Oké, lebontottam az oltárom, hogy helyet csináljak egy hatvan férőhelyes keltetőnek, mostantól egy rakás tyúktojással osztom meg a mindennapjaimat. Amelyek spirituális szempontból tragikusan sivárak. Egy örökkévalóság telt el, mióta utoljára meditáltam, a Lithát szimplán indexre helyeztem (egyszerűen képtelen vagyok a Nap erejének örvendezni 35 fokos hőségben), azt sem tudom, mikor lesz legközelebb holdtölte. Az utóbbi időszakban mindössze néhány lopott percet szenteltem a természet szépségének, néhány futó gondolatot az isteneknek - tegnap, alkonyattájt a Balaton hullámai között, ma délelőtt a buszra várva, mikor eleredt az eső... Úgy szeretnék valami pozitívumról is hírt adni, de nincs hangulaton hozzá. Az imént távozott drága nővérkém teljes családjával együtt, és a viselkedése - kevésbé meglepő módon - ismét kihozott a sodromból. Hihetetlen ellentmondás feszül a hivatástudata, vallási elkötelezettsége, meg a jelleme között. Nem is folytatom.
Hulló Eső
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése