Nohát, visszatértem.
Valóban sok tapasztalatot szereztem az elmúlt héten, és néhány igen fontos felismerésre is eljutottam. De be kell vallanom, hogy az időjárás nem kedvezett a meditatív elmélkedésnek: a napok nagyobbrészt hidegek és szelesek voltak, még havazott is. Ilyen körülmények között az embernek legfeljebb azon van kedve töprengeni, hogy akad-e elég gyújtós a faházban, és vajon meddig illendő kint kuporogni a leshelyen a csupasz kövekhez fagyott hátsóval...
Ennek ellenére a tavasz ott lógott a levegőben, és csütörtökön be is toppant, teljes életnagyságban. Ugrásszerűen megemelkedett a hőmérséklet és ragyogóan sütött a nap. Az Istennő jelenléte szinte tapinthatóvá vált. Úgy képzeltem magam elé őt, mint törékeny és kecses fiatal lányt, akinek léptei nyomán elolvad a hó, érintésére kipattannak a rügyek és bimbók, s kacagása előcsalja szerelmesét, a Napot. Hűvös és tiszta, mint a márciusi hó, friss és üde, akár a reggelek, és szertelenül huncut, miként a szél.
Az Istent sugárzó szépségű, fiatal férfinek láttam, aki - mint minden ifjú ember - tele van lelkesedéssel, önbizalommal és tenniakarással. Dacosan, megalkuvást nem ismerőn feszült neki a tél utójának, és diadalmas fénnyel árasztotta el a földet.
A pogány mitológiában számtalan analógiát találhatunk a kettősükre. A szűz Istennőt jelképezi Artemisz és Diana, a szépség és szerelem úrnőjeként pedig például Hathor, Aphrodité, Vénusz, Astarté és Freya alakjában lép elénk. Tavaszhozó jellegét testesíti meg Démétér, Ceres, Brigid, a termékenységet és megújulást előmozdító Cerridwen és Eire.
A Nap- attribútumokkal rendelkező ifjú férfiisten legkézenfekvőbb képzettársítása Apollón- Apollo, de ide tartozik Hükainthosz is, aki a tavasz és megújulás prehellén istensége, bár később szerepköre Apollónra ruházódott. A fennmaradt legendakör egyébként intim kapcsolatról számol be kettejük között, ami talán a két istenalak összemosódásának folyománya. Szintén a férfierő és erotika megtestesítője Pán, a tökéletes testi szépségé Adonis. A gall-kelta mitológiában Cernunnos képviseli a természet körforgását, a férfiúi termékenységet, az újjászületést. A skandináv hagyomány Freyt állítja ezen státuszba, míg Egyiptom feltámadó gabonaistene Ozirisz; a szláv mitológiában pedig Jarilo szerelme enyhíti meg a fagyos Morana szívét.
Hosszan lehetne még bővíteni a listát, túllépve a közismert európai pogány pantheonokon. Kívánom, hogy fedezzétek fel az Úr és az Úrnő mosolyát minél több istenségben, s főleg: ne feledjétek felismerni szerelmük jeleit a természetben!
Nos, mára talán elég is ennyi.
Valóban sok tapasztalatot szereztem az elmúlt héten, és néhány igen fontos felismerésre is eljutottam. De be kell vallanom, hogy az időjárás nem kedvezett a meditatív elmélkedésnek: a napok nagyobbrészt hidegek és szelesek voltak, még havazott is. Ilyen körülmények között az embernek legfeljebb azon van kedve töprengeni, hogy akad-e elég gyújtós a faházban, és vajon meddig illendő kint kuporogni a leshelyen a csupasz kövekhez fagyott hátsóval...
Ennek ellenére a tavasz ott lógott a levegőben, és csütörtökön be is toppant, teljes életnagyságban. Ugrásszerűen megemelkedett a hőmérséklet és ragyogóan sütött a nap. Az Istennő jelenléte szinte tapinthatóvá vált. Úgy képzeltem magam elé őt, mint törékeny és kecses fiatal lányt, akinek léptei nyomán elolvad a hó, érintésére kipattannak a rügyek és bimbók, s kacagása előcsalja szerelmesét, a Napot. Hűvös és tiszta, mint a márciusi hó, friss és üde, akár a reggelek, és szertelenül huncut, miként a szél.
Az Istent sugárzó szépségű, fiatal férfinek láttam, aki - mint minden ifjú ember - tele van lelkesedéssel, önbizalommal és tenniakarással. Dacosan, megalkuvást nem ismerőn feszült neki a tél utójának, és diadalmas fénnyel árasztotta el a földet.
A pogány mitológiában számtalan analógiát találhatunk a kettősükre. A szűz Istennőt jelképezi Artemisz és Diana, a szépség és szerelem úrnőjeként pedig például Hathor, Aphrodité, Vénusz, Astarté és Freya alakjában lép elénk. Tavaszhozó jellegét testesíti meg Démétér, Ceres, Brigid, a termékenységet és megújulást előmozdító Cerridwen és Eire.
A Nap- attribútumokkal rendelkező ifjú férfiisten legkézenfekvőbb képzettársítása Apollón- Apollo, de ide tartozik Hükainthosz is, aki a tavasz és megújulás prehellén istensége, bár később szerepköre Apollónra ruházódott. A fennmaradt legendakör egyébként intim kapcsolatról számol be kettejük között, ami talán a két istenalak összemosódásának folyománya. Szintén a férfierő és erotika megtestesítője Pán, a tökéletes testi szépségé Adonis. A gall-kelta mitológiában Cernunnos képviseli a természet körforgását, a férfiúi termékenységet, az újjászületést. A skandináv hagyomány Freyt állítja ezen státuszba, míg Egyiptom feltámadó gabonaistene Ozirisz; a szláv mitológiában pedig Jarilo szerelme enyhíti meg a fagyos Morana szívét.
Hosszan lehetne még bővíteni a listát, túllépve a közismert európai pogány pantheonokon. Kívánom, hogy fedezzétek fel az Úr és az Úrnő mosolyát minél több istenségben, s főleg: ne feledjétek felismerni szerelmük jeleit a természetben!
Nos, mára talán elég is ennyi.
Áldás!
Hulló Eső, 2010-03-20
Hulló Eső, 2010-03-20
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése