áldott (szuper)holdtöltét! :)

(Forrás)

mabon oltár

nap-éj egyenlőség

Mikor az első szeptemberi bejegyzést írtam, elhatároztam, hogy ezúttal nem fogok megcsúszni az ünnepi aktualitásokkal. Szépen elterveztem, ahogy napról napra közzéteszek néhány, a közelgő Mabonnal kapcsolatos infót, és fenemód elégedett voltam magammal.

Nos, ember tervez, az istenek pedig csak kuncognak a markukba. Nemhogy postolni, még ünnepelni sem volt alkalmam időben. Végül úgy döntöttem, jobb, ha a szövegelés helyett a hangulatfestésre helyezem a hangsúlyt. (Utólag is) áldott napéjegyenlőséget!

holdanya táncol, ezüstfehér...

Múlt hét csütörtökön megtanultam, mit jelent az isten-félelem.

Uzonkáéknál töltöttem az estét - gyerekcsőszi tisztségben - , mert nővérem és férje látogatóba mentek egy baráti házaspárhoz. Miután a porontyok kidőltek, belekuporodtam a teraszajtó előtt álló óriási fotelbe és megpróbáltam olvasgatni egy kicsit; hamarosan azonban az éji homályt eloszlató Hold vonta magára a figyelmemet. Mivel esedékes lett volna az esbat, kisettenkedtem a házból, és a lépcsőre ülve gyönyörködtem az égitest látványában, amely fehér tüzű gyémántkorongként sziporkázott a köréje gyűlt pamacsfelhők gyűrűjében. Elképesztő volt a fényereje: az ég a szokásos bársonyfekete helyett fakó szilvakékben játszott, a felhők piszkosfehérnek tűntek, a földön ki lehetett venni a fű zöldjét, a lépcsőkorlát tégláinak terrakotta-vörösét, a hintaállvány barnaságát. A déli horizonton legyezőalakba rendeződött, halovány fénypászmaként omlottak a láthatárra a fellegeken átszűrődő holdsugarak.

A látvány szépségétől csordultig teltem áhítattal; s ahogy szemléltem, egyszerre rámzúdult az Istennő szinte tapintható jelenlétének mámorító érzete. Olyan elevenen, olyan lélegzet-akasztóan hullámzott körbe a Hold bűbájos energiája s rajta keresztül a Nagy Anya ereje, hogy kirázott a hideg; tudom, enyhén szédülni kezdtem, s el kellett takarnom az arcom, mert megrémültem az érzések súlyától. Nem bírtam tovább nézni az éjszaka lenyűgöző tündöklését; fenséges szépségéből az Istennő ragyogása áradt. Hangtalanul elmormoltam a szokott invokációt, s közben beburkolt, reámsimult Holdanya kisugárzása, én pedig - nos, egyszerre féltem és örültem, és próbáltam nem elsírni magam. Továbbra sem mertem fölpillantani, csendesen énekelni kezdtem és megvártam, míg lecsillapodik körülöttem az a hihetetlen energiahullámzás. Hogy őszinte legyek, attól féltem: ha most fölnéznék, talán a saját két szememmel látnám az Istennőt, ez az opció pedig, bevallom, elrettentett.

Soha nem szerettem az istenfélelem szót. Mindig a középkori, 'büntető' egyház álláspontját láttam benne, miszerint Isten haragvó úr, aki lesújt a bűnösökre; és csak azt kíméli, aki a jámbor birka rettegésével és tiszteletével hajlik meg előtte. Nem értettem, miért kéne félni valakitől (vagy félni valakit), akit szeretünk, akiben bízunk, aki szülőként gondoskodik rólunk. 

Most azonban megtapasztaltam, hogy milyen érzés egy nálam sokkal-sokkal hatalmasabb lénnyel, jelenséggel, létezővel találkozni, a jelenléte súlyát a saját bőrömön érezni, s szembesülni az emberi léptéket messze túlhaladó nagyságával. Minden örömem és áhítatom ellenére ösztönös félelmet ébresztett bennem ez az élmény, ugyanúgy, ahogy az elemi erejű természeti jelenségek, gigantikus természeti képződmények is ösztönös félelmet ébresztenek többségünkben - talán mert érzékeltetik velünk, milyen parányiak és törékenyek vagyunk a bolygó őserőihez képest. Megértettem, hogy az isten-félelem nem feltétlenül negatív fogalom, s hogy alig van halandó, aki, először szembesülve az istenivel a maga teljességében, ne érezné azt. 

Annak ellenére, hogy nem tartottam gondosan megkomponált szertartást, nem állítottam feldíszített oltárt, nem költöttem alkalomhoz illő fohászokat, mélyebb nyomot hagyott bennem ez az esbat, mint az összes többi. Köszönet érte az Istennőnek.

Áldás!

Eső

az idő bűvöletében (XV): magvető hold

Ismét közelít a holdtölte, s ahogy fordul az évkerék, a természet ciklusainak változásai más és más jelentéstartalommal ruházzák fel az esbatot. A márciusi telehold a növényzet kizöldülésének, a föld virágba borulásának, a fákon kipattanó rügyeknek, a madarak és vadak párkereső, fészekrakó, családalapító szorgoskodásának:) jegyeit hordozza magán. A körülöttünk lélegző világot betölti a tavasz vad, zabolátlan energiája, s annak hatása alatt minden növekedni, kiteljesedni, megszépülni vágyik. A hívás bennünket sem hagy érintetlenül: nehéz ilyenkor nyugton megülni a szebbik felünkön. Jobb is, ha felkelünk és levetkőzzük magunkról a téli bezártságot: tessék kimozdulni, friss levegőt szívni, ásót ragadva nekilátni a konyhakertnek, átültetni a cserepes növényeinket, palántázni, takarítani... Persze a szellemi megújulás sem maradhat ki: ez az időszak ismét jó alkalom új ötleteket, terveket megfogalmazni, azokat papírra vetni, s belevágni a megvalósításukba. Ezidőtáj mindannyiunkban szinte kényszerítő erővel munkálkodik a tenniakarás, a kreativitásra ösztönző tettvágy és fantázia; ne hagyjuk elúszni kihasználatlanul. A magvető Hold játékos tavaszi lendületével azért érkezik el, hogy a növekedés, megújulás és újjáéledés ígéretét hintse szét fölöttünk.

Holland az ünnepnek számos-számtalan (olykor talán megkérdőjelezhető hitelességű) nevét említi még: Nagy Éhínség Hold, Böjt-Hold vagy Böjtölő Hold, Viharhold, Szelek Holdja, Szűzhold, Varjúhold, Hal-Hold, Jéghold, Juharcukor-Hold,  Féreghold, Ekehold, Nedv-Hold, Álmos Hold, Hóvakság Holdja, Vizek Holdja, Kéreghold. Az írónő szerint a márciusi esbat kiváló alkalom a mágia minden formájára, különösen olyan tevékenységekhez, amelyek a gyógyítással, egészséggel, kiteljesedéssel, egyensúllyal, jóléttel, bőséggel, új kezdetekkel, spirituális növekedéssel, szellemi fejlődéssel, termékenységgel, túléléssel, a tél fagyos ridegségének kiolvasztásával s persze az időjárással, magvetéssel, kertápolással, ültetéssel kapcsolatosak. Morrison mindehhez hozzácsapja a lelkierő, kreativitás, inspiráció, belső növekedés, új nézőpontok, szélesebb látótér érdekében végzett munkát.

A rituáléhoz a következő ötleteket javasolja:

- öltözzünk zöldbe, az Anyatermészet megújulása előtt tisztelegve

- az oltárt pasztellzöld terítővel borítsuk, s idényvirágokkal, friss hajtásokkal, aranyeső-vesszőkkel díszítsük.

- használjunk zöld, esetleg sárga és fehér gyertyákat, levelekkel borított (növényi ornamentikával díszített) gyertyatartóba helyezve

- a szertartás végeztével fogyasszunk mákszemekkel vagy szezámmal megszórt süteményt, és igyunk hozzá tejet

- A rituálé után hagyjunk a fák alatt/helyezzünk a fák alá néhány színes fonalat, cérnát, ami a madarak számára fészek-alapanyagul szolgálhat. (Saját megjegyzés: én fonalak helyett inkább száraz fűszálakat, növényi szárakat vagy puha anyagdarabokat, rongyokat javaslok). 

Végül egy alkalomhoz illő fohász Dorothy Morrisontól, amit alkotói szabadsággal - vagy inkább kontármódra - én magam ferdítettem magyarra:

Amint a földben sarjad az új élet
Anyám, te kedves, alázattal kérlek
Hintsd el lelkemben friss bátorság magvait
Hadd vetkezzem le múltam félelmeit
Hadd nőjem túl, mi öreg és hasztalan
Miként  fú az avart, amely alatta van
Ültesd belém új nagyság, új távlatok magvát 
Tetterővel, ihletően ápoljad csíráját

Töltsd el életem a Szél-Hold erejével
Ajándékozz meg vágyam beteljesültével!

Áldott-szép ünnepet!

Források:
Holland, Eileen: The Spellcaster's References (Weiser Books, 2009)
Morrison, Dorothy: Everyday Moon Magick (Llewellyn, 2004)

az idő bűvöletében (XIII): rügyfakasztó hold

Talán romantikus túlzásnak tűnik a fenti megnevezés, különösen most, mikor a tél legjava zúdul a nyakunkba. A februári Holdtölte egyéb jelzői Holland szerint a következők: Farkashold, Jéghold, Vadászhold, Vén Hold, Hó-hold, Viharhold, Látomások Holdja, Éhínség Holdja, Mosómedve-hold, Hollóhold, Vörös Hold, Vad Hold, A Pattogó Fák Holdja, Tisztító Hold, Nagy Téli Hold, Csontok Holdja, ... és így tovább. 

Dorothy Morrison a 'Szűz Hold', avagy 'Szűziesen Tiszta Hold' jelentésű Chaste Moon fogalommal operál. Hogy ez mit takar? Az ártatlanságot, vidámságot és gyermeki tisztalelkűséget. A februári telehold emlékeztet bennünket hajdanvolt, gyermeki énünkre; mikor alig volt min aggódni, mikor a képzeletünk szabadon, megkötések nélkül szárnyalt, mikor minden lehetségesnek tűnt, s mikor a mosoly könnyen az arcunkra költözött. Felébreszti bennünk azt a gondtalan derűt és kitárulkozó fantáziát, amelyet a felnőtt-lét feszültségekkel terhes, kötelezettségekkel telezsúfolt szövevényébe gabalyodva elveszítettünk; s arra int bennünket, hogy tegyük az életünket egyszerűbbé, tisztábbá és nyugodtabbá. Ne csak használati tárgyaink, megunt ruháink között selejtezzünk: szabaduljunk meg mindattól, ami többé már nem hasznos, s értelmetlen továbbra is ragaszkodni hozzá. 

Holdanya fényének ragyogásában elevenítsük fel kedvelt gyermeki időtöltéseinket, s szenteljünk nekik néhány vidám percet. Legyen ez az esbat a szorongásoktól mentes, felszabadult öröm ünnepe. Mágikus vonatkozásban kiváló alkalom megszabadulni mindattól, amire többé nincs szükségünk, leküzdeni a bennünket hátráltató akadályokat és nehézségeket, megoldást találni zavaros szituációkra, megfogalmazni személyes céljainkat, s tiszta lappal új kezdetet nyitni.

A Rügyfakasztó Hold alatt érdemes elvégezni a tisztító, gyógyító szertartásokat. Ugyancsak ide kötődik minden varázslat, amely a jóstudományhoz, asztrális kivetítéshez, látomások fogadásához, jövőhöz kapcsolódik. Az időjárás és az elemek terén a levegő jellegű bűbájok, illetve a hó - és jég mágia aktuális. Az ünnephez tartozó fogalmak az önbecsülés, spiritualitás, teljesség, útmutatás és erő elnyerése, haladás, fejlődés, növekedés, viharos átalakulás, túlélés. 

Instrukciók a szertartás kivitelezéséhez (természetesen nem kötelező jelleggel!):

- Öltözz fehérbe, jelképezve a Hold s vele gyermeki éned tiszta ártatlanságát, derűjét!

- Az oltárt borítsd fehér terítővel és ékesítsd fehér, szezonális virágokkal (nárcisz, hóvirág, krókuszok - hazai viszonylatban sajnos nem mondhatni, hogy tolonganának a jelentkezők).

- Gyújts gyertyákat, hogy fényük visszatükrözze Holdanya ragyogását, s égess könnyed, virágillatú füstölőt!

- A hagyományos, égtájakat és őselemeket jelképező szimbólumok helyett ezúttal a levegőt egy fenyőfa-kerék (?), a tüzet egy fahéjas sütemény vagy egy játék tűzoltóautó, a vizet egy kosár kagyló vagy egy sellőfigura, a földet építőkocka testesítse meg. 

- A kört buborékfújó pálcika (no meg a belőle kiáramló rengeteg bubi:)) segítségével húzd meg!

- A Torta és Bor ezúttal csokis süti és forró limonádé vagy tej formájában manifesztálódjék!

Áldott esbatot!

Hulló Eső, 2012-02-07

Források:
Holland, Eileen: The Spellcaster's References (Weiser Books, 2009
Morrison, Dorothy: Everyday Moon Magick (Llewellyn, 2004)

az idő bűvöletében X: farkashold

Egyéb elnevezései: csendes hold, hó-hold,szűz hold, viharhold, hideg hold, kezdetek holdja, yule utáni hold, kis téli hold, szörnyű hold, különleges hold, sütögető hold, nagy szellem hold, ünnepi hold (E. Holland nyomán).

E holdtölte - Dorothy Morrison szerint - két okból nyerte el a 'farkashold' titulust Az egyik kézenfekvő: mivel ez az év legfagyosabb, legkietlenebb, táplálékban legszegényebb időszaka, a farkasok és más ragadozók nem érik be egyre fogyatkozó erdei zsákmányukkal; az ember által lakott területeket is meglátogatják a könnyű prédának számító háziállatokra vadászva.

Másfelől a farkasok jellegzetes vonása a közösségi összetartás. Életreszólóan választanak párt, akárcsak az emberek; és falkában élnek, hogy a mindennapi túlélés terheit megosszák egymás között (oké, ez a szöveg harmatosan naív, de igyekezzünk a falkaösztönt emberi vonatkozásban értelmezni)

Az ember természeténél fogva közösségi lény. A társadalom szerkezetének alapja nem az egyén, hanem a család. Eleink a kezdetektől fogva kisebb-nagyobb, rokonsági viszonyokon alapuló közösségekbe (családokba, nemzetségekbe, törzsekbe, nemzetekbe) tömörültek. Az ember egymagában elsorvad, lelkében megcsonkul, elszegényedik (ugyan nem akarom azt mondani, hogy nem akad köztünk született remete-alkat, de azt hiszem, ritka jószág). 

A januári telehold arra emlékeztet bennünket, hogy törődjünk többet a családtagjainkkal. Az ünnep alkalmából töltsünk némi időt a szeretteinkkel; szenteljünk pár gondolatot a (távollevő) rokonainknak, hozzátartozóinknak. Nélkülük, a tetteik, szavaik nélkül (akár pozitív, akár negatív hatást gyakoroltak ránk) nem lennénk azok, akik vagyunk. 

Az ember egyéniségét, karakterét a genetika csak részben definiálja. A személyiségfejlődésben a környezetnek kulcsszerepe van; és mindannyiunk legmeghatározóbb környezete, amelyhez a korai évek alapvető fontosságú érzelmi-fizikai tapasztalatai kötődnek, a család és az otthon. Azoknak az embereknek az életritmusához, értékrendjéhez, moralitásához szocializálódunk, akiknek a körébe belenövünk; persze idővel tőlük független, saját meglátásaink, erkölcsiségünk, életmódunk alakul ki, mégis - abban, amit elértünk, akivé lettünk, benne rejlik a családunktól kapott minden jó és rossz. 

Ugyancsak gondoljunk az őseinkre. Elődeink öröksége a vérünkben kering, bele van kódolva a minden sejtünkben lüktető DNS-láncba. Tőlük származunk, nekik köszönhetően kóstolhattunk bele az élet csodájába. Ne feledkezzünk meg erről.

Ha varázsolni akarunk, ez az esbat kiváló a családi problémák leküzdéséhez, a család összetartásának megerősítéséhez, társas kapcsolatok (legyen szó szerelemről vagy akár munkaviszonyról) javításához, általában érzelmi ügyekhez; illetve a bátorságot igénylő új kezdetek (újrakezdések) megtámogatására. 

Dorothy Morrisontól idézem az alábbi invokációt (párhuzamosan vele olvasható saját nyersferdítésem):

"Mother Goddess, hear me plea..................Holdanya, halld a kérésemet

Bring Wolf Moon energy to me...................Hozd el a Farkashold energiáját nekem

And with it, bring into my heart....................És vele hozd szívembe

That constant love that does not part...........A tartós szeretetet, amely nem tesz különbséget

From friends or family or those....................Barátok, család, és mindazok között,

Who hold me dear - both far and close.......Akik szeretettel kitartottak mellettem - legyenek távol vagy közel

Lend courage as I start anew......................Kölcsönözz nekem bátorságot az új kezdethez,

Please bring these things, I ask for You"......Kérlek, add meg, amit kérek Tőled!

Insturkciók a ceremóniához:

- öltözzünk burgundivörösbe vagy rózsaszínbe, vagy a piros egyéb árnyalatába, kifejezve a szeretet és összetartás erejét

- ugyene célból gyújtsunk hasonló árnyalatú gyertyát az oltáron

- égessünk örökzöldekből készült füstölőt (pl. fenyőillatút)

- dekoráljuk az oltárt a családtagokról készült fényképekkel, a közös élményeket felelevenítő szuvenírekkel, egy-egy ereklyeként megőrzött személyes ajándékkal, a múlt mementóival. Díszítő gyümölcsként alkalmazzunk almát.

- jelöljük a kört örökzöldekkel, amelyek a szeretet tartósságára, örökérvényűségére emlékeztetnek bennünket; s egyben az élet és a növekedés mindig megújuló ciklusát szimbolizálják.

- a Torta és Bor alkalmával fogyaszthatunk édes-sukros süteményeket és almalevet.

Hogy milyen egyéb témakörök kötődnek hozzá? Eileen Holland értelmezésében a következők: levegő, hó-, jég mágia, konyhai varázslatok (varázslatosan finom ételek elkészítése;));  lustaság, kényelmesség,  kezdetek, új tervek, elgondolások; az önmagunkra, személyes problémáink megoldására fordított energia, kreativitás, kezdeményezőkészség, újjászületés, megújulás, felfrissülés, védelem, varázslatok hatástalanítása vagy visszafordítása, szülés, születés, gyermekek, fiatalság, ártatlanság, megtisztulás, csend, túlélés, szegénység, ínség száműzése (anyagi és spirituális, lelki-érzelmi vonatkozásban egyaránt).

Források: 

Hollan, Eileen: The Spellcaster's References (Weiser Books, 2009)

Morrison, Dorothy: Everyday Moon Magic (Llewellyn, 2004)

Egy utolsó jótanács: időben kezdjétek el az ünneplést, ne járjatok úgy, mint én, aki az egész napos láblógatás után akkor kaptam észbe, mikor már majd' leragad a szemem :) Áldott-szép esbatot!

holdtölte

Ma este 20:00-tól telihold-szertartás lesz Szentbékállán a Napfényszentélyben, Jeszenkszky István közreműködésével. Aki nem ismerné az úriembert, egy kiváló hazai énekmondóról, - vagy inkább egyfajta kimagasló zenei tehetséggel megáldott sámánba öltött jógiról van szó. Csodálatos, spirituális telítettségű dalaival fantasztikus lelki élményt nyújt, mélyről jövő harmóniával ajándékoz meg, s minden pirulánál hatékonyabban gyógyít. 

Oké, tudom, a fenti pár mondat úgy hangzott, mint egy elcsépelt reklámszöveg. Hogy őszinte legyek, még csak egy Jeszenszky-előadáson voltam, de az magával ragadott. Sajnos nem tudok részt venni a ma esti szertartáson, azonban talán a következőre már eljutok; addig is szívből ajánlom bárkinek, aki elég közel lakik a helyszínhez. és kedve támad némi zenés ünneplésre. Vallási hovatartozás nem fontos, nyitott fül, szív és lélek annál inkább :).

télközép

El sem hiszem, hogy kevesebb, mint egy hét múlva ismét itt a Yule, avagy a téli napforduló ünnepe. Tegnap bóklásztam egy kicsit a városban, s meglegyintett a karácsonyi hangulat szele. Betévedtem a főutcai papír-írószer áruházba, ahol aranycsillámos karácsonyfadíszek, fonott szalmafigurák, tarka csomagolópapírok, hímzett selyemszalagok, illatos gyertyák, az otthon meghitt aromáját árasztó poutpurrik, cukormázas angyalka,- és mikulásbabák, ajtódíszül szolgáló koszorúk, csillagszórók és égőfüzérek sokasága nézett velem farkasszemet. Egyből magával ragadott az ilyenkor szokásos vásárlási láz, de ellenálltam a kísértésnek :). 

Annak ellenére, hogy az idő (gondolok itt a mélabús novemberi szemerkélésre, meg a 8-10 fokos hőmérsékletre) nem könnyíti meg a dolgomat, igyekszem beleringatni magam az ünnepi áhítatba. Ennek jegyében szeretnék röviden megemlékezni arról, voltaképpen miről is szól a Yule; honnan származik, mit jelent számunkra, hogyan ünnepeljük, s milyen üzenetet rejt magába.

A kifejezés eredete homályba vész, ugyan a neten s a populáris ezoterikus irodalomban böngészve több spekulatív értelmezésével találkozhatunk (angolszász kerék, kaldeus kisded, kisgyermek). Mai formája az óangol géol vagy géohol, géola, géoli kifejezés modern változata. E szó kapcsolatban áll a germán jeχʷla, gót jiuleis, izlandi jól, dán és svéd jul, norvég jul vagy jol (finn joulu) szavakkal, amelyek - angol megfelelőjükkel egyetemben - a téli napforduló ünnepkörének periódusát jelölték. 

Ami magát az ünnepet illeti, az egy pogány (germán) fesztivál volt. Időpontja december vége és január eleje közé esett a germán holdnaptárnak megfelelően. Ma a téli napfordulóhoz kötjük, nem véletlenül: tizenkét napja (Yuletide) alatt a zord sötétség visszahúzódását, a fény újjászületését, az új év kezdetét celebráljuk. A kereszténység felvétele után mosódott össze a Karácsonnyal (amelynek jelentéstartalma igen hasonló, hiszen a keresztények az emberiség megváltójának, a "világ világosságának", az isteni gyermeknek megszületését dicsőítik ez alkalomból). Az angol köznyelvben napjainkig túlélő, a Yule-t magukba foglaló kifejezések (Yule goat, Yule-singing, Yule boar, Yule log) ma a Karácsonyra vonatkoznak.  S ugye nem feledkeztünk meg Joulupukkiról:), akinek neve a télközépi (Thor patásainak, Tanngniostrnak és Tanngrisnirnek  -a természethez hasonlatosan- örökkön megújuló életerejét szimbolizáló) kecskeáldozat emlékét őrzi?

Legkorábbi említése a 4. századból fennmaradt gót "fruma jiuleis', amelynek jelentése "Yule hónapja". I.sz. 730-ban az angol krónikás, Bede a következőket írja a germánokról: "Az évet december 25. - ével kezdik, azon a napon, amelyen ma néhányan Krisztus születését ünneplik; és az egész éjszakát, melynek mi oly különleges szentséget tulajdonítunk, a pogány Mōdraniht megnevezéssel illetik,  vagyis 'az anya éjszakája' - gyanítom, hogy e nevet azon ceremóniák jegyében adták neki, amelyeket bemutatnak, mialatt átvirrasztják az éjt".

A próza-Edda 55. fejezetében az isteneket különböző titulusokkal illetik, s köztük előfordul a 'Yule-beings', vagyis Yule-lények fogalma. A skald (költő,bárd) Eyvindr skáldaspilli is használja e kifejezést. I..sz. 840-ben az Ynglinga-saga ( a Heimskringa-krónika első könyve) említi meg; Haakon, a Jóságos krónikájának keretében. Haakon király keresztényként érkezett Norvégiába, azonban az ott élők még pogány hitüket gyakorolták, s hogy 'előmeneteléhez' segítséget kapjon a vezérektől, a jó király eltitkolta vallási hovatartozását. Később törvényt hozott róla, hogy a Yule ünnepét (amelyet a téli napforduló idején, három napon át tartottak) a keresztény Karácsonnyal egyidőben kell megülni. Amikor pedig kellően megszilárdította uralmát, keresztény hittérítőket hozatott az országba, s azok megkezdték munkájukat a nép között.

A pogány Yule-ünnepről a következőket olvashatjuk a Heimskringa-ban (Hollander, M. Lee [ford.], 2007. Heimskringla: History of the Kings of Norway. University of Texas Press. ISBN 978-0-292-73061-8):
"Amikor az áldozatot leölték, minden gazda a pogány szentélybe vonult, s magával vitt annyi élelmet, amennyi az ünnep végéig elég volt. Mindenki kivette részét a sörivásból, s állatokat is öltek, többek között lovakat; s a vérüket "áldozati vérnek" (hlaut), míg az edényt, amelybe felfogták, hlautbollinak, a gallyakat, amelyeket belemártottak, pedig hlautteinar-nak nevezték. Utóbbiakat arra használták, hogy a segítségükkel vérrel kenjék be a pogány istenszobrok talapzatát, a templom falait (kívül-belül), sőt, a jelenlevő férfiakat is belocsolták. Az állatok húsát ünnepi eleségként megfőzték. A szentély közepén tűz égett, amely fölött üstök lógtak. A szakrális főzőedényt/mérőedényt körbevitték a tűz körül, majd a ceremónia vezetője megáldotta az elkészülő étellel egyetemben. "
A leírás azzal folytatódik, hogy az ünneplők tósztokat ittak. Az elsőt Odinnak szentelték, a király hatalmának és erejének megszilárdítása érdekében; a másodikat Freynek és Njörðrnek, a gazdag termésért és a békéért; harmadjára pedig a király egészségére emelték poharukat. Ezenkívül természetesen megemlékeztek az elhunyt ősökről is.
[nem bírom megállni.a google fordító a 'toasts were drunk" kifejezést a következőképp fordította: "a pirítósok részegek voltak". öröm ezzel a programmal dolgozni :)]
A Svarfdæla saga megjegyzi, hogy egy berseker (félelmetes harcos, aki eksztatikus harci lázban, már-már transzban küzd, fájdalmat és félelmet nem érezve) elhalasztott egy párbajt a Yule miatt, hogy az ünnep három napjának szentségét ne szennyezze be. A kevéssel Izland megtérítése után keletkezett Grettis Saga Yulét (amelyet a Karácsonnyal azonosít) úgy jellemzi, mind az ember és ember közti legnagyobb egyetértés és béke idejét.
Az angol wikipedia-oldal Rudolf Simek történész-tudós a Yulével kapcsolatos gondolatait idézi. Ezek szerint a Yule nyilvánvalóan vallási töltetű ünnep volt, amely a termékeny és békés jövőt hivatott előmozdítani. Ugyannakor Simek szerint mégsem a Vánok, hanem Odin állt az alkalom központjában; ezt megerősítendő említi meg az Ászok fejedelmének egyik nevét, a Jólnirt, amelynek jelentése Yule-figura. Ezzel együtt kétségbe vonja, hogy a kora-középkori germán Yulénak bármi köze lett volna az ősök, elhunytak tiszteletéhez, szemben a nyugat-európai kő,-és bronzkori télközép-rítusokkal.
A Yule-tuskó, Yule-bak (vagy vadkan) hagyománya továbbélt a keresztény érában is, s például a karácsonyfában, vagy az ünnepi sonkában:) manifesztálódik. Számos egyéb máig fennmaradt szokás nyúlik vissza a pogány időkbe, s tanúskodik ékesszólóan a Midwinter jelentőségéről.

Ha a borongós északtól elfordulva Európa egyéb területei felé tekintünk, ott is megtaláljuk a télközépi termékenység,- és fényünnep megfelelőit. Itt van mindjárt a római Saturnalia, amely a földművelés istenének, Szaturnusznak szentelt, s az emberiség aranykorát felelevenítő hatnapos fesztivál volt (dec. 17 és dec. 23 közt). Ez alkalomból a rómaiak egymás megajándékozásával, tánccal, lakomával, felvonulásokkal és játékokkal emlékeztek meg a föld áldásairól. Idővel társult hozzá a Győzhetetlen Nap ünnepe (Dies Natalis Solis Invicti) - amely a Nap újjászületését, elpusztíthatatlan, életadó energiáját hirdette. Ahogy az ellenkultúra írja: " A Mithrász-kultusz újabb lökést adott a téli napforduló idejére eső roppant népszerű, életigenlő ünnepnek, amely annyira makacsul tartotta magát a keletről Európába tartó új vallás térhódítása idején is, hogy a pogányság vitorlájából csak úgy tudták kifogni a keresztények a szelet, hogy “kiszámolták”: Jézus születésének napja – nyilván merő véletlenségből – éppen a Győzhetetlen Nap ünnepének napjára esik. Így I. Gyula pápa 350-ben Jézus születésnapjává nyilvánította a Sol Invictus ünnepnapját".

na igen. az ellenkultúra finoman fogalmazott, mikor az "életigenlő" kifejezéssel élt:).

Ennyi elég is a száraz tényekből. A következő bejegyzésben arról fogok írni, hogy mit jelent számunkra, modern természethívők számára a téli napforduló ünnepe. De előtte muszáj hunynom egyet, mindjárt ledőlök a székről :).
Áldás!

források:
Ellenkultúra
Wikipedia - Yule
Annwn
Andi oldala

ünnep

A tegnapi holdtölte tartalmi lényege jól illeszkedett a szombati nap mágikus megfeleléseinek bizonyos szegmenséhez. Úgy döntöttem, hogy a szertartásomban a negatív gondolatok, hatások és folyamatok feloldását, lezárását, a félelmeimmel való szembenézést, a testi-lelki megtisztulást, a csendes magamba mélyedést, önelemző elmélkedést és a spirituális megújulást helyezem a középpontba.

Hogy miként ünnepeltem? Vettem egy gyors zuhany formájában manifesztálódó rituális fürdőt:), ami alatt igyekeztem összeszedni az alkalommal kapcsolatos gondolataimat; majd, mintegy bevezetésképp, kikönyököltem az ablakba és hosszú percekig gyönyörködtem Holdanya gyémántosan derengő arcában.  Lélegzet-akasztóan szép volt, ezüstfehér ékkőként függeszkedett az őt körülvevő gyapjas, ködszürke felhőfoszlányok között. Sápadt fénye lágyan permetezett rám, puhán beburkolt, s békés csendről suttogott. Lehunytam a szemem és felsoroltam az Istennőnek mindazt, ami a szívemet nyomasztja. Fóbiáimat, szorongásaimat, a lelkemet emésztő, erőnek erejével elnémított vágyakat, a bennem dúló ellentétes késztetéseket, a jövőképemmel kapcsolatos bizonytalanságaimat, érzelmi aszkézisem nyomorát, magányomat. Elmondhatatlan megkönnyebbülés volt - ha némán, szavak nélkül is - kiönteni a szívem. Végül Anyánk bársonyos ragyogásával megtöltekezve csuktam be az ablakot (oké, elkattintottam néhány fényképet is:)). 

Még mielőtt hozzáfogtam volna az érdemi munkához, elvégeztem a megfelelő előkészületeket - például gondoskodtam némi inspiráló háttérzenéről:), felírtam az alább közölt invokációt egy sárga papírlapra, kezem ügyébe készítettem tollat, öngyújtót, sót, egyszóval minden szükséges kelléket.

A kör négy "sarokpontját" a szokott, lapos, tenger-koptatta kavicsokkal jelöltem ki, mindegyikre egy-egy teamécsest állítva. Mióta a nagyszülői házból érkezett bútorok beköltöztek a szobámba, a nyári keltetés miatt lebontott oltárom az egyik vitrines szekrénybe települt át, "háziszentély" címén. Ezúttal nem pakoltam ki és állítottam fel egy-az-egyben a körben, csupán a legszükségesebb elemei kerültek oda: egy tálka só és az üstként funkcionáló talpas ezüsttál. Sok szempontból kényelmesebb volt ez a felállás - egy viszonylag kicsi területen nagyobb mozgásszabadságot biztosított.

No, egyszóval kör felvetve. Meggyújtottam a közepén elhelyezett, sárgaréz gyertyatartóba állított aranyszínű gyertyát is. Letelepedtem a padlóra és lehunyt szemmel meditáltam egy sort. Hagytam a képzeletemet szabadon kóvályogni, amerre a halk muzsika hangjai sodorták. Újra és újra a világfa tűnt fel előttem, roppant termetével, méltóságteljes szépségével. Gyönyörű volt, annyi szent. Gyökerei tövében, a törzsébe vájt árnyas üregben ősz szakállú, borzas hajú öregember tette a dolgát. Mikor beléptem, felfelé mutatott, s láttam, hogy innentől a lomkorona csúcsáig tekervényes csigalépcső vezet, magából az élő fából kifaragva. Szeretném azt mondani, hogy sikerült kihámoznom a látomás értelmét, s valami épkézláb csattanóval zárhatom a beszámolót, de nem:) - a különös vízió hogy jött, úgy tűnt tova, magyarázat nélkül.

Végül megszakítottam a mélázást és fennhangon elszavaltam az invokációt, Holdanya szerető jelenlétéért könyörögve. Majd papírt-tollat ragadtam, és írásba foglaltam mindazt, amit korábban néma szavakkal, lelkem suttogásával már elbeszéltem az Istennőnek. Újra átgondoltam az egyes pontokat, körbejártam jelentésüket, s igyekeztem leásni a gyökerekig. Végül, mikor már úgy éreztem, teljes a lista, s minden olyan "kórtünet", negatívum, ártalmas érzés helyet kapott rajta, amitől megszabadulni kívánok, összehajtottam és a Napgyermek remény-ébresztő tüzét szimbolizáló sárga gyertya lángjánál meggyújtottam a papírt. Eleinte nem akartam túlzásba vinni a pirózást, de végül csak sikerült alaposan belobbantani. Beledobtam az e célra előkészített talpas ezüsttálba, és végignéztem, ahogy elhamvad. Bevallom, közben egy vízzel teli műanyagkancsó fülét szorongattam görcsösen :).

Mikor egyértelművé vált, hogy nem fogok megsülni a szobával egyetemben, a már csak parázsló hamura rászórtam a Dorothy Morrison által ajánlott, ánizsmagból, rozmaringból és - levendula helyett - zsályából kevert "füstölő-alapanyagot". Nos, füst, az volt bőven, - idővel kénytelen voltam felállni és kinyitni az ablakot, mert már a galambok is prüszköltek - , némi ánizsillat is, a többi hatásosságát meg csak remélni merem. Mindazonáltal bízom benne, hogy a negatívumaim hamujával elkeveredő, védelmező-megtisztító erejű gyógynövények mágiája kisöpri, száműzi lelkem árnyait. 

Mikor a papírlap mindenestül porrá lett, összesöpörtem a padlóra hullott törmelékeit, és az egészet kiszórtam az ablakon: hadd ragadja magával, hadd szórja szét, hadd zúzza semmivé a heves északi szél. A talpas tálat, mert nem sikerült maradéktalanul megtisztítani a belé ragadt hamutól, kint hagytam az erkélyen.

Ezt követően kértem a Nagy Anyát és Napistent: segítsenek nekem is újjászületni, megélni egy új kezdet csodáját, s ahogy az ifjú esztendő útjára indul, a Nappal együtt felragyogni lélekben.

Végül bontottam a kört, és tessék-lássék rendet csináltam. A Torta és Bor ezúttal kimerült néhány korty ásványvízben, pár napja ugyanis ismét fogyókúrára fogtam magam, mintegy helyet csinálandó az elkerülhetetlen karácsonyi kilóknak:). 

Levezetésképp még megnéztem a Hex egyik epizódját, aztán bezuhantam az ágyba, és aludtam, akár egy mormota.

Áldott Holdtöltét nektek is!

Hulló Eső, 2011-12-11

decemberi esbat - invokáció

Ó, Anyám, mécsese a feneketlen éjnek

Halovány szikrája újuló reménynek

Hócsillám koszorúd tündöklő előjel

Születendő gyermek mosolya ragyog fel

Lélek-simogató, szelíd sugarában,

S új élet kezdetét hirdeti fényárban.

Áldott vagy, Anyám, álmunk ringatója

Kegyeidben gazdag legyen ez az óra!

az idő bűvöletében (V) - a hosszú éjszakák holdja

A sokatmondó címet Eileen Holland "The Spellcaster's Reference" c. művéből kölcsönöztem, ahol a szerző mint a decemberi holdtölte egyik alternatív megnevezését tünteti fel, egyetemben a következőkkel: Medvehold, Kismedvehold, Nagy Téli Hold, Keserű Hold, Karácsonyi Hold, Hideg Hold, Yule előtti Hold, Látomások Holdja, Barackhold, Öreg Hold, Anyamormota Holdja, Pattogó Fák Holdja, Berkenyehold, Havas Hold, Szellemhold, Tizenkettedik Hold, Farkashold. Hangzatos titulusok, annyi szent, - hogy mennyire hitelesek, autentkusak, azzal kapcsolatban kételyeim vannak.

Dorothy Morrison a Tölgyhold jelzővel él, utalva a decemberi holdtölte és a téli napforduló közti szoros kapcsolatra. 

Valóban, a szóban forgó esbat szimbolikája elválaszthatatlanul összefonódik a Yule mitológiájával. Hamarosan reánk borul a leghosszabb éjszaka, amely a sötétség mélypontja, de egyben a feléledő remény és az erőre kapó Nap ünnepe. A Tölgykirály ismét csatába bocsátkozik a Magyalkirállyal, hogy aztán utóbbi győzedelmeskedjen, s uralmával a fény és meleg korszaka veszi kezdetét. A tölgy szimbolikája számos módon köthető az ünnephez. Koronájával az égbe nyúlik, míg gyökerei mélyre hatolnak a földben, s mintegy misztikus világfaként kapcsolatot teremt a Fel,-és Alvilág között. Kiegyensúlyozott szimmetriája az egyenlő tesi-lelki fejlődés, növekedés, a benső harmónia megtestesítője, s a személyiség tökéletes equilibriumának jelképe.

Az ágain még ilyenkor is zöldellő fagyöngy fehér bogyói az Erdők Urának, a Szarvas Istennek kifogyhatatlan termékenységét juttatják az eszünkbe. Arra emlékeztetnek, hogy az élet elpusztíthatatlan, mindig friss, mindig utat talál magának, s örökkön-örökké megújul.

A decemberi Holdtölte kiváló a meditációra, jövőbelátásra, asztrális kivetítésre, ösvénymunkára, káros hatások száműzésére, látomások fogadására, a mágia előremutató, pozitív, férfias aspektusának alkalmazására. Szerencsés minden tevékenységhez, amely a gyógyuláshoz, kitartáshoz, kiteljesedéshez, önbizalomhoz, reményhez, átalakuláshoz, teljességhez, bölcsességhez, benső erőhöz, új kezdetekhez, lelki egyensúlyhoz, bőséghez, gazdagsághoz, emberi kapcsolatainkhoz, önmagunk mások basáskodó uralma, befolyása alól történő felszabadításához, s a saját sorsunk feletti hatalom elnyeréséhez kötődik.

Az oltárt díszítsük gyertyákkal, tölgy,-és magyallevelekkel, fagyönggyel, s égessünk tömjénfüstölőt. Öltözékünkben a fehér, sárga és aranyszínek domináljanak, hisz nem csak Holdanya tündöklése, de az újjászülető Nap előtt is tisztelgünk. A kört jelöljük sárga gyertyákkal vagy (sótlan, pirítatlan) napraforgómagokkal. Utóbbiak egy részét a szertartás végeztével tegyük félre, és tavasszal ültessük el: a maradékot adjuk a madaraknak. Az ünnep zárásaként fogyasszunk gyömbérkalácsot, gyömbéres süteményt és almabort. 

Íme egy invokáció Dorothy Morrisontól, szabadfordításban:):

Ó, Anyám, izzó ragyogásod (által)

Behinti egész lelkemet

A tölgy áldott harmóniája

S az új születés tüze bennem izzik

Erejét kívánja bensőm, add meg hát,

Adj szárnyakat a reménynek, hadd szálljon magasra

S ajándékozz meg bőséggel, gazdagsággal

Amint vágyom, úgy történjék

Eredetileg:..............................................(majdnem szó szerint):

Oh, Mother, by your radiant glow........Ó, Anyám, ragyogó izzásod által

Into my very Spirit sow.........................Teljes lelkemet behinti/teljes lelkemben elveti magjait

The balancing energy of the Oak..........A tölgy kiegyensúlyozó energiája

Its fire of birth within me stoke.............Teremtő tüze bennem ég

Bring its strengh unto my core..............Hozd erejét belsőmbe

Giv wing the confidence - let it soar.....Adjon szárnyakat a reménynek/önbizalomnak, hadd szálljon

And grant its rich prosperity.................És ajándékoz meg gazdag bőségével

As I will, so mot it be.............................Legyen kívánságom szerint.

Ugyancsak a szerző ajánlja a következő füstölőt:

- fél teáskanál ánizsmag

- egy teáskanál levendula 

- egy teáskanál rozmaring

- faszénkocka (amire rádobhatjuk a leveleket)

Keverjük össze az alapanyagokat a Telehold fényénél, miközben a következőt kántáljuk (vagy valami hasonlót:)

A várandós Hold által, ki beragyogja az éjszakát

Felszabadítom erőtöket, szárnyaljon szabadon

S hozza meg nekem, mit kívánok

Legyen akaratom szerint.

Mindazonáltal a Napgyermek fénye egyelőre nem tudja elnyomni a zord téli homályt. A sötétség, amely körülvesz bennünket, az életadó anyaméh árnyékos rejteke, az emberi psziché ősóceánjának feneketlen katlana, amelyben álmaink és fantazmagóriáink megelevenednek. Judy Ann Olsen a decemberi esbat kapcsán a félelmeinkkel való bátor szembenézés, a magunkba tekintés és a felesleges aggodalmak levetkezése mellett érvel. A tél csendjébe és mozdulatlanságába zárva, miként a fagyott földbe temetkező magvak, mi is magunkba sűrítjük az új lehetőségek sokaságát. Békéljünk meg ezzel az átmeneti dermedtséggel, hiszen az élet örök körforgásának elengedhetetlen része. Hagyjuk el a felesleges felhajtást, az üres szavakat, a semmitérő zajkeltést: némán, akár egy hópehely, hulljunk alá a simogató sötétség misztériumaiba, hogy aztán onnan az új Nappal együtt teljes ragyogásunkban emelkedhessünk ki. 

Források:

Dorothy Morrison: Everyday Moon Magic (Llewellyn, 2004)

Eileen Hollan: The Spellcaster's Reference - Magical Timing of the Wheel of the Year (Weiser Books, 2009)

Judy Ann Olsen: A Witch's Grimoire (Adams Media,2005)

További érdekességekért ajánlom az Erdei varázslatokat :) 

holdtölte

Talán még emlékeztek az augusztusban "himnusz Holdanyához" címmel közölt versre. Nos, az ehavi esbat aktualitásaként íme a dalverzió:

himnusz Holdanyához

Az elmúlt esbat ihlette az alábbi verset, pontosítok: reményeim szerint dalszöveget Nem egy goethe-i költemény, de azért elmegy.

Hűs fényben lángoló

Éj-bálban táncoló

Csalfa-szép csábító

Álomba kábító…

Vak árnyék köntösű,

Szikrázó jég-tüzű

Gyémántos-gyönyörű

Lelkeket bűvölő…

Refr:

//:Selyemléptű Anyám

Gyöngyszem az éj taván

Látomás vagy talán,

Homályba zárt talány

Ragyogásod, akár

Fényből szőtt cifra vár

Kaput nyit, kaput zár

Ezernyi titka vár://

Ékes-édes leány

Orcája porcelán

Viaszfehér haján

Hópehely tulipán

Tündöklő, tiszta szűz

Szerelmes álmot űz

Sóhajból, könnyekből

Sorsokat egybefűz

(Refr.)

Halvány arcú ara

Sötétség asszonya

Bűbájos ősanya

Csend mélyén szól szava…

Tengerrel áradó

Hullámban suttogó

Könnye oly csillogó

Ezüstszikra-folyó

(Refr)

Egyszer volt, hol nem volt;

Fogyatkozik a Hold

Derengő-sápadt holt,

Az idő elrabolt

Bolyongó mécsvilág

Lehulló fényvirág

Fekete rónaság

Emlékezik reád…

 (Refr).

levendulaolaj, fahéjas füstölő, kókuszos keksz, gitár...

esbat :)))

tegnap este...

esbat helyett tesco.

Ezúttal ritka pocsék napom volt. Eddig sem lubickoltam a boldogságban, ha a tecsóban robotoltam, de bevallom, sok kellemes meglepetés ért. Előszöris, senki nem hajtott, mint a tatár, másodszor, egészen komoly feladatokkal is megbíztak, és ha egyszer-egyszer elbénáztam valamit, nem kapták le a fejem azonnal; harmadszor, a dolgozók szinte kivétel nélkül jófejek, segítőkészek és türelmesek voltak.

Tegnap sem volt nehezebb a meló, mint máskor, és az idő is telt-múlt (talán kicsit lassabban a szokásosnál): én viszont nagyon rossz hangulatban voltam. A kezdőlökést a sógorom adta meg, aki reggel ígérete ellenére nélkülem ment el egy munkamegbeszélésre. Noha nyilván nem szándékosan hagyott ki a dologból, már az is rosszul esett, hogy megfeledkezett rólam. Habár nem volt valós jogalapom haragudni rá emiatt, mégis meglehetősen morcos lettem.

Aztán a tescóban átöltözés közben eltört a szemüvegkeretem (nem csoda, szó mi szó, viharvert darab: már vagy négy éve hordom, és sosem voltam híres arról, hogy jól bánnék a cuccaimmal:)), így aztán egész délután mintegy félkarú (vagy inkább félszemű) óriásnak éreztem magam. Az árukat még csak-csak felismertem, de annál nehezebben boldogultam az emberekkel; akárha víz alatt volnék, nem csak a látásom, hanem a hallásom is tompulni tetszett. Talán mert egy-egy megszólalás megértésében oly nagy szerepe van a gesztusok, testbeszéd, mimika értelmezésének; én pedig az arcokból legfeljebb valami összefolyó, sárgás színű masszát láttam.

Mikor elindultam az első raklappal a vegyiáru-részleg felé, figyelmeztettek, hogy egy veréb beszabadult az áruházba, ne lepődjek meg. Később láttam is, átröppent a fejem felett, egy pillanatra megült egy billegő WC-papír - halom tetején, aztán tovaszárnyalt. Kimondhatatlanul sajnáltam, olyan kicsi volt, kecses, törékeny és életteli - egy parányi valóság ebben a reklámfényektől és vákumcsomagolt hazugságoktól csillogó, légkondicionált szép új világban. Összeszorította a szívemet a gondolat, hogy szerencsétlen valószínűleg a biztos halál felé tart: hiszen aligha fog magától kitalálni a zajok, színek, fények, emberek és áruk áthatolhatatlan labirintusából. Hülyének nézhettek, de majdnem sírva fakadtam emiatt.

Egész délután pityergős kedvemnél maradtam, és a szokásostól eltérően minden apróságot zokon vettem. A férfi munkatársak öntudatlanul is szexista megjegyzéseit; a biztonsági főnök szigorát; a vásárlók értetlenkedését, lekezelő modorát...

Mikor végre kiléptem az áruház ajtaján, Holdanya már teljes szépségében ragyogott az égen. Gyönyörű volt, valósággal lángolt a fekete felhők között - még szemüveg nélkül is lenyűgözött a látvány. Míg vártam a szüleimet (akik értem jöttek kocsival, hogy ne kelljen láthatósági mellény nélkül, foghíjas világítással hazatekernem), arra kértem az Istennőt, hogy adjon lelkierőt, türelmet és bátorságot szembenézni az élet nehezebb pillanataival is. Mindig lesznek jobb és rosszabb napok, akárhol dolgozzak is, megfutamodni előlük viszont előbb-utóbb nem lesz hova. Magamban fohászkodtam Holdanyához, hogy gyógyítson meg, töltsön el nyugalommal és kitartással.

Annyira kimerült voltam, hogy jóformán még csak szavakba se öntöttem a fenti gondolatokat - pusztán az Istennő támogatása és szeretete iránti kétségbeesett vágy töltött el. Vele párhuzamosan némi lelkiismeret-furdalás is felszínre bukkant az elmulasztott rituálé miatt. Olyan régen nem ültem meg amúgy istenigazából egy ünnepet! (A Beltaine-ceremónia életem legelfuseráltabb sabbatja volt). Az 'esbat' szó egy francia kifejezésből ered, amelynek jelentése nagyjából 'bolondos vidámság, felszabadult ünneplés'. Hát ez hiányzik nekem már hónapok óta. Eltökéltem, hogy ma este összeszedem magam, és megünneplem a Holdtöltét annak rendje és módja szerint.

Már alig várom :)))

H.E.

holdtölte

Tavaszi éjben suttog a szél

Könnyű, illatos álmot ígér

Tavaszi éjben bűvölet kél

Holdanya táncol, ezüstfehér

Ruháján ezer csillag ragyog

Nyomában tündérpor kavarog

Megigéz, ahogy rám mosolyog

Ó, Úrnőm, lásd, hű szolgád vagyok!

Koronád sápadt fénykoszorú

Gyöngyöző dalod oly szomorú

Kristálypermet: szelíd ború

Árad belőle, gyémánthajú

Égi anyánk, álmaink őre

Tejfehér asszony, éjszaka gyöngye

(Ki) árnyak közt járja útját örökre,

(S) Harmatos csendben hullik a könnye...

Halld meg énekem, tekints le rám!

Ma éjjel hozzád száll az imám

Tündérösvénynek hó-sugarán

Emelj magadhoz, ó, anyám!

-...-

már megint az utolsó pillanatban döbbentem rá, hogy Holdtölte van

én meg piszmogok itt holmi gyöngyvirágos tölgyesekkel és borókás-nyarasokkal

mindenesetre áldott esbatot mindannyiótoknak!:)

Hulló Eső

éj színe lobban...

újabb dal esbatra

e
Éj színe lobban,
a
Föld szíve dobban
d
Csend zakatol ma
G
Bűvös titokban

Ím, aki eljő
Éji Királynő
Holdkerek arca
Tejfehér fényű

Énekét súgja
Csillagok árja
Bűbáj-parancsot
Suttog az ajka

Lépj be a körbe
Táncolj pörögve
Varázsba zárja
Szíved örökre
C a d G
Á---á---á---á
a d G
Á---á---á

Rejtelmes asszony
Sóhaja hajtson
Csillagos fátlya
Reád boruljon

Nevess az égre
Nyújtózz feléje
Zokogva kérleld
Soha nem érve

Távoli végzet
Tündöklő fényed,
Holdanya, csalfa
Hölgye az éjnek!

Félelmem, s vágyam
Hogy arcod lássam
Miért rejted hát el
Felhőpalástban?

Á---á---á---á
Á---á---á

Végül az árnyak
Ím, rámtalálnak
Csengő kacajjal
Jajj!körülállnak

Vége a dalnak
A fények kihunynak
Ezüstös álmok
Elringatnak...

Hulló Eső, 2010-08-24
a szokásos "all rights reserved" blabla.
Kotta később lesz, ha véglegessé válik a jelenleg még formálódó felső szólam

Hangfelvétel:

 

Áldott Esbatot!
Hulló Eső

esbat

A tegnapi esbatot ezúttal kevésbé szertartásosan, inkább bennsőséges, elmélkedős módon ünnepeltem meg. Viszont írtam egy dalt az alkalom tiszteletére, íme:
(A kötőjelek azt jelzik, hogy a két akkordot átvezető hangokkal kötöttem össze. A harmadik-negyedik sor szótgaszáma versszakról versszakra képlékenyen változik, de ez belefér a dal ritmusába. Az első-második sort kezdő 'Ó' felütés jellegű.)

C ------ a d G
Ó, Holdanyánk, éjben táncoló
C ------ a d G ---- ...
Ó, Holdanyánk, álom-suttogó
.. a --------- C d e
Színezüst orcád felhők rejtik el
a ---------- C d G
Fénylő mosolyod ragyogó szép jel

Ó, Holdanyánk, büszke ég-úrnő
Ó, Holdanyánk, csillogó ékkő
Ezer kétely, ezer remény között mutass utat
Szeretettel tárd ki felénk ölelő karjaidat

Ó, Holdanyánk, hószín tünemény
Ó, Holdanyánk, bűvös tünde-lény
Szikrázó csókjaid meggyógyítják lelkemet
Áraszd szívembe békét hozó fényedet

Ó, Holdanyánk, légy a vezérünk
Ó, Holdanyánk, kísérd a léptünk
Sötét árnyak között se hagyj el, mosolyogj reám
S én bátran indulok selymes uszályod nyomán

Áááá-áááá....
záróaakord: C