... a legkisebb is számít...

Alig hat óra múlva ismét a tescóban fogok gürizni. Nem panaszkodok, jól jön egy kis kereset, és hát huszonnégy éves fejjel az embernek igazán illik valamit dolgozni, mégha csak diákmunkásként is.

Naszóval, tesco. Szó mi szó, a személyzeti részleg tele van lelkesítő, emberbarát plakátocskákkal. Hónap dolgozója, év dolgozója, erősségeink és gyengeségeink, pályázatok, karrierépítési lehetőségek, biztonsági felhívások, munkavédelmi intelmek, zöld propagandaszöveg. Na igen, utóbbi már facsarja az orrom. A tesco ugyancsak igyekszik a környezetbarát multicég imázsában tetszelegni (ha egyáltalán létezhet olyan), szelekítv hulladékgyűjtés, mindenütt az energiatakarékosságot fontosságát hirdető matricák, etc. Kedvem lenne az egyik "Ne hagyd égve a villanyt feleslegesen!" felirat alá odafirkantani, hogy "Ne importálj pólókat Kambodzsából feleslegesen!"

Gondolom, nem kell részleteznem, hogy a tecsó addig környezetbarát, amíg abból anyagi haszna származik. A bebálázott műanyag,- és papírhulladékot pénzért passzolja le, a dolgozói energiatakarékosság pedig a vállalat villany,- és vízszámláját karcsúsítja. Pedig akkor használna a legtöbbet a szűkeb-tágabb környezetének, ha mindenestül eltakarodna.

A másik: úgy fest, már nem kell az Újvilágba hurcolkodni ahhoz, hogy megéljük az amerikai álmot. Ki emlékszik még, hogy Magyarországon élünk, amikor a tinilányoknak Hannah Montana-s és Justin Biber-es pizsamafelsőket meg napsapkákat árulunk, amikor a csecsemőket "I'm so cool, just like my dad" és "100% cute" feliratú rugdalózókba bujtatjuk, amikor "I love New York" matricás pólók függenek tömött sorokban a fogasokon, amikor a tesco rádió hullámhosszán bömbölő amerikai popszámok aláfestésével shoppingolhatunk? Amerika a politikai,- gazdasági, - és haderejét tekintve is hatalmas befolyással bír a világ többi részére, de a legrosszabb az a kulturális egyeduralom, amit a populáris médiában elért. Persze, én is, ahogy mindenki más, rengeteg amerikai filmet, sorozatot nézek, amerikai zenét hallgatok; ezzel együtt megdöbbentő, mennyire rátelepedett az emberek tudatára az újvilági életmód, életszínvonal, életstílus mint idealizált eszménykép. Ezzel lehet a leghatékonyabban becsalogatni a mélyen tisztelt fogyasztókat egy áruházba. Siralmas.

Feleslegesnek érzem tovább ragozni a témát, szerintem mindannyian találkozunk a fenti jelenségek számtalan megnyilatkozásával. Hogy mit tehetünk ellene? Váljunk az "Ismerd meg kis hazádat" :) mozgalom részeseivé. A hazai cult-art szférának is vannak kiemelkedő alakjai, vívmányai, akár filmekről, akár könyvekről, akár zenéről legyen szó. S ha már itt tartunk, hadd ajánljam figyelmetekbe a Kaukázus nevű együttes "Teszkó" c. számát :).

Áldás!

Hulló Eső, 2011-04-15

mitmiért

úgy tudtam, hogy nem kellene meginni három bögre zöldteát késő délután
bzzzzzzz, teljesen be vagyok pörögve

türüpp

how to make a zombie: take a piece of fish liver,...

"... Fölébredt volna valaki egy reggel és azt mondta, hej, micsoda ötlet, valakit ma zombivá fogok változtatni, mindössze valami ritka halmájra meg egy darab gyökérre van szükségem, az egész csak a megfelelő hozzávalók megtalálásának kérdése? "

(Terry Pratchett: A Kaszás)

szemfogadó alkonyfényben, by mr. pratchett

"... A többi varázsló ránézett.

A Dékán vállat vont. - Tudom is én - mondta - Hemoglobinok. Ezt írta a könyv. Az egésznek ahhoz van valami köze, hogy az embereknek vas van a vérében.

- Állati biztos vagyok benne, hogy az én véremben nincsenek vasgoblinok. - szögezte le a Rangidős Lovász.

- De legalább különbek a zombiknál. - fejtegette a Dékán. - Sokkal előkelőbb népek. A vámpírok nem csoszognak egyfolytában. "

-...-

mmm, nincs jobb, mint egy forró fürdő egy hűvös, csendes hétköznap délután...

-...-

... ideje vagyon a koplalásnak, és ideje vagyon a pudingfalásnak...
:)  

nyamm

whoooaaah...

.... és végre!

kiszabadultam a ronda kapitalista gépezet karmai közül, vagyishogy: egy hétre magam mögött hagytam a tescot.

igen, szégyen-gyalázat, az elmúlt napokat a nevezett nagyáruházban töltöttem, mint diákmunkás. tegnap addig tömködtem a fősorra a húsvéti nyuszikat, amíg hányingerem nem lett már a puszta látványtól is

nem akarom elrontani a vasárnapot a tecsó üzletpolitikájával kapcsolatos észrevételeimmel, úgyhogy majd holnap

addig is whoooaaaa 

:)

a vidéki élet szépségei

Némi lelkiismeretfurdalásom támadt az előző bejegyzés okán, végtére is nagyon személyes húrokat pengettem meg, ráadásul szó mi szó, olyan téma ez, amit nem szokás kitálalni a nagyvilágba. Ugyanakkor olyan jól esett kipöfögni magam! Ráadásul alig fejeztem be a blogolást, ismét kipattant egy nagyjelenet édesapám főszereplésével:), s ezek után úgy éreztem: üsse kavics, nem törlöm az iméntieket.

Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy én magam is számos jellemvonást és magatartásformát örököltem az ősöktől, tehát amikor őket kritizálom, saját magamnak is mércét állítok. Amit aztán rendre leverek - messze nem nőttem még túl egynémely rossz tulajdonságomon.

No, ennyit a családiaskodásról.

Tegnap lenyírtam a füvet a kertben, közben mély pironkodással beismerve, hogy immár visszavonhatatlanul besoroltam azon megelégedett kispolgárok közé, akik elvágólagos rendet tartanak a házuk táján és a füvet véletlenül sem engedik 3 cm-esnél nagyobbra nőni. Oké, esetemben mindez még csak szándék szintjén jelent meg, minthogy

ad.1, a fűnyíró nem elég alacsony a 3 cm betartásához

ad.2, a famíliánkban uralkodó kóros hanyagság kellőképp kordában tartja az én perverz késztetéseimet

Szóval, nincs még tüchtig rend, de azért fejlődünk :).

Fűnyírás közben konstatáltam, hogy ismét benépesül a szomszédságban álló újgazdag csodapalota, amit néhány éve egy helyi rendőr és a családja építtetett. Az elköltözésük körül valami kétségtelenül bűzlött; alighanem szétpattant a pár, - én csak azt sajnálom, hogy távozásukkal kedvenc kiskutyám, egy bűbájos, pinduri puli is kilépett az életemből. No, most azonban újabb csilivili városi terepjárók sorakoztak a házikó előtt, reménykedtem is, hátha egy kedves, helyes és egyedülálló fiatal pasas hurcolkodik be. Vagy egy kedves, helyes és egyedülálló srácot is magába foglaló család. Esetleg egy idős házaspár, kedves, helyes és egyedülálló unokával.

Ja, mondtam már, hogy ez itt Bridget Jones naplója? Hulló Eső házon kívül van.

Visszakanyarodva a szomszédsághoz: ha van is kedves, helyes és egyedülálló (hímnemű) tagja, egyelőre nem mutatkozott. Akárhonnan néztem, nagyon úgy festett, hogy idős, kövér és gazdag németek költözködnek befelé. Nem meglepő: felénk több a külföldi, mint a magyar, és nem csak nyaralóvendégként. Az utcánkban két dajcs, egy osztrák és egy svájci házaspár lakik. Ha magyarul köszönsz a szembejövőnek, van rá esély, hogy furcsán néz; ha "Guten Tag" - ozol, biztos, hogy széles vigyorral visszaköszön.

Igen, ez meg már a Jobbik rádió. Némi idegenellenességet vélünk észlelni? Netán túlhabzanak a nemzeti érzések?

Tény, hogy nem kedvelem a svábokat, me culpa, mea culpa, mea maxima culpa. Persze az egyes személyekkel nincs bajom. A nyelvet darabosnak és esetlennek találom, a mentalitást olykor kimondottan irritálónak; de azért alapvetően ki vagyok békülve germán testvéreinkkel. Csak ne érezném, hogy az országunk értük él! A környéken minden felirat dupla olyan nagy németül, mint magyarul. Furcsa tudathasadás: egyfelől élvezem azt az etnikai sokszínűséget, ami kicsiny falumat jellemzi (vannak ám még angolok, belgák, franciák, satöbbi), másfelől a műgólyákkal és kertitörpékkel feltunningolt, máskülönben példamutatóan rendbe tartott nádtetős parasztházikók láttán némi hányinger kerülget. Valahogy mintha kirakat lenne az életük, csupa csillogás, semmi valóságos -  olyanok ezek a jómódú német nyugdíjasok: elköltöznek egy balaton-felvidéki kis hegyközségbe, felújítják a vályogházakat, de mediterrán díszcserjékkel telepítik be a kertet, a borospince, a szekér, a hajdani pajta csak díszlet, s a tornácon sörözgetve élvezik a falusi romantikát. Mit szólnának a középkor daliás, rettenthetetlen bátorságú, vad germán harcosai, ha a nyugszékben szétterülő, rákvörösre égett, sört szopogató hájpacnikban felismernék távoli utódaikat?

Sajnálom, ha túl sok ellenszenv csendül ki a soraimból. Voltaképpen megértem őket, eljöttek ide a hangulat kedvéért, de hozták magukkal a nyugat-európai összkonformot. Ismeritek a "tourist bubble" kifejezést? Valahogy így vannak ezek a külföldiek, bentlakóként is kívülállók - habár ideköltöztek, továbbra is a megszokott életkörülményeik veszik körbe őket, s ugyanazt az életstílust folytatják, csak épp a Balaton panorámájával körítve. Végtére is nincs ezzel semmi baj. Miért érzem mégis úgy, hogy megerőszakolják a mostanra szétolvadó falusi múltat?

Befejezem.

Majd írok, ha már kiveszett belőlem ez a nagy lokálpatrionalizmus.

Addig is áldás kísérjen benneteket!

Bridget Jones

család

Hol is kezdjem.

Reggel, miután a harsogó madárdal kikergetett az ágyból, úgy döntöttem, ha már visszaaludni nem bírok, legalább csinálok valami hasznosat és irkálok pár sort a blogba, de valahogy nem találom a témát. Az utóbbi hetek nagyon egyszerűen teltek, - édesanyám és édesapám elutaztak rendet rakni a fehérvári nagyszülői házban, úgyhogy a magam ura voltam hétfőtől péntekig, és mit ne mondjak, piszkosul élveztem.

Oké, ez eddig úgy hangzott, mintha egy tizenhat éves kamaszlány írta volna. Ígérem, nem azzal fogom folytatni, hogy végre kipróbáltam a füvet, a haverokkal csapra vertük az ősök bortartalékait, közben az aranyhalak kipurcantak, mert elfelejtettem megetetni őket.

Nem; mindössze arról van szó, hogy kimondottan felszabadító érzés volt, hogy nem kell másokhoz alkalmazkodnom. Hogy nem vesz körül szünet nélkül egy elvárásokkal teli emberi közösség, hogy nem szemrehányások és számonkérések kereszttüzében mozgok (mert utóbbi kettőben a mi famíliánk igazi bajnok), hogy úgy osztom be a napomat, ahogy jólesik, s a terveimet nem keresztezik másokéi. Olyan hatékonyan és szervezetten végeztem el a napi feladataimat, hogy magamat is sikerült vele meglepnem; annyi apró célkitűzést teljesítettem, amennyit máskor hetek alatt sem. Elég borzasztó, de kénytelen voltam beismerni, hogy kimondottan jótékony hatással volt rám a család távolléte.
Hosszan ragozhatnám a családunkat átszövő emberi kapcsolatok buktatóinak sokaságát, sűrű konfliktusainkat és köztünk tátongó generációs szakadékokat, de 'az ősök tisztelete' címszóval inkább nem teszem. Legyen elég annyi: jó volt egy kicsit fellélegezni.

No, hát igazán vidámra sikeredett ez a bejegyzés. Felpezsdítő nyitány egy újabb gyönyörű naphoz. :)

Áldás kísérjen benneteket!

Hulló Eső, 2011-04-01

naphimnusz

Ó, Nap-Atyám,
Úgy vártam rád az éj után!
Te vagy, kit ünnepel a Föld
Az új nap hajnalán

Ó, Nap-Atyám,
Áraszd áldásodat rám,
Add, hogy megleljem az utam
Aranyfényed nyomán

Ó, Nap-Atyánk,
Bölcsességed ragyog le ránk,
Vezess szereteted melegével,
Tiszta égi láng!


Hangfelvétel: