Egész jól sikerült a tegnapi esbat, ezúttal az ima és az éneklés helyett a táncra és a meditációra helyeztem a hangsúlyt. Nemrégiben láttam egy felvételt egy Telihold - rituáléról a YouTube - on, és irigykedve figyeltem a boldog mosollyal az arcukon, önfeledten táncoló boszorkányokat. Azon búslakodtam, hogy még nem érzem át annyira a wicca misztériumokat, az ünnepek szellemiségét, hogy ilyen mély átéléssel, ilyen őszinte örömmel, ilyen felszabadultan tudjam megülni azokat. Holott a zöldboszorkányság lényege éppenséggel az életöröm lenne.
Node aztán tegnap valami megmoccant bennem, és a rituálé nyitányaként, a kör felvetése közben, majd a kör bontásakor és a rituálé zárásaképp is rögtönzött táncot lejtettem. És mit ne mondjak: frenetikus érzés volt! Szerencsére akadt annyi hely a szobámban, hogy nyugodtan hajladozhattam és hadonászhattam a karjaimmal- miközben alig bírtam rendbe szedni rakoncátlankodó arcizmaimat, magyarán, fülig ért a szám. Annak tudatában, hogy senki nem lát, és semmiféle elvárásnak nem kell megfelelnem, hogy egyedül a nyitott ablakon át beragyogó, ezüst-acú Holdanya figyel, teljesen ellazultam, és ösztönös, spontán mozdulatokkal pörögtem - forogtam. Mindeközben mélyebben megértettem az estbat jelentőségét, mint bármikor eddig; magamba ittam az éjszaka varázsát, és azonosultam vele.
A sok táncikálás közepette persze azért némi gondolkodásra is szakítottam időt: a feldíszített oltár előtt ücsörögve eltöprengtem a különböző kultúrák és népcsoportok Hold - istennőinek karakterén és jellegzetességein; azon, hogy melyiküket érzem magamhoz a legközelebb, s mely tulajdonságaik domborodnak ki holdtölte idején. Azt is megfogalmaztam, hogy számomra miféle jellemfejlődés lenne üdvös a holdfázisok változásával párhuzamosan. A Hold felé fordulva kellő alázattal háromszor elkántáltam a már korábban ismertetett invokációt (Megkérlek, Istennőm, tiszteld meg körömet... stb). Mikor a harmadik forduló végére értem, az oltáron álló, gömbölyű, fehér gyertya lángja megnövekedett és fénybe borította a szobát. Szeretném hinni, hogy az Istennő elfogadta a meghívásomat, és eképp adta tudtomra jelenlétét.
Naszóval, összegezve a tapasztalatokat: remek kis este volt. A ceremónia végén ismét rádöbbentem, hogy a Torta és Bor (ezúttal túrórudi és ásványvíz :) ) szertartása milyen elmés dolog - kimondhatatlanul jólesett az a pár falat, arról nem is beszélve, hogy kellőképp visszarángatott a fizikai valóságba.:)
Boldog Holdtöltét mindenkinek!
Node aztán tegnap valami megmoccant bennem, és a rituálé nyitányaként, a kör felvetése közben, majd a kör bontásakor és a rituálé zárásaképp is rögtönzött táncot lejtettem. És mit ne mondjak: frenetikus érzés volt! Szerencsére akadt annyi hely a szobámban, hogy nyugodtan hajladozhattam és hadonászhattam a karjaimmal- miközben alig bírtam rendbe szedni rakoncátlankodó arcizmaimat, magyarán, fülig ért a szám. Annak tudatában, hogy senki nem lát, és semmiféle elvárásnak nem kell megfelelnem, hogy egyedül a nyitott ablakon át beragyogó, ezüst-acú Holdanya figyel, teljesen ellazultam, és ösztönös, spontán mozdulatokkal pörögtem - forogtam. Mindeközben mélyebben megértettem az estbat jelentőségét, mint bármikor eddig; magamba ittam az éjszaka varázsát, és azonosultam vele.
A sok táncikálás közepette persze azért némi gondolkodásra is szakítottam időt: a feldíszített oltár előtt ücsörögve eltöprengtem a különböző kultúrák és népcsoportok Hold - istennőinek karakterén és jellegzetességein; azon, hogy melyiküket érzem magamhoz a legközelebb, s mely tulajdonságaik domborodnak ki holdtölte idején. Azt is megfogalmaztam, hogy számomra miféle jellemfejlődés lenne üdvös a holdfázisok változásával párhuzamosan. A Hold felé fordulva kellő alázattal háromszor elkántáltam a már korábban ismertetett invokációt (Megkérlek, Istennőm, tiszteld meg körömet... stb). Mikor a harmadik forduló végére értem, az oltáron álló, gömbölyű, fehér gyertya lángja megnövekedett és fénybe borította a szobát. Szeretném hinni, hogy az Istennő elfogadta a meghívásomat, és eképp adta tudtomra jelenlétét.
Naszóval, összegezve a tapasztalatokat: remek kis este volt. A ceremónia végén ismét rádöbbentem, hogy a Torta és Bor (ezúttal túrórudi és ásványvíz :) ) szertartása milyen elmés dolog - kimondhatatlanul jólesett az a pár falat, arról nem is beszélve, hogy kellőképp visszarángatott a fizikai valóságba.:)
Boldog Holdtöltét mindenkinek!
Hulló Eső, 2010-06-27
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése