Olyan jó álmom volt! Ismét középiskolába jártam, méghozzá egy olyan suliba, amely - névleg - wicca képzést is folytatott. Emlékszem, hogy egyik osztálytársammal azon füstölögtünk, mennyire háttérbe szorul az oktatásban a boszorkányság és a vele kapcsolatos tudományok. Úgy éreztük, csak a diákok becsalogatása érdekében, színleg hirdették meg az okkult tárgyakat, s talán rajtunk kívül nincs is senki, aki azok miatt jelentkezett ide. Aztán az egyik 4. emeleti lányWC-ben valóságos pogány szentélyre bukkantunk. A tinédzserek mindenütt azt csinálják a klóban, amit a folyosón tilos, leginkább cigiznek - itt azonban varázsjelek voltak a falra rajzolva-vésve, a mosdókagylókat magába foglaló széles kőpulton pedig egy komplett oltár díszelgett. Áhítattal és örömmel forgolódtunk a helységben; szívmelengető érzés volt, hogy nem vagyunk egyedül a hitünkkel, hogy - ha némiképp földalatti mozgalom jelleggel - de mások is keresik boszorkány voltuk kifejezésre juttatásának módját, mások is fürkészik a mágia ösvényeit, mások is érzik a hivatalos tanmenet hiányosságait, s igyekeznek a maguk módján kipótolni azt. Tudtuk, hogy mostantól lesz hová betérnünk, ha némi bűbájos atmoszférára vágyunk, ha el akarunk menekülni a racionalitások steril világából, ha belső megerősítésre lesz szükségünk. Tisztában vagyok vele, milyen nevetségesen hangzik ez annak tükrében, hogy egy WC-ről van szó, de higgyétek el: akkor és ott számomra szebbnek tűnt, mint maga a Taj Mahal.
Bárcsak igaz lett volna!... :)
Áldás!
H.E.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése