2014. március 22., szombat

könyvespolc: mágia

Az alábbiakban a mágiával kapcsolatos, magyar nyelven megjelent tudományos (igényű) vagy ismeretterjesztő (tehát nem ezoterikus vagy vallási) irodalomból szemezgetek. Mindenféle elhatározásom ellenére csak bekerült a listába olyan könyv is, amellyel még nem volt szerencsém mélyebb ismeretséget kötni, egyszóval olvasás csak saját felelősségre :).

1. Fónagy Iván (1943) 1989: A mágia és a titkos tudományok története. (Bibliotheca) Tinódi Könyvkiadó, Budapest (reprint). A4, 480 oldal.
Fónagy Iván (1920-2005) nyelvész doktor, az MTA egykori levelező tagja elsősorban a nyelvtudományban szerzett érdemeket, tucatnyi szakmai írás mellett azonban a 20. század derekán papírra vetette az Óvilág mágikus ismereteinek történelmi távlatokba visszanyúló összegzését. Számos témakörre kitér a mezmerizmustól az alkímiáig, a kabbalától a nekromantiáig, a theurgiától az asztrológiáig és így tovább. Szemet szúr a hasonmás kiadás fedlapjának baljós fekete-vörös színkombinációja, amely igyekszik az okkultizmus szenzációhajhász köntösébe öltöztetni a művet, noha az nem a gyakorló misztikus belső, hanem az érdeklődő tudós távolságtartással elegy külső szemszögéből íródott. Mindenesetre ha felkerül a polcomra Makra Sándor és Szendrey Ákos hasonszőrű (oppardon, hasonkötésű) könyvei közé, semmi esély rá, hogy elhitessem bárkivel is: továbbra sem hódolok aberrált mágikus praktikáknak :). Mentségére szóljon, a papírborítótól megfosztva mérföldekkel szalonképesebb külsőt nyer, alatta ugyanis családbarát, drapp műbőrkötés rejlik.

2. Láng Benedek (2007): Mágia a középkorban. Typotex, Budapest. A5, 164 oldal
Láng Benedek dr. a BME Filozófiai és Tudománytörténeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense, történész és középkor-kutató, akinek szakmai munkásságában kiemelkedő helyet foglal el a mágiatörténet vizsgálata (érdemes átfutni a linkelt weboldalon szereplő publikációs listát). A Mágia a középkorban érdekfeszítő, olvasmányos, szakszerű, tömör összefoglalását nyújtja a középkor mágikus eljárásainak és elméleteinek, a mágia és tudomány örökké változó határmezsgyéje problematikájának, s a kutatás főbb forrásainak - egyetlen hibája, hogy túl rövid. Értékelés: 10/9


3.  Makra Sándor (1988): A mágia. Magvető, Budapest. A5, 350 oldal
Újabb szerencsétlen színvilágú kötés. Nézzük el neki. Makra Sándor (1915 - ?) néprajzkutató, református lelkész a mágia gyökereit: az animisztikus, totemisztikus hiedelmeket és azok máig továbbélő maradványait vizsgálja. Könyve figyelemfelkeltő és szórakoztató, kifejezetten fantáziadús, ugyanakkor nem számít a néprajztudomány korszakos produktumának. Hogy miért érdemes mégis belefogni (a fenti pozitívumokon túl)? Mert - az időnkénti túlzások és tévedések mellett - hasznos ismeretmorzsákkal szolgál, új kérdéseket vet fel, s talán meg is ihlet egy kicsit. Készpénznek venni nem érdemes, mértékkel fogyasztandó szellemi csemegének annál inkább. Épp a múlt héten vásároltam meg egy pécsi antikváriumban, alig várom, hogy újra végigrágjam: utána talán kiegészítem a kommentárt. Egyelőre értékelés 10/6

4. Mauss, Marcel (2000): A mágia általános elméletének vázlata. In uő. : Szociológia és antropológia. Osiris, Budapest. A5, a szóban forgó szösszenet nagyjából 180 oldal.
Mauss, a neves francia társadalomtudós tanulmányára már többször hivatkoztam. Aprólékos, összetett, szőrszálhasogatóan alapos szakmunka, amelynek következtetéseit részben cáfolta az utókor, ennek ellenére a mágia iránt (tudományos igénnyel) érdeklődők számára megkerülhetetlen alapmű. Általános érvényű, esszenciális ismereteket tartalmaz, ha nem is lehetne kivétel nélkül valamennyi állítását aranyba önteni: mindenesetre aki belevág, készüljön föl, hogy időigényes feladatra vállalkozott. Nehezen emészthető szöveg, bonyolult gondolatmenet, harci kiképzés a szürkeállománynak - de megéri. Értékelés: 10/8
5. Róheim Géza (2010): A varázserő fogalmának eredete. Hermit, Budapest. A4, 280 oldal
Meglepődve tudatosult bennem, hogy az alapvetően ezoterikus irodalomra szakosodott Hermit jelentette meg Róheim Géza 1914-es tanulmányának reprintjét (a kiadó abszolút érdeme egyébként a középkori és reneszánsz mágikus szövegtestek - mint a felkapott Claviculae Salamonis - publikálása). Róheim (1891-1953) az etnológia pszichoanalitikai irányzatának világviszonylatban kiemelkedő, mindmáig magasan jegyzett képviselője (noha maga a diszciplína Freud kultuszának lecsengésével, hogy úgy mondjam, divatjamúlttá vált). A varázserő fogalmának eredete - legalábbis szerintem - kiváló írás, amely a mindent átható, arctalan - személytelen őserő, a sok néven ismert mana kultúrtörténetét és ennek kapcsán az animizmus, totemizmus, samanizmus megannyi jelenségét tárgyalja. Szakszerű, alapos, közérthető - értékelés: 10/8.

6. Seligmann, Kurt (1987): Mágia és okkultizmus az európai gondolkodásban. Gondolat Kiadó, Budapest. A4, 336 oldal
Seligmann (1900-1962) személyében nem etnográfus, hanem szürrealista festő gazdagítja a szerzők sorát, aki a szaktudós tárgyilagossága helyett művészi szemmel ismerteti az európai gondolkodás elmúlt évezredeinek meghatározó mágikus eszméit. Ezzel együtt hatalmas ismeretanyag, szerteágazó műveltség, gondos forráskezelés, a tárgyilagosság és szakszerűség igénye tükröződik a könyvön, amely az ókori Mezopotámiától a romantikáig foglalja egybe népek, történelmi érák és kultúrák varázspraktikáit, hiedelmeit, rítusait. A kötet külön erőssége a találóan összeválogatott, többnyire korhű illusztrációk sokasága. Értékelés: 10/7

7-8. Szőnyi-György Endre (1998): Exaltatio és hatalom. Keresztény mágia és okkult szimbolizmus egy angol mágus műveiben (A4, 331 oldal) ill. Szőnyi-György Endre (szerk., 1995): Hermetika, mágia. Ezoterikus látásmód és művészi megismerés - Szöveggyűjtemény (A4, 590 oldal). JatePress, Szeged.
Szőnyi-György Endre (1952-) az irodalom,- és kultúratudományok doktora, a Szegedi Tudományegyetem és a Közép-Európai Egyetem (CEU) oktatója. Kutatásai közt dobogós helyet foglal el a reneszánsz miszticizmus, az újkori Európa okkult hagyományai, szimbolikája, ikonográfiája. Az Exaltatio és hatalom-ban John Dee munkásságán és eszmeiségén keresztül, illetve vele kapcsolatban ismerteti a hermetika legfontosabb vonásait, kulcsfiguráit, forrásműveit és ezek lecsapódását Dee műveiben, életútjában. A Hermetika, mágia varázsszövegek, misztikus és metafizikai elmélkedések gyűjteménye az ókortól egészen a 19.-20. század fordulójáig, Hénok könyvétől W.B. Yeats-ig. Mindkét kötet ígéretesnek tűnik, Szőnyi honlapján pedig további, hasonló témájú publikációi is hozzáférhetők (javarészt angolul). Jó olvasgatást!

2 megjegyzés:

  1. Szia! Nekem megvan a Makra és a Fónagy-féle könyv és annyit mondhatok, hogy az előbbiben tényleg sok olyan, megalapozatlan dolog van, ami szubjektív voltát tekintve nem lehet hivatalosnak kinyilvánítani. Ennek ellenére vannak benne érdekességek.
    Fónagy elég érdekesen vezet le dolgokat, de lehet benne igazságot találni annak ellenére, hogy még mindig a monoteizmus keretein belül szemlélődik.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Menta,

    köszönöm az kiegészítést a köz nevében is :).
    Áldás -
    Eső

    VálaszTörlés