"Sír" szavunk (nyughely, temetkezési hely értelemben) eredete bizonytalan, esetleges finnugor párhuzama kimerül a cseremisz šüɣar (más átírással: siger, sigar, sügar) = sír szóban. Valószínű, hogy mind a cseremisz, mind a magyar nyelvbe az alán népektől került; (feltételezett) oszét megfelelője eltemetett hérosz (törzsfő, hadvezér, stb) nyughelyét, illetve szent áldozati helyet és az ott tisztelt ős vagy hős szellemét egyaránt jelöli.
Felhasznált irodalom:
Munkácsi Bernát 1896: Adalékok a magyarok pogánykori vallásos képzeteihez. Etnographia VII: 220-229.
Tóth Péter 1996: A pogánykori őskultusz emlékei Magyarországon. In: Pócs Éva - Voigt Vilmos (szerk.) 1996: Ősök, táltosok, szentek. Tanulmányok a honfoglalás-kor és az Árpád-kor folklórjáról.
 |
| (Forrás) |
Felhasznált irodalom:
Munkácsi Bernát 1896: Adalékok a magyarok pogánykori vallásos képzeteihez. Etnographia VII: 220-229.
Tóth Péter 1996: A pogánykori őskultusz emlékei Magyarországon. In: Pócs Éva - Voigt Vilmos (szerk.) 1996: Ősök, táltosok, szentek. Tanulmányok a honfoglalás-kor és az Árpád-kor folklórjáról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése