modranicht

- minden, reményeiben csalódott olvasótól elnézést kérek, akinek szembesülnie kellett a bejegyzés hiányosságaival, néminemű technikai nehézségekkel küzdök, de ami késik, nem múlik :-) -

néhány téli kép

a mai nap dala: dalriada - téli ének

Áldott Napfordulót!

az ünnepre készülődve

ezek olyan boszorkányos dolgok

Körülbelül fél éve Virágmező posztolt egy nagyon szellemes bejegyzést a fenti címmel, arra biztatva az olvasókat, hogy osszák meg a maguk hasonló listáját. Nos, én - híján mindenféle érdemi boszorkányos aktivitásnak - lassanként már gondolatban sem merek boszorkányként hivatkozni magamra; ha vallás és spiritualitás kerül terítékre, természethitnek vagy egyszerűen pogányságnak címkézem a hitgyakorlatom. Viszont van egy rakás olyan hóbortos vonásom és fura bogaram, amit a köz hajlamos a (történelmi vagy kortárs) boszorkányság árulkodó tüneteként diagnosztizálni. Luca-nap alkalmából ezeket gyűjtöttem csokorba.

(Forrás)

1. Időnként fennhangon szóba elegyedek fűvel-fával.

2. Az állatokkal általában jobban kijövök, mint az emberekkel, néhányukkal több időt töltök, mint kétlábú családtagjaimmal.

3. Megmagyarázhatatlan rajongást táplálok a kecskék iránt.

4. A hajamban mindenféle furcsaság előfordul. Egy részük szándékosan kerül bele (tollak, fagyöngyök, kavicsok, cérnafonat stb), mások kevésbé akaratlagosan (döglött pók, szalmatörek, lósörényszál --- a kevésbé szalonképes matériákat nem is említve). Egyik tincsemnek állandó részét képezi egy fürt bivalyszőr.

5. Van fekete gyertyám, és nem félek használni.

6. Igen, táncoltam már ruha nélkül a telehold alatt.

7. A szobámban jóformán egész évben száradó gyógynövénycsokrok lógnak. Ha ez még nem volna elég, a polcokon különböző állatok koponyái és egyéb alkatrészei díszelegnek.

8. Édesanyám legnagyobb bánatára előszeretettel kóborlok erdőn-mezőn egymagamban; haza pedig általában csontokkal és tollakkal megrakodva érkezek (egy régész is megirigyelné azt a tévedhetetlen bizonyosságot, amivel folyton-folyvást testmaradványokba botlok). 

9. Hajlamos vagyok nyílt színen olvasni mindenféle zamatos könyveket boszorkányságról, mágiáról és okkultizmusról. Van, ahol ez természetesnek számít (például az egyetemen; a tanszéki könyváruda eladója sosem néz furcsán, amikor megvásárolok még néhány kötetet ördögűzésről vagy középkori varázspraktikákról) kollégáim körében azonban kiirthatatlanul elhintette a boszorkányság gyanúját. Egyikük máris megígértette velem, hogy nem átkozom el.

10. A fentiek folyományaként a munkahelyemen hívtak már boszorkánynak, mágusnak, sőt, a legutóbb "voodoo varázslónak" (be kell vallanom, e hízelgő titulusok egy részét nem az olvasmányaim, hanem az állatokkal való jó kapcsolatom révén érdemeltem ki, csakúgy, mint a "cirkuszi állatidomár" epithethon ornans-t).

11. Olykor rendkívül furcsa álmaim vannak. Hol ismerőseimből lett beszélő lovakon ülök, hol láthatatlanul röpködök. 

12. A hajnali baromfietetés meghitt pillanataiban gyakran dúdolok köszöntőt a felkelő Napnak.

13. Vágtatón közlekedem (így neveztem el ugyanis a bringámat :)). 

Tovább is van, mondjam még...?

a mai nap dala: niburta - nap és hold

A Niburta a magyar (pogány) folkmetál-színtér igazi gyöngyszeme (ugyan nem tudom, a pogány orientáció mennyire hangsúlyos, mindenesetre  nem csak a név, de a koncertpartnerek megválasztása is stílszerű). Mióta sikerült beszereznem első albumukat, a Scream from the East-et - ami igazán baráti áron letölthető a Dalok.hu-ról, és persze ingyen is meghallgatható Youtube-on -, percről percre jobban elvarázsol a zenéjük. A műfaj kedvelői nem fognak csalódni benne, s remélhetőleg a jövőre tervezett második nagylemezben sem.

a boszorkány halála

Boszorkányégetés 1555-ben, Dernburgban. Forrás

A boszorkány haláláról tulajdonképpen már szó esett más bejegyzések részeként, megérdemel azonban egy önálló posztot (a mellékelt illusztráció ne tévesszen meg senkit, a különböző kivégzési módokat mellőzve a természetes elmúlásról fogok írni). A magyar néphit szerint a boszorkány haldoklásának egyik jellegzetes vonása, hogy addig nem tud kiszenvedni, amíg valakinek át nem adja a tudományát. Az ideális jelölt általában egy fiatalabb nőrokon - lánygyermek, unokahúg -, akire a haldokló kézfogással hagyományozza a mesterséget. Férfi boszorkány esetében legtöbbször fiú a jelölt, egy karcsai közlés szerint például az agg bűbájos fiúunokáját szerette volna örökösévé tenni.

Ha nincs önként jelentkező erre a kétes posztra, a boszorkány kétségbeesésében különböző cselfogásokkal igyekszik rávenni látogatóit, hogy megérintsék. Ha így sem sikerül megválnia a mesterségétől, egy háziállatot vagy használati tárgyat - általában seprűt - nyomnak a kezébe. Több elbeszélés számol be arról, hogy a szóban forgó háziállat - kotlós, üsző - a boszorkány érintése nyomán elpusztult, a seprű pedig "mindenféle hangon sivított", "ide-oda szállt", míg el nem égették. Néhány forrás szerint a végét érző boszorkány élő fára, illetve holt tőkére "kötötte" a mesterségét.

Hetén úgy tartják, a halódó boszorkánynak tüzes szenet kell a talpa alá rakni, csak így tudja elhagyni ezt a világot.

A boszorkány haldoklását különböző állatok feltűnése kísérheti. Ismert a halott boszorkány állatalakban távozó lelkének motívuma: "... hogy midőn a boszorkányokat elégették, lőport kötöttek torkuk alá s úgy tették máglyára, ekkor látni lehetett, hogy béka, egér, pocok alakban akartak menekülni, de visszasöpörtettek és megégetettek..." (Ipolyi, [1854] 1987). A boszorkány haldoklásakor megjelenő, a temetési menetet követő, a koporsóra ülő vagy azt körülvevő állatok (óriás béka, legyek, macskák, darazsak) démoni szolgák, a boszorkányt megszállva tartó ördögi szellemek vagy a boszorkány lelkének alteregói. Erre néhány példa: "Egy Krizsánkó Mári néni nevű öregasszony, 94 éves volt, és az, a hiedelem szerint, a faluban boszorkány híribe állott. És amikor az meghat, ... amikor fölvették a koporsót, hogy viszik...megeredt a nagy esső, úgy, hogy majdnem letépte róluk a ruhát... De azért csak mentek. És a hídra vivők, a kísérők közül többen látták, hogy egy óriás béka rajt feküdt a koporsón... s a pap is látta...."(Kaposvár). "Vót egy öregasszony Aszódon... nagyon beteg lett, és mondta, híjják el a papot, meggyónik. És aztán, mikor bement a pap, rengeteg légy lett a szobába, és mind a papra ment, és nagyon csipték. És amikor megáldoztatta, megszentelték, mind eltűntek, és akkor meghalt az öregasszony" (Galgamácsa). "Édesanyám mesélte, hogy egy öregasszonynak hét fekete macskája volt. Aztán, mikor meghalt az öregasszony, kitették a koporsót az udvarra, és a hét macska körülállta. Amikor vitték a koporsót, nagy szél támadt... Mire a sírhoz értek, a hét macska már ott volt. Mikor a koporsót leeresztették, úgy eltűntek a macskák, hogy senki se tudja, há lettek." (Kemenesmihályfa). "... Elég az, hogy mikor [a boszorkány] halt meg, háromszor halt meg, s háromszor felébredett. Mikor halt meg, a szemein s az orrán jöttek ki a darazsak rajostól, s a száján visszamentek, s akkor újra élt... Harmadszor, mikor kijöttek a szemein s az orrán, akkor nem mentek vissza, hanem elszálltak, mint a füst...." (Nagyvejke - Istensegíts. Az idézetek forrása: Pócs 2012). A példákat hosszasan lehetne még bővíteni. 

A boszorkány haldoklása mindenképpen kínkeserves, halálát pedig gyakran kísérik különös természeti jelenségek. Jellemző például, hogy a temetés idején valóságos égiháború, pusztító erejű zivatar tör ki, de a gyászmenetre lecsapó forgószél sem ritka. Előfordul, hogy a koporsó elnehezül, vagy épp ellenkezőleg: hirtelen könnyebbé válik (siklódi hiedelem szerint azért, mert az ördögök magukkal ragadták a testet.) Szatmári vélekedés, hogy a boszorkány lelkét halála napján éjfélkor maga a fekete hintón érkező Sátán hurcolja magával.

A halott boszorkány visszajárása ellen különböző módszerekkel védekeztek. A szláv kultúrkörrel szorosabb kapcsolatot ápoló vidékeken (például a kárpátaljai magyarságnál) ismert a holttest karóval történő átszúrásának gyakorlata. Erdélyben - Szendrey Ákos szerint - ezt azzal egészítették ki, hogy földet tömtek az illető szájába.

Felhasznált irodalom:

Ipolyi Arnold (1854) 1987: Magyar Mythologia. Európa Könyvkiadó, Békéscsaba. (Reprint)

Magyar Néprajzi Lexikon: Lélek

Pócs Éva (szerk.) 2012: Hiedelemszövegek. A magyar folklór szövegvilága I. Balassi Kiadó, Budapest.
Szendrey Ákos 1986: A magyar néphit boszorkánya. Magvető Kiadó, Budapest.

krampusnacht

Szóval, akad olyan szeglete a világnak, ahol a jóságos Télapót kísérő krampusz nem bekormozott arcú, feketébe öltöztetett, unott kamaszlány, hanem valami egészen más. Német nyelvterületen a télközép minden vérfagylaló rettenetét magukba sűrítik a különböző krampuszfelvonulásokon,-összejöveteleken és fesztiválokon látható, a pogány régmúlt, a keresztény ördögképzet és a modern horror nászából született szarvas-patás jelmezek. A figura az utóbbi évtizedekben kilépett a Mikulás árnyékából, hogy többek között december 5.-én saját jogán járja az utcákat, vad szertelenséggel, nem kevés pajzánsággal és annál is több foggal-karommal felszerelkezve. S a sok agancs, szőrme és virgács rengetegén talán átszüremlik valami a letűnt korok elfeledett misztériumaiból is.

 

angol blogprojekt

Arra az elhatározásra vetemedtem, hogy útjára indítom a blog angol verzióját - nem az önreklámozás céljából, hanem a nyelvgyakorlás egy remélhetőleg szórakoztató és élvezetes formájaként. A hazai olvasók számára sok újdonságot egyébként nem fog nyújtani, a magyarul már közzétett bejegyzések rövidített fordításait szeretném majd posztolni (azzal a nem titkolt szándékkal, hogy kicsit közelebb vigyem a nemzetközi pogány közösséghez a Kárpát-medence folklórját, néphitét, mítoszait, pogány múltját és jelenét). Egyelőre még az előkészületeknek sem kezdtem neki, de ha a terv épkézláb formában megvalósul, természetesen megjelenítem a linket itt is. 

Áldás!

Eső

télköszöntő

(Ennél téliesebb fényképet nem sikerült összehoznom. Az udvarunkban zöldellő pázsit, a virágzó aranyesőbokrok és a nyíló rozmaring igazi hangulatgyilkos.)