esőének

Oké, tudom, azt ígértem, csak akkor nyúlok ismét klaviatúrához, ha magvas mondanivalóm lesz. Mindenki nyugodjon meg: ezúttal nem hosszas és mélyenszántó elmélkedés következik, hanem egy viszonylag rövid dal, amit az eső tiszteletére szereztem (és szerény véleményem szerint eddigi legsikerültebb művem - ami persze nem jelenti azt, hogy megüt bármiféle művészi színvonalat - de hát én elfogult vagyok:) ). Ja igen, akkordozás a kottában.

(1)
Táncot jár a szél, eső szemerkél

Kihűlt a világ, hallgatnak a fák
Szürke ég könnyét felhők hintik szét

Földanyánkra hull, áldásul

(2)
A vihar napot űz, kihunyt az égi tűz

Köd emel falat, beszövi a dombokat
Csend itatja át a kéklő láthatárt
Eső mondja el, amit kell

(Refr)

Thor villáma sújt, Istár hozzánk simult

Éa táncra kél, kacag Démétér
Talaya gyöngye hull, Manannánhoz gurul

Cseppjei oltják Yggdrasil szomját

(3)

Tárd ki két kezed, dúdold az éneket

Halld Gaia szívét, érezd örömét
Az eső könny és vér, éltető kenyér

Ég-s föld rajta át csókot vált.

Refr...

Talán némi magyarázatra szorul a refrén szövege
Thor = a skandináv mitológia viharistene
Istár, Astarte, Inanna = mezopotámiai istennő, számos egyéb attributúma mellett az eső úrnője
Éa = Enki babiloni formája, többek között istene az édes - és sós vizeknek, a csapadéknak
Démétér = a megújulás, a tavasz, a természet görög istennője
Talaya = főníciai esőistennő
Manannán (Manannán mac Lír) = kelta tengeristenség
Yggdrasil = a skandináv mitológia világfája, fajtájára nézve kőris

kotta: Íme a hangfelvétel:, a gitár kicsit (na jó, nem is kicsit) hamiskás - nézzétek el :)