"... if the belief in present witchcraft, and the persecution necessarily ensuring upon such beliefs, once more come into prominence in the civilized world, they may appear in a milder shape than heretofore, and be kept down by stronger humanity and tolerance. But to any one who fancies from their present disappareance that they have necessarily disappeard for ever, must have red history to little purpose."
(magyarul: "... ha a boszorkányságba vetett élő hit, és annak szükségszerű velejárója, a boszorkányüldözés ismét megjelenik a civilizált világban, talán lágyabb formát öltenek, mint egykor, és visszafogja majd őket a tolerancia és humanizmus erősebb szelleme. De aki pillanatnyi hiányukból arra következtetne, hogy minden bizonnyal örökre eltűntek a Föld színéről, nem szentelt elég figyelmet a történelem tanulságainak.")
Edward Tylor, 1871.
Sir Edward Burnett Tylor, az antropológia atyja két fontos fogalmat hagyott az utókorra: a "túlélő" kultúrelemek (survivals), illetve az animizmus koncepcióját. Utóbbi elnevezést ő alkotta meg és vezette be a köztudatba. Az evolucionalista korszellemmel összhangban úgy vélekedett, hogy az emberiség összes vallása közös origóból indul, s ezt az "őstípust" a különféle élőlényeknek és a természet (sőt, a humán szféra) élettelen képződményeinek önálló akaratot, szellemet tulajdonító "animista" világképben vélte megtalálni (anima = lélek). Okfejtése szerint a lélek-képzet kialakulásához az álomélmény vezetett: az alvás során megélt víziók, kalandok, idegen tájakon tett utazások, távoli személyekkel történő kapcsolatteremtés egy, a testtől önkívületi állapotban elszakadni képes tudatos entitás létezésének felismerésére vezette a kőkorszaki embert, aki aztán tapasztalatait a környezetére kivetítve mindent lélekkel ruházott fel. Noha ez a magyarázat (amit az utókor kritikával kezel) talán túlontúl leegyszerűsített és mechanikus, Tylor letagadhatatlan érdeme, hogy a "civilizált" emberrel rokon logikus, gondolkodó lényként mutatja be a törzsi társadalmak tagjait egy olyan korban, amikor a (-z eredendően alacsonyabbrendűnek vélt) "bennszülötteket" irtózó megvetés és visszatetszéssel elegy kíváncsiság övezte a mainstream nyugati műveltségben. Míg az Óvilág berzenkedő ellenszenvvel vizsgálta a gyarmatok természeti népeit, degeneráltnak, szubhumánnak vagy egyenesen ördöginek címkézve őket, Tylor egy, az európai emberhez mérhetően intelligens, józan és gyakorlatias bennszülött képét tárta az olvasóközönség elé, akit csak az iskolázottság hiánya különböztet meg a viktoriánus angol gentleman-től.
A "survival"-teória értelmében a korábbi műveltségi korszakok bizonyos motívumai degradált, leromlott formában fennmaradnak a recens kultúra szövedékében: mintegy oda-nem-illő, értelmetlen, a jelen kontextusában megmagyarázhatatlan őskövületek, amik zárványként őrzik egy letűnt kor emlékmorzsáit (például modern gyermekjátékokban visszaköszönő egykori vallásos-mágikus rítusok). Tylor - aki kvéker családban nevelkedett, de felnőttségére lényegében ateista lett - a vallást magát is hasztalan fosszíliának titulálta (amelynek a korszerű válaszokkal szolgáló tudomány világában nincs helye): amikor a különféle törzsi rítusokat összevetette a katolikus egyház - református szemmel nézve éppoly bizarr és irracionális - szertartásaival, "babonás" miszticizmusával, amikor az egyházi év és ünnepek szerkezetében feltárta a pogány antikvitásból megörökölt összetevőket, burkolt formában a kereszténység hitelét kérdőjelezte meg.
A survival-teória hatalmas lökést adott a romantika "nemes vadember" és "romlatlan parasztság" - ideáinak. A Nyugat-Európát egyetemesen jellemző ősvallás,- és nemzeti identitástudat-kereső lázban felmagasztosult paraszti kultúrát az őshit és etnikus ősműveltség időtlen tárházának kiáltotta ki a (városi) kutató, amely változatlan formában konzerválta a hajdankor kultúráját. Tylor elképzelése részben helytálló: kétségtelenül jócskán vannak "túlélő" elemek a paraszti műveltségben, amelyek korábbi időszakok hitvilágának, kozmogóniájának, szokásrendjének töredékeit őrzik, ám - talán mondanom sem kell - nem érdemes minden egyes elsőre megmagyarázhatatlannak tetsző motívumot pogány reliktumnak kikiáltani (ahogy azt a századforduló tudósai tették). A paraszti kultúra változatlanságáról, illetve etnikum-specifikus voltáról bebizonyosodott, hogy leginkább afféle tudományos mítosz: noha valóban sok archaikus vonás jellemzi, és valóban kimutathatók benne bizonyos népekhez, népcsoportokhoz köthető egyedi elemek, ezek mellett a kultúrjavak élénk nemzetközi cserekereskedelme és a szokások, hagyományok folytonos változása jellemzi.
Mindezzel együtt Sir Edward Burnett Tylor az antropológia máig ható nagy öregje, - nemhiába hívták a 19-20. század fordulóján még embrionális állapotban levő diszciplínát "Tylor úr tudományának".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése