pitypangperspektíva

zuzmópanoráma

tegnap délelőtt...

 Tegnap délelőtt Árnyékkal beleszimatoltunk a Völgy tavasz-illattal édes atmoszférájába: hosszasat kódorogtunk a smaragdzölden pezsgő patakmeder mentén. A száraz föld napszítta aromáját lehelő mezei dűlők szegélyét tyúkhúr és pásztortáska fehér fejecskéivel pettyezett piros árvacsalán - szőnyeg borította, benne huncut kék szemekként ösztörüs veronikák kacérkodtak. Másutt pitypang és vadárvácska váltotta egymást alkonylila indás ínfűvel, föléjük szálanként hagymaszagú kányazsombor hajlott.

Az erdőszélen bátortalanul virágzott néhány ifjonc madárcseresznye; a sötét dombháton idősebb társaik tündökletes mennyegzői pompában magasodtak ki a komor vadonból. A dióágakon porzós barkák tömött hengerecskéi ültek. A cseregalagonya téltől megráncosodott, sötétvörös bőrű tavalyi bogyóit az új levelek csipkés karéja ölelte körbe. A rezgő nyár ékszerként viselte lecsüngő virágfüzéreit, ezüsthamvas pehelyszőrrel borított fakó levélkéi épp csak megjelentek a hajtásvégen. A tölgyek kérgén serlegzuzmó napozott elégedetten.

A fasor alatti üde félárnyékban olocsány csillaghúr hunyorgott, növekedésnek indult a méregzöld erdei turbolya, miközben a filigrán és világosabb levelű zamatos turbolya fűszeres ánizsillatot árasztott az útra. A meder martján a vérehulló fecskefű terebélyes tőlevélrózsái nyújtózkodtak, némelyik hajtáson  már megjelentek az első, négyosztatú sárga virágok is. 

A partoldalon leereszkedve bokáig gázoltunk a megújhodás lázától fűtött növényvilág burjánzó tengerében, amely gazdagon tenyészik az egykori vízfolyás emlékét őrző, nedves mikroklímájú, nyirkos és tápanyagdús termőhelyen. A keltike és salátaboglárka utóvédje  is elnyílóban van, kései példányaik valósággal fuldokoltak a párlófűszőnyegben. A bogláros szellőrózsa még tömegével virul, naparany ragyogását a tüdőfű rózsaszínből mélykékbe hajló árnyalatai, a foltos árvacsalán lilulása és az ibolyák visszafogott violaszíne hűti. A medvehagyma-csokrok hótiszta bimbókat ringatnak, a gumós nadálytőn kunkorodó füzérbe sorjázó zöldessárga gyöngyök készülnek a kipattanásra, a fürtös salamonpecsét egyelőre még csak a majdani virágzás ígéretét suttogja.

Gyönyörűséges arcát mutatja felénk a Természet e hetekben, hónapokban; nincsenek méltó szavak szépségének megragadására. Minden színében, árnyalatában, ízében, minden teremtményében a tökéletesség testesül meg - ismét és ismét. Ne mulasszátok el észrevenni, szívbezárni és áhítattal megköszönni Földanyánknak az új tavasz új csodáit.

egy hajításnyira a civilizációtól

Tudjátok, mi található épp egy hajításnyira a civilizációtól?

Szemét.

Ma azon dolgoztunk a kollégákkal, hogy élhetővé tegyük a szürkemarhák újdonatúj, kibővített karámját. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy kétórányi fáradozás árán kukászsákba gyűjtöttük a rengeteg hulladékot, amit kedves honfitársaink az utóbbi évek szorgos hangyamunkájával güriztek ki a hajdan elhanyagolt, leromlott erdősávként vegetáló területre. A sztenderd felhozatal - konzerv, sörösdoboz, öngyújtó, biciklibelső, félpárcipő, műanyagpalack, piásüveg - mellett akadt autókárpit, gumiabroncs, porcelán mosdókagyló, kültéri burkoló, linóleum, ágyrugó, palalemez, hungarocell, mindenféle-fajta nejlondarab, mosószeres doboz, kutyatápos zacskó, egy fél lökhárító, lyukas szenesvödör és még sorolhatnám. Valamennyi a területet határoló utaktól akkora távolságra, ahová egy emberes karlendítéssel még el lehet juttatni. 

Kedves ---- kisípolva ----, aki módszeresen az erdőt-mezőt használod szemétlerakónak, örülnél-e, ha Természet Anyánk viszonzásképp telehordaná a te otthonod a maga salakanyagaival: lehullott falevelekkel, elhasznált fészekanyaggal, levedlett szőrrel, elhagyott tollal, letört ágakkal, állati ürülékkel, bomló tetemekkel és miegyébbel, amit te - javarészben - éppúgy nem tudsz beépíteni a mindennapok anyagcseréjébe, mint az erdő a civilizáció legtöbb melléktermékét?

No és kedves ---- kisípolva ----, hogy éreznéd magad, ha mindazon mocsok, amit elhagysz a szántóföldi dűlő mentén, a saját nappalidban kötne ki, önnön életteredet mérgezné az élővilág maradéka helyett? 

Sokan szeretnék azt hinni, hogy különbek vagyunk az állatoknál. Nos, az állatok legalább nem produkálnak olyan hulladékot, amit a Természet ne tudna újrahasznosítani. Tanulhatunk tőlük.

u.i.: a képeket az egyik unokahúgom fényképezőgépével csináltam, ami egy családi ebéd keretében megmártózott némi káposztalében, ezért elég szeszélyesen dátumoz.  

könyvespolc: mágia

Az alábbiakban a mágiával kapcsolatos, magyar nyelven megjelent tudományos (igényű) vagy ismeretterjesztő (tehát nem ezoterikus vagy vallási) irodalomból szemezgetek. Mindenféle elhatározásom ellenére csak bekerült a listába olyan könyv is, amellyel még nem volt szerencsém mélyebb ismeretséget kötni, egyszóval olvasás csak saját felelősségre :).

1. Fónagy Iván (1943) 1989: A mágia és a titkos tudományok története. (Bibliotheca) Tinódi Könyvkiadó, Budapest (reprint). A4, 480 oldal.

Fónagy Iván (1920-2005) nyelvész doktor, az MTA egykori levelező tagja elsősorban a nyelvtudományban szerzett érdemeket, tucatnyi szakmai írás mellett azonban a 20. század derekán papírra vetette az Óvilág mágikus ismereteinek történelmi távlatokba visszanyúló összegzését. Számos témakörre kitér a mezmerizmustól az alkímiáig, a kabbalától a nekromantiáig, a theurgiától az asztrológiáig és így tovább. Szemet szúr a hasonmás kiadás fedlapjának baljós fekete-vörös színkombinációja, amely igyekszik az okkultizmus szenzációhajhász köntösébe öltöztetni a művet, noha az nem a gyakorló misztikus belső, hanem az érdeklődő tudós távolságtartással elegy külső szemszögéből íródott. Mindenesetre ha felkerül a polcomra Makra Sándor és Szendrey Ákos hasonszőrű (oppardon, hasonkötésű) könyvei közé, semmi esély rá, hogy elhitessem bárkivel is: továbbra sem hódolok aberrált mágikus praktikáknak :). Mentségére szóljon, a papírborítótól megfosztva mérföldekkel szalonképesebb külsőt nyer, alatta ugyanis családbarát, drapp műbőrkötés rejlik.

2. Láng Benedek (2007): Mágia a középkorban. Typotex, Budapest. A5, 164 oldal

Láng Benedek dr. a BME Filozófiai és Tudománytörténeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense, történész és középkor-kutató, akinek szakmai munkásságában kiemelkedő helyet foglal el a mágiatörténet vizsgálata (érdemes átfutni a linkelt weboldalon szereplő publikációs listát). A Mágia a középkorban érdekfeszítő, olvasmányos, szakszerű, tömör összefoglalását nyújtja a középkor mágikus eljárásainak és elméleteinek, a mágia és tudomány örökké változó határmezsgyéje problematikájának, s a kutatás főbb forrásainak - egyetlen hibája, hogy túl rövid. Értékelés: 10/9

3.  Makra Sándor (1988): A mágia. Magvető, Budapest. A5, 350 oldal
Újabb szerencsétlen színvilágú kötés. Nézzük el neki. Makra Sándor (1915 - ?) néprajzkutató, református lelkész a mágia gyökereit: az animisztikus, totemisztikus hiedelmeket és azok máig továbbélő maradványait vizsgálja. Könyve figyelemfelkeltő és szórakoztató, kifejezetten fantáziadús, ugyanakkor nem számít a néprajztudomány korszakos produktumának. Hogy miért érdemes mégis belefogni (a fenti pozitívumokon túl)? Mert - az időnkénti túlzások és tévedések mellett - hasznos ismeretmorzsákkal szolgál, új kérdéseket vet fel, s talán meg is ihlet egy kicsit. Készpénznek venni nem érdemes, mértékkel fogyasztandó szellemi csemegének annál inkább. Épp a múlt héten vásároltam meg egy pécsi antikváriumban, alig várom, hogy újra végigrágjam: utána talán kiegészítem a kommentárt. Egyelőre értékelés 10/6

4. Mauss, Marcel (2000): A mágia általános elméletének vázlata. In uő. : Szociológia és antropológia. Osiris, Budapest. A5, a szóban forgó szösszenet nagyjából 180 oldal.

Mauss, a neves francia társadalomtudós tanulmányára már többször hivatkoztam. Aprólékos, összetett, szőrszálhasogatóan alapos szakmunka, amelynek következtetéseit részben cáfolta az utókor, ennek ellenére a mágia iránt (tudományos igénnyel) érdeklődők számára megkerülhetetlen alapmű. Általános érvényű, esszenciális ismereteket tartalmaz, ha nem is lehetne kivétel nélkül valamennyi állítását aranyba önteni: mindenesetre aki belevág, készüljön föl, hogy időigényes feladatra vállalkozott. Nehezen emészthető szöveg, bonyolult gondolatmenet, harci kiképzés a szürkeállománynak - de megéri. Értékelés: 10/8

5. Róheim Géza (2010): A varázserő fogalmának eredete. Hermit, Budapest. A4, 280 oldal

Meglepődve tudatosult bennem, hogy az alapvetően ezoterikus irodalomra szakosodott Hermit jelentette meg Róheim Géza 1914-es tanulmányának reprintjét (a kiadó abszolút érdeme egyébként a középkori és reneszánsz mágikus szövegtestek - mint a felkapott Claviculae Salamonis - publikálása). Róheim (1891-1953) az etnológia pszichoanalitikai irányzatának világviszonylatban kiemelkedő, mindmáig magasan jegyzett képviselője (noha maga a diszciplína Freud kultuszának lecsengésével, hogy úgy mondjam, divatjamúlttá vált). A varázserő fogalmának eredete - legalábbis szerintem - kiváló írás, amely a mindent átható, arctalan - személytelen őserő, a sok néven ismert mana kultúrtörténetét és ennek kapcsán az animizmus, totemizmus, samanizmus megannyi jelenségét tárgyalja. Szakszerű, alapos, közérthető - értékelés: 10/8.

6. Seligmann, Kurt (1987): Mágia és okkultizmus az európai gondolkodásban. Gondolat Kiadó, Budapest. A4, 336 oldal

Seligmann (1900-1962) személyében nem etnográfus, hanem szürrealista festő gazdagítja a szerzők sorát, aki a szaktudós tárgyilagossága helyett művészi szemmel ismerteti az európai gondolkodás elmúlt évezredeinek meghatározó mágikus eszméit. Ezzel együtt hatalmas ismeretanyag, szerteágazó műveltség, gondos forráskezelés, a tárgyilagosság és szakszerűség igénye tükröződik a könyvön, amely az ókori Mezopotámiától a romantikáig foglalja egybe népek, történelmi érák és kultúrák varázspraktikáit, hiedelmeit, rítusait. A kötet külön erőssége a találóan összeválogatott, többnyire korhű illusztrációk sokasága. Értékelés: 10/7

7-8. Szőnyi-György Endre (1998): Exaltatio és hatalom. Keresztény mágia és okkult szimbolizmus egy angol mágus műveiben (A4, 331 oldal) ill. Szőnyi-György Endre (szerk., 1995): Hermetika, mágia. Ezoterikus látásmód és művészi megismerés - Szöveggyűjtemény (A4, 590 oldal). JatePress, Szeged.

Szőnyi-György Endre (1952-) az irodalom,- és kultúratudományok doktora, a Szegedi Tudományegyetem és a Közép-Európai Egyetem (CEU) oktatója. Kutatásai közt dobogós helyet foglal el a reneszánsz miszticizmus, az újkori Európa okkult hagyományai, szimbolikája, ikonográfiája. Az Exaltatio és hatalom-ban John Dee munkásságán és eszmeiségén keresztül, illetve vele kapcsolatban ismerteti a hermetika legfontosabb vonásait, kulcsfiguráit, forrásműveit és ezek lecsapódását Dee műveiben, életútjában. A Hermetika, mágia varázsszövegek, misztikus és metafizikai elmélkedések gyűjteménye az ókortól egészen a 19.-20. század fordulójáig, Hénok könyvétől W.B. Yeats-ig. Mindkét kötet ígéretesnek tűnik, Szőnyi honlapján pedig további, hasonló témájú publikációi is hozzáférhetők (javarészt angolul). Jó olvasgatást!

róma és a rock'n roll

Ugye mindenki hallott már a " tekintélyes vagyonnal rendelkező, nagy hírű" Wicca ügynökségről, amelynek neve "a Witches International Craft and Conjuration Arts" kezdőbetűiből áll össze, amely kifejezés szabad fordítása Nemzetközi Boszorkánymesterkedések és Praktikák lehetne"? Persze feltételezem, azzal is valamennyi pogány és/vagy metálrajongó tisztában van, hogy Thor, "a rock'n roll istene, ... nem más, mint a sátán."

Nem, ez nem vicc. Tragikomikum.

Az idézetek forrása Corrado Balducci atya "Sátánizmus és rockzene" című kötete (megjelent a Pannonhalmi Bencés Apátság és az olasz Piemme kiadó közös gondozásában 1992-ben). Online könyvpiacokon bóklászva véletlenül botlottam bele néhány nappal ezelőtt, felkeltette az érdeklődésemet a téma, nosza, kikölcsönöztem a helyi könyvtárból.

A könyvecske előszava szerint "... Mons. Corrado Balducci egyike napjaink legismertebb demonológusainak, sátánszakértőinek. Végzettségét tekintve a teológia, a filozófia és mindkét jog doktora, pszichiátriai és parapszichológiai tanulmányokat is folytatott. Miután elvégezte a Pápai Egyházi Akadémiát, a Vatikáni Államtitkárságon dolgozott, majd a Szentszéket több diplomáciai kiküldetésben is képviselte. Ezt követően a Propaganda Fide, a Hitterjesztési Kongregáció tisztviselője lett, mint az Evangelizációs és Kulturális Iroda igazgatója, és a Külkapcsolatok Hivatalának felelőse."

A szerző tehát iskolázott, többdiplomás katolikus pap, képzett ördögűző és elismert szaktekintélynek számító demonológus, évtizedeken át a Vatikán hivatali gépezetének és vallási felépítményének oszlopa, mindemellett termékeny író és közkedvelt médiaszemélyiség. A kiadó a patinás múltra és veretes hírnévre visszatekintő Pannonhalmi Bencés Apátság, amely a kimagasló szellemi műhely renoméját élvezi a köztudatban. Épp emiatt a könyv, amely - minden jószándéka ellenére - a bulvártermék színvonalán mozog, érdemtelen autoritást kap, és mindmáig akad, aki komolyan veszi.

A kötés ordító ízléstelenségén, esztétikai szentségtörésnek számító színösszeállításán és szándékosan groteszk borítóképén még csak-csak túlteszi magát az ember. Talán épp az elrettentés kedvéért választották e vérlázító árnyalatokat és a horrorponyva fedlapjára illő ördögpofát; talán úgy vélték, a a formabontó, szürreális képvilág jobban felkelti a megcélozni vágyott korosztály, a rebellis fiatalok figyelmét.

Ne firtassuk, mi késztette a kivitelezőket arra, hogy a fed,-és hátlap belsejére fekete-fehér kígyóbőrmintázatot nyomjanak, amely minden páros oldal külső margóján, a félúton elhelyezkedő lapszámig megismétlődik; míg a páratlan oldalakon egyszínű fekete sáv díszeleg az aktuális fejezetcímet hirdetve, alatta stilizált démonfejjel. Elvégre a történelem során hajmeresztően morbid alkotások számlálatlan sora született a keresztény művészet égisze alatt, már ami az ördög és csatlósai megjelenítését illeti.

Épp elég, ha a továbbiakban a tartalomról szólok röviden, amely az ellenőrizhető tények mellett túlzó fantazmagóriákra, tárgyi tévedések tucatjára, érdemi forráskritika nélkül felhasznált újságcikkek és "szakmunkák" részben bizonytalan adataira és a rock'n roll felvirágzását kísérő konzervatív-keresztény apokalipszisvárásra alapozva tárgyalja, hogyan uralkodik el a sátán a rockzenében, hogyan segítik elő téveszméinek terjedését a háttérben munkálkodó névtelen, de ugyancsak befolyásos hatalmak, hogyan dolgozik Lucifer istenné emelésén az ártalmatlanság köntösébe öltöztette New Age, hogyan csöpögtetik neves - és természetesen sátánimádó - rockbandák a sorok közé rejtett tudatalatti üzenetekkel a kárhozat mételyét a tévelygő fiatalság szívébe et cetera. Az eszmefuttatás hitelét tovább gyöngíti, hogy a szerző rengeteget idéz - ahelyett, hogy saját tudásanyaga bázisára támaszkodva önnön szavaival szólna, lépten-nyomon másokat citál, mintha csak sebtében összeolvasott források egybeollózásából építkezne; máskor azonban kategorikus kijelentéseket hagy a levegőben lógva, forrásmegjelölés, hivatkozás, alátámasztás nélkül.

Nem kétlem, hogy a rockforradalom ijesztő lehetett a hagyományos társadalmi értékrend szemszögéből, hogy jócskán kitermelt anarchikus, erőszakos, veszedelmes megnyilatkozásokat, hogy a polgárpukkasztó lázadás olykor agresszív gyűlölködésbe csapott át, és igen, tagadhatatlanul léteztek-léteznek kifejezetten negatív eszmeiséget, akár ördögimádást közvetítő, káoszt, vérengzést, öncsonkítást és miegyéb perverziókat propagáló bandák. A Balducci atyát megihlető korszakban a gyanútlan kamaszokat bekebelező sátánista szekták, az időnként napvilágra bukkanó rituális gyilkosságok és öngyilkosságok, a - vélt vagy valós - nemi kicsapongásokkal, kábítószerélvezettel és agresszióval telített rock-szubkultúra a közbeszéd kiemelt témái közt szerepelt, egyszerre indukálva és táplálva a tradícionális világrend megrendülése feletti kétségbeesést. Nincs mit csodálkozni azon, ha egy idős katolikus pap aggodalommal szemléli a beatnemzedék tombolását vagy a Vízöntő virággyermekeinek szabados életvitelét; és ha az illető történetesen exorcista, nem meglepő, hogy minden bokorban az ördögöt látja.

Kifogásolható azonban légből kapott pletykákat, közkeletű, ámde megalapozatlan feltételezéseket, némi időráfordítással könnyedén cáfolható rémképeket tényként tálalni. Manapság az internet nagyon megkönnyíti az utánajárást, de aligha hiszem, hogy húsz évvel ezelőtt vért kellett volna izzadnia annak, aki ki akarja deríteni az ACDC frontemberének a nevét (Bon Scottról van szó, akit Balducci - egy bizonyos Jean-Paul Regimbal sokat idézett ún. rocklexikona nyomán - következetesen Bob Scottnak nevez) vagy halálának módját (nem, nem a gitárjára nyársalva, hanem a saját autója hátsó ülésén hunyt el, kábítószertúladagolás - Balducci szavaival élve: a szervezetében talált >>overdose<< -  helyett alkoholmérgezésben). 

Vagy, teszem azt, a Rolling Stones "Dancing with Mr. D" c. számában a 'D' rövidítés mögött rejlő fogalmat, ami bizony nem a "devil", hanem a "death". 

Vagy egy azidőtájt lassan negyven éve fennálló vallási mozgalom, a wicca mibenlétét, miszerint az nem az Illuminátusokhoz mérhető dúsgazdag titkos társaság, amely luciferiánus összeesküvés örve alatt világuralomra tör, hanem csak egy újpogány spirituális irányzat.

Vagy a Rosemary's Baby stáblistáját, szerkesztői gárdájának névsorát, amelyből pikkpakk kiderül, hogy Anton LaVey-nek semmi köze nem volt a produkcióhoz.

Vagy a KISS együttes névválasztásának hátterét, merthogy az nem a "Kings (vagy Kids) in Satan's Service" rövidítése, hanem egyszerű brainstorming eredménye (igaz, a csapat nem bánta a kétes hírnevet, így nem erőlködött megcáfolni az ördögimádó voltukat feltételező szóbeszédet).

Vagy hogy a Pink Floyd "The Wall" című dala voltaképpen nem is dal, hanem egy teljes album.

Vagy ...

 És könyörgöm: a Beatles (a Beatles!) mint a sátánista rock díszpéldánya, a dalszövegbe kódolt ördögi üzenet pionírja?! Adolf Hitler és a náci okkultizmus mint a New Age szülőszobája?! Minden gnosztikus-templomos-szabadkőműves-misztikus titkos társaság, páholy, mozgalom mint sátánisták gyülekezete?! 

Ami a sátánista fekete miséket és szeánszokat illeti, Balducci előkapta a jól bevált klisét: szexuális orgia, rituális emberölés, kannibalizmus, csecsemőgyilkosság,- és evészet (amelyhez a szekta nőtagjai szolgáltatják az áldozatot), vérfertőzés és minden egyéb, kétezer éve ismert vádpont. Megdöbbentő volt napjainkban találkozni e tekintélyes történelmi pályafutásra visszatekintő sablonnal: szomorú aktualitást kölcsönöz neki, hogy egyes ördögimádó csoportokról valóban bebizonyosodott a fenti szörnyűségek egyike-másika.

Egy szó mint száz: ha netán valaki arra vetemedne, hogy kézbe vegye a Sátánizmus és rockzenét, kellő kritikával tegye. Természetesen vannak hitelt érdemlő állításai, bizonyos pontokon érthető az aggodalma, de minekutána lassanként a beat-nemzedék unokái is fölcseperednek, és a világ még mindig nem dőlt össze, nyugodtan kijelenthetjük: a nyugat kiheverte a rock színrelépését követő kulturális sokkot és az - megannyi egyéb könnyűzenei műfajjal együtt - a deviancia zászlóvivőjéből elfogadott művészeti kifejezésmóddá nőtte ki magát (mi több, keresztény válfaja is megszületett már). Meglehet, egyes keresztények - az általános morális válság, hit, - és értékvesztés, a pluralitás fedőneve alatt tomboló erkölcstelen szabadosság rémképének szószólói - továbbra is hitelt adnak Balducci elgondolásainak (nem véletlenül ajánlja a könyvet nem egy keresztény portál a legteljesebb komolysággal). Szerencsére azonban akad krisztushívő, aki ennél józanabb: lásd a magyar kurírt vagy a hvg.hu-n Balavány György írását.

És most megint felmerül a kérdés, hogy miért foglalkoztat egyáltalán engem, pogány természethívőt, miként reagál a keresztény világ a posztmodern kor kihívásaira. Mondjuk úgy, hogy szakmai kíváncsiság, kulturális kalandvágy vezérel, "ismerd meg vitapartnered" alapon. Ezúttal némi bosszúsággal zárult a kísérlet.

tudtad - e, hogy...

Forrás

A koboz, amelynek használata a közelmúltban jószerével már csak a (moldvai) csángó népzenében volt jellemző, Belső-Ázsia különböző török népcsoportjainál is ismert; igaz, az elnevezés többféle hangszert takar (így például a kirgizek "ooz-komuz", azaz szájkoboz névvel illetik a náluk szintén bevett dorombot). 

Kobzunk rokonai a kirgiz, illetve kazah sámánszertartásokon mint révülést elősegítő eszközök kapnak helyt. A kirgiz és kazah bakszi ugyanakkor komuz, illetve kobyz néven különböző hangszereket használt. A kirgiz 'komuz' a hazaihoz hasonló gitárszerű, pengetős instrumentum, míg kazah rokona miniatűr, üreges testű, kéthúrú csellóhoz hasonlatos (a kirgizeknél ennek megfelelője a kijak, amely a komuz-t megelőzően szintén kultikus szertartási kellék volt).

Aki kíváncsi, hogy szól a kazah kobyz, annak ajánlom a Turán együttes alábbi felvételét.

Források:

Sántha István :A kirgizek hitvilága. In: Hoppál - Szathmáry - Takács: Sámánok és kultúrák. Gondolat Kiadó, Budapest.

Somfai Kara Dávd: Az utolsó kazak baksy, aki játszott a kobyzon. In: Hoppál - Szathmáry - Takács: Sámánok és kultúrák. Gondolat Kiadó, Budapest.

Koboz.hu

Wikipédia - Koboz

kereszténység és asztrológia

(1) Forrás

Az utóbbi hónapokban belebotlottam néhány olvasmányba, amik jobban megvilágítják a vallás és a csillagjóslás tudományának ambivalens viszonyát.

A teológia egyik elméleti kifogása az asztrológiát illetően az, hogy megkérdőjelezi a szabad akaratot és Isten mindenhatóságának tényét, minthogy az emberi élet eseményeit egy mindenek felett álló kozmikus világrendnek rendeli alá.  Abban az elképzelésben, hogy az egyén sorsa előre meg van írva, Róma a pogány fatalizmus nyomait véli felfedezni, ez pedig ellentmond a bibliai tanításoknak, miszerint fajunk a cselekedeteit illetően  önálló döntés, szabad választás birtokosa (a szabad akarat vallási szempontból kulcsfogalom, az ember kizárólagos privilégiuma, amely megkülönbözteti az ösztönvezérelt állatvilágtól, illetve az Úr szándékainak alávetett angyaloktól). Aki a megmásíthatatlannak vélt jövőt az égbolt tanulmányozásával kívánja kifürkészni, azt gondolva, hogy az emberi élet égitestek egymáshoz viszonyított mozgásának függvényében alakul, Jahve végtelen hatalmát és a liberum arbitrium dogmáját tagadja. 

A másik kifogás a "tudhatatlan tudására" való törekvés vádja, amelyről az egyház úgy vélekedett - és talán vélekedik még mindig - hogy tisztátalan eszközökkel, démoni közreműködéssel valósul meg. "A teológusok épp azért ítélik el és kárhoztatják oly gyakran a divinációs módszereket, mert a jós olyan tudásra - jövőbe látás, elrejtett tárgyak lokalizálása - törekszik, amelyek a mindennapi halandó elől rejtve vannak és amelyek kizárólag Isten számára adottak. Az egyház az Isten számára megadatott tudás jogtalan használatának tartja a jövendőmondást, maga a divináció terminus is az isteni képességekkel való visszaélésre utal, amely visszaélés - szögezik le a teológusok - nem lehetséges démoni segítség nélkül." (Láng, 2007)

(2) Forrás

Ugyanakkor az ókorban és a középkorban asztrológia szorosan összefonódott az asztronómiával, így helyt kapott a tudományosság berkeiben. Mi több, a művelt elit - Arisztotelész és Ptolemaiosz nyomán - készségesen elfogadta, hogy a csillagok járása hatást gyakorol a földi életre - mindaddig, amíg az nem ütközött a korszakban szellemi hegemóniára törekvő kereszténység elveivel. Láng Benedek "A csillagtudományok kis tükre" (Speculum astronomiaie) néven ismert 13. századi kézirat tárgyalásakor a következőket írja: " Az asztrológia középkori megítélése sokban különbözött a maitól. A csillagoknak a földi eseményekre gyakorolt hatását kutató diszciplína nem soroltatott a mágikus tudományok közé... Egészen addig, amíg az asztrológiával foglalkozó tudós elkerült bizonyos teológiai komplikációval fenyegető témákat - ilyen a Nagy Év elképzelés, mely szerint az égi események periodikusan visszatérnek korábbi konstellációikba, ennek következtében a földi történelem is lényegében ciklikus; valamint ilyen még a csillagok hatása a szabad akaratra és az egyéni létezőkre - addig nem volt félnivalója, nem fenyegette sem a szakmai meghurcoltatás lehetősége, sem a világi igazságszolgáltatás bosszúja." 

(3) Forrás

A csillagtudományok kis tükre egyébiránt azon iparkodik, hogy úgyszólván elválassza az ocsút a búzától, vagyis rendet vágjon a csillagtudománnyal összefonódott mágikus praktikák sűrűjében. Szerzője gondosan megkülönbözteti az asztrológiai ismereteket felhasználó, ámde elfogadhatatlan varázslatokat - amelyek kulcsmotívuma különféle szellemi entitások megidézése - a természeti mágián, vagyis a teremtett világ létezőinek veleszületett erején alapuló eljárásoktól. Előbbit két kategóriára (abominabilis, vagyis gyűlöletes és detestabilis, azaz utálatos) bontja aszerint, hogy a szertartás során a mágus hódolatot vagy dominanciát mutat-e a démoni hatalmak felé. E felosztás tükrözi Róma háborúját a középkori okkultizmus vadhajtásai ellen, s egyben azt a mentalitást, amely ugyanakkor a természeti törvények logikus következményének tartott, vagyis úgymond "tudományos" alapokon nyugvó varázslatoknak létjogosultságot tulajdonított. Az égitestek és a földi élet közti összefüggések - bizonyos határokon belül - ide soroltattak.

Az asztrológia egyébként igen népszerű volt uralkodók, egyházi és világi elöljárók körében is. "Nem üzentek hadat, nem kezdtek meg építkezést, nem fogtak hozzá pénzügyi tranzakcióhoz, míg a csillagoktól tanácsot nem kértek..." (Seligmann, 1987). Még bizonyos pápák sem röstelltek efféle "égi segítségért" folyamodni. Az asztrológia elválása az asztronómiától az 1600-as évek táján vált markánssá. 

Hogy a katolicizmus ma miként vélekedik e témáról, azt megtudhatjuk például Gál Péter "A New Age keresztény szemmel" című könyvéből, a Katolikus Lexikon vonatkozó címszavából, vagy a Katolikus Katekizmusból. Utóbbinak a mágiáról írt cikkelyeit idézem:

"A JÖVENDÖLÉS ÉS MÁGIA
2115 Isten föltárhatja a jövőt prófétái vagy szentjei előtt. Mindazonáltal az igazán keresztény lelkület a jövő tekintetében bizalommal ráhagyatkozik a Gondviselés kezére, és nem táplál semmiféle egészségtelen kíváncsiságot ez irányban. A meggondolatlanság a felelősség hiányát hozhatja létre.

2116 Mindenfajta jövendölés elvetendő: a Sátánhoz vagy a démonokhoz fordulás, a halottidézés és minden más praktika, mely hamisan azt hirdeti, hogy képes "lerántani a leplet" a jövendőről. [45] A horoszkópok, az asztrológia, a tenyérjóslás, a kártyavetés, a jelek értelmezése, a jövőbelátás, a jósokhoz (médiumokhoz) fordulás mind arra törekszik, hogy hatalma legyen az idő, a történelem és végső soron az emberek fölött; ugyanakkor kegyessé akarják tenni a titokzatos hatalmakat. Mindezek ellentmondanak a szerető félelemhez kapcsolódó tiszteletnek és imádásnak, mellyel egyedül Istennek tartozunk.

2117 A mágia és a varázslás valamennyi fajtája, melyek által úgy tesznek, mintha hatalmuk lenne az okkult hatalmak fölött, mintha szolgálatukra tudnák kényszeríteni őket és természetfölötti hatalomhoz jutnának általa felebarátjuk fölött -- még ha az egészségét akarnák is visszaadni --, súlyosan ellenkeznek a vallásosság erényével. Ezek a praktikák még inkább elítélendők, ha ártani akarnak a másiknak, vagy ha a démonok beavatkozásához folyamodnak. Az amulettek viselése is elvetendő. A spritizmus gyakran jövendőmondó vagy mágikus cselekményeket takar. Ezért az Egyház inti a híveket, hogy tartózkodjanak tőle. A hagyományos gyógymódok (természetgyógyászat) alkalmazása nem törvényesíthetik a gonosz hatalmak segítségül hívását és mások hiszékenységének kihasználását."

Gál Péter a maga álláspontját bibliai idézetekkel támasztja alá: 

- Ne akadjon közted senki, aki fiát vagy lányát arra készteti, hogy tűzön menjen át, aki jövendőmondásra, varázslásra, csillagjóslásra vagy boszorkányságra adja magát, aki bűbájosságot űz, szellemet vagy lelket kérdez, aki halottat idéz (MTörv 18, 10-12). 

- Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, amely emberi hagyományon és a kozmosz elemein alapszik, nem pedig Krisztuson." (Kol 2, 8).

... és hát ismerjük az Ószövetség egyéb obskúrus intelmeit.

Én mindezekkel együtt hiszem, hogy "több dolgok vannak földön és égen... "

(4) Forrás

Képek:
(1) Jézust a zodiákus körben ábrázoló 17. századi freskó Svetitskhoveli-ből.
(2) A "Zodiákus ember", a középkori és kora-újkori orvosi könyvek gyakori illusztrációja. A kép azt mutatja, mely csillagjegyek miként befolyásolják a különböző testrészeket.
(3) Hasonló ábrázolás egy 1399-es almanachból; a férfialak intő gesztusa az égitestek hatalmára figyelmeztet
(4) A 14. század közepéről származó gyönyörű pergamen-részlet. Az olasz pap, költő, misztikus és térképész, Opicinus de Canistris alkotása asztrológiai szimbólumokat, bibliai idézeteket és figurákat, naptári jeleket, világtérképet, Szűz Mária családfáját, egyházi személyeket ábrázol összevegyítve, akárha egy átfogó kozmikus egység szimbolikus megjelenítéseként.

Források:

A kultúra pápai tanácsa - A vallásközi párbeszéd pápai tanácsa: "Jézus az élő víz hordozója". Keresztény reflexió a New Age-ről. A fordítás eredetije: Pontifical Council for Culture - Pontifical Council for Interreligious Dialogue: Jesus Christ the Bearer of the Water of Life. A Christian reflection on the “New Age”. Vatican City (Libreria Editrice Vaticana) 2003. 

Gál Péter 2010: A New Age keresztény szemmel. Szent István Társulat, Budapest (Gál Péter az okkult áramlatok elleni keresztény küzdelem egyik éllovasa, érdemes elolvasni - már aki még bírja cérnával - kritikáját a Harry Potter-szériával kapcsolatban az Új ember honlapján. Nálam már elpattant a húr, a Rowling nagyszerű könyvsorozatára zúduló keresztény közfelháborodás a tragikomikum határát súrolja - talán egyszer szentelek neki egy bejegyzést). Még egy apró adalék az atyáról: karizmatikus személyiségnek és kiváló szónoknak tartják, egyik ismerősöm például az ő hatására tért meg. Olyannyira, hogy a prédikációi nyomán félt a közeli település fölötti dombon épült buddhista szentély, sztúpa közelébe merészkedni, mert attól tartott, "ördögi erők" kerítik hatalmukba... 

Láng Benedek 2007: Mágia a középkorban. Typotex, Budapest.

Molnár Tamás 2000: A pogány kísértés. Kairosz, Budapest.

Seligmann, Kurt 1987: Mágia és okkultizmus az európai gondolkodásban. Magvető Kiadó, Budapest (Seligmann, a szürrealista festő a műértő esztéta szemszögéből, de alaposságra törekedve mutatja be az európai okkultizmus évezredeit. Ha nem is tudományos értékű, könyve kellemes és informatív olvasmány).

Ajánlott még:

Kieckhefer, Richard 1990: Magic in the Middle-Ages. Cambridge University Press, Cambridge (online elérhető a scribd-en, igaz, a letöltés előfeltétele regisztrált és fizetett tagság)

Baktay Ervin 2005: A csillagfejtés könyve. Könyvfakasztó Kiadó, Budapest

a méhek szerint itt a tavasz

... és a fehér fagyöngy is egyetért velük

erdőmentők

Szeretettel ajánlom figyelmetekbe az Erdőmentőket, illetve az általuk szervezett, hamarosan elstartoló ingyenes erdő,- és vadvédelmi koordinátor képzést.

(a kép az egyesület weblapjáról származik)

a hiányzó számok

Fotó: 'Silent Prayer' - Leila Darwish (forrás)

A KSH honlapján megjelent a 2011-es népszámlálás vallási adatainak "részletes" ismertetése. Részletes, idézőjelben, mert ha valaki - hozzám hasonlóan - netán arra lenne kíváncsi, hány pogány, természethívő, druida-hitű, wicca, boszorkány, sámán és egyéb faölelgető csudabogár leledzik a Kárpátokon innen, csalódnia kell. Az elmúlt évszázadra visszatekintő összefoglaló táblázat (amely mindössze öt népszámlálás anyagát tartalmazza) évenként változó bontásban 10-20 keresztény felekezetről emlékezik meg; rajtuk kívül az izraeliták, a mohamedánok és a buddhisták említtetnek név szerint. A - vallásos és a kérdést megválaszoló - maradékot átfogó skatulyába gyömöszölték "A fent felsoroltakhoz nem tartozó" címen. A 2011-es népszámlálás hitéleti adatainak aprólékosabb tálalásából még ez a kategória is kimaradt (egyetemben szegény buddhistákkal).

Értem én, hogy egy túlnyomóan keresztény többségű országban elsősorban a keresztény egyházak, közösségek lélekszáma tekinthető közérdeklődésre számot tartó adatnak, hiszen ők teszik ki a népesség döntő többségét, mégis: ha 486 bolgár ortodox és 270 anglikán hívő kiérdemelte az önálló rubrikát, a mondjuk 300 ősmagyar pogánynak is illett volna helyet adni.

Az alábbiakban rövid áttekintést olvashattok:

Keresztények összesen: 5 385 557 fő

Ebből: 

- Római katolikus 3 691 389

- Görög katolikus 179176

- Orosz ortodox  2 365

- Szerb ortodox 1 703

- Bolgár ortodox 486

- Román ortodox 5 102

- Görög ortodox 1 701

- Többi ortodox 2 353

- Anglikán 270

- Református 1 153 454

- Evangélikus 215 093

- Unitárius 6 820

- Baptista 18 211

- Metodista 2 416

- Adventista 6 213

- Pünkösdi 9 326

- A Hit Gyülekezetéhez tartozó 18 220

- Többi protestáns 21 519

- Jehova tanúi 31 727

- Többi keresztény 16 656

Izraelita 10 965

Mohamedán 5 579

Az örök világtörvényt hirdető vallások (a.k.a. keleti hitrendszerek) 13 385

Ebből:

- Buddhisták 9 758

A felsoroltak közé nem tartozó 16 889

Valláshoz, felekezethez nem tartozó 1 806 409

Nem kívánt válaszolni, nincs válasz 2 698 844

Érdekes összevetni a 2011-es adatokat a korábbiakkal. Az első szembeszökő tény a katolikusok számának rohamos fogyatkozása: a kommunizmus évtizedei sem tudtak annyit lefaragni belőle, mint az elmúlt dekád. 1949-ben 6 488 785 válaszadó vallotta magát Róma hívének, ebből 2001-ben 5 558 961 maradt, hogy aztán 2011-re durván 3 700 000-re apadjon. 

A református közösség szintén csökkenést mutat, az 1940-es évek kétmilliója felére csappant. Az evangélikusok lélekszáma 1930-ban még 500 000 fölött járt, a 2001-es népszámláláson kicsit több, mint 300 000, a kurrens adatok szerint kevéssel haladja meg a 200 000-et. Az ortodoxokat a korai összeírások átfogóan említik körülbelül 40 000 hívővel; mára kevesebb mint 14 000 maradt. Mellbevágó az izraeliták semmibe olvadása. Önmagában is sokatmondó, hogy míg 1941-ben még 400 000 -en vallották magukat zsidónak (teszem hozzá, ez is majd 50 000-rel kevesebb, mint tíz évvel azelőtt), '49-ben már csak 130 000 -en. Napjainkra a zsidó közösség 10 000 főre zsugorodott.

Gyarapodást mutat a Hit Gyülekezete és a Jehova tanúi, valamint a protestáns kisegyházak tábora (adventisták, pünkösdisták, metodisták, baptisták stb.). A "többi keresztény" címszó alá összeírt - valószínűleg újonnan alakult közösségekbe tömörülő - Krisztus-hívek ugrásszerű növekedést produkáltak az elmúlt évtizedben. Iszlám hitűnek és buddhistának is többen deklarálták magukat, mint 2001-ben. Az idővonal kiindulópontjához, 1930-hoz viszonyítva elképesztő mértékben felduzzadt a vallási közösséghez, felekezethez nem tartozók tömege: 1959 főből 1 806 409-re.

Noha hasonlót a recens összeírásról még nem találtam, itt megtekinthetitek a 2001-es adatokat a maguk teljességében. Ebben már szerepelnek a "természeti vallásokhoz tartozók": mind a 370 fő (alább az is kiderül, hogy zömük az ősmagyarok hitvilágát megeleveníteni szándékozó spirituális ösvények követője). Reméljük, a KSH előbb-utóbb megszüli a 2011-es verziót is; érdekes volna látni, milyen változásokat hozott az évtized e téren. Csak remélni merem, hogy szaporodott a faölelgető csudabogarak raja.

Post scriptum: ahogy Arianna kommentjében rámutatott, elfelejtettem megemlékezni a válaszadást megtagadóktól. Számuk meglepően magas, közel 2 700 000 - több, mint duplája a tíz évvel ezelőttinek, nem beszélve a negyvenes évekről, amikor mindössze 1500 fő körül alakult. Annak tükrében, hogy a népesség bő negyede tartózkodó álláspontra helyezkedett, valóban nem lehet megalapozott következtetéseket levonni az adatokból. Egyébiránt a kérdőív körüli viták, melyeknek tárgya volt a népszámlálást megelőzően a vallási, felekezeti (illetve nemzetiségi) hovatartozás firtatásának létjogosultsága, többek között a nem-válaszolók várhatóan magas aránya következtében kialakuló egyenlőtlen összképet vetették fel - egyik - lehetséges ellenérvként.