Tegnapelőtt meglógott az egyik tyúk. Épp látogatókat kísértem, mikor észrevettem, hogy a csirkedróton kívül korzózik, vígan csipegetve a lekaszált gazt a szomszédos kalandpark és a mi kerítésünk közti mezsgyén. Mit volt mit tenni, a kecskeól tetejéről kecsesen átpattantam a vadhálón (minthogy a kalandpark zárva volt), és űzőbe vettem a dezertőrt. Egy darabig csak sétálgattunk fel-alá, nem akartam nagyon ráijeszteni, nehogy eszébe jusson amúgy istenigazából menekülőre fogni; de sajnos így is hamar kilogikázta, hogy a hátunk mögött húzódó másfél méter magas áthatolhatatlan csalántenger eszményi rejtekhely egy elbitangolt baromfinak, és megfontolt léptekkel beletipegett. Oda már nem követtem. Ehelyett füstölögve visszamásztam a madárparkba, és mindenféle bosszúfogadalmak közepette nekiálltam összesöpörni a fácánok - pávák voliere fölött kifeszített viharvert álcahálóról lepotyogó ragacsos műanyagleveleket. Persze közben fél szemmel lestem a szomszédság fele, várva, hogy a tyúkocska ismét felbukkanjon. Amikor ez végre megtörtént, felkaptam egy merítőhálót, és azzal felszerelkezve ismét átvergődtem a kalandparkba. Minden jó, ha jó a vége: a szökevény a hálóban landolt (s mindjárt csinált rá egy öklömnyi lyukat), én pedig visszatoloncoltam az övéi közé.
Tegnap nem dolgoztam, a délelőttöt a konyhakertben töltöttem gyomlálással. Olyan jó volt végre valami értelmes, gyakorlati haszonnal rendelkező dolgot csinálni!:) Délután aztán persze csak elkeveredtem a madárparkba, és Kendével elmentünk pónit nézni.:) Tudnivaló, hogy sosem lelkesedtem a pónikért, ám a megtekintett csődör még engem is megihletett. Nem hittem volna, hogy póniló lehet ilyen zömök, formás és markáns kiállású. A tulajdonos némi telefonos konzultáció után ráállt a megvételére. Remélem, hogy nem csak a külleme váltja be a reményeinket, hanem a jelleme is; első blikkre nyugodt, engedelmes jószágnak tűnt, de majd a harmincadik gyerek után kiderül, meddig tart a türelme :).
Hát, így telnek a napok. :)
Áldás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése