a víz világnapja alkalmából

Akit komolyabban is érdekel a téma, elolvashatja az Index összefoglalását a vízhiány kiváltotta, már most pusztító konfliktusokról.

feketegyermek, holtember, vízidög

Közeleg a halottak éjszakája, szóval váltsunk kísértetiesebb témákra: a magyar néphit néhány baljós víziszelleméről szeretnék röviden írni. 

Általánosan elterjedt elképzelés, hogy a megfulladt lelkét csapdába ejti a víz, és rosszindulatú kísértet válik belőle. Ilyen a kékre dermedt, felpuffadt hullára emlékeztető tápéi meredttestű vagy a szegedi holtember, amely magát halottnak tettetve csak arra vár, hogy a halászok csónakjukba emeljék, majd velük együtt elsüllyeszti azt (a meredttestű egyenesen bemászik a csónakba, de ha nem nyúlnak, nem szólnak hozzá, visszaugrik a vízbe). A hiedelemmondák jellegzetes alakja a folyamfenéki palotában élő víziember, aki lehúzza az óvatlan fürdőzőket, lelküket kerámiakorsóba (üvegharang alá, stb) zárja (ahonnan aztán egy szolgáló engedi szabadjára őket). Külleme meglehetősen elborzasztó: "ijesztő feketearcú, halfogú, hosszú körmű és szőrös testű", írja a Néprajzi Lexikon. Egy, az 1900-as évek elején Dobóberekalján gyűjtött jellemzés híd alatti odúban élő, sarkig érő hajú férfiként ábrázolja, aki éjjel vadászik a hídon átkelőkre. A híd mellett leselkedő rém a fullasztó: egy bodrogkeresztúri elbeszélés a kevéssel azelőtt fürdőzés közben odaveszett kamaszfiút mint fullasztó-tanoncot festi le, aki a híd pillére alatt meghúzódva egy falubeli ismerős szeme láttára négy ló pusztulását okozza. A (szláv és germán nyelvterületen egyaránt ismert) zöldruhás emberke vagy a nagytétényi hordófejű (gyermektermetű, de aránytalanul nagy fejű szellemlény) szintén vízbe fojtja, akit ér. 

A víziember bosszantó passziója a halászhálók csomóinak megoldása (a halászok egyetlen, összefüggő kötélként húzzák partra a hálót) vagy kibogozhatatlan összekuszálása. E tevékenységét gyakran a vízből felhangzó "oldjak-e, vagy kössek?" kérdés vezeti fel. Hasonló hobbival büszkélkedhet a Tisza mentén ismer vízőrző vagy a tápai víziördög. Olykor a víziszellem hal-alakot ölt, ilyenkor kifogása után megszólal és a halászfelszerelés tönkretételével fenyegetőzik.

Kevésbé veszedelmes a tápai szőrösbüfögő, aki megkergeti a vízen járót. A A fekete gyermek és a veressipkás (pirossapkás) hirtelen ugrással a ladikban terem, de azonmód távoznak is, céljuk csupán a riogatás.  A pirossapkással kapcsolatos tolnai tabumonda megjegyzi, hogy az újhold első vasárnapján halászókat-vadászókat munkájukban akadályozza. A nemespanni vízivó igazi kerékkötő: elissza a malom alól a vizet. 

A víziember időnként megjelenik a földfelszínen is: bejön a faluba, koldul, vásározik vagy élelmet vesz. Ha másról nem, onnan megismerhető, hogy öltözéke ázott, haja nedves, ruhaujjáról folyamatosan csöpög a víz.  

Ismert a kincset őrző, illetve halált jósló víziember is. Utóbbi a vízből szólal meg: "Az óra itt van, s az ember nincs". Áldozata - vagyis az, akinek vesztét jelzi - rövidesen feltűnik és mindenáron a vízbe kíván menni. Noha környezete visszatartja, sorsát nem kerülheti el: ujja hegyét vízbe merítve elhalálozik. 

Egyedi a Perec mentén kísértő, állkapocs nélküli ló mondája, amely a vízparton keringve, "röhögő" nyerítéssel csalja a folyóba a halandót (ugyanezen motívum viszont megtalálható a germán kultúrkörben).

A vizek vonzóbb lakói közé tartoznak a széplányok (hableányok, éjleányok, éleányok, vízilányok), e félig nő-félig halforma, csábító teremtmények, akik hol elveszejtették, hol megsegítették a velük találkozó halandót. "Az erdélyiek és a dömösiek csoportosan lármáznak az erdőkben, a fákra is felmásznak és ijesztgetik az éjjel kintjáró embereket, a szigetvári hableányok kiénekelik a jövendőt s tőlük ered minden dal, a balatoni széplányok és a cserháti élányok pedig csoportosan lubickolnak és énekelnek" (Néprajzi Lexikon). Elszórtan jelenik meg a parton mosó menyecskék, gyerekekkel dolgozó asszonyok vagy pancsoló gyerekcsapat képe, akik a vízbe futnak az őket megpillantó elől.

Összegezve, a magyar néphit víziszellemei legtöbbször vízbe fulladt személyek lelkéből vált rosszindulatú kísértetek, akik a vízen járó életére törnek, máskor munkáját akadályozzák: túlnyomórészt ellenségesek a halandókkal szemben. A víztest megszemélyesítésére, vízi tündérekre, nimfa-szerű lényekre kevesebb adat utal. A víz által csapdába ejtett lélek (általában a víz összekapcsolása a másvilággal, halotti szférával) archaikus és széles körben elterjedt képzet. A hazai folklórban is felfedezhetők halovány nyomai annak a hitnek, hogy a víz rendszeres áldozatot kíván: Ipolyi szerint a tatai nagy tavakról például úgy tartották, minden évben egy gyermek életét követelik, s ha egy esztendő eltelt fulladás nélkül, a következőben duplán hajtották be a járandóságot. Kálmány Lajos 1895-ben még arra is talált példát, hogy a Tiszából merített vízből valamennyit visszalöttyintettek a "víz őrzőjének". 

Róheim és Ipolyi gazdag párhuzamokkal mutatja ki a magyar víziszellemek szláv és germán rokonságát: zömük a Kárpát-medencében történő megtelepedésünket követően, a szomszéd (illetve velünk együtt élő) népek hatására került a paraszti műveltségbe.

Vodník, azaz víziember szobra a csehországi Peklo u Nového Města nad Metují természetvédelmi területen. (Forrás)

Források:

Bihari Anna (szerk) 1980: Előmunkálatok a magyarság néprajzához 3. Magyar hiedelemmonda-katalógus. MTA Néprajzi Kutatóintézete, Budapest.

Dömötör Tekla 1981: A magyar nép hitvilága. Corvina, Budapest

Ipolyi Arnold [1854] 1987: Magyar Mythologia (reprint). Európa Könyvkiadó, Budapest

Pócs Éva (szerk.) 2012: Hiedelemszövegek. A magyar folklór szövegvilága I. Balassi Kiadó, Budapest.

Róheim Géza [1925] 1990: Magyar néphit és népszokások (reprint). Universum Kiadó, Szeged.

Magyar Néprajz VII. Folklór 3. Népszokás, néphit, vallásosság: Vízilények

Magyar Néprajzi Lexikon: Vízilények

egy csepp, két csepp, öt csepp meg tíz....

.. olvad a jégcsap, csepereg a víz - folytatódik a versike. Az ártatlan gyerekmondókának szomorú aktualitást ad a sarki jégsapka vészes fogyatkozása, illetve az édesvízkészletek krízise. 

A Föld számunkra hasznosítható édesvízkészletei meglehetősen szűkre szabottak. A bolygó teljes vízmennyiségének mintegy 2-2.5%-át kitevő édesvíz 96 - 98%.-a a talajfelszín alatt rejtezik. A felszíni képződmények - tavak, vízfolyások, tengerszemek, gleccserek, hómezők, források stb - elenyésző hányadát alkotják az éltető kincsnek. 

Hogy jobban el tudjuk képzelni, íme az ábra, amely planétánk vízvagyonát egyetlen - nem is olyan - gigantikus cseppbe sűrítve ábrázolja. Mellette ott guggol két, még kisebb kék bogyó: egyik az össz-édesvízkészletet, másik a felszín feletti édesvizek tömegét hivatott reprezentálni. A világóceán tehát belesűríthető egyetlen, 1385 kilométer átmérőjű, 1.4 milliárd köbkilométer térfogatú gömbbe; az édesvíz teljes mennyisége pedig egy 272.8 kilométer átmérőjű cseppet tölt meg. 

A Föld teljes vízkészletének több, mint 97%-át a magas sótartalmuk miatt emberi fogyasztásra, mezőgazdasági vagy ipari célokra közvetlenül nem alkalmazható tengerek teszik ki. A fennmaradó édesvíz 80%-a a sarki jégtakaróban található (amíg egyáltalán beszélhetünk sarki jégtakaróról); így hát a bolygó vízkészletének mindössze 0.5%-a a talajvíz (67000 köbkilométer), az egyéb felszín alatti vizek (rétegvizek, hév-vizek: 8 400 000 köbkilométer) és a felszíni víztestek (126 000 köbkilométer). Rajtuk kívül 13 000 köbkilométer a légkörben található nedvesség űrtartalma. 

A vízfelhasználás megoszlásában köztudomásúlag aggasztó aránytalanságok állnak fent. Becslések szerint közel egymilliárd ember nem jut tiszta ivóvízhez, miközben a világ népességének nyugati nyugalomban élő töredéke - köztük mi, magyarok - meggondolatlanul pazarolja a bőséges(nek hitt) vízkészletetl. Egyetlen zuhanyozás 30-100 l, a fürdés 100-400 l, WC-öblítés 10-30 l, a mosogatás 40 l, a mosógép 120 l ivóvizet (!!) fogyaszt. Az ENSZ adatai szerint a kitermelt felszín alatti édesvíz (Európában a készlet 70%-a, Szaúd-Arábiában 100%-a, Afrikában 80%-a) javarésze (65-70%-a) mezőgazdasági célokat szolgál. Mindeközben a világ másik felén tömegek halnak meg a kényszerűségből fogyasztott szennyezett ivóvíz okozta fertőzésektől. 

Egy átlag amerikai nagyjából 260, egy német 120, egy hazai polgár 150 l vizet használ el naponta - szemben egy gambiaival, aki mindössze 5 litert. A természeti erőforrások egyenlőtlen eloszlásáról senki nem tehet, a harmadik világ vízkrízisét pedig főképp közvetve, segélyszervezetek, oktatóprogramok, kútfúrások finanszírozásával támogathatjuk. Viszont azt illetőleg komoly felelősség hárul ránk, hogy hogyan bánunk a napi szinten rendelkezésünkre álló vízvagyonnal: mennyire takarékoskodunk vele, mennyire szennyezzük, mennyit pocsékolunk el belőle. 

"A víz 29 százaléka vécéöblítésre, 45 százaléka fürdésre megy el - utóbbiba beleértve a kézmosást, a zuhanyozást és a kádfürdőt. Mosásra mintegy 13 százalékot, mosogatásra 5 százalékot fordítunk, 3 százalékot főzéshez használunk el, illetve megisszuk. A maradék 4 százalék megy takarításra és egyéb célokra, például kocsimosásra.

A 150 literből legfeljebb 5 litert használunk főzéshez és iváshoz, amelyhez elengedhetetlen a maximális vízminőség. De szintén ivóvíz minőségű vízzel öblítjük a vécét, mossuk a kocsit, locsoljuk a gyepet, áztatjuk a ruhát" - írja Hivert-Klokner Zsuzsanna (ld. források). 

A környezet,- és pénztárcabarát vízgazdálkodás egyik lehetséges eszköze a szürkevíz újrahasznosítása. Szürkevíz alatt - bár azt remélem, senkinek nem ismeretlen ez a fogalom - a zöldségmosás, tisztálkodás stb. során keletkező enyhén szennyezett vizet értjük, amely WC-öblítésre vagy veteményes, szobanövények locsolására, autómosásra, takarításra még megfelel (természetesen figyelembe véve, hogy mi került bele az első használat során. Tusfürdős vízzel fikuszt öntözni valószínűleg nem nyerő).  Ugyanakkor ha természetes alapanyagokból készült környezetbarát tisztító,- és tisztálkodószereket használunk, a szürkevíz használati spektruma is kitágul (persze ekkor sem lehet ész nélkül bánni vele. Természetes öblítő az ecet, de ez nem jelenti azt, hogy az ecetes víz a konyhakertbe való!).

"Németországban úgy becsülik, a 127 literes átlagos fejenkénti napi vízfogyasztásból 70 liter a szürkevíz. Vagyis a napi fogyasztás 55 százaléka kétszer használható lenne, tehát különösebb komfortveszteség nélkül megtakarítható a vízszámla negyede." (uo). A szürkevíz újrahasznosítására már hazánkban is ismertek különféle elképzelések, tervek, szabadalmak és konkrét berendezések, pl. a Hangsrohe KFT. -féle "Pontos AquaCycle" vagy Országh József "Kegyedi" rendszere. Persze a legegyszerűbb: tisztálkodás közben bedugni a mosdókagyló, mosogató, kád dugóját, és az így összegyűlt vizet a fenti módon felhasználni.

A másik komoly fegyver a csapadék gyűjtése. "Magyarországra alkalmazott számítások szerint egy 150 négyzetméter alapterületű családi ház tetejéről annyi esővizet lehet összegyűjteni, amennyi egész évben fedezi egy négytagú család vécéhasználati, takarítási, mosási igényeit (67,5 köbméter/év), valamint egy 120 négyzetméteres kert locsolását (65,6 köbméter/év). Ebből következik, hogy fejenként és naponta 45 liter ivóvíz váltható ki esővízzel. Ez évente nagyjából 44 ezer forintos megtakarítás. A vízgyűjtéshez két darab öt köbméter űrtartalmú ciszterna kell Gayer József tanulmánya szerint. Az egyik tartály a házban felhasználandó esővizet gyűjti, a másik a kerti locsoláshoz valót. A rendszert kisebb tárolókból is össze lehet állítani." (uo).

A beérkező víz mennyiségét is csökkenthetjük - ebben a víztakarékos mosó,-és mosogatógépek, a  start/stop gombos (vagy egyéb módon szabályozható) WC-tartályok (nem beszélve a mostanság felkapott komposztWC-ről) sokat segíthetnek. A mosogató csapjára szerelt perlátoros (gyöngyöztető) szórófej levegőt kever a vízsugárhoz, vízpermetet hozva létre, aminek következtében az elhasznált víz mennyisége 30%-kal megfogyatkozhat. Németországban egyébként már engedélyezett - sőt, támogatott - a kizárólag esővízzel üzemelő mosógép, illetve a házi szürkevíz-tisztító berendezés alkalmazása. Víz,- és energiatudatosság szempontjából is alapvető követelmény a háztartási gépek kapacitásának kihasználása: vagyis lehetőleg akkor indítsuk be mosó - és mosogatómasináinkat, ha megteltek. Ügyeljünk a csöpögő csapokra, szivárgó vezetékekre: jelentékeny mennyiségű víz tud rajtuk keresztül - kihasználatlanul - eltávozni.

Egy kis odafigyeléssel közvetlen vízhasználatunk valamelyest leredukálható. Kádfürdő helyett válasszuk a gyors zuhanyt, amolyan kolesz-stílusban (ahol soha nincs elég melegvíz ahhoz, hogy az ember végtelenségig áztassa magát, nem beszélve a fürdő ajtaja előtt toporgó türelmetlen lakótársakról) - a szappanozás idejére zárjuk el a csapot, és csak az öblítéshez nyissuk meg ismét. Ugyanez áll a kézmosásra, fogmosásra, borotválkozásra. Az elvetemültebbek pedig akár egy lavór vagy lábas vízből is megoldhatják - a higiénia követelményeinek megfelelő - mosakodást, ahogy ezt saját tapasztalataim is alátámasztják. A tisztálkodás során dugjuk be a kád, mosdókagyló dugóját, és az így megtartott vizet később használjuk fel például WC-öblítésre.

Aki pedig a sok hétköznapi apróságon túl felderengő komoly változtatásokon töri a fejét, annak javaslom a Vízönellátó honlapot, ahol a szennyvíz-kezelés és vízújrahasznosítás egyedi szintű megoldásaival ismerkedhet meg. 

Tovább nem ragozom az instrukciókat. Lehetne itt még beszélni az egyes élelmiszerek, iparcikkek, ruházati termékek "vízlábnyoma", vagyis az előállításukhoz szükséges vízmennyiség alapján történő megvásárlásáról, a természetes élővizek szennyezettségéről - pl. a Csendes-óceánon pusztító szemétszigetről - és mindannyiunk ezzel kapcsolatos felelősségéről, a víz számtalan, a nyers tudományon túlmutató különlegességéről (amint azt Dr. Masaru Emoto sokat vitatott, de mindenképp gondolatébresztő kutatásai elénk tárják), de akár arról is, hogy milyen vallási képzetek, hiedelmek, mitologémák fűződtek hozzá a történelem során. 

A modern pogányok többsége számára a víz nem pusztán tudattalan anyag, random természeti képződmény,   hidrogén-és oxigénmolekulák kémiai kötelékeiből felépülő struktúra, biológiai építőkocka, vivőanyag, reakcióközeg,- és partner, fizikai jelenség. A víz a földi élet bölcsője és táplálója: Földanya méhe, vére, könnye, magzatai ringatója. A teremtés esszenciáját rejti magában. Ne csak a mai napon, de mindenkor bánjunk vele több alázattal: minden korty folyadék, minden csepp eső a létezés zálogát hordozza - tanuljuk meg megbecsülni.

  

Források:

origo (Hivert-Klokner Zsuzsanna írása)

passzívház.hu

Vízönellátó

Élhető Élet

AntalVali

Észak-Magyarországi Regionális Vízművek

a víz