égés miatt fájdalmában. Ezzel aztán szert tett az egyetemes tudásra. Cerridwen ugyancsak felkapta a vizet és tűzön-vízen-levegőben üldözte Gwiont, miközben mindketten többször is alakot váltottak. Végül az istennő tyúkként bekebelezte a búzaszem alakot öltő legénykét, ám asszonyá visszaváltozva felfedezte, hogy várandós. Eltökélte, hogy végez a megszülető gyermekkel, de az olyan szép volt, hogy végül (kérdés, mennyivel kegyelmesebb módon) bőrzsákba varrva a tengerbe hajította. A csecsemőt szerencsésen megtalálták és kiszabadították, s felnőve belőle vált az önértékelési problémáktól mentes Taliesin bárd... :)
Visszatérve a mitológia talajára, Cerridwen üstje a nőiesség, az igazság, az intelligencia és a bölcsesség szimbóluma. A kereszténység előtti világ legfőbb feminim jelképe, az Istennő méhét jeleníti meg, amelyben minden élő megszületik és újjászületik. Egymagában megtestesíti az ír legendakör három Üstjét: az Átváltozás, az Újjászületés és az Ihlet bográcsát.
Szó mi szó, Cerridwen szerepköre is sokrétűbb egy tipikus Holdistennőénél... :)

Morrighan sokoldalú és erőteljes karakterű személyiség. Ő a Nagy Királynő, a Háború Legfelsőbb Istennője, az alakváltó, démonok és szellemek úrnője. A csatákban mágiájával segíthet, de nem avatkozik bele közvetlenül a harcba. Hollók és varjak kísérik. Más történetekben mint Nagy Anya, Hold-úrnő, Tündérek királynéja jelenik meg. Sötét aspektusában a sors, a viszály és halál istennője, fegyverzetét két lándzsa alkotja. Istennője azonban a folyóknak, tavaknak és vizeknek, valamint védelmezője a papnőknek és boszorkányoknak. Gyakorta átváltozik farkassá, varjúvá, angolnává. No és persze jelképe a Hold is, mi több, gyakran istennő-hármasságként ábrázolják. A hármasság személyei többnyire Badb, Macha és Nemain.

Végül itt van Nimue (vagy Nemain?) , walesi-ír holdistennő. Az alakja homályos, összemosódik a Tó Asszonyaként ismert rejtelmes papnőével/tündérével/istennőével; másfelől Merlin azonos nevű szeretőjéével és tanítványáéval. Olykor Morgan, Morgana néven emlegetik. Neve jelentése "sors" és "aki él". Nehéz kibogozni alakját az őt övező mitológiai ködből.

No, ha kilábalunk a kelta zűrzavarból, akkor talán még tehetünk egy kirándulást a tengeren túlra is.

Közép - Amerikában a muiszka indiánok Csiát tisztelték Holdanyaként; róla azonban nem találtam érdemleges leírást.

A maják holdistennője Ixchel vagy Ix Chel, a szülés és a gyógyítás jaguárfülű idős asszonyként megjelenő úrnője. E szerepköre két azték istennőének feleltethető meg : Toci Yoalticitl - nek és a születéseket felügyelő Cihuacoatl-nak. A neve vélhetőleg a szivárványra utal (chel=szivárvány), de etimológiája bizonytalan. Kapcsolata a Holddal szintén vita tárgya: az Újhold, növekvő Hold istennőjét rendszerint fiatal nőként ábrázolták, azonban a fogyó Holdat nagymamának hívták, s mint ilyen, Ix Chel megfeleltethető neki. Továbbá a Hold kapcsolódik a termékenységhez, szaporodáshoz, a női ciklushoz, és a fogyó Hold párhuzamba állítható Ixchel jelképével, a fordított kupával (amely ugyebár kiürül).
Megjelenését tekintve Ic Chel gyakran visel rémisztő küllemi jegyeket - a fején kígyókat, a kezén karmokat, és keresztbe tett csontok díszítik a szoknyáját. E formájában párhuzamot mutat egyes azték földistennőkkel, akik a szülés mellett a háború (vérszomjas) úrnői is. Kelyhe kapcsolatos az eső mitológiája is: a vízzel teli kehely felborulásakor a világot elönti a víz. Átvitt értelemben a teli pohár kifejezheti a női termékenységet, utalhat a magzatvízre is, és annak kiömlése a gyermekáldás analógiája. Amint láthatjuk, elsődleges funkciója az asszonyi élet helyes mederbe terelgetése: a maja nők hozzá fohászkodtak jó házasságért és biztonságos szülésért. Mitológiája igencsak töredékes, annyit tudunk róla, hogy 13 fia volt, akik közül kettő (vélhetőleg a Bőgőmajom Istenek) teremtette a mennyet és a földet, és mindent, amely közöttük található.

Az azték Coyolxauhqui neve annyit tesz: arany csengettyűk. Ő a Napisten, Huitzilopochtli nővére. A története nem épp vidám: Coatlicue és Mixcoatl gyermekeként látta meg a napvilágot, és vezére lett a csillagisteneknek, a Centzon Huitznahuas - nak (ha jól értem, a saját fivéreiről van szó.) Amikor anyjuk ismét teherbe esett, a testvérek felbőszülve rátámadtak (szép is a család...). Coatlicue magzata, Huitzilopochtli azonban teljes fegyverzetben pattant elő anyja méhéből, és lemészárolta a kedves famíliát, majd feldarabolta a nővérét. A fejét felhajította az égre, hogy némi vigaszt jelentsen az anyjának, hogy éjjelente láthatja a leánya arcát.

Az inkák a Holdban Mamaquillá-t tisztelik, akit az inka birodalom mitikus alapítójaként tartottak számon. Férje és fivére Inti (a napisten), gyermeki Manto Capac és Mama Ocllo. A házasság és a menstruációs ciklus istennője, a nők védelmezője. Ezüstkönnyeket sír, és holdfogyatkozás idején állati támadás áldozatává válik (vélhetőleg kígyó, hegyi oroszlán vagy puma esik neki). Gyönyörű asszonyként jelenik meg. Fontos szerepet játszott az idő számontartásában, számos rituálét igazítottak a holdciklusokhoz. A legenda szerint sötét foltjai egy róka miatt vannak, aki szerelembe esett vele a szépsége miatt, s mikor az ég felé ágaskodott, Mama Quilla magához szorította őt.

Hina (Hine, Hine Moa) a Csendes-óceáni szigetvilág holdistennője, többek között Hawaaii-n, Tahitin és Mauin is tisztelik. Sok különböző alakban jelenik meg, de valamennyi formájában összeköthető a Holddal. Az ezüst és a fehér szín kapcsolódik hozzá, eledele a kókusz. A Hold mindhárom aspektusát megtestesíti, s így a halál fogalma sem idegen tőle. Különböző alakjaiban különböző tevékenységi területek és természeti jelenségek istennője, íme egy rövid összefoglaló:

- Hine 'ea - a napfelkelte és a napnyugta istennője.
- Ka 'alae nui a Hina - Maui anyja, nevezik Hina-i-ke-ahi - nak is. Jelentése: Hina a tűzben.
- Hina i ke ka - Maui anyjának nővére. Leggyakrabban egy tökből készült, kenuforma vízmerítő edény formáját veszi fel.
- Hina lau lima kala - sellőistennő, aki úgy gondolja, ő a legszebb az összes Hina-k között. A tenger mélyén él, gyakram kala - moszat formájában. Ő a tengerből származó gyógyszerek úrnője.
- Hina 'opu hala ko'a - a korallok és a tüskés tengeri teremtmények úrnője. Asszonyként vagy korallként mutatkozik.

- Hina i ka malama - a Hold nevelt gyermeke

- Hina puku 'ai - az ehető növények istennője. Lea formájában a kenuépítők istennője - megmutatja, mely fák alkalmasak a kenuk számára.

- Hina hele - a halászok istennője

- Hina kua - Anyaistennője a még meg nem születetteknek.

- Hina olu 'ohia - a növekvő ohia fa istennője

- Hina puku i'a - szintén a halászok védelmezője

- Ke ao meleme - a kántálás, a hula-tánc és a szörfözés istennője. Vérrögként született Hina fejéből.

Sajnálatos módon arról, hogy őseink számára milyen transzcendens lény testesítte meg a Holdat, semmit nem tudunk. Ugyan többször előbukkan Nagyboldogasszony, mint az Újhold asszonya, de ennyiből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni.