Vihar-űzte rónaságnak vándora vagyok
Lábam nyomán por virágzik; köröttem farkasok
Kéz-a-kézben a kósza széllel, csavargóknak vak hitével
Álmodom, hogy járom az utam...
Napra nap és évre év; repül az idő
Alkonyatra virradat, a fényre árnyék jő
Megbotlottam száz talányban, előttem volt, mégse láttam/nem találtam
Sárba hulló, tépett sorsomat.
Délibábok tánca szédít, csalfa tünde-báj
Valóság és látomás közt hol van a határ?
Csillagokból, harmatcseppből a suttogó szél mit jövendöl?
Hamis szónál az igaz jobban fáj...
Égnek, s földnek Istennője, halld meg énekem
Anyám, öleld magadhoz széthulló életem
Taníts meg rá, hogy ne féljek csoda-vágyni, mint a gyermek
S bízzak benne, hogy szebb holnap vár...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése