eső után köpönyeg, szép kikelet közeleg...

az idő bűvöletében (XVI): eostre, ostara, tavaszi napéjegyenlőség

Aligha írhatok olyasmit az Ostaráról, ami ne lenne közismert, mégis megpróbálok egy rövid összefoglalást közzétenni az ünnephez kapcsolódó legfontosabb tudnivalókról. 

Egyéb megnevezései: Alban Eilir, Eostre, A Hölgy Napja, Gyarapodó Napéjegyenlőség, Bealtaine, Beltane, a gyermekek Bealtaine-ja (hivatkozom itt A.J. Drew-ra, aki hangsúlyozza az Ostara és a Beltaine közti számos kapcsolódási pontot). Közismert nevét Eostre (óangol Éostre, Éastre, ógermán Ostara) istennőről nevezett hónap (óangol Ēosturmōnaþ vagy Ēastermōnaþ, ónémet Ôstarmânoth) után kapta, melynek során - ahogy a krónikás Bede írja - a pogány angolszászok ünnepsége(ke)t celebráltak az istennő tiszteletére (ezek helyét utóbb a keresztény nagyböjt és Húsvét vette át, nevében őrizve tovább - Easter, Ostern - a múlt lenyomatát).

Figyelemreméltó, hogy az Éostre, Eostre szó gyöke a "fénylőt", "csillogót" jelentő hiewes- (→ awes-) kifejezésből adódik, s szoros kapcsolatot tételez fel a hajnal-istennő Hiewsṓs nevével; az pedig továbbmutat a görög Éósz, a római Aurora és az indiai (!) Ushas felé (s mondanom sem kell, utóbbiak szintén a pirkadat hölgyei). A próza-Edda egyik könyvében Austrit, a keleti szelet mint 'a fény szellemét' aposztrofálják; a mai modern angol nyelvben a keleti égtáj 'east', a németben 'Ost'. A virradat és a tavasz fogalma ötvöződik a magyar 'kikelet' szóban is - talán ez a leghűbb fordítása, átirata az Ostara ünnepének. 

Időpontja arra a márciusi napra esik (a gyakorlatban 19, 20, 21 jöhet szóba), amelyen az éjszaka és a nappal épp egyforma hosszú; fény és sötétség tökéletesen kiegyenlítik egymást. A wicca mitológia szerint a magra váró anyaföldet reprezentáló ifjú Istennő és a termékenyítő melegét reánk ontó Nap tüzét megtestesítő Isten egymásra találásáról, nászáról emlékezünk meg ekkor. A természet feléledését, a tavasz kezdetét, az élővilág újjászületését az ókor embere is számon tartotta: Görögországban Perszephoné visszatérését, Babilonban a Menny és a Föld házasságra lépését, Egyiptomban a tavaszi aratást s vele összefüggésben Íziszt és Oziriszt ünnepelték e jeles napon. A görögöknél nem csak Démétér nyerte vissza a lányát, de Aphrodité is szerelmét, Adoniszt, akit vadkan tépett szét, így az Alvilágba került; ám az év egy (később két-)harmadát - Zeusz kegyének köszönhetően - ezután is a szerelem istennőjével tölthette. Kettejük boldogsága borítja virágba a földet minden tavasszal.

Az ünnep klasszikus szimbóluma a húsvéti szokásrendbe is átszivárgott tojás és nyúl. Hogy miért? Előbbi ősidők óta a termékenység megtestesítője, hiszen egy új életet hordoz magába zárva (nem véletlenül született meg a 'Világtojás', mint minden életet magába sűrítő mágikus mikrokozmosz képzete, amely pl. a Kalevalában, de az egyiptomi Halottaskönyvben - a Napra vonatkoztatva - is megjelenik). Utóbbi tisztelete a történetírók szerint szintén a pogány múltba nyúlik, legalábbis a brit-szigetek lakóinak körében, s valami módon Éostre istennőhöz köthető. Nyilván nem véletlenül, hiszen a nyulak közmondásosan termékeny, szapora állatok. 

Hogy ma mit jelent ma számunkra e sabbat, s miképp ünnepejük? Számos-számtalan módja van. Ez az időszak kiváló a múltból ránkragadt (nem csak fizikai, de érzelmi és lelki) limlomoktól való megszabaduláshoz, az újrakezdéshez, a tiszta lappal induláshoz. Most érdemes belevágni eddig dédelgetett terveink megvalósításába. Ne féljünk az újdonságtól, a változástól, az előretöréstől, s engedjük be életünkbe, szívünkbe a tavasz léleknyitogató energiáit. Töltsünk időt a családunkkal, örvendeztessük meg a gyermekeinket valami finomsággal. Adjunk hálát értük; hiszen bennük él tovább a jövő, a szerelem gyümölcseiként gazdagítják életünket, s nem csak számunkra, de környezetünk számára is áldás a jelenlétük (noha olykor ezt nehéz belátni:)).  

A komplett pogány rituálén kívül mindennapi tevékenységek egész serege kínálkozik, hogy rajtuk keresztül tiszteltjük meg az élet körforgását. Ilyen a tavaszi nagytakarítás, a megunt, elhasználódott, elavult, régi holmiktól való megszabadulás: ennek analógiájaképp a kertben a tél során felgyülemlett szemét eltakarítása. Az egyéb kerti munkák közül most jött el az ideje a magvetésnek, illetve - hűvösebb években - a leendő veteményes felásásának, az érett komposzt bedolgozásának. Fedett térben (lakásban, verandán, üvegházban) palántázhatunk.

Mozduljunk ki otthonról: az udvaron, a közeli kertben, parkban, erdőben figyeljük meg a természet nyiladozását, a fák rügyezését, az aljnövényzet virágba borulását, a madarak fészekrakó szorgoskodását. Hallgassuk szerelmes nótájukat, s hagyjuk, hogy a természet megélénkülő energiája magával ragadjon bennünket. Meditálva hangolódjunk rá a fák növekedésének, a virágok kibújásának lassú, de kitartó ütemére. Vigyük a családot, barátokat is, és játsszunk: önfeledten, felszabadultan, mókázva, miként az ártatlan gyermekek. Ha csokrot, koszorút kötünk a lábunk előtt növő virágokból, köszönjük meg nekik, hogy feláldozzák magunkat a mi kedvünkért.

Odahaza fessünk tojást, készítsünk tojásos ételeket, díszeket. A lakásba rügyező fűzfavesszőt, bimbózó orgonát, nyíló aranyesőt, idényvirágokat helyezzünk dekorációként. Viseljünk élénk, tarka öltözetet, amely árnyalataival a tavaszi színpompára emlékeztet. Akasszunk szélcsengőket az ablakba, fákra, hogy hangjukkal köszöntsék a kikeletet. A napéjegyenlőség hajnalán nézzük végig a napfelkeltét. 

Amivel pedig még adós maradtam: a sabbat megfelelései. Íme:

Színei: fehér, halványrózsaszín, világoszöld, piros, sárga; általában a tavaszias pasztell-árnyalatok

Szimbólumai: rügyező barkákkal teli ág, festett tojás, édesség, nyúl, csibe, kacsa etc, színes virágok, színes szalagok, fonott kosárkák (ld. Húsvét)

Ásványok: akvamarin, rózsakvarc, holdkő

Állatok: bárány, nyúl, egyszarvú, kígyó, sikló, (gyík), pegazus, kacsa, csirke, méh

Növények: krókusz, jázmin, jácint, frézia, gyömbér, kőris, sárkányvér, benzoé, tömjén, rekettye, nőszirom, jázmin, szerecsendió, olíva-, narancs, bazsarózsa, rózsa, szantálfa, ibolya, és minden virág, ami már elkezdett virágozni (vagy épp most kezd).

Füstölők: lásd mint fent - azaz sárkányvér, szerecsendió, benzoé, gyömbér, pézsma, narancshéj, ibolya, rózsa, azonkívül magnólia, aloé, zsálya, eper

Istenei: minden, a termékeny férfiasságot és az újjászületést reprezentáló férfialak, így - Zöld Ember, Ozirisz, a Szarvas Úr, Cernunnos, Dagda, Adonisz, Mithrász, Árész, Mars (mint a tettrekészség, lendület, energia, erő megtestesítői), Pán, Dionüszosz (mint az önfeledt mámor és a szerelem istenei), Narcissus, Hyacinthus (mint az ifjonti szépség szimbólumai), a bölcs Ódin, Thot, Liber, stb.

Istennői: minden, a termékenységet, nőiséget és szerelmet reprezentáló istennő - a Nagy Anya, Gaia, Asztarté, Aphrodité, Vénusz, Istár, Ízisz, Auróra, Eostre, Ostara, Éósz, Perszephoné/Koré, Athéné, Minerva (Görögországban és Rómában ekkortájt ünnepelték Athénét, ill. Minervát), Libera stb. 

Ünnepi ételek: magok (gabonafélék, liszt, dara, gabonapelyhek, száraz hüvelyesek, szezámmag, fûszermagok, napraforgómag, tökmag, fenyõmag, dió, mogyoró, pisztácia), leveles zöldségfélék, fûszeres vagy virággal ékesített teasütemények, gyümölcs, keménytojás, mézes sütemények, a szezon elsõ gyümölcsei, zöldségei, retek, újhagyma, póréhagyma, hal, kétszersült, sajt, méz, sonka, sütõtök, napraforgó, szezámmag, tavaszi hajtások, rügyek, virágszirmok (pl. ibolya, salátaboglárka, zamatos turbolya, tyúkhúr etc).

Források: 

Andi oldala

Drew, A.J. - A Wiccan Bible (Career Press, 2003)

Erdei varázslatok

Eason, Cassandra: A Practical Guide to Witchcraft and Magic spells (Foulsham, 2001)

Nichols, Mike: Eight Sabbats of Witchcraft 

Nock, Judy-Ann: The Wiccan Year (F&W Publications, Inc, 2007)

Wikipedia - Éostre

 

további, szívből ajánlott olvasmány (mindkét könyv nagyon részletesen és alaposan tárgyalja az ünnepet):

Montley, Patricia: In Nature's Honor: Myths and Rituals Celebrating the Earth (Unitarian Universalist Association of Congregations, 2005)

Zell-Ravenheart, Oberon & Morning Glory: Creating Circles & Ceremonies: Rituals for All Seasons And Reasons(Career Press, 2006)

gerecse képekben

Ezúttal nem felejtettem el fényképezőgépet vinni, s noha az aljnövényzetben a bókoló hóvirágok sokaságán túl épp csak egy-két keltike nyiladozott, azért akadt fotóznivaló:).

 kirándulunk:)

 bükkös Tardos felett

 matuzsálem

 "... s csupasz ágak csipkéje ringott

fekete karmokkal szabdalt a mennybolt

 az égbolt vizére pókhálót rajzolt

a didergő erdő; .. "

 hócseppek

 tündérkönny

 sziklaalakzatok a Kis-Békás néven ismert hasadékban

 sziklaalakzatok a Kis-Békás néven ismert hasadékban

 sziklaalakzatok a Kis-Békás néven ismert hasadékban

 sziklaalakzatok a Kis-Békás néven ismert hasadékban

 sziklaalakzatok a Kis-Békás néven ismert hasadékban

 kulipintyó:)

 hajnal

 vadleány:)

 a 'felső les'

 napfürdő

 muflonpajtás lencsevégen

lélekröptető

gerecsén innen és túl

Gondolkodtam, mennyire részletesen számoljak be az eltelt napok élményeiről és tapasztalatairól. Közülük néhány szívmelengetően emlékeztetett rá, hogy micsoda ajándék a barátság, míg mások azt idézték az eszembe, hogy az emberi kapcsolatok óhatatlan velejárója az időnkénti csalódás is. 

Hol is kezdjem...? Zsebibabára nem csak azért talál tökéletesen e nicknév, mert fiatal és kis termetű, hanem mert meglátásom szerint Tomaj legszívesebben zsebre dugná, úgy vinné magával mindenhova. De megértem: nagyszerűen kiegészítik egymást. Olyanok, mint a zsák meg a foltja: mintha egyazon személyiség két, egymást maradéktalanul kompenzáló (noha nem ellentétes) oldala lennének. Nem csodálkoznék, ha idővel Tomaj Zsebibaba iránt táplált, ma még nagytesós felelősségtudatként jellemzett rokonszenve és szeretete komolyabb érzelemmé érne. Úgy gondolom, az efféle bratyó-reflex hátterében sokszor elfojtott, tudatos vagy tudatalatti gátak mögé szorult vonzalom áll; jelen esetben a leányzó fiatal kora jelenti az akadályt.

Summa summarum: jó volt őket együtt látni, s tapasztalván, hogy milyen pompásan megértik egymást, milyen szoros barátság fűzi össze kettejüket, nem tudtam neheztelni Zsebibaba jelenlétéért. Ugyanakkor néha a 'felesleges harmadik' szerepében éreztem magam, ami azért árnyékot vetett a hangulatomra.
Az estéket a faházikó tornácán üldögélve, pálinkával és pipázással körített beszélgetésbe merülve töltöttük. Ami azt illeti, pénteken kissé odakozmáltunk mind a hárman, különösképp én, aki szégyenszemre úgy szétfolytam, ahogy még soha. (Parttalan alkoholizálásomban szerepet játszott a kirekesztettség - talán megalapozatlan - érzete; úgy gondoltam, a pálinka valamicskét könnyít majd a szitun. Ismétcsak hallgatnom kellett volna totem-társamra, aki már nem egyszer figyelmezettet: azzal, hogy pitiző kutyaként kaparok az emberi kapcsolatok után, csak bohócot csinálok magamból.)
Node Toma és Zsebibaba is kitett magáért. Előbbi például (míg a padon haldokoltam) dobott egy - gyanúm szerint nem teljesen akaratlagos - hátast a fák alatt, mondván, márpedig hagyjuk őt gyönyörködni a csillagokban; Zsebibaba pedig beleborult a tűzifa-rakásba, majd leszakította a budi megviselt ülőkéjét pusztán azáltal, hogy a maga saccperkábé negyvenöt kilójával ráült. Egyszóval okosra ittuk magunkat, és közben oda-vissza kitárgyaltuk a sárkánylovaglás, jeti-látogatás, mamutkutatás, széllé változás, jeszinidomítás témakörét. Igazán nem panaszkodhatok erre az estére, habár a másnapról inkább ne szóljunk.
Amúgy pedig az idő és a táj kárpótolt minden lelki sebemért. Ragyogó verőfényben fürdőztünk egész héten: a vakítóan kék égbolton felhő nem mutatkozott, reggeltől-estig Nap-Atya aranyló áldása zuhogott ránk. Egyik délután még a szél is elállt, ami kimondottan ritkaságszámba megy odafent. Nagyon különös hangulat ülte meg a hegyvidéket. A levegő bepárásodott, a láthatár kékes homályba olvadt; s bár a Nap még magasan járt, bőszen ontva melegét, fénye tompa aranyfátyolként ömlött el a tájon, mikéntha alkonyatkor. A csendet a Kis-Gerecse felől szüremlő halk motorzúgáson túl csak az énekesmadarak fuvolaszólamai, az időnként felhangzó rekedt hollókorrogás és a sólyompár egyikének-másikának éles vijjogása törte meg. Ebben a mozdulatlanságban az idő elmosódni tetszett: múlt és jelen egybeolvadt, mintha egyetlen, örökérvényű pillanatban ötvöződne az eltelt és eljövendő évmilliók sokasága. Azt kívántam, bár bennragadnék a létezés e parányi, tündérszép momentumában: bár egy örökkévalóságra részévé válhatnék a hegy életének.
A Pisznice ismét megajándékozott ezzel-azzal: néhány ammonitesz-kőbéllel, három tollacskával és pár rímbe öntött gondolattal is. S noha nem mondhatom, hogy nem vesztettem semmit, gazdagabban tértem haza, mint ahogy elindultam.

Áldás!
Hulló Eső, 2012.03.19

fohász a termékeny, gyümölcsöző kertművelésért

Ez a bűbáj a közkedvelt Green Man, vagyis Zöldember (részletesebben róla itt és itt) termékeny alkotóerejét, életenergiáját hivatott ránk ruházni, hogy azzal felvértezve bőven termő, gazdag kertet alakíthassunk ki. 

Amire szükség lesz hozzá:

- egy szőlőinda/szőlőlevél/szőlőszem/venyige vagy tőke darabkája, esetleg egyéb kúszónövény (pl.erdei iszalag) indája (attól függően, hogy mikor végezzük a varázslatot)

- magvak

- egy (friss-zöld) falevél

- egy darabka zöldellő növényi hajtás

- egy tetszés szerint választott virág

- egy (kerámia) ivóedény

- esővíz

Néhány illúzióromboló, de szükséges technikai kitétel: ügyeljünk rá, hogy ne használjunk fel mérgező alkotóelemeket (pl. borostyánhajtást, gyöngyvirágot, tiszafalevelet stb). Tartózkodjunk a frissen permetezett vagy szántóföld peremén termő (ennélfogva a műtrágyáknak, talajfertőtlenítőknek, gyomirtóknak kitett, azokat akkumuláló) növényektől.

A nagy napünnepek egyikének hajnalán vigyük ki a kertbe a hozzávalókat. Helyezzük valamennyi növényi részt a kupába, töltsünk rá esővizet (lehetőleg ne poshadtat:)), majd hagyjuk odakint huszonnégy órán át, szabadon kitéve a Nap éltető sugarának. Másnap pirkadatkor kortyoljunk bele a vízbe, majd alaposan mossuk meg vele a kezünket, miközben a következőket mondjuk:

Föld és eső, szél és napsugár

Öröm és fejlődés, bánat és halál

Ahogy a természet kiteljesedőben

Akként gyarapodjon az erő énbennem

Mélyen a talajba nyúlnak gyökereim

Ág-koronám ringatózik mennyek vizein

Ahogy megszületek, élek, s meghalok

A létezés kereke velem együtt forog

Lényemben a Zöld Ember ős hatalma ragyog

A teremtő erő hordozója vagyok!

Ezt követően ássunk egy kis gödröt a kert közepén, öntsük bele a vizet és az átázott növényi részeket, majd takarjuk be talajjal és ültessünk fölé valamit, mintegy meggyógyítandó Földanyát. Mindezek után hozzáfoghatunk a kertészkedéshez. :)

Még egy hozzáfűzés: a fenti versike az eredeti szöveg saját ízlésem szerint történő átdolgozása. Hogy senki ne érezze magát megrövidítve, itt az angol nyelvű forrásmű:

"Sun and wind

Earth and rain

Joy and growing

Death and pain

As the green grows

So the power grows

Esus knows

My being glows

With green life!

I am rooted in earth

My branches in sky

I engender rebirth

As i live and die"

A szövegben szereplő 'Esus' egy gall istenség, akiről csupán töredékes ismeretekkel rendelkezünk. Nevében (eredetileg Aisus) az ais- előtag a tisztelni igére utal, s így a név maga 'Tisztelendőt, Tisztelt"-et (átvitt értelemben Nagyurat, Mestert) jelent; más értelmezésben viszont (eis-indulat) "Haragos"-at. Habár ábrázolásaiban termékenységi szimbólumok veszik körül, mégsem egyértelmű, hogy a vegetáció és a tavasz ura lett volna; mindazonáltal a rigmus ezen összefüggésben, mint a Green Man egy lehetséges előképét említi meg (Esusról bővebben itt olvashattok). 

Forrás:

Sargent, Denny & Sophia:  The Magical Garden: Spells, Carms, and Lore for Magical Gardens and the Curious Gardeners Who Tell (Andrews McMeel Publishing, 2000)

az idő bűvöletében (XV): magvető hold

Ismét közelít a holdtölte, s ahogy fordul az évkerék, a természet ciklusainak változásai más és más jelentéstartalommal ruházzák fel az esbatot. A márciusi telehold a növényzet kizöldülésének, a föld virágba borulásának, a fákon kipattanó rügyeknek, a madarak és vadak párkereső, fészekrakó, családalapító szorgoskodásának:) jegyeit hordozza magán. A körülöttünk lélegző világot betölti a tavasz vad, zabolátlan energiája, s annak hatása alatt minden növekedni, kiteljesedni, megszépülni vágyik. A hívás bennünket sem hagy érintetlenül: nehéz ilyenkor nyugton megülni a szebbik felünkön. Jobb is, ha felkelünk és levetkőzzük magunkról a téli bezártságot: tessék kimozdulni, friss levegőt szívni, ásót ragadva nekilátni a konyhakertnek, átültetni a cserepes növényeinket, palántázni, takarítani... Persze a szellemi megújulás sem maradhat ki: ez az időszak ismét jó alkalom új ötleteket, terveket megfogalmazni, azokat papírra vetni, s belevágni a megvalósításukba. Ezidőtáj mindannyiunkban szinte kényszerítő erővel munkálkodik a tenniakarás, a kreativitásra ösztönző tettvágy és fantázia; ne hagyjuk elúszni kihasználatlanul. A magvető Hold játékos tavaszi lendületével azért érkezik el, hogy a növekedés, megújulás és újjáéledés ígéretét hintse szét fölöttünk.

Holland az ünnepnek számos-számtalan (olykor talán megkérdőjelezhető hitelességű) nevét említi még: Nagy Éhínség Hold, Böjt-Hold vagy Böjtölő Hold, Viharhold, Szelek Holdja, Szűzhold, Varjúhold, Hal-Hold, Jéghold, Juharcukor-Hold,  Féreghold, Ekehold, Nedv-Hold, Álmos Hold, Hóvakság Holdja, Vizek Holdja, Kéreghold. Az írónő szerint a márciusi esbat kiváló alkalom a mágia minden formájára, különösen olyan tevékenységekhez, amelyek a gyógyítással, egészséggel, kiteljesedéssel, egyensúllyal, jóléttel, bőséggel, új kezdetekkel, spirituális növekedéssel, szellemi fejlődéssel, termékenységgel, túléléssel, a tél fagyos ridegségének kiolvasztásával s persze az időjárással, magvetéssel, kertápolással, ültetéssel kapcsolatosak. Morrison mindehhez hozzácsapja a lelkierő, kreativitás, inspiráció, belső növekedés, új nézőpontok, szélesebb látótér érdekében végzett munkát.

A rituáléhoz a következő ötleteket javasolja:

- öltözzünk zöldbe, az Anyatermészet megújulása előtt tisztelegve

- az oltárt pasztellzöld terítővel borítsuk, s idényvirágokkal, friss hajtásokkal, aranyeső-vesszőkkel díszítsük.

- használjunk zöld, esetleg sárga és fehér gyertyákat, levelekkel borított (növényi ornamentikával díszített) gyertyatartóba helyezve

- a szertartás végeztével fogyasszunk mákszemekkel vagy szezámmal megszórt süteményt, és igyunk hozzá tejet

- A rituálé után hagyjunk a fák alatt/helyezzünk a fák alá néhány színes fonalat, cérnát, ami a madarak számára fészek-alapanyagul szolgálhat. (Saját megjegyzés: én fonalak helyett inkább száraz fűszálakat, növényi szárakat vagy puha anyagdarabokat, rongyokat javaslok). 

Végül egy alkalomhoz illő fohász Dorothy Morrisontól, amit alkotói szabadsággal - vagy inkább kontármódra - én magam ferdítettem magyarra:

Amint a földben sarjad az új élet
Anyám, te kedves, alázattal kérlek
Hintsd el lelkemben friss bátorság magvait
Hadd vetkezzem le múltam félelmeit
Hadd nőjem túl, mi öreg és hasztalan
Miként  fú az avart, amely alatta van
Ültesd belém új nagyság, új távlatok magvát 
Tetterővel, ihletően ápoljad csíráját

Töltsd el életem a Szél-Hold erejével
Ajándékozz meg vágyam beteljesültével!

Áldott-szép ünnepet!

Források:
Holland, Eileen: The Spellcaster's References (Weiser Books, 2009)
Morrison, Dorothy: Everyday Moon Magick (Llewellyn, 2004)

boszorkány a kertben

Az elmúlt napokat jobbára a szabadban örömködve töltöttem. Édesapámmal és Kendével nekiestünk a bátyám telkét elborító makacs szederdzsungelnek, és rövid úton felszámoltuk azt. De nem csak a bozótot fazoníroztuk át: megmetszettük az akácfákat, kigyomláltuk az iszalaggal és aranyvesszővel benőtt mezsgyét, s lenyírtuk a füvet. Aztán pedig belefogtunk a tervezgetésbe: hova kerüljön az emukarám, hova építsük a fészert, s végül - hogyan vágjunk bele a leendő gyógynövény-ültetvény előkészítésébe. Nagyon feldobott a lehetőség, hogy végre lesz egy zsebkendőnyi földdarab, amely fölött saját belátásom szerint rendelkezem, s amelyen - remélhetőleg - anyagi hasznot hajtó termelést folytathatok. Na jó, be kell vallanom, a profit érdekel a legkevésbé: inkább az motivál, hogy e kétszázötven négyzetméteren megvalósulhat A Kert, egy bűvös-bájos növényekkel teleültetett, varázslatos szépségű parányi boszorkány-birodalom:).

Aztán idehaza, rálapátolandó az eddigiekre, felástuk a konyhakertet. Tudom, tudom, ősszel illett volna: nos, a mi családunkban már csak így működnek a dolgok :). Megint rádöbbentem, mennyire szeretek a földdel dolgozni; talpig leizzadva ásni és kapálni, két kézzel tapintani a sötét, termékeny rögöket, s közben belélegezni a szabadság illatát. Számomra sokkal egyszerűbb, békésebb, nyugodtabb elfoglaltság a veteményes művelése, mint a városi létforma diktálta örökös sietség, zaj és szorongás.

Mindezek kapcsán kerestem és találtam egy varázst, ami termékenységgel és egészséggel áldja meg a friss vetőágyat, s gondoltam, megosztom a sorstársakkal :). Ami szükségeltetik hozzá:

- egy toll

- egy tűzből kiemelt széndarab vagy elszenesedett fa

- egy kisebb kagyló

- egy sima kő

- egy frissen leszakított virág

Elsőként helyezzük a tollat a leendő kert keleti oldalára, és mondjuk a következőt (aki tehetséges, az versbe szedheti a jobb hatás kedvéért): " Gyengéd szelek, áldjátok meg e földet; töltsétek el az ágyásokat örömmel és vidámsággal". 

Következzen a déli oldal, ahová a széndarabot (vagy elszenesedett fát) helyezzük, mondván: "Gyengéd napfény, álld meg e földet, töltsd el ágyásait vidámsággal és örömmel".

Ismételjük el a fenti rigmust a vizet megszólítva a nyugati oldalon, miközben a földre tesszük a kagylót. Utolsóként Észak fele fordulva a kőtől váljunk meg, s a fohászt a "Gyengéd kő" megszólítással kezdjük. Végül dobjuk a virágot a kert közepére, mondván: " Az elemek, a Nap és a Hold által szálljon áldás e kertre és mindenre, ami benne terem!" 

Hagyjuk a bűbájt hatni egy éjszakán át, majd másnap lássunk hozzá az ültetéshez. Jó kertészkedést!:)

Forrás: 

Sargent, Sophia & Denny: The Magical Garden - Spells, Carms, and Lore for Magical Gardens and the Curious Gardeners Who Tell (Andrews McMeel Publishing, 2000).

az idő bűvöletében (XIV): március

Március. Mikor végre felenged a fagy. Mikor előbújnak az első virágok, s meglegyint bennünket a tavasz szerelemittas életöröme. Mikor a madarak költeni kezdenek, világgá dalolván boldogságukat. Mikor Földanya szívdobbanásai mind gyorsabbak és erősebbek lesznek; Napatya pedig ifjonti szépsége teljében tündököl...

Mmmm, ez a hónap a sokszínű lehetőségek, a lendületes változások, az új kezdetek dinamikus energiáiról szól. Kiváló alkalom az ötleteléshez, megújuláshoz, új projektek indításához, s mindenhez, ami a növekedés, jólét, felfedezés, energia, átmenetek, kitartás, siker, eredmények, valamint a látomások, víziók, jövőképek, jós-álmok fogalomköréhez tartozik. Romboljuk le a minket körülvevő hamis illúziókat, s lássuk olyannak a világot, amilyen valójában. Ébresszük fel magunkban a bátorságot. hogy lépni tudjunk, s ahogy e hónapban a sötétség és fény is kiegyensúlyozza egymást, mi is találjuk meg belső harmóniánkat, amely a letisztult, tudatos, célratörő és gyümölcsöző személyiség kialakulásának alapköve. 

A hónap megfelelései: 

Szín: világoskék, világoszöld, vöröses-lila
Szám: 3
Kő: ametiszt, akvamarin, vérkő, karneol, gyémánt, jáspis, opál, rubin, vörösesnarancs kalcedon, kék topáz
Állatok: vaddisznó, puma, varjú, hal, bárány, oroszlán, halászsas, kormorán (az angol 'tengeri varjú' a kormorán mellett jelenthez sirályféléket, szárcsát és egy bizonyos bíbicfajt is, így ebben bizonytalan vagyok), giliszta
Növények: éger, kőris, rekettye, nárcisz, lósóska (avagy bodros lórom), somfa,  lonc, ír moha, jonquil-nárcisz, cukorjuhar, viola, zsálya, fűzfa
Istennők: Anath, Anna Perenna, Artemisz, Asztarté, Athéné, Bellona, Kübele, Hekaté, Holda, Ízisz, Luna, Minerva, a Morrigan, Ostara
Istenek: Árész, a Zöld Ember, Mars, Teutates, Tyr
Megidézhetők továbbá: viharszellemek

Forrás: 

Hollan, Eileen: The Spellcaster's References (Weiser Books, 2009)

földanya, ébredj!

az idő bűvöletében (XIII): rügyfakasztó hold

Talán romantikus túlzásnak tűnik a fenti megnevezés, különösen most, mikor a tél legjava zúdul a nyakunkba. A februári Holdtölte egyéb jelzői Holland szerint a következők: Farkashold, Jéghold, Vadászhold, Vén Hold, Hó-hold, Viharhold, Látomások Holdja, Éhínség Holdja, Mosómedve-hold, Hollóhold, Vörös Hold, Vad Hold, A Pattogó Fák Holdja, Tisztító Hold, Nagy Téli Hold, Csontok Holdja, ... és így tovább. 

Dorothy Morrison a 'Szűz Hold', avagy 'Szűziesen Tiszta Hold' jelentésű Chaste Moon fogalommal operál. Hogy ez mit takar? Az ártatlanságot, vidámságot és gyermeki tisztalelkűséget. A februári telehold emlékeztet bennünket hajdanvolt, gyermeki énünkre; mikor alig volt min aggódni, mikor a képzeletünk szabadon, megkötések nélkül szárnyalt, mikor minden lehetségesnek tűnt, s mikor a mosoly könnyen az arcunkra költözött. Felébreszti bennünk azt a gondtalan derűt és kitárulkozó fantáziát, amelyet a felnőtt-lét feszültségekkel terhes, kötelezettségekkel telezsúfolt szövevényébe gabalyodva elveszítettünk; s arra int bennünket, hogy tegyük az életünket egyszerűbbé, tisztábbá és nyugodtabbá. Ne csak használati tárgyaink, megunt ruháink között selejtezzünk: szabaduljunk meg mindattól, ami többé már nem hasznos, s értelmetlen továbbra is ragaszkodni hozzá. 

Holdanya fényének ragyogásában elevenítsük fel kedvelt gyermeki időtöltéseinket, s szenteljünk nekik néhány vidám percet. Legyen ez az esbat a szorongásoktól mentes, felszabadult öröm ünnepe. Mágikus vonatkozásban kiváló alkalom megszabadulni mindattól, amire többé nincs szükségünk, leküzdeni a bennünket hátráltató akadályokat és nehézségeket, megoldást találni zavaros szituációkra, megfogalmazni személyes céljainkat, s tiszta lappal új kezdetet nyitni.

A Rügyfakasztó Hold alatt érdemes elvégezni a tisztító, gyógyító szertartásokat. Ugyancsak ide kötődik minden varázslat, amely a jóstudományhoz, asztrális kivetítéshez, látomások fogadásához, jövőhöz kapcsolódik. Az időjárás és az elemek terén a levegő jellegű bűbájok, illetve a hó - és jég mágia aktuális. Az ünnephez tartozó fogalmak az önbecsülés, spiritualitás, teljesség, útmutatás és erő elnyerése, haladás, fejlődés, növekedés, viharos átalakulás, túlélés. 

Instrukciók a szertartás kivitelezéséhez (természetesen nem kötelező jelleggel!):

- Öltözz fehérbe, jelképezve a Hold s vele gyermeki éned tiszta ártatlanságát, derűjét!

- Az oltárt borítsd fehér terítővel és ékesítsd fehér, szezonális virágokkal (nárcisz, hóvirág, krókuszok - hazai viszonylatban sajnos nem mondhatni, hogy tolonganának a jelentkezők).

- Gyújts gyertyákat, hogy fényük visszatükrözze Holdanya ragyogását, s égess könnyed, virágillatú füstölőt!

- A hagyományos, égtájakat és őselemeket jelképező szimbólumok helyett ezúttal a levegőt egy fenyőfa-kerék (?), a tüzet egy fahéjas sütemény vagy egy játék tűzoltóautó, a vizet egy kosár kagyló vagy egy sellőfigura, a földet építőkocka testesítse meg. 

- A kört buborékfújó pálcika (no meg a belőle kiáramló rengeteg bubi:)) segítségével húzd meg!

- A Torta és Bor ezúttal csokis süti és forró limonádé vagy tej formájában manifesztálódjék!

Áldott esbatot!

Hulló Eső, 2012-02-07

Források:
Holland, Eileen: The Spellcaster's References (Weiser Books, 2009
Morrison, Dorothy: Everyday Moon Magick (Llewellyn, 2004)

tavaszi szél...

Talán korai még az örvendezés, de üsse kavics: ugye ti is érzitek a tavasz leheletét? Mert én bizony érzem. Érzem a vadul süvítő, rakoncátlan északi szélben, az ég pajkos kékségében, a rajta vágtázó nedves hasú fellegek vonulásában, a csupasz föld barnaságában, a fűszálak zöldellő reménykedésében, a harmatgyöngyökkel borított árokpartban, az alvó, mozdulatlan erdőben, a levegő illatában.

Valami megváltozott. Valami készülődik, valami közeleg. A nappalok hosszabbodnak; a dermedt felszín alatt egyre fokozódik az élet áramlása.

Haragudnom kéne a globális felmelegedésre, amiért elrabolta gyermekkorom hópaplan alatt szunnyadó, fagyos kristálypompába öltöztetett teleit, és haragszom is: de nem tudok haragudni erre a fergeteges, lélek-bontogató, hűvös-friss tavaszelőre, még akkor sem, ha játszi látszat csupán.

az idő bűvöletében X: farkashold

Egyéb elnevezései: csendes hold, hó-hold,szűz hold, viharhold, hideg hold, kezdetek holdja, yule utáni hold, kis téli hold, szörnyű hold, különleges hold, sütögető hold, nagy szellem hold, ünnepi hold (E. Holland nyomán).

E holdtölte - Dorothy Morrison szerint - két okból nyerte el a 'farkashold' titulust Az egyik kézenfekvő: mivel ez az év legfagyosabb, legkietlenebb, táplálékban legszegényebb időszaka, a farkasok és más ragadozók nem érik be egyre fogyatkozó erdei zsákmányukkal; az ember által lakott területeket is meglátogatják a könnyű prédának számító háziállatokra vadászva.

Másfelől a farkasok jellegzetes vonása a közösségi összetartás. Életreszólóan választanak párt, akárcsak az emberek; és falkában élnek, hogy a mindennapi túlélés terheit megosszák egymás között (oké, ez a szöveg harmatosan naív, de igyekezzünk a falkaösztönt emberi vonatkozásban értelmezni)

Az ember természeténél fogva közösségi lény. A társadalom szerkezetének alapja nem az egyén, hanem a család. Eleink a kezdetektől fogva kisebb-nagyobb, rokonsági viszonyokon alapuló közösségekbe (családokba, nemzetségekbe, törzsekbe, nemzetekbe) tömörültek. Az ember egymagában elsorvad, lelkében megcsonkul, elszegényedik (ugyan nem akarom azt mondani, hogy nem akad köztünk született remete-alkat, de azt hiszem, ritka jószág). 

A januári telehold arra emlékeztet bennünket, hogy törődjünk többet a családtagjainkkal. Az ünnep alkalmából töltsünk némi időt a szeretteinkkel; szenteljünk pár gondolatot a (távollevő) rokonainknak, hozzátartozóinknak. Nélkülük, a tetteik, szavaik nélkül (akár pozitív, akár negatív hatást gyakoroltak ránk) nem lennénk azok, akik vagyunk. 

Az ember egyéniségét, karakterét a genetika csak részben definiálja. A személyiségfejlődésben a környezetnek kulcsszerepe van; és mindannyiunk legmeghatározóbb környezete, amelyhez a korai évek alapvető fontosságú érzelmi-fizikai tapasztalatai kötődnek, a család és az otthon. Azoknak az embereknek az életritmusához, értékrendjéhez, moralitásához szocializálódunk, akiknek a körébe belenövünk; persze idővel tőlük független, saját meglátásaink, erkölcsiségünk, életmódunk alakul ki, mégis - abban, amit elértünk, akivé lettünk, benne rejlik a családunktól kapott minden jó és rossz. 

Ugyancsak gondoljunk az őseinkre. Elődeink öröksége a vérünkben kering, bele van kódolva a minden sejtünkben lüktető DNS-láncba. Tőlük származunk, nekik köszönhetően kóstolhattunk bele az élet csodájába. Ne feledkezzünk meg erről.

Ha varázsolni akarunk, ez az esbat kiváló a családi problémák leküzdéséhez, a család összetartásának megerősítéséhez, társas kapcsolatok (legyen szó szerelemről vagy akár munkaviszonyról) javításához, általában érzelmi ügyekhez; illetve a bátorságot igénylő új kezdetek (újrakezdések) megtámogatására. 

Dorothy Morrisontól idézem az alábbi invokációt (párhuzamosan vele olvasható saját nyersferdítésem):

"Mother Goddess, hear me plea..................Holdanya, halld a kérésemet

Bring Wolf Moon energy to me...................Hozd el a Farkashold energiáját nekem

And with it, bring into my heart....................És vele hozd szívembe

That constant love that does not part...........A tartós szeretetet, amely nem tesz különbséget

From friends or family or those....................Barátok, család, és mindazok között,

Who hold me dear - both far and close.......Akik szeretettel kitartottak mellettem - legyenek távol vagy közel

Lend courage as I start anew......................Kölcsönözz nekem bátorságot az új kezdethez,

Please bring these things, I ask for You"......Kérlek, add meg, amit kérek Tőled!

Insturkciók a ceremóniához:

- öltözzünk burgundivörösbe vagy rózsaszínbe, vagy a piros egyéb árnyalatába, kifejezve a szeretet és összetartás erejét

- ugyene célból gyújtsunk hasonló árnyalatú gyertyát az oltáron

- égessünk örökzöldekből készült füstölőt (pl. fenyőillatút)

- dekoráljuk az oltárt a családtagokról készült fényképekkel, a közös élményeket felelevenítő szuvenírekkel, egy-egy ereklyeként megőrzött személyes ajándékkal, a múlt mementóival. Díszítő gyümölcsként alkalmazzunk almát.

- jelöljük a kört örökzöldekkel, amelyek a szeretet tartósságára, örökérvényűségére emlékeztetnek bennünket; s egyben az élet és a növekedés mindig megújuló ciklusát szimbolizálják.

- a Torta és Bor alkalmával fogyaszthatunk édes-sukros süteményeket és almalevet.

Hogy milyen egyéb témakörök kötődnek hozzá? Eileen Holland értelmezésében a következők: levegő, hó-, jég mágia, konyhai varázslatok (varázslatosan finom ételek elkészítése;));  lustaság, kényelmesség,  kezdetek, új tervek, elgondolások; az önmagunkra, személyes problémáink megoldására fordított energia, kreativitás, kezdeményezőkészség, újjászületés, megújulás, felfrissülés, védelem, varázslatok hatástalanítása vagy visszafordítása, szülés, születés, gyermekek, fiatalság, ártatlanság, megtisztulás, csend, túlélés, szegénység, ínség száműzése (anyagi és spirituális, lelki-érzelmi vonatkozásban egyaránt).

Források: 

Hollan, Eileen: The Spellcaster's References (Weiser Books, 2009)

Morrison, Dorothy: Everyday Moon Magic (Llewellyn, 2004)

Egy utolsó jótanács: időben kezdjétek el az ünneplést, ne járjatok úgy, mint én, aki az egész napos láblógatás után akkor kaptam észbe, mikor már majd' leragad a szemem :) Áldott-szép esbatot!

kérdezz-felelek

Kezdetben az ember nem kérdőjelez meg semmit, gyermeki bizalommal elfogadja a készen kapott válaszokat. Aztán idővel igyekszik megfogalmazni a saját verzióját az élet fontos dolgait illetően; végül felteszi azokat a kérdéseket, amelyekre még maga sem tud felelni.

Valaki hónapokkal ezelőtt azt kérdezte tőlem: mit vársz az élettől? És mikor elgondolkodtam, mit mondjak neki, rádöbbentem, hogy nincs válaszom. Mintha kirántották volna a lábam alól a talajt, és súlyom vesztve lebegnék valamiféle lehetőségekkel teli vákuumban, várva, hogy valamelyik az utamba sodródjon. A gyermekkoromban magamba szívott értékrend diktálta életút sztereotip állomásai szétolvadófélben vannak. Nincs célom, hivatástudatom, nagybetűs Álmom. Fogalmam sincs, milyen munkakört tudnék lelkesen és kitartóan végezni, s milyen női szerepkört szánnak nekem az égiek. Szánalmasnak tűnhet ez a tanácstalanság, s látszólag meghazudtolja a Samhain apropójára írt öntudatos énvallomásomat; de hiszem, hogy a megfelelő kérdések feltétele  - még a rájuk kapott válasz hiányában is - az első lépés önmagunk legmélyebb megismeréséhez és valódi vágyaink tudatosításához.

"Tedd azt, amit akarsz!" - szól az Intés. Sokat töprengek ezen. Vajon amit az ember akar, ugyanaz, mint amit szívből kíván? Egy nálam összeszedettebb, harmonikusabb és önállóbb személyiség esetén minden bizonnyal. Node én? Nos, el akarom végezni az erdésztechnikumot és a természetvédelmi mérnök szak mesterképzését, mert hasznos kiegészítései lennének az eddig megszerzett szakmáimnak: de ha megkérdezik, mit szeretnék amúgy istenigazából tanulni, a válasz egyértelmű: néprajzot. Folytatni akarom a népi hegedűt, "ha már elkezdtem, ne menjen veszendőbe" alapon, de valójában a zongora és a cselló, a népzene eszköztárán belül pedig a nagybőgő az a hangszer, amelytől szárnyal a lelkem. Azt állítom, hogy vidéken akarok élni, természetközeli egyszerűségben, állatokat tartva és önfenntartó szinten gazdálkodva - de mégis, néha úgy vágyom a nagyváros nyüzsgésére, kulturális sokszínűségére, mozgalmas mindennapjaira! Azt állítom, hogy otthonomnak érzem a családi házat, amelyben felnevelkedtem, miközben voltaképpen ki nem állhatom az aránytalanságát, kezdve az ízléstelen szerkezeti felépítéstől az elnagyolt kivitelezésig, az elhanyagoltságát, s a falaiba kövült lehangoltságot. Hajtogatom magamnak, hogy jó lesz nekem ittragadni, belegyökerezni a településünk földjébe, mert ezzel valamiféle gátat szabhatok a családunk nemzedékről nemzedékre történő migrációjának (a dédszüleim még Székelyföldön éltek); de néha olyan fullasztóan borul rám a mindennapok fásult rutinja, hogy a kitörés egyetlen útjának azt látom, ha összepakolok egy hátizsáknyi cuccot, és meg sem állok - teszem azt - Új-Zélandig. A megszokásnak és a környezetem elvárásainak engedve szégyenkezem, amiért még nem vagyok feleség és anya, miközben meglehet, nem is annak szánt a sors. Lelkesen masírozok a magyar identitástudat és hagyományőrzés lobogója alatt (kérlek, ne vetítsétek politikai síkra az elhangzottakat), de kétségbeesetten vágyom idegen kultúrák, nyelvek, hitek, tájak fölfedezésére. 

Az istenek a megmondhatói, miért nem tudom az egyszerűbb végéről megfogni a dolgokat.:). Ma az egyik környékbeli településen jártunk, és felfigyeltem néhány gyönyörű panorámával rendelkező telekre. Az erdőborította dombhátakon elszórt szőlőskerteket apró terméskő pinceépületek egészítették ki, s az egész környék békés nyugalmat árasztott. Világéletemben ilyen helyen akartam élni: faluvégi, erdőszéli, csendes magányban. Most azonban elkezdtem azon őrlődni, hogy ahhoz el kéne költöznöm a szülőfalumból, meg hogy e táj szelídítetlen hegyeivel kevésbé tükrözi a Balaton-felvidék tündérkert-szerű báját. Végül az egész hazautat az egymásnak ellentmondó vágyak satujába szorítva töprengtem végig. És még csak nem is egy életbevágóan fontos, aktuális probléma kapcsán. 

A már említett ismerős Samhain apropójára a következőket írta: "Fiatal az év, és mi is fiatalok vagyunk vele mind. Te se mulaszd el megragadni a lehetőségeket, tervezz, és valósítsd meg az álmaidat!" Habár nem tudhatta, mennyire időszerű számomra a téma, a gondolat az elevenembe vágott. Az elmúlt napokban ki-kijártam a környékünkön elnyúló letarolt kukoricatáblákra begyűjteni a kombájn által hátrahagyott csöveket, s közben persze elméláztam az aratás eszmeiségén, nem csak gyakorlati vonatkozásaiban. A hétvégén a legtöbb földet újra fölszántották. A múlt lezárult, egy munkafolyamat véget ért, s máris kezdetét vette a jövő megtervezése és előkészítése. Erről szól Samhain: mérleget vonunk az előző évet illetően, és hozzáfogunk, hogy megalapozzuk a folytatást. Nekem is ezt kéne tennem: átgondolni, honnan jövök, merre tartok, s legfőképp: mi az, amit magammal akarok vinni az új esztendőbe.

nap nap után...

Forog az évkerék, s vele események jönnek, aztán múlnak, jók és rosszak egyaránt. Örkény jobban van, s a csodával határos módon úgy fest, nem szenvedett maradandó károsodást. Idehaza csirkék kelnek, végre-valahára tyúkok kapirgálnak a baromfiudvarban, amit magamban csak "fele királyságomként" emlegetek. Megkezdődött az egyetem, s máris elkapott az iskolaundor, mert minden reményem ellenére a legszebben csengő tantárgyak a legunalmasabb és leglaposabb órákat takarják. Ki gondolta volna, hogy egyszer majd a vállalati gazdaságtan vagy a mezőgazdasági géptant érdekesebbnek fogom találni a fitoterápiánál vagy a vadon termő gyógynövények gyűjtésénél?

Kemény leckéket kaptam az élettől, vagy tán egyenesen az istenektől az utóbbi hetekben. Sok fontos kérdést kellett és kell átgondolnom, sok problémával kátyúba jutottam, sok húrt pattanásig feszítettem. S persze megtanultam egy sor dolgot, elsősorban önmagamról. Ha a sámáni beavatáshoz akarnám hasonlítani jelenlegi élethelyzetemet, hát ez az a mozzanat, amikor feldarabolva, kizsigerleve fortyogok az üst mélyén: darabokra hullva, magatehetetlenül, halott passzivitásban várom, hogy megméressek - de mégis, útban afelé, hogy "hétszerte szebben és erősebben" újjászülessek (csak hogy ékes folklórunk se maradjon ki az analógiából). Legalábbis szeretném ezt hinni. 

Úgyamúgy - készülődök a Mabonra, alázatosabban és sokkal több hittel, mint a Lughasadhra hat héttel ezelőtt. Gyönyörködöm az ősz ezerarcú szépségében. Semmi sem fogható a szeptemberi napsütésben ragyogó táj színpompájához, vagy az ég káprázatos kékségéhez. Bódítóan szép ez az andalító nyárutó...

Különös, hogy apró véletlenek hogyan hoznak el nagy változásokat. Anélkül, hogy alapos mitológiai ismeretekkel vagy hagyományismerettel rendelkeznék, az utóbbi időszakban sokat filozofáltam a pártfogó isten,- istennő kérdésén. Újra és újra Thorhoz kanyarodtak a gondolataim, habár igazán nem vagyok olyan harcias és karakán egyéniség, mint ő; no meg bizonyára az is megihletett, hogy kevéssel ezelőtt veséztem ki a skandináv mitológiát Bernáth István nagyszerű tolmácsolásában. Így vagy úgy, nem akartam elhamarkodottan letenni a voksot egy istenség mellett, különösen, hogy nem is igazán vág a profilomba az általa képviselt mentalitás és értékrend. (S persze kérdés, ő mit szólna hozzám?) De azért csak nem szabadultam az ötlettől... s legalább ugyanennyit rágódtam Talaya főnicíai istennő alakján. Talaya a kánaánita népek hitvilágának esőistennője, nagyon kevés adattal körítve, ám azon kevés alapján is rokonszenvesnek éreztem.

Egy alkalommal aztán nagyon kimerülten és elcsüggedten tekertem haza, s épp a kapunk elé értem, mikor eleredt az eső. Csak afféle csendes nyári szemerkélés, a cseppek fátyolán átsütött a nyugati horizont felé bandukoló Nap; a távolból azonban mennydörgést sodort felém a szél. Annyira vigasztalónak, megnyugtatónak éreztem a zápor érintését, s a láthatáron készülődő felhő-hadseregből kiszűrődő tompa morajlást, ami a felfrissülés ígéretével kecsegtetett, - egy pillanat alatt kisimultam. Egyszerre belémhasított: hisz ez a csendes alkonyi szitálás, s a távoli zivatar - maga Talaya és Thor... Ekkor újabb löketet kapott az irántuk táplált vonzalmam. 

Ám a végső rúgást, ha úgy tetszik, az adta meg, hogy három nappal ezelőtt suli után nekiláttam gumicukrot vadászni a városban, s egy sereg véletlen (?) fordulat folytán végül belebotlottam egy Mjolnir-medálba. Biztos ismeritek ezeket a fejjel lefelé álló, kecses kalapácsra emlékeztető amuletteket. Nem tudom, mennyire autentikus a szóban forgó érme, s amúgy is elég ormótlan, igénytelenül kimunkált darab, de nem bírtam megállni, hogy megvegyem. Igénytelenség ide vagy oda, mégiscsak Thor pörölyéről van szó, egy olyan szimbólumról, amit évszázadokkal ezelőtt élt emberek sokasága hordott magán, festett a háza falára vagy vésett a homlokzatba a védelem reményében. Sorsszerűnek éreztem, hogy ennyire bagatelle ügyben járva-kelve teljesen váratlanul épp e nyakláncba botlottam. 

Innentől fogva, azt hiszem, a kérdés eldöntetett. Már csak az a kérdés, vajon választott pártfogóm elfogad-e, minden zűrömmel és persze az összes tyúkkal, tengerimalaccal és porcicával együtt :)

Azóta is folyamatosan viselem a medált, akkor sem látszanék pogányabbnak, ha kiplakátolnám magamra, "halihó, wicca vagyok!" ; a Mjolnir-en kívül szintúgy állandó ékszerem az a bizonyos életfa-motívummal egybefonódó pentagram. Szinte furcsállom, hogy senki nem furcsállja :) Úgy tűnik, a világ akkor sem fordul ki a sarkaiból, ha az ember mer önmaga lenni. Ideje megtanulnom ezt. 

Áldott Mabont kívánok!

Hulló Eső, 2011 szeptember 18

Föld napja

újra itthon

No, hát visszatértem.

Nem tudok nem szuperlatívuszokban fogalmazni az elmúlt hétről. Olyan csodás volt a háborítatlanság, a csend, a mindennapok rohanó, zajos taposómalmától való elszakadás! Az életvitel a hegyen a legegyszerűbb, s egyben legfontosabb teendőkre redukálódik le, összhangban a természet ritmusával. Csak a legszükségesebbekkel kell törődnöd: úgymint alvás, evés, esetleg némi szórakozás (olvasás, beszélgetés, kártyázás):). Nincsenek komplikált emberi kapcsolatok, nincsenek sürgető feladatok, nincsenek bonyodalmak, zűrzavaros élethelyzetek, feszült szituációk, nincs teljesítménykényszer, nincs versenyszellem, elmarad az örökös kapkodás és türelmetlenség. Csak te vagy, meg a természet, amely körülölel, s minden más átértékelődik. Az válik a leglényegesebbé, hogy megfigyeld a felhőket az égen, reggelenként öleléssel köszöntsd a fák egyikét-másikát, ránevess az első keltikékre és somvirágokra, esténként végignézd, ahogy a Nap a láthatár kékes párájába süpped. Mennyei állapot.

Nem csoda, hogy néhány nap után elkapott az ihlet, és négy dallal, meg az alább közölt, Holdanyát köszöntő verssel gazdagabban tértem haza. Az elmúlt időszakban már-már aggódtam, amiért egyetlen épkézláb ének vagy ima sem jutott eszembe; attól tartottam, végleg elhagyott az intuíció. Az elmúlt hét azonban rádöbbentett, hogy csak a stressz, a szüntelen szorongás és hajszolódás nyomta el bennem az efféle hajlamokat. Megdöbbentő volt, hogy mennyire kisimultam a Gerecse hatására: s ahogy napról-napra egyre nyugodtabb lettem, sorra törtek fel belőlem a verssorok, dallamok. Persze csak amolyan Hulló Eső-mértékkel mérve értékelhetőek, egyáltalán nem biztos, hogy az elfogulatlan fülnek is tetszenének; viszont valóban spontán, a lelkem mélyéről, őszinte érzelmekből születtek, s számomra már ez is nagy öröm.

No meg aztán ez az egy hét minden szépségén és rekreatív vonatkozásán túl a hitéletemet is felpezsdítette. Ami az elutazás előtt megfogalmazott kételyeimet és bizonytalanságaimat illeti, nos, néhány kérdésre választ kaptam. Nem csoda, hisz napról-napra a saját bőrömön tapasztaltam a természet közelségét, a maga nyers vadságában; napról-napra Földanya ölelésében lélegeztem, s végignéztem Nap-atyánk aranyló diadalmenetét; s minden áldott pillanatban éreztem ezt a csodás, sokszínű, káprázatosan szép világot átszövő, titokzatos, kiapadhatatlan őserőt. Úgy tűnt, a virágok visszamosolyognak rám; a vén fákat átölelve elképzeltem, ahogy gyökereimmel a földbe hatolva rákapcsolódok az erdő vérkeringésére; a napsütötte kövek, sziklák langymelege szelíd biztatást sugárzott. Újra felismertem, hogy a Nagy Istennő jelenléte állandóan körülvesz bennünket, s hogy a természet minden eleméből az ő alakja rajzolódik ki. Amikor leheveredtem a kakukkfűvel benőtt, puha talajra, az ő szívverése lüktetett abban; az égen vándorló felhők róla beszéltek. Ismét eltöltött a boldog bizonyosság afelől, hogy a nekem rendelt ösvényen járok, s ha keresem, megtalálom az isteneket.
Csütörtök-pénteken egész nap esett, bevallom, nekem ez tetszett a legjobban:). Addigra fokról-fokra kizöldült az aljnövényzet, s a párás nedvességben a fatörzseket, no meg a kis házikónkat ellepő mohok és zuzmók és megszínesedtek. A dombok közé telepedett köd, a szüntelen permetező langyos esőcseppek és a rengeteg áhítatos hallgatása mélyen megragadott. Reggel felkaptattam a hegycsúcsra, és majdnem egy órán át tartózkodtam ott. Előzőleg azt terveztem, hogy az athamémmal felszerelkezve rövid szertartást hajtok végre, amelynek elsődleges célja az istenek megszólítása, az imádkozás lett volna, de végül ott és akkor, a pillanat hevében belevágtam. A süvítő szélben hosszan fohászkodtam az Istennőhöz és az Istenhez, hogy segítsenek leküzdeni a rossz tulajdonságaimat, megszabadulni mindazon jellemvonásoktól, amelyek hátráltatnak a lelki és spirituális kiteljesedésben, s adjanak békét, kiegyensúlyozottságot, belső harmóniát. Arra kértem őket, segítsenek, hogy mindazon adományokat, pozitív jellemvonásokat és tehetséget, amelyeket tőlük kaptam útravalóul, ki tudjam bontakoztatni a saját és a körülöttem élők örömére, javára, s ne hagyjam puszta lustaságból, nemtörődömségből, patópáli kényelmességtől hajtva elkallódni. Azért is fohászkodtam, hogy legyen bennem elég felelősségérzet, kötelességtudat, elszántság és kitartás a feladataim teljesítéséhez, a mindennapokban való helytálláshoz; éleslátás, hogy felismerjem, mikor mire kell időt és energiát áldozni. Hogy a vallási életem és boszorkányi pályafutásom mellett az egyetemi tanulmányaimat és az emberi kapcsolataimat se hanyagoljam el, hogy dönteni tudjak, mikor melyiket helyezzem előtérbe. S végül, hogy szeretni képes és szerethetőbb személyiséggé váljak.
Nagyon jólesett kiönteni a szívem, belesuttogni a szélbe aggodalmaimat, kétségeimet, mindazt, ami miatt bűntudatom volt vagy amitől féltem. Csak járkáltam körbe-körbe a vadkörtefákkal szegélyezett tisztáson, és soroltam a litániát:), végül ledőltem a földre és hosszan feküdtem ott, figyelve a szürke esőfelhők vad vágtáját. Úgy éreztem, Földanya meghallotta a hangom.
Hazajönni nagyon nehéz volt. Némiképp mókás is, minthogy utolsó nap egy fiatal tölgysarj képében felfedeztem leendő seprűm nyelét. Korábban is megfordult a fejemben, hogy ha úgy adódik, keresek varázspálcának vagy seprűnek való fát, de aztán letettem a projektről. Hát, a seprű maga talált meg, egyszercsak belebotlottam egy ideális jelöltbe; ráadásul már elhalt (bár még nem korhadt) ágról volt szó, így nem okoztam fájdalmat az anyafának azzal, hogy lefűrészeltem.
Egyszóval, egy körülbelül 1'80 magas, csuklóvastagságú bottal vándoroltam Tatától Pestig, majd onnan haza, mindezt egyheti kosszal és két elnyűtt hátizsákkal kiegészítve. De nem ez zavart elsősorban. Amint beléptem a házunk ajtaján, megrohant az elmaradt tanulmányi kötelezettségek és otthoni feladatok miatt érzett sürgető szorongás. Egyik pillanatról a másikra rám zúdult egy halom tennivaló, és a velük járó türelmetlen feszültség is. Fél órával később máris visszazökkentem a megszokott, örökös ingerültséggel fémjelzett életritmusba, és a lelki béke odalett. Egészen elkeseredtem.
Mindazonáltal megfogadtam, hogy többet fogok járni-kelni a természetben, s gyakrabban kimozdulok itthonról; például rendszeresen meglátogatom a falunk feletti sziklaormokat, s bebarangolom a környék erdeit. Remélem, tényleg így lesz, mert az efféle kiszabadulásnak felbecsülhetetlen értéke van. Addig meg igyekszem higgadtan, türelemmel és derűvel szemlélni az elém kerülő megpróbáltatásokat, s nem aggódni többet a kelleténél. Az istenek segítsenek benne :).

Áldás kísérjen benneteket!
Hulló Eső, 2011-03-20

fohász brighidez

Ó, Brighid!

Hunyorgó zsarátnok tél idején

Lélek éjében izzó remény

Ki lángkoszorút hord rőtarany haján

S parázs virágzik lába nyomán

Diadalmas úrnő, fényben tündököl

Róla zeng éneket üllő és pöröly

Tűnt korok ragyogó tűz-angyala

Félelmes szépségű istenanya!

Ma éjjel érted lobban a láng,

Ma éjjel hozzád száll az imánk

Kegyes áldásoddal áraszd el e házat

Ne érje betegség, balsors és búbánat!

Tisztítsd meg lelkünket szent tüzed hevével,

S töltsd el szeretettel, bátorsággal, hittel!

Hozd el a langymeleg tavaszi esőket

Az élet vízével öntözd meg a földet!

Mosolyod napsugár, áldott égi szikra

Előtte meghódol fagy és hó hatalma,

Virág-bontogató szellő a te táncod;

Öleld magadhoz az egész világot!

Hulló Eső, 2011.02.04

imbolc, oimelc, lángébresztő

Az ünnep félúton helyezkedik el a tél kezdetét jelölő Samhain és a nyári félév első napja, Beltaine között. Manapság leginkább mint Gyertyaszentelőt, angol, illetve ír kulturális közegben mint Szent Brigitta napját (Lá Fhéill Bríghde, Lá Fhéile Bríde) hallhatjuk emlegetni. Hajdan e tavaszköszöntő termékenységünnepet Brigidnek szentelték, s később keresztény alteregója, Szent Brigitta lépett az örökébe. A kelta kultúrkörben már a középkorban igazoltan jelentős fesztivál volt, de pogány gyökerei még messzebbre nyúlnak. Erre utal - többek között- egyes megaltikus építmények tájolása, amely a felkelő naphoz igazodik Samhain, illetve Imbolc idején.

Az eredeti megnevezés forrásául az i mbolg ('in the belly', vagyis hasban - utalva a juhok vemhességére) vagy oimelc (jelentése: anyajuhok teje), esetleg a 'folcaim - mosakszom' ige továbbképzett alakja szolgálhat. Előbbiekket támasztja alá, hogy a juhok ezidőtájt kezdtek elleni, s először jutottak friss tejhez az emberek a hosszú, szűkös telet követően (amit a nyári félév során felhalmozott tartalékokon vegetálva húztak ki). Utóbbi korrelál azzal az elképzeléssel, hogy e jeles nap a római lupercaliahoz hasonlóan tisztulási ünnep volt. Ezt igazolja egy régi ír intelem: "Vizsgálj meg minden élelmet annak rendje szerint. Ennek imbolc napján kell megtörténnie: kezed, lábad, fejed mosd meg".

Ami a pontos dátumot illeti, nos, olyan nem létezik, vagy legalábbis, bizonytalanul körvonalazható. Manapság febr.1-jén vagy 2.-án üljük meg, ám a régi naptár szerint febr. 12.-ére esne, s a múltban, mikor az első ellésekhez igazodott, akár régiónként eltérhetett 1-2 nappal (hiszen a klimatikus adottságok nagyban befolyásolták a jószágok szaporodási ciklusát). Az újpogány mozgalmakban is különböző dátumokkal találkozhatunk. Egyesek a téli napforduló és a tavaszi nap-éj egyenlőség szoláris felezőpontját, vagy az ahhoz legközelebb eső holdtöltét jelölik ki, mások az első virágok megjelenését várják, megint mások a már említett megalitikus építményekhez igazodnak.  

Így vagy úgy, Imbolc az otthon melegének, a természet megújulásának, és a tavasz első, habár mégoly bátortalan jeleinek örömét hirdeti. A hajdaniak a családi kandallókban gyújtott tűzzel vagy szabadtéri máglyarakással ünnepelték, az étkezést friss tejjel és a belőle köpült vajjal körítették, jósoltak, előjeleket kerestek a jövőre nézvést, próbálták megsaccolni az időjárás alakulását. Ahogy mi a medvét figyeljük: visszabújik-e még a barlangjába, úgy a szigetországban a kígyók és borzok voltak a tavasz hírmondói (valószínűleg ez a hagyomány indukálta az amerikai mormota-nap kialakulását). A skót rigmus szerint:

'Thig an nathair as an toll
Là donn Brìde,
Ged robh trì troighean dhen t-sneachd
Air leac an làir.

Vagyis:

A kígyók előjönnek az üregből

Bride (Brighid) barna napján

Ez bizony fáradtságos (volna), ha három lábnyi hó lenne

Még a föld sima felszínén

Ahogy arról már szó esett, egy másik hagyomány szerint ha Imbolc napján süt a nap, akkor Cailleach, a tél zsémbes anyókája gondoskodik a jó időről, de csak hogy lehetőséget adjon az embereknek még némi tüzelő beszerzésére, mielőtt visszatér a fagy. Ha viszont az ég borús, Cailleach már alszik, s a tél hamarosan véget ér. Man szigetén, ahol az istennőt Callagh ny Croamagh néven tisztelik, a legenda szerint Imbolc napján olykor látni őt hatalmas, karmai közt gallyakat cipelő madárként.

A tűz és a megtisztulás az ünnep kulcsfontosságú eleme. Brigid (Brighid, Bríde, Brigit, Bríd) a költészet, az egészség és a kovácsmesterség istennője (egyes források szerint három különböző istennőalak egybemosódásának eredménye, s ily módon a klasszikus istennő-hármasság megjelenítője is). Mind pogány úrnőként, mint szentként a tisztaság, szakrális tűz és az egészség kapcsolódik hozzá. Az Imbolc napján gyújtott tüzek a meleg visszatértét és a Nap növekvő erejét reprezentálják.

Habár manapság e jeles alkalom is keresztény köntöst öltött (ld. Gyertyaszentelő, Szent Brigitta napja, A Szűz megtisztulásának napja), egyes hagyományok továbbéltek az új vallási érában is. Keresztény és pogány körökben is megtalálható a Brigid ágyához kötődő népszokás. Az egy háztartásban vagy településen élő lányok és fiatal, férjezetlen nők készítettek egy, a hajadon Brigidet jelképező kukoricababát (Brideog, vagyis kicsi Brigid néven), majd fabrikáltak neki egy ágyat is, és abba belefektették. Január 31.-én valamennyien összegyűltek a házban, amely otthont adott Brideog-nak, és egész éjjel mellette virrasztottak. Később a legények is elkezdtek szivárogni, akiknek engedélyt kellett kérni a bebocsáttatásra, és ha már bejutottak, kötelesek voltak illő tisztelettel kezelni a fehérnépet, valamint az istennőt (szentet).

A következő nap a lányok körbehordozták Brideog-ot a faluban vagy a szomszédságban. Házról házra jártak vele, hogy az istennő (avagy a szent) megáldja a családokat. Az idősebb, már házas asszonyok otthon maradtak, s apró felajánlásokkal tisztelegtek Brideog előtt. Mivel Brigid a fény, a meleg, az életerő, a napos félév istennője, aki elhozza a tavaszt a hosszú tél után, a jelenléte nagyon fontos volt ezidőtájt.

Egy másik hagyomány szerint Brigid Imbolc éjjelén a földön jár. A családtagok előhagytak neki egy-egy ruhadarabot vagy szalagot, hogy áldja meg. Az ily módon megszentelt viseletnek gyógyító hatást tulajdonítottak. A tüzet este a családfő oltotta el és takarta be elsimított hamuval. Reggelre kelve a házbéliek megvizsgálták a hamut, keletkezett-e benne valami egyenetlenség, mert az az istennő felbukkanásának bizonyítéka.

Hogy mi, wiccák miként ünnepelünk? Eileen Holland arra buzdít, hogy gyújtsunk gyertyát a jeles nap örömére, s egyben lássunk neki a tavaszi nagytakarításnak. No, hát nálam utóbbi kipipálva:), ahogy a "kezed, lábad, fejed mosd meg" intelem is: délelőtt a takarítás záróakkordjaként fejest ugrottam a fürdőkádba.

Raymond Buckland azt javasolja, az oltáterítő és a gyertyák legyenek barnák, a föld elemet reprezentálandó (habár ez némi összeférhetetlenséget mutat a tűzceremóniával, nem?), azonban mivel könyvében a Seax tradíció előírásait ismerteti, az a magányos vagy más hagyományt követő wiccák választását nem korlátozza.

Cunningham instrukciói szerint e napon érdemes gyertyát gyújtani, körbehordozni azt az oltár körül, illetve kerék-szimbolúmot helyezni az oltárra, magokat ültetni cserépbe a varázskörön belül, gyümölcsöző jövőért fohászkodni az isteni párhoz. A házszentély feldíszítéséhez a zöld, fehér, esetleg kék színeket ajánlja.

Ami engem illet, alighanem holnapra halasztom a szertartást, habár úgy érzem, az elmúlt napok munkája szintúgy része volt egyfajta, a tavasz közeledtét megtisztelő rituálénak. Azt hiszem, a felesleges holmiktól, hosszú évek alatt felhalmozódott limlomoktól való megszabadulás, no meg a szoba ráncba szedése, s végül a személyes higiéné felturbózása:) kimerítette a megtisztulás és megújulás fogalmát :).

Ami a konkrét ceremóniát illeti, alighanem egy nagy, piros gyertyát fogok meggyújtani az oltáron, a tűz erejét reprezentáladnó. Más ötletem egyelőre nincs, de azért majd csak összeütök valamit.

Áldott Imbolcot, Imbolgot, Oimelcet, Lá Fhéile Bríde -t, Gyertyaszentelőt, Lángébresztőt mindannyiótoknak!

Hulló Eső, 2011.02.01

forrás:

Wikipédia- HUN

Wikipédia- ENG

további részletes leírás:

Imbolc - ENG

Imbolc- HUN

No meg persze ajánlom a Google-t :D