Megőrjít a facebook, a falra tudnék mászni tőle. Jó négy hónapja egy meggondolatlan pillanatomban regisztráltam rá, de azóta is bánom. Képtelen vagyok kiigazodni rajta. Ma megkíséreltem szerkeszteni a profilom, és tökéletes kudarcot vallottam. S mintha ez nem lenne elég, az iwiw is dizájnváltással kacérkodik, hogy még átláthatatlanabb és komplikáltabb legyen.
Nem vagyok a közösségi oldalak megrögzött híve. Arra szolgálnának, hogy kapcsolatokat teremtsenek az emberek között? Hiszen a regisztráltak lassan nagyobb társasági életet élnek a cybertérben, mint a fizikai valóságban. Ahelyett, hogy felhívnánk vagy meglátogatnánk egymást, küldünk egy "dear heart" - ot, egy smileyt, egy piát, egy cukormázas virtuális képeslapot. Emblémákkal és státuszszimbólumokkal aggatjuk tele a profiloldalunkat és harsogva hirdetjük "ez vagyok én!", mintha valóban ennyiből állna egy személyiség. Emberi beszélgetések helyett chatelünk, kommentelünk, lájkolunk, megjegyzéseket hagyunk az üzenőfalon és köremaileket küldözgetünk. Egy nagy ölelés tőlem neked, úgy kétszáz címzettel. Szép új világ.
ennyi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése