Gyönyörű volt a mai nap. Szabadságoltam magam a suliból, gondoltam, a tegnapiak után megérdemlek némi pihenőt, és reggeltől estig a kertben örömködtem. Olyasmit csináltam, amire hónapok óta nem futotta az időmből: egy bögre mentateával felszerelkezve letelepedtem a fűzfa alá és órákhosszat olvasgattam. Persze a macsek is betársult, mindenáron az ölembe akart mászni, később pedig a szél által meg-megemelt lapokra vadászott. Alkonyattájt levittem a gitárom, és -igaz, minimum hangerővel - elpöntyögtem néhány dalt az ünnep tiszteletére. Csodaszép volt az este: a fűzfa leomló ágai között még átsütöttek a napsugarak, s a szélben lágyan integető karcsú levelek táncoló rajzolatot hímeztek az Égi Úr narancsszínben izzó arcára. A környéket szürkületi csend ülte meg, s a gitárhúrok pendülése olyan puhán olvadt bele ebbe az éj-váró némaságba, mintha abból született volna. Mámorítóan, léleksimogatóan meghitt és békés pillanatokkal ajándékozott meg az idei Mabon, s úgy érzem, minden formális hiányosság ellenére is méltóbban töltöttem, mint a tavalyit.
Áldott ünnepet nektek is!
Eső
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése