lélegezz!

Ma remek napom volt: elkapáltam a házunk előtti virágágyásokat (pontosabban szólva: leendő virágágyásokat - szarkalábat, borzaskatát és büdöskét szeretnék ültetni, legalábbis a dolgok jelen állása szerint ; :) ), felástam a fűszerkertet, összegereblyéztem a tuják alól a lepotyogott száraz gally-és levéltömeget, aztán elmentem kocogni a kutyánkkal, Árnyékkal.

Szegény Árnyék, ugyancsak zokon veszi a macskák kényuralmát (4 cicánk van, + 2-3 szezonális kandúr), mélységesen meg van sértve, amiért többet foglalkozom velük, mint az ő becses személyével. Sajnos a felháborodása teljesen jogos, ezért elhatároztam, hogy megpróbálom kiengesztelni.. No meg aztán egyre kövérebb, úgyhogy a testmozgás nem csak a lelkiállapotára lesz üdvös hatással.
Amúgy az idő lenyűgözően, megrészegítően gyönyörű, és futás közben (a talpamon nőtt vízhólyagot, elkopott térdízületeim élénk tiltakozását és a bordáim közé nyilalló szúró fájdalmat leszámítva) végtelenül könnyűnek és szabadnak éreztem magam. A láthatát kitárult: az ég fennséges kékségében tisztán és ragyogón borult fölém, a langyos déli szél kifújta az arcomból a hajam, a tekintetem pedig a megművelt földek lankáin keresztül egészen a Balaton túlpartjáig elkalandozott. Visszaúton erdős dombokat, és az oldalukra kapaszkodó meg a lábuknál guggoló színes házakat szemléltem, a falumat, ami ugyan csöppet sem emlékeztet a bájos balaton-felvidéki hegyközség romantikus víziójára, de azért én szeretem.
A kocogás után letelepedtem a kertben egy Agatha Christie-kötettel, és napoztam. A macskák természetesen elleptek, kettő még az ölembe is beszuszakolta magát valahogy. Árnyék rezignáltan tudomásul vette, hogy ismét a másodhegedűs szerepébe szorult, és duzzogva bevonult az óljába. :)

Lépjetek ki a szabadba, vagy csak nyissátok ki az ablakot, és lélegezzetek. Itt a tavasz.

Hulló Eső

2010-03-23