Tudjátok, mi található épp egy hajításnyira a civilizációtól?
Szemét.
Ma azon dolgoztunk a kollégákkal, hogy élhetővé tegyük a szürkemarhák újdonatúj, kibővített karámját. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy kétórányi fáradozás árán kukászsákba gyűjtöttük a rengeteg hulladékot, amit kedves honfitársaink az utóbbi évek szorgos hangyamunkájával güriztek ki a hajdan elhanyagolt, leromlott erdősávként vegetáló területre. A sztenderd felhozatal - konzerv, sörösdoboz, öngyújtó, biciklibelső, félpárcipő, műanyagpalack, piásüveg - mellett akadt autókárpit, gumiabroncs, porcelán mosdókagyló, kültéri burkoló, linóleum, ágyrugó, palalemez, hungarocell, mindenféle-fajta nejlondarab, mosószeres doboz, kutyatápos zacskó, egy fél lökhárító, lyukas szenesvödör és még sorolhatnám. Valamennyi a területet határoló utaktól akkora távolságra, ahová egy emberes karlendítéssel még el lehet juttatni.
Kedves ---- kisípolva ----, aki módszeresen az erdőt-mezőt használod szemétlerakónak, örülnél-e, ha Természet Anyánk viszonzásképp telehordaná a te otthonod a maga salakanyagaival: lehullott falevelekkel, elhasznált fészekanyaggal, levedlett szőrrel, elhagyott tollal, letört ágakkal, állati ürülékkel, bomló tetemekkel és miegyébbel, amit te - javarészben - éppúgy nem tudsz beépíteni a mindennapok anyagcseréjébe, mint az erdő a civilizáció legtöbb melléktermékét?
No és kedves ---- kisípolva ----, hogy éreznéd magad, ha mindazon mocsok, amit elhagysz a szántóföldi dűlő mentén, a saját nappalidban kötne ki, önnön életteredet mérgezné az élővilág maradéka helyett?
Sokan szeretnék azt hinni, hogy különbek vagyunk az állatoknál. Nos, az állatok legalább nem produkálnak olyan hulladékot, amit a Természet ne tudna újrahasznosítani. Tanulhatunk tőlük.
u.i.: a képeket az egyik unokahúgom fényképezőgépével csináltam, ami egy családi ebéd keretében megmártózott némi káposztalében, ezért elég szeszélyesen dátumoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése