még mindig lughnasadh...

Úgy adódott, hogy tegnap délelőtt akadt egy nyugodt órácskám, így ekkor ünnepeltem meg a sabbatot. Nagyon egyszerű, rövidke szertartást celebráltam: köszönetet mondtam Földanyának, amiért önnön testéből táplál minket, és Nap-Atyának, amiért magát feláldozván minden életerejét belesűríti az érő terményekbe, hogy azok élelemül szolgáljanak a következő hónapokban. Kicsi gitározgattam, énekelgettem (szégyenszemre az Árnyak Könyvéből kellett kipuskáznom a saját szerzeményem akkordozását :)), gyertyát gyújtottam, fohászkodtam a gyümölcsöző jövőért. 

Ááááh, nem vagyok formában a blogoláshoz. Nem tudom szavakkal visszaadni, milyen bensőséges boldogság töltött el a rituálé során. Még most is feltolul bennem az örömteli hála és a gyengéd szeretet, ha arra gondolok, mit tett értünk az Isteni Pár. Mit tesz értünk évről évre: micsoda áldozat árán tartja mozgásban az élet nagy körforgását, milyen önzetlenül nyújtja át - önmagát, hogy a földi ökoszisztéma egyensúlyát biztosítsa. Persze elsősorban az északi félteke (mérsékelt övének) nevében beszélek :), hiszen egészen másképp zajlik az élet a trópusi övezetben, a sivatagos tájakon vagy épp a sarkkör vidékén. 

Ma hajnalban eltemettem a konyhakertben az oltár dekorációjául szolgáló gyógyfüveket, zöldségeket és gyümölcsöket, amelyek magukban hordozzák Földanya örökké megújuló termékeny energiáit; egyfelől, hogy visszaadjak valamit az Istennőnek mindabból, amit ő ajándékozott nekünk; másfelől abban a reményben, hogy jövő ilyenkorra dúsan termő kertet varázsolnak a jelenlegi, gyomos veteményből :). 

Este szörfözgettem a neten, és ráakadtam néhány inspiráló oltárfotóra. Látván a szemet gyönyörködtető szentélyeket, amelyeknek minden eleme az élet tiszteletéről és a természet csodái iránt érzett hódolatról tanúskodik; látván a föld adományait köszöntő, ünnepélyes ízlésességgel elrendezett gyümölcskosarakat, kalászkoszorúkat, süteményeket, gyertyákat, csuhébabákat; érezvén az esztétikum mögött megbújó áhítat-teli életörömöt, - nem értettem: hogy is hiheti bárki, hogy (új)pogánynak lenni valamiféle negatívum, spirituális melléfogás, erkölcsi defektus, tartalmatlan manír? Hát van-e szebb, mint ünnepelni a természet örökérvényű harmóniáját, belesimulni az élet nagy körforgásának rendjébe, s együtt lélegezni a Földdel? Ha ránézek e fotókra, érzem a rajtuk átszüremlő kiegyensúlyozott, pozitív, életigenlő, életörömmel teli szellemiséget, s elképzelni sem tudom, hogy bárkiben rossz érzéseket keltene, vagy az ösvényünkről pejoratív képet festene egy ilyen gyönyörűségesen feldíszített pogány oltár - bár persze meglehet, túl naiv vagyok.

Akárhogy is, mivel bizonyára van köztetek, aki ma (vagy a későbbiekben) ünnepel, ihletadónak íme néhány kép:).

az idő bűvöletében (XV): magvető hold

Ismét közelít a holdtölte, s ahogy fordul az évkerék, a természet ciklusainak változásai más és más jelentéstartalommal ruházzák fel az esbatot. A márciusi telehold a növényzet kizöldülésének, a föld virágba borulásának, a fákon kipattanó rügyeknek, a madarak és vadak párkereső, fészekrakó, családalapító szorgoskodásának:) jegyeit hordozza magán. A körülöttünk lélegző világot betölti a tavasz vad, zabolátlan energiája, s annak hatása alatt minden növekedni, kiteljesedni, megszépülni vágyik. A hívás bennünket sem hagy érintetlenül: nehéz ilyenkor nyugton megülni a szebbik felünkön. Jobb is, ha felkelünk és levetkőzzük magunkról a téli bezártságot: tessék kimozdulni, friss levegőt szívni, ásót ragadva nekilátni a konyhakertnek, átültetni a cserepes növényeinket, palántázni, takarítani... Persze a szellemi megújulás sem maradhat ki: ez az időszak ismét jó alkalom új ötleteket, terveket megfogalmazni, azokat papírra vetni, s belevágni a megvalósításukba. Ezidőtáj mindannyiunkban szinte kényszerítő erővel munkálkodik a tenniakarás, a kreativitásra ösztönző tettvágy és fantázia; ne hagyjuk elúszni kihasználatlanul. A magvető Hold játékos tavaszi lendületével azért érkezik el, hogy a növekedés, megújulás és újjáéledés ígéretét hintse szét fölöttünk.

Holland az ünnepnek számos-számtalan (olykor talán megkérdőjelezhető hitelességű) nevét említi még: Nagy Éhínség Hold, Böjt-Hold vagy Böjtölő Hold, Viharhold, Szelek Holdja, Szűzhold, Varjúhold, Hal-Hold, Jéghold, Juharcukor-Hold,  Féreghold, Ekehold, Nedv-Hold, Álmos Hold, Hóvakság Holdja, Vizek Holdja, Kéreghold. Az írónő szerint a márciusi esbat kiváló alkalom a mágia minden formájára, különösen olyan tevékenységekhez, amelyek a gyógyítással, egészséggel, kiteljesedéssel, egyensúllyal, jóléttel, bőséggel, új kezdetekkel, spirituális növekedéssel, szellemi fejlődéssel, termékenységgel, túléléssel, a tél fagyos ridegségének kiolvasztásával s persze az időjárással, magvetéssel, kertápolással, ültetéssel kapcsolatosak. Morrison mindehhez hozzácsapja a lelkierő, kreativitás, inspiráció, belső növekedés, új nézőpontok, szélesebb látótér érdekében végzett munkát.

A rituáléhoz a következő ötleteket javasolja:

- öltözzünk zöldbe, az Anyatermészet megújulása előtt tisztelegve

- az oltárt pasztellzöld terítővel borítsuk, s idényvirágokkal, friss hajtásokkal, aranyeső-vesszőkkel díszítsük.

- használjunk zöld, esetleg sárga és fehér gyertyákat, levelekkel borított (növényi ornamentikával díszített) gyertyatartóba helyezve

- a szertartás végeztével fogyasszunk mákszemekkel vagy szezámmal megszórt süteményt, és igyunk hozzá tejet

- A rituálé után hagyjunk a fák alatt/helyezzünk a fák alá néhány színes fonalat, cérnát, ami a madarak számára fészek-alapanyagul szolgálhat. (Saját megjegyzés: én fonalak helyett inkább száraz fűszálakat, növényi szárakat vagy puha anyagdarabokat, rongyokat javaslok). 

Végül egy alkalomhoz illő fohász Dorothy Morrisontól, amit alkotói szabadsággal - vagy inkább kontármódra - én magam ferdítettem magyarra:

Amint a földben sarjad az új élet
Anyám, te kedves, alázattal kérlek
Hintsd el lelkemben friss bátorság magvait
Hadd vetkezzem le múltam félelmeit
Hadd nőjem túl, mi öreg és hasztalan
Miként  fú az avart, amely alatta van
Ültesd belém új nagyság, új távlatok magvát 
Tetterővel, ihletően ápoljad csíráját

Töltsd el életem a Szél-Hold erejével
Ajándékozz meg vágyam beteljesültével!

Áldott-szép ünnepet!

Források:
Holland, Eileen: The Spellcaster's References (Weiser Books, 2009)
Morrison, Dorothy: Everyday Moon Magick (Llewellyn, 2004)

az idő bűvöletében (XIII): rügyfakasztó hold

Talán romantikus túlzásnak tűnik a fenti megnevezés, különösen most, mikor a tél legjava zúdul a nyakunkba. A februári Holdtölte egyéb jelzői Holland szerint a következők: Farkashold, Jéghold, Vadászhold, Vén Hold, Hó-hold, Viharhold, Látomások Holdja, Éhínség Holdja, Mosómedve-hold, Hollóhold, Vörös Hold, Vad Hold, A Pattogó Fák Holdja, Tisztító Hold, Nagy Téli Hold, Csontok Holdja, ... és így tovább. 

Dorothy Morrison a 'Szűz Hold', avagy 'Szűziesen Tiszta Hold' jelentésű Chaste Moon fogalommal operál. Hogy ez mit takar? Az ártatlanságot, vidámságot és gyermeki tisztalelkűséget. A februári telehold emlékeztet bennünket hajdanvolt, gyermeki énünkre; mikor alig volt min aggódni, mikor a képzeletünk szabadon, megkötések nélkül szárnyalt, mikor minden lehetségesnek tűnt, s mikor a mosoly könnyen az arcunkra költözött. Felébreszti bennünk azt a gondtalan derűt és kitárulkozó fantáziát, amelyet a felnőtt-lét feszültségekkel terhes, kötelezettségekkel telezsúfolt szövevényébe gabalyodva elveszítettünk; s arra int bennünket, hogy tegyük az életünket egyszerűbbé, tisztábbá és nyugodtabbá. Ne csak használati tárgyaink, megunt ruháink között selejtezzünk: szabaduljunk meg mindattól, ami többé már nem hasznos, s értelmetlen továbbra is ragaszkodni hozzá. 

Holdanya fényének ragyogásában elevenítsük fel kedvelt gyermeki időtöltéseinket, s szenteljünk nekik néhány vidám percet. Legyen ez az esbat a szorongásoktól mentes, felszabadult öröm ünnepe. Mágikus vonatkozásban kiváló alkalom megszabadulni mindattól, amire többé nincs szükségünk, leküzdeni a bennünket hátráltató akadályokat és nehézségeket, megoldást találni zavaros szituációkra, megfogalmazni személyes céljainkat, s tiszta lappal új kezdetet nyitni.

A Rügyfakasztó Hold alatt érdemes elvégezni a tisztító, gyógyító szertartásokat. Ugyancsak ide kötődik minden varázslat, amely a jóstudományhoz, asztrális kivetítéshez, látomások fogadásához, jövőhöz kapcsolódik. Az időjárás és az elemek terén a levegő jellegű bűbájok, illetve a hó - és jég mágia aktuális. Az ünnephez tartozó fogalmak az önbecsülés, spiritualitás, teljesség, útmutatás és erő elnyerése, haladás, fejlődés, növekedés, viharos átalakulás, túlélés. 

Instrukciók a szertartás kivitelezéséhez (természetesen nem kötelező jelleggel!):

- Öltözz fehérbe, jelképezve a Hold s vele gyermeki éned tiszta ártatlanságát, derűjét!

- Az oltárt borítsd fehér terítővel és ékesítsd fehér, szezonális virágokkal (nárcisz, hóvirág, krókuszok - hazai viszonylatban sajnos nem mondhatni, hogy tolonganának a jelentkezők).

- Gyújts gyertyákat, hogy fényük visszatükrözze Holdanya ragyogását, s égess könnyed, virágillatú füstölőt!

- A hagyományos, égtájakat és őselemeket jelképező szimbólumok helyett ezúttal a levegőt egy fenyőfa-kerék (?), a tüzet egy fahéjas sütemény vagy egy játék tűzoltóautó, a vizet egy kosár kagyló vagy egy sellőfigura, a földet építőkocka testesítse meg. 

- A kört buborékfújó pálcika (no meg a belőle kiáramló rengeteg bubi:)) segítségével húzd meg!

- A Torta és Bor ezúttal csokis süti és forró limonádé vagy tej formájában manifesztálódjék!

Áldott esbatot!

Hulló Eső, 2012-02-07

Források:
Holland, Eileen: The Spellcaster's References (Weiser Books, 2009
Morrison, Dorothy: Everyday Moon Magick (Llewellyn, 2004)

az idő bűvöletében X: farkashold

Egyéb elnevezései: csendes hold, hó-hold,szűz hold, viharhold, hideg hold, kezdetek holdja, yule utáni hold, kis téli hold, szörnyű hold, különleges hold, sütögető hold, nagy szellem hold, ünnepi hold (E. Holland nyomán).

E holdtölte - Dorothy Morrison szerint - két okból nyerte el a 'farkashold' titulust Az egyik kézenfekvő: mivel ez az év legfagyosabb, legkietlenebb, táplálékban legszegényebb időszaka, a farkasok és más ragadozók nem érik be egyre fogyatkozó erdei zsákmányukkal; az ember által lakott területeket is meglátogatják a könnyű prédának számító háziállatokra vadászva.

Másfelől a farkasok jellegzetes vonása a közösségi összetartás. Életreszólóan választanak párt, akárcsak az emberek; és falkában élnek, hogy a mindennapi túlélés terheit megosszák egymás között (oké, ez a szöveg harmatosan naív, de igyekezzünk a falkaösztönt emberi vonatkozásban értelmezni)

Az ember természeténél fogva közösségi lény. A társadalom szerkezetének alapja nem az egyén, hanem a család. Eleink a kezdetektől fogva kisebb-nagyobb, rokonsági viszonyokon alapuló közösségekbe (családokba, nemzetségekbe, törzsekbe, nemzetekbe) tömörültek. Az ember egymagában elsorvad, lelkében megcsonkul, elszegényedik (ugyan nem akarom azt mondani, hogy nem akad köztünk született remete-alkat, de azt hiszem, ritka jószág). 

A januári telehold arra emlékeztet bennünket, hogy törődjünk többet a családtagjainkkal. Az ünnep alkalmából töltsünk némi időt a szeretteinkkel; szenteljünk pár gondolatot a (távollevő) rokonainknak, hozzátartozóinknak. Nélkülük, a tetteik, szavaik nélkül (akár pozitív, akár negatív hatást gyakoroltak ránk) nem lennénk azok, akik vagyunk. 

Az ember egyéniségét, karakterét a genetika csak részben definiálja. A személyiségfejlődésben a környezetnek kulcsszerepe van; és mindannyiunk legmeghatározóbb környezete, amelyhez a korai évek alapvető fontosságú érzelmi-fizikai tapasztalatai kötődnek, a család és az otthon. Azoknak az embereknek az életritmusához, értékrendjéhez, moralitásához szocializálódunk, akiknek a körébe belenövünk; persze idővel tőlük független, saját meglátásaink, erkölcsiségünk, életmódunk alakul ki, mégis - abban, amit elértünk, akivé lettünk, benne rejlik a családunktól kapott minden jó és rossz. 

Ugyancsak gondoljunk az őseinkre. Elődeink öröksége a vérünkben kering, bele van kódolva a minden sejtünkben lüktető DNS-láncba. Tőlük származunk, nekik köszönhetően kóstolhattunk bele az élet csodájába. Ne feledkezzünk meg erről.

Ha varázsolni akarunk, ez az esbat kiváló a családi problémák leküzdéséhez, a család összetartásának megerősítéséhez, társas kapcsolatok (legyen szó szerelemről vagy akár munkaviszonyról) javításához, általában érzelmi ügyekhez; illetve a bátorságot igénylő új kezdetek (újrakezdések) megtámogatására. 

Dorothy Morrisontól idézem az alábbi invokációt (párhuzamosan vele olvasható saját nyersferdítésem):

"Mother Goddess, hear me plea..................Holdanya, halld a kérésemet

Bring Wolf Moon energy to me...................Hozd el a Farkashold energiáját nekem

And with it, bring into my heart....................És vele hozd szívembe

That constant love that does not part...........A tartós szeretetet, amely nem tesz különbséget

From friends or family or those....................Barátok, család, és mindazok között,

Who hold me dear - both far and close.......Akik szeretettel kitartottak mellettem - legyenek távol vagy közel

Lend courage as I start anew......................Kölcsönözz nekem bátorságot az új kezdethez,

Please bring these things, I ask for You"......Kérlek, add meg, amit kérek Tőled!

Insturkciók a ceremóniához:

- öltözzünk burgundivörösbe vagy rózsaszínbe, vagy a piros egyéb árnyalatába, kifejezve a szeretet és összetartás erejét

- ugyene célból gyújtsunk hasonló árnyalatú gyertyát az oltáron

- égessünk örökzöldekből készült füstölőt (pl. fenyőillatút)

- dekoráljuk az oltárt a családtagokról készült fényképekkel, a közös élményeket felelevenítő szuvenírekkel, egy-egy ereklyeként megőrzött személyes ajándékkal, a múlt mementóival. Díszítő gyümölcsként alkalmazzunk almát.

- jelöljük a kört örökzöldekkel, amelyek a szeretet tartósságára, örökérvényűségére emlékeztetnek bennünket; s egyben az élet és a növekedés mindig megújuló ciklusát szimbolizálják.

- a Torta és Bor alkalmával fogyaszthatunk édes-sukros süteményeket és almalevet.

Hogy milyen egyéb témakörök kötődnek hozzá? Eileen Holland értelmezésében a következők: levegő, hó-, jég mágia, konyhai varázslatok (varázslatosan finom ételek elkészítése;));  lustaság, kényelmesség,  kezdetek, új tervek, elgondolások; az önmagunkra, személyes problémáink megoldására fordított energia, kreativitás, kezdeményezőkészség, újjászületés, megújulás, felfrissülés, védelem, varázslatok hatástalanítása vagy visszafordítása, szülés, születés, gyermekek, fiatalság, ártatlanság, megtisztulás, csend, túlélés, szegénység, ínség száműzése (anyagi és spirituális, lelki-érzelmi vonatkozásban egyaránt).

Források: 

Hollan, Eileen: The Spellcaster's References (Weiser Books, 2009)

Morrison, Dorothy: Everyday Moon Magic (Llewellyn, 2004)

Egy utolsó jótanács: időben kezdjétek el az ünneplést, ne járjatok úgy, mint én, aki az egész napos láblógatás után akkor kaptam észbe, mikor már majd' leragad a szemem :) Áldott-szép esbatot!

holdtölte

Ma este 20:00-tól telihold-szertartás lesz Szentbékállán a Napfényszentélyben, Jeszenkszky István közreműködésével. Aki nem ismerné az úriembert, egy kiváló hazai énekmondóról, - vagy inkább egyfajta kimagasló zenei tehetséggel megáldott sámánba öltött jógiról van szó. Csodálatos, spirituális telítettségű dalaival fantasztikus lelki élményt nyújt, mélyről jövő harmóniával ajándékoz meg, s minden pirulánál hatékonyabban gyógyít. 

Oké, tudom, a fenti pár mondat úgy hangzott, mint egy elcsépelt reklámszöveg. Hogy őszinte legyek, még csak egy Jeszenszky-előadáson voltam, de az magával ragadott. Sajnos nem tudok részt venni a ma esti szertartáson, azonban talán a következőre már eljutok; addig is szívből ajánlom bárkinek, aki elég közel lakik a helyszínhez. és kedve támad némi zenés ünneplésre. Vallási hovatartozás nem fontos, nyitott fül, szív és lélek annál inkább :).

kicsit szomorkás...

Némiképp el vagyok kenődve. Nem volt túl fényes a mai nap. Délután (pót)zéhát írtunk mezőgazdasági géptanból, és nem merem bizton állítani, hogy sikerült. Sok volt a kérdés, kevés az idő meg a tudás :).

Tegnap rövidke varázslatot komponáltam a siker érdekében. Ugyan nem sűrűn szoktam megosztani a nagyvilággal csetlés-botlásaimat a mágia berkeiben, most kivételt teszek. Íme.

Kedd lévén - vagyis a háború isteneinek napja – Arészhez, Tyrhez, Marshoz, és persze pártfogómhoz, Thorhoz fohászkodtam. Azt kértem tőlük, hogy kölcsönözzék nekem erejüket, állhatatosságukat, önbizalmukat, kitartásukat, céltudatosságukat, hódító hatalmukat. Hogy mikor a vizsgalap felett töröm a fejem, és közben éget a lelkiismeretfurdalás, amiért nem fordítottam több időt és energiát a felkészülésre, segítsenek felülemelkedni a bűntudaton, csalódottságon és a kudarctól való félelmen. Makacs harciasságuk töltsön el bátorsággal és akaraterővel, ami arra sarkall, hogy - képletesen szólva - az utolsó csepp vérig, vagyis az utolsó pillanatig, az utolsó ismeretmorzsáig mindent megtegyek a szimbolikus győzelemért.

Ami a technikai kivitelezést illeti: a jegyzeteket egymásra halmoztam és rájuk állítottam egy piros gyertyát (a siker, az előretörés, a szenvedély, a diadal jelképeként). A kupactól jobbra egy tálka sót készítettem a kezem ügyébe, míg balra egy fakupában zsálya, rozmaring és majoranna forró főzete gőzölgött (az emlékezőtehetség és összpontosítás előremozdítása végett. E. Holland nyomán. Ugyan nem kimondottan fogyasztásra ajánlja e növényeket, gondoltam, baj nem lehet belőle:)). Törökülésben a padlóra telepedtem, különösebb felhajtás nélkül meggyújtottam a gyertyát és lehunyt szemmel fohászkodni kezdtem a fent nevezett hadurakhoz. Hosszan és részletesen taglaltam a helyzetet, és alázattal kértem a támogatásukat. Végül fennhangon is megszólítottam őket: „Tyr, Thor, Árész és Mars, a Ti nevetekben sikeres legyek a holnapi megmérettetésen!”. Közben meghintettem a könyveket a sóval, mintegy „száműzendő a mumust”. Aztán mindkét kezemmel átfogtam a gyertyát, és körözni kezdtem vele a könyvek felett, miközben csukott szemmel, halkan ismételgettem a fenti mondatot. Éreztem, ahogy az energia örvénylése fokozódik bennem. Azon kaptam magam, hogy előre-hátra ringatózok, mind gyorsabban suttogva a rigmust, míg végül az egész erőáramlás jól  érzékelhető csúcspontba torkollott. Ezalatt afféle energetikai maximumot értek, ami egyfajta mentális-pszichés érzelemrobbanást idézett elő. Az utolsó szavaknál elakadt a hangom, és csak tátogtam kábultan, mint egy partravetett halacska.

Az energia lassan leülepedett, szétfoszlott körülöttem. Elengedtem a gyertyát, kinyitottam a szemem és lassan, felidézve, miért is teszem, elkortyoltam a gyógyteát (írhatnék bájitalt, de valahogy túl fellengzősen hangzik. Ha nem válik be, egyenesen nevetségesen hat majd e titulus). Végül elfújtam a gyertyát és összepakoltam. A jegyzeteket és rajtuk a piros lánglovagot egyelőre az éjjeliszekrényemre helyeztem: hátha jó hatással lesz a tananyagra a diadalmas tűzhordozó. Ma délelőtt ismét meggyújtottam pár perc erejéig, miközben a sikerre koncentráltam.

Most már nincs is más dolgom, mint várni az eredményt. Meg közben persze tanulni a következő vizsgára.

Lélekemelő kilátások :). 

ünnep

A tegnapi holdtölte tartalmi lényege jól illeszkedett a szombati nap mágikus megfeleléseinek bizonyos szegmenséhez. Úgy döntöttem, hogy a szertartásomban a negatív gondolatok, hatások és folyamatok feloldását, lezárását, a félelmeimmel való szembenézést, a testi-lelki megtisztulást, a csendes magamba mélyedést, önelemző elmélkedést és a spirituális megújulást helyezem a középpontba.

Hogy miként ünnepeltem? Vettem egy gyors zuhany formájában manifesztálódó rituális fürdőt:), ami alatt igyekeztem összeszedni az alkalommal kapcsolatos gondolataimat; majd, mintegy bevezetésképp, kikönyököltem az ablakba és hosszú percekig gyönyörködtem Holdanya gyémántosan derengő arcában.  Lélegzet-akasztóan szép volt, ezüstfehér ékkőként függeszkedett az őt körülvevő gyapjas, ködszürke felhőfoszlányok között. Sápadt fénye lágyan permetezett rám, puhán beburkolt, s békés csendről suttogott. Lehunytam a szemem és felsoroltam az Istennőnek mindazt, ami a szívemet nyomasztja. Fóbiáimat, szorongásaimat, a lelkemet emésztő, erőnek erejével elnémított vágyakat, a bennem dúló ellentétes késztetéseket, a jövőképemmel kapcsolatos bizonytalanságaimat, érzelmi aszkézisem nyomorát, magányomat. Elmondhatatlan megkönnyebbülés volt - ha némán, szavak nélkül is - kiönteni a szívem. Végül Anyánk bársonyos ragyogásával megtöltekezve csuktam be az ablakot (oké, elkattintottam néhány fényképet is:)). 

Még mielőtt hozzáfogtam volna az érdemi munkához, elvégeztem a megfelelő előkészületeket - például gondoskodtam némi inspiráló háttérzenéről:), felírtam az alább közölt invokációt egy sárga papírlapra, kezem ügyébe készítettem tollat, öngyújtót, sót, egyszóval minden szükséges kelléket.

A kör négy "sarokpontját" a szokott, lapos, tenger-koptatta kavicsokkal jelöltem ki, mindegyikre egy-egy teamécsest állítva. Mióta a nagyszülői házból érkezett bútorok beköltöztek a szobámba, a nyári keltetés miatt lebontott oltárom az egyik vitrines szekrénybe települt át, "háziszentély" címén. Ezúttal nem pakoltam ki és állítottam fel egy-az-egyben a körben, csupán a legszükségesebb elemei kerültek oda: egy tálka só és az üstként funkcionáló talpas ezüsttál. Sok szempontból kényelmesebb volt ez a felállás - egy viszonylag kicsi területen nagyobb mozgásszabadságot biztosított.

No, egyszóval kör felvetve. Meggyújtottam a közepén elhelyezett, sárgaréz gyertyatartóba állított aranyszínű gyertyát is. Letelepedtem a padlóra és lehunyt szemmel meditáltam egy sort. Hagytam a képzeletemet szabadon kóvályogni, amerre a halk muzsika hangjai sodorták. Újra és újra a világfa tűnt fel előttem, roppant termetével, méltóságteljes szépségével. Gyönyörű volt, annyi szent. Gyökerei tövében, a törzsébe vájt árnyas üregben ősz szakállú, borzas hajú öregember tette a dolgát. Mikor beléptem, felfelé mutatott, s láttam, hogy innentől a lomkorona csúcsáig tekervényes csigalépcső vezet, magából az élő fából kifaragva. Szeretném azt mondani, hogy sikerült kihámoznom a látomás értelmét, s valami épkézláb csattanóval zárhatom a beszámolót, de nem:) - a különös vízió hogy jött, úgy tűnt tova, magyarázat nélkül.

Végül megszakítottam a mélázást és fennhangon elszavaltam az invokációt, Holdanya szerető jelenlétéért könyörögve. Majd papírt-tollat ragadtam, és írásba foglaltam mindazt, amit korábban néma szavakkal, lelkem suttogásával már elbeszéltem az Istennőnek. Újra átgondoltam az egyes pontokat, körbejártam jelentésüket, s igyekeztem leásni a gyökerekig. Végül, mikor már úgy éreztem, teljes a lista, s minden olyan "kórtünet", negatívum, ártalmas érzés helyet kapott rajta, amitől megszabadulni kívánok, összehajtottam és a Napgyermek remény-ébresztő tüzét szimbolizáló sárga gyertya lángjánál meggyújtottam a papírt. Eleinte nem akartam túlzásba vinni a pirózást, de végül csak sikerült alaposan belobbantani. Beledobtam az e célra előkészített talpas ezüsttálba, és végignéztem, ahogy elhamvad. Bevallom, közben egy vízzel teli műanyagkancsó fülét szorongattam görcsösen :).

Mikor egyértelművé vált, hogy nem fogok megsülni a szobával egyetemben, a már csak parázsló hamura rászórtam a Dorothy Morrison által ajánlott, ánizsmagból, rozmaringból és - levendula helyett - zsályából kevert "füstölő-alapanyagot". Nos, füst, az volt bőven, - idővel kénytelen voltam felállni és kinyitni az ablakot, mert már a galambok is prüszköltek - , némi ánizsillat is, a többi hatásosságát meg csak remélni merem. Mindazonáltal bízom benne, hogy a negatívumaim hamujával elkeveredő, védelmező-megtisztító erejű gyógynövények mágiája kisöpri, száműzi lelkem árnyait. 

Mikor a papírlap mindenestül porrá lett, összesöpörtem a padlóra hullott törmelékeit, és az egészet kiszórtam az ablakon: hadd ragadja magával, hadd szórja szét, hadd zúzza semmivé a heves északi szél. A talpas tálat, mert nem sikerült maradéktalanul megtisztítani a belé ragadt hamutól, kint hagytam az erkélyen.

Ezt követően kértem a Nagy Anyát és Napistent: segítsenek nekem is újjászületni, megélni egy új kezdet csodáját, s ahogy az ifjú esztendő útjára indul, a Nappal együtt felragyogni lélekben.

Végül bontottam a kört, és tessék-lássék rendet csináltam. A Torta és Bor ezúttal kimerült néhány korty ásványvízben, pár napja ugyanis ismét fogyókúrára fogtam magam, mintegy helyet csinálandó az elkerülhetetlen karácsonyi kilóknak:). 

Levezetésképp még megnéztem a Hex egyik epizódját, aztán bezuhantam az ágyba, és aludtam, akár egy mormota.

Áldott Holdtöltét nektek is!

Hulló Eső, 2011-12-11

egy év, egy nap

Tavaly ősszel elhatároztam, hogy annak rendje s módja szerint letöltöm a hagyományosan egy év, egy nap hosszú tanulóidőt, hogy aztán teljes jogú boszorkánnyá avassam magam. Elég gyermeteg elképzelés volt. Azt hittem, hogy az elkövetkező hónapok a tárgyi ismeretek halmozásáról fognak szólni. Eltökéltem, hogy fejest ugrok mind a wiccával, mind a mágiával kapcsolatos adatok halmazába, és jövő ilyenkorra méltó leszek a 'wicce' (az angol 'wise' szóból eredő megnevezés, jelentése: bölcs, tudó) titulusra.

Nos, visszatekintve az azóta eltelt esztendőre, nem mondhatnám, hogy érdemben többet mutathatnék fel bármely okkult területen. Épp csak egy hajszálnyival ismerem jobban a - teszem azt - rúnajóslást, tarot-t vagy az asztrológiát, ami pedig a gyakorlatot illeti - jobb nem is részletezni:).

Mégis rengeteget tanultam ezalatt a háromszázhatvanhat nap alatt. Nem a boszorkányságról, varázslásról - hanem önmagamról. Noha továbbra sem állítom, hogy tökéletesen tisztában volnék vele, ki vagyok, mit akarok az élettől, mi a sorsom, azt már kezdem kapisgálni, merre keresgéljek. Lehet, hogy még nincs kiforrott hivatástudatom, énképem, de felismertem a legfontosabb mérföldköveket az önmagam igaz megvalósításához vezető úton. 

Talán bűbájos élményekben szegényebbnek bizonyult ez az esztendő, mint a tavalyi, azonban annál több érzelmi tapasztalatot hozott. Múlt november óta hosszú utat tettem meg, amely bővelkedett a megpróbáltatásokban. Igaz, a kívülálló szemével nézve apró-cseprő problémákról van szó, amelyeket feleslegesen túldramatizáltam - számomra azonban jelentőségteljes mélypontok voltak. Rajtuk keresztül szembesültem a gyengeségeimmel és erősségeimmel, s megismertem a burokba zárt kicsiny világomat övező rideg valóság bizonyos szegmenseit is. Megértettem, hogy nem menekülhetek tovább az önálló döntésekkel járó felelősség elől, s hogy senki nem akadályozhatja meg álmaim valóra váltását, csak én magam.

Nem tudom, jobb ember lettem-e az eltelt hónapok hatására. De hogy kiforrottabb személyiség, az bizonyos. Így aztán mikor ma hajnalban elindultam a Csókakőre, még csak el sem terveztem, hogyan fogjak hozzá az önavatáshoz, de nem is éreztem túl fontosnak a körítést. Azzal, hogy ott voltam, és felajánlottam magam az isteneknek, épp eleget tettem. Úgy gondolom, ez a ceremónia nem egyfajta beteljesülés, nem egy folyamat vége, nem egy bizonyos státuszban történő megállapodás, hanem az első lépés egy élethosszig tartó úton. Nem mondhatnám, hogy illendően történt, vagy hogy katartikus spirituális élményt jelentett (amikor az ember öt fokban mezítláb tapicskol a harmatos fűben, valahogy kevésbé képes elvonatkoztatni), és nem változtatta meg mintegy varázsütésre a személyiségképemet. De kezdetnek megtette. 

Hogy kissé földhözragadtabb tónusban folytassam, mit ne mondjak, tényleg béna egy szertartás volt., habár rendesem megadtam a módját, már ami a külsőségeket illeti. Méltóságteljes sziklaormok, erdőborította, ködbe burkolózó völgy,  hollókárogás, szertartási ruha, ékszerek, athamé, minden, ami kell. Mindeközben végig attól rettegtem, hogy valami hozzám hasonló futóbolond egyszercsak kilép a szirttetőn elterülő kis tisztásra, és jól körberöhög. Akármilyen fennköltnek éreztem is az alkalmat, egy kívülálló valószínűleg nem ceremoniális öltözékben feszítő boszorkányt, hanem valami fantasy-tucattermék dísztőrrel hadonászó bolond kis hippit látott volna bennem, aki fürdőköpenyt  visel halásznadrággal, és - horribile dictu - mezítláb van.

Ráadásul majd szétrobbant a fejem a kialvatlanságtól, és hát a hőmérséklettel kapcsolatban is voltak fenntartásaim. Ennélfogva aztán egy rendkívül lebutított, alig félórás, rögtönzött kis rituálé keretében fejeztem ki azon óhajom a mindenség felé, hogy segítsen rátalálni a nekem szánt útra, és avasson be titkaiba. Emellett néhány szóval felkértem pártfogó isteneimet, hogy támogassanak. Thor mellé végül nem Talayát, hanem Boldogasszonyt választottam - habár Talaya továbbra is kedves a szívemnek, ha már nekünk, magyaroknak  van egy saját, originál istenasszonyunk, az ő kegyeiért fohászkodtam. Aztán rövid úton bontottam a kört, és visszavedlettem farmerba-pulcsiba, mielőtt befagyott volna a sejhajom. Mivel fotózás ürügyén léptem le otthonról, elkattintottam néhány képet is; ld alább.

 

holdtölte

Tavaszi éjben suttog a szél

Könnyű, illatos álmot ígér

Tavaszi éjben bűvölet kél

Holdanya táncol, ezüstfehér

Ruháján ezer csillag ragyog

Nyomában tündérpor kavarog

Megigéz, ahogy rám mosolyog

Ó, Úrnőm, lásd, hű szolgád vagyok!

Koronád sápadt fénykoszorú

Gyöngyöző dalod oly szomorú

Kristálypermet: szelíd ború

Árad belőle, gyémánthajú

Égi anyánk, álmaink őre

Tejfehér asszony, éjszaka gyöngye

(Ki) árnyak közt járja útját örökre,

(S) Harmatos csendben hullik a könnye...

Halld meg énekem, tekints le rám!

Ma éjjel hozzád száll az imám

Tündérösvénynek hó-sugarán

Emelj magadhoz, ó, anyám!

imbolc, oimelc, lángébresztő

Az ünnep félúton helyezkedik el a tél kezdetét jelölő Samhain és a nyári félév első napja, Beltaine között. Manapság leginkább mint Gyertyaszentelőt, angol, illetve ír kulturális közegben mint Szent Brigitta napját (Lá Fhéill Bríghde, Lá Fhéile Bríde) hallhatjuk emlegetni. Hajdan e tavaszköszöntő termékenységünnepet Brigidnek szentelték, s később keresztény alteregója, Szent Brigitta lépett az örökébe. A kelta kultúrkörben már a középkorban igazoltan jelentős fesztivál volt, de pogány gyökerei még messzebbre nyúlnak. Erre utal - többek között- egyes megaltikus építmények tájolása, amely a felkelő naphoz igazodik Samhain, illetve Imbolc idején.

Az eredeti megnevezés forrásául az i mbolg ('in the belly', vagyis hasban - utalva a juhok vemhességére) vagy oimelc (jelentése: anyajuhok teje), esetleg a 'folcaim - mosakszom' ige továbbképzett alakja szolgálhat. Előbbiekket támasztja alá, hogy a juhok ezidőtájt kezdtek elleni, s először jutottak friss tejhez az emberek a hosszú, szűkös telet követően (amit a nyári félév során felhalmozott tartalékokon vegetálva húztak ki). Utóbbi korrelál azzal az elképzeléssel, hogy e jeles nap a római lupercaliahoz hasonlóan tisztulási ünnep volt. Ezt igazolja egy régi ír intelem: "Vizsgálj meg minden élelmet annak rendje szerint. Ennek imbolc napján kell megtörténnie: kezed, lábad, fejed mosd meg".

Ami a pontos dátumot illeti, nos, olyan nem létezik, vagy legalábbis, bizonytalanul körvonalazható. Manapság febr.1-jén vagy 2.-án üljük meg, ám a régi naptár szerint febr. 12.-ére esne, s a múltban, mikor az első ellésekhez igazodott, akár régiónként eltérhetett 1-2 nappal (hiszen a klimatikus adottságok nagyban befolyásolták a jószágok szaporodási ciklusát). Az újpogány mozgalmakban is különböző dátumokkal találkozhatunk. Egyesek a téli napforduló és a tavaszi nap-éj egyenlőség szoláris felezőpontját, vagy az ahhoz legközelebb eső holdtöltét jelölik ki, mások az első virágok megjelenését várják, megint mások a már említett megalitikus építményekhez igazodnak.  

Így vagy úgy, Imbolc az otthon melegének, a természet megújulásának, és a tavasz első, habár mégoly bátortalan jeleinek örömét hirdeti. A hajdaniak a családi kandallókban gyújtott tűzzel vagy szabadtéri máglyarakással ünnepelték, az étkezést friss tejjel és a belőle köpült vajjal körítették, jósoltak, előjeleket kerestek a jövőre nézvést, próbálták megsaccolni az időjárás alakulását. Ahogy mi a medvét figyeljük: visszabújik-e még a barlangjába, úgy a szigetországban a kígyók és borzok voltak a tavasz hírmondói (valószínűleg ez a hagyomány indukálta az amerikai mormota-nap kialakulását). A skót rigmus szerint:

'Thig an nathair as an toll
Là donn Brìde,
Ged robh trì troighean dhen t-sneachd
Air leac an làir.

Vagyis:

A kígyók előjönnek az üregből

Bride (Brighid) barna napján

Ez bizony fáradtságos (volna), ha három lábnyi hó lenne

Még a föld sima felszínén

Ahogy arról már szó esett, egy másik hagyomány szerint ha Imbolc napján süt a nap, akkor Cailleach, a tél zsémbes anyókája gondoskodik a jó időről, de csak hogy lehetőséget adjon az embereknek még némi tüzelő beszerzésére, mielőtt visszatér a fagy. Ha viszont az ég borús, Cailleach már alszik, s a tél hamarosan véget ér. Man szigetén, ahol az istennőt Callagh ny Croamagh néven tisztelik, a legenda szerint Imbolc napján olykor látni őt hatalmas, karmai közt gallyakat cipelő madárként.

A tűz és a megtisztulás az ünnep kulcsfontosságú eleme. Brigid (Brighid, Bríde, Brigit, Bríd) a költészet, az egészség és a kovácsmesterség istennője (egyes források szerint három különböző istennőalak egybemosódásának eredménye, s ily módon a klasszikus istennő-hármasság megjelenítője is). Mind pogány úrnőként, mint szentként a tisztaság, szakrális tűz és az egészség kapcsolódik hozzá. Az Imbolc napján gyújtott tüzek a meleg visszatértét és a Nap növekvő erejét reprezentálják.

Habár manapság e jeles alkalom is keresztény köntöst öltött (ld. Gyertyaszentelő, Szent Brigitta napja, A Szűz megtisztulásának napja), egyes hagyományok továbbéltek az új vallási érában is. Keresztény és pogány körökben is megtalálható a Brigid ágyához kötődő népszokás. Az egy háztartásban vagy településen élő lányok és fiatal, férjezetlen nők készítettek egy, a hajadon Brigidet jelképező kukoricababát (Brideog, vagyis kicsi Brigid néven), majd fabrikáltak neki egy ágyat is, és abba belefektették. Január 31.-én valamennyien összegyűltek a házban, amely otthont adott Brideog-nak, és egész éjjel mellette virrasztottak. Később a legények is elkezdtek szivárogni, akiknek engedélyt kellett kérni a bebocsáttatásra, és ha már bejutottak, kötelesek voltak illő tisztelettel kezelni a fehérnépet, valamint az istennőt (szentet).

A következő nap a lányok körbehordozták Brideog-ot a faluban vagy a szomszédságban. Házról házra jártak vele, hogy az istennő (avagy a szent) megáldja a családokat. Az idősebb, már házas asszonyok otthon maradtak, s apró felajánlásokkal tisztelegtek Brideog előtt. Mivel Brigid a fény, a meleg, az életerő, a napos félév istennője, aki elhozza a tavaszt a hosszú tél után, a jelenléte nagyon fontos volt ezidőtájt.

Egy másik hagyomány szerint Brigid Imbolc éjjelén a földön jár. A családtagok előhagytak neki egy-egy ruhadarabot vagy szalagot, hogy áldja meg. Az ily módon megszentelt viseletnek gyógyító hatást tulajdonítottak. A tüzet este a családfő oltotta el és takarta be elsimított hamuval. Reggelre kelve a házbéliek megvizsgálták a hamut, keletkezett-e benne valami egyenetlenség, mert az az istennő felbukkanásának bizonyítéka.

Hogy mi, wiccák miként ünnepelünk? Eileen Holland arra buzdít, hogy gyújtsunk gyertyát a jeles nap örömére, s egyben lássunk neki a tavaszi nagytakarításnak. No, hát nálam utóbbi kipipálva:), ahogy a "kezed, lábad, fejed mosd meg" intelem is: délelőtt a takarítás záróakkordjaként fejest ugrottam a fürdőkádba.

Raymond Buckland azt javasolja, az oltáterítő és a gyertyák legyenek barnák, a föld elemet reprezentálandó (habár ez némi összeférhetetlenséget mutat a tűzceremóniával, nem?), azonban mivel könyvében a Seax tradíció előírásait ismerteti, az a magányos vagy más hagyományt követő wiccák választását nem korlátozza.

Cunningham instrukciói szerint e napon érdemes gyertyát gyújtani, körbehordozni azt az oltár körül, illetve kerék-szimbolúmot helyezni az oltárra, magokat ültetni cserépbe a varázskörön belül, gyümölcsöző jövőért fohászkodni az isteni párhoz. A házszentély feldíszítéséhez a zöld, fehér, esetleg kék színeket ajánlja.

Ami engem illet, alighanem holnapra halasztom a szertartást, habár úgy érzem, az elmúlt napok munkája szintúgy része volt egyfajta, a tavasz közeledtét megtisztelő rituálénak. Azt hiszem, a felesleges holmiktól, hosszú évek alatt felhalmozódott limlomoktól való megszabadulás, no meg a szoba ráncba szedése, s végül a személyes higiéné felturbózása:) kimerítette a megtisztulás és megújulás fogalmát :).

Ami a konkrét ceremóniát illeti, alighanem egy nagy, piros gyertyát fogok meggyújtani az oltáron, a tűz erejét reprezentáladnó. Más ötletem egyelőre nincs, de azért majd csak összeütök valamit.

Áldott Imbolcot, Imbolgot, Oimelcet, Lá Fhéile Bríde -t, Gyertyaszentelőt, Lángébresztőt mindannyiótoknak!

Hulló Eső, 2011.02.01

forrás:

Wikipédia- HUN

Wikipédia- ENG

további részletes leírás:

Imbolc - ENG

Imbolc- HUN

No meg persze ajánlom a Google-t :D

athame

Amint láthatjátok, tényleg sok mondandóm halmozódott fel az utóbbi napokban:). Még valamiről muszáj írnom: ez pedig az athamém.

Igen, igen, igen, és mégegyszer: igen, végre eljutott hozzám :). Az előzményekről annyit, hogy augusztus vége-szeptember eleje magasságában vásároltam a vaterán keresztül (lelkendeztem is róla egy sort itt a blogon, ha jól emlékszem). A bátyám vette át az eladótól, aztán szerencsétlen tőr megjárta a Magas-Tátrát, majd eljutott egy krakkói fizikuskonferenciára, s végül heteket rostokolt a tesóm albérletében. Minden jó, ha jó a vége: múlt csütörtökön édesanyám hazahozta.

Első látásra beleszerettem. Sokkal szebbnek, kecsesebbnek, formásabbnak tűnik, mint a fotók alapján hittem. Olyan, mintha egyenesen egy tündérmeséből csöppent volna ide. Mintha eleve varázstőrnek rendeltetett volna. Mondanám, hogy épp úgy fest, mint a legendabeli mágikus csodafegyverek, amelyeket bűbájjal kovácsoltak - ha nem tudnám, hogy alighanem szorgos ferdeszemű munkáskezek rakták össze egy futószalagon, tízezer társával együtt:). Persze számomra ezzel mit sem veszít az értékéből:).

Először úgy gondoltam, ismerkedek vele egy kicsit, mielőtt felszentelném, de nem bírtam sokáig. Másnap levendulaolajos vízzel lemostam, aztán kitettem a déli napra, hadd töltekezzen meg az égi úr tüzes, kiáradó energiájával. Alkonyatig kint hagytam, majd a sötétség beállta után egy rövid, de velős szertartás keretében felavattam. Sárkányvér illatú füstölőt, illetve a Mars befolyása alatt álló növénykeveréket tartalmazó olajat használtam hozzá. A ceremónia elején, mintegy bevezetésképp, elmélkedtem egy kicsit azon, hogy milyen változásokat hoz az athame a varázslataimba, miben áll a lényege, s mik a vele kapcsolatos elvárásaim, reményeim. Ezzel párhuzamban arra kértem az isteni párt, hogy ne csak a bűbájaimban, de az életemben is érvényesüljön mindaz, amit egy rituális tőr megtestesít, magában hordoz: a céltudatosság, az akarat, az eltökéltség és az összpontosítás. Aztán fennhangon közöltem a tőrrel, hogy mostantól sokkal több egyszerű dísztárgynál:) - egy boszorkány társa, szolgája, barátja, energiáinak és varázserejének hordozója, közvetítője lesz. Ha jól emlékszem, még azt is hozzátettem, hogy viselje ezen új tisztségét méltósággal és becsülettel :).

Azért érzem különösen nagy horderejűnek ezt az eseményt, mert az athame az első igazán személyre szabott eszközöm. Persze, mindannyiunk háziszentélye más és más, s az Árnyak Könyve is kimondottan egyedi - mégis, érzéseim szerint az athamé az az eszköz, amelyben a leginkább megnyilvánul használója karaktere. Amely a legtöbbet árul el rólam, a gazdájáról. Amely olyan, akár egy testrész, szervesen kapcsolódik hozzám. Kicsit mintha az egyéniségem egy részét, lelkem egy darabkáját is magába zárná.

Azóta is igyekszem minél több időt tölteni "vele" (menthetetlenül hajlamos vagyok megszemélyesíteni a tárgyakat, habár ez egy athame esetében talán még illendő is:)), és csak csodálom a szépségét. Vannak ugyan apróbb-nagyobb kivitelezési hibái, amik egy kevésbé elfogult szemlélőnek bizonyára feltűnnének, de bánja kánya. Az én szememben tökéletes, és ez a lényeg. Most már csak az van hátra, hogy kiderüljön, mennyire tudom használni. Végtére is a leves próbája az evés ... :)

Áldás!

Hulló Eső, még mindig okt. 26 :)

samhain 2

Ha már témánál vagyunk, írok egy kicsit arról, hogy miképp készülődök az ünnepre.

Körülbelül egy hete ismét armageddon-jellegű nagytakarítást rendeztem - bútorok, dekoruccok, szobanövények, háziállatok ki az erkélyre, aztán portörlés, söprés, felmosás, végül a deportáltak visszaköltöztetése. Záróakkordként mágikus úton is megtiszítottam a szobát, sós víz és fahéjas füstölő segítségével.

Az oltárról az elmúlt napokban fokozatosan lebontottam a Mabonról visszamaradt díszítés romjait: a színüket veszett, összepöndörödött faleveleket, a sötétbarnára száradt gesztenyéket és a megráncosodott csipkebogyókat. A kétoldalt álló kerámia tejesköcsögökből kiszedtem a borbolyaágakat, kiöntöttem az állott vizet, a földön hízó csontkupacot pedig egy huszárvágással felköltöztettem az olvasószekrényem tetejére. Egy darabig törtem a fejem valami, a Samhainhoz illő, jelzésértékű dekoráción, aztán elvetettem az ötletet. Az Árnyékéj a kiüresedés, a lezárás, a visszatekintés, a végbe fonódó új kezdet ünnepe, s valahogy úgy érzem, a háziszentélyem a maga puszta valójában, mindennemű esztétikai sallang nélkül hívebben tükrözi az alkalom mibenlétét. Minden új kezdet üres lappal indul, még maga az élet is: hátrahagyjuk mindazt, ami az előző megtestesülésünk során ránk rakódott - emlékeket, érzéseket, jellemvonásokat - és eképp befogadóképessé válva belépünk a létezés egy újabb ciklusába. Ennek analógiájaként a mágikus évkör végpontján valahogy helyénvalónak tűnik megfosztani az oltárt és a varázseszközöket a múlt korszak tárgyi emlékeitől, és letisztult egyszerűségükben engedni át őket az új esztendőbe.

Mi több, saját magamra nézvést is valami hasonlót tervezek. Talán ostobaságnak hangzik, de már hosszú ideje fontolgatom, hogy kitűzök egy 'nevesített' tanulóévet - egy, a hagyományokhoz illően egy év, egy nap hosszú periódust - , amely során szisztematikusan és koncentráltan fogom tanulmányozni a wiccát, a pogányságot, no meg a mágiát. Úgy gondoltam, ennek nyitányaként elvégezhetnék valami egyszerű szertartást, amely során az istenek segítségét kérem a céljaimhoz- ahhoz, hogy megtaláljam, amit keresek, ahhoz, hogy legyen bennem elég kitartás, szorgalom és alázat lelkiismeretesen tanulni, ahhoz, hogy mélységükben át tudjam érzeni, meg tudjam élni mindazon természeti és mágikus misztériumokat, amelyek köré a vallásom rendeződik. Első közelítésben a Litha ünnepére akartam időzíteni ezt a rituálét, de a dolgok végül másképp alakultak, s nemrég eszembe jutott, hogy a Samhain tán még alkalmasabb volna. Hiszen ez az éjjel egy periódus végét és egy új kezdetét jelöli (amely nem csak időegység, de életszakasz is lehet), - amikor számot vetünk a múlttal, magunk mögött hagyjuk belőle, amit nem érdemes továbbvinni, s felkészülünk a jövőre. Amikor az istenek és szellemek közöttünk sétálnak, s csak ki kell nyújtanunk feléjük a kezünk, hogy elérhessük őket. Melyik ünnep lehetne alkalmasabb arra, hogy a segítségükért fohászkodjak, hogy nekik ajánljam önmagam, hogy egy új, a boszorkányságnak szentelt fejezetet nyissak az életemben?

Habár őszintén szólva az Ostara vagy Beltaine valahogy barátságosabbnak tűnik a maga napfényes - madárcsicsergős - cukorhabos stílusában. Kellemesebb arra gondolni, hogy egy langyos, virágillatú tavaszi estén állok az istenek elé a szándékaimmal, mintsem üvöltő szélben és fagyos hidegben... Node a mágia nem mindig rózsaszín:). A Samhain kétségkívül viszi a pálmát a jövőre irányuló varázslatok elvégzését meg a természetfelettivel való kapcsolatteremtést illetően, és tökéletes alkalom egy új kezdethez. Ráadásul a bűbáj csordultig átitatja ezt az éjszakát. Kell ennél több?

Úgy gondoltam, a szertartás keretei közt felavatnám az Árnyak Könyvét, amely még mindig érintetlenül áll az oltáromon (majdnem fél éve!), és végre elkezdhetnék jegyzetelni bele. Az is eszembe jutott, hogy megvásárolom egy leendő ceremoniális öltözet alapanyagát, aztán a következő év során szép lassanként megvarrnám. Tudom, megint a túlhabzó tervek, megint a körülményes tervezgetés, ahelyett, hogy a lényegre koncentrálnék :).

Szóval ha épp nem kémiát vagy statisztikát tanulok, efféléken töröm a fejem. Előbb-utóbb csak kikristályosodik, mit és hogyan tegyek... addig meg szabad teret engedek a fantáziámnak :).

Áldás!

Hulló Eső, 2010-10-26

damh the bard: the mabon

Magyarázat a dalszöveghez: a küszöbön álló napéjegyenlőség pogány körökben közkeletű nevét a walesi Mabon (Maponos, Maponus, Mabon fab Modron, Mabomus) istenségről kapta, akinek anyja Modron termékenységistennő volt. Mabon nevének jelentése 'istenfiú', a fiatalság, a vadászat, a költészet, zene, s az egészség istene. Habár nem áll szerves összeköttetésben a betakarítás ünnepével, Damh rá utal, róla énekel az alábbi sorokban. 

mabonra készülődve

mabon szele jő....

Dal Mabonra

e......................a
Mabon szele jő
h.....................G
Köd-szövögető
C...................D
Ajtón, s ablakon
a................H7
Kopog az idő...

e.......................a
Könnyezik az ég
D............G
Elsiratja még
C.............h
Illanó napok
.........e-E-e
Emlékét

Búcsúzik a nyár
Fák sóhaja száll
Felleg-trónuson
Ül Magyalkirály

Harmattól reszkető
Rozsdás szemfödő
A néma dombokon
Az erdő...

Hová tűn a fény,
S vele a remény?
Nap-Úr szendereg
Álom rejtekén

A föld hideg, kopár
Gyümölcsbe zárva vár
Halálon innen-s túl
Tavasz és nyár

Szunnyad az Istennő
Méhében a jövő
Almamamg, búzaszem
Aranyló szőlőtő

Mint pókhálót tépi szét
Az idő szövetét
A lassan forduló
Évkerék.

a.............................e
Hát járd a táncot még
D....................e
Járd, amíg lehet!
a.............................e
Nevess, ahogyan rég
G..................D
Érezd az életet!
a................................e
Őszre tél, tavaszra nyár
h....................e
Az idő körbejár
a..........................e
Földanya, Napatya
D......................G
Tárt karokkal vár

Lallala..

Hangfelvétel:

(Hulló Eső, 2010-09-19)

útmutatás

Az Istennő útjai kifürkészhetetlenek. Ez még akkor is igaz, ha egy keresztényi gyökerű szólásmondás elferdítésére alapoztam:)

A tegnapi idegháborút követően komolyan elkezdtem fontolgatni a varázslat lehetőségét. Ahogy írtam, a saját lelki békén, mentális kiegyensúlyozottságom, valamint a testvérem fúria-természetének megszelídítése érdekében egyaránt a mágiától remélek segítséget. Elalvás előtt arra kértem az Úrnőt, hogy adjon jelet, mutasson utat, valamilyen módon éreztesse, hogy nem hagyott magamra, hogy figyelemmel kíséri a megpróbáltatásaimat.

És lám: ma délelőtt édesanyámmal a kertünk átalakítása került szóba, s ezzel kapcsolatban a kerítés mellé ültetendő örökzöldek. Anyu a tiszafára hajlik, ami nagy kedvencem, de nem abban a másfél méteres csihatag formájában, amit a kertészetben árusítanak. Így ezúttal inkább a magyalra voksoltam, és gyorsan gép elé vágtam magam, hogy összegyűjtsek róla némi infót kedves szülém számára:). No és mi bukkan elő a google találatok között? Egy blog, amelyen angol nyelvű ezoterikus irodalom kivonatos fordítása várja az érdeklődőt. A magyalról szóló cikk - azon túl, hogy sok hasznos (élettani és termesztési)infót tartalmazott - a következő tudnivalókról tájékoztatott:

"... A kelta Ogham 8. fája. A helyreállított egyensúlyt, irányt, a feltétel nélküli szeretetet jelképezi, valamint az érzelmi zűrzavaroktól való elkülönülést.... A sötétség közepén az életerőt jelképezi. Kiegyensúlyozott erőt hot, amely pozitív tettek felé vezérel. A negatív érzelmek, mivel zűrzavart okoznak bennünk, nagyban gyengítik életerőnket. Negatív gondolatmintákat hoznak létre, amelyek kihatnak a testre és betegségeket okoznak. Ha tudatosítjuk magunkban, hogy milyen hatással lehetnek negatív érzelmeink másokra és magunkra, jobban felelősséget tudunk vállalni a viselkedésünkért. A magyal arra bíztat, hogy fejezzük ki érzelmeinket, hozzuk a dolgokat felszínre, hogy megoldást találhassunk... A magyal átalakulást hoz. A lelkünkben levő Tüzet jelképezi, az akaraterőnket, hogy változásokat hozzunk létre a felsőbb jó érdekében... Bosszúálló gondolatok, gyanú, irigység, féltékenység, gyűlölet kontrollálására, túlérzékenységre, ingerlékenységre, azoknak, akik mindenben és mindenkiben hibát keresnek és találnak. Még akkor is, ha ezek az érzések nem kerülnek a felszínre, csak belülről emésztik az illetőt. A magyal segít napvilágra hozni őket, és helyreállítani az egyensúlyt... Segíti a pozitív életerő áramlását, hogy túlléphessünk a negatív érzelmeken, újra megtanuljuk szeretni és elfogadni önmagunkat és másokat... Gyógyító tulajdonságai: kiegyensúlyozó erőt hoz, ami a feltétlen szeretet és együttérzés irányába vezérli a tetteinket, és segít elhatárolódni az érzelmi zűrzavaroktól. Az irányított gondolatok erejét is segíti, pl. üzenetek, gyógyítás küldése, főleg azok részére, akikkel érzemileg nehezen tudunk összhangba kerülni. "

(forrás: Boszikönyvek )

Hát nem fantasztikus? Mintha egyenesen tanácsot kaptam volna az Isteni Pártól a varázslat technikai részleteit illetően. Sokat törtem a fejem, hogy milyen hozzávalókat használjak - általában Eileen Holland Boszorkánypraktikák c. művét veszem alapul, noha kételyeim vannak a megbízhatósága felől. Az, hogy rábukkantam a fenti leírásra, talán valóban égi jel: egyenesen a felsőbb hatalmaktól érkezett iránymutatás :). Hiszen a magyal mágikus hatásai nem csak az én kiegyensúlyozatlanságomra, fals önértékelésemre, túlérzékenységemre, zűrzavaros érzelemvilágomra jelenthetnek gyógyírt, hanem a nővérem irigységre, féltékenységre hajlamos, gyanakvó, rosszmájú, telhetetlen és ingerlékeny temperamentumára is. (itt szeretném megjegyezni, hogy az elmúlt napokban sok negatívumot írtam róla, de ezek mellett természetesen számos jó tulajdonsága is van!) Nekem segít a zaklatottság leküzdésében, a belső egyensúly megtalálásában, a túlérzékeny, hisztérikus idegállapot normalizálásában, önmagam valós megítélésében; a testvéremnek pedig mások elfogadásában, s az állandó elégedetlenségtől, hiányérzettől való megszabadulásban. Ráadásul ránk maradéktalanul igaz, hogy kevés érzelmi közösség van köztünk (a jellemünk meglehetősen különböző, ahogy az élethelyzetünk és életfelfogásunk is), így nagyon nagy szükség van egy erős közvetítőre.

Egyszóval, köszönet érte :)

(Azért van ám ennyi smiley a szövegben, mert ledöntöttem egy bögre nyugiteát. Most rózsaszín felhők közt lebegek. :))

Hulló Eső, 2010-08-27

éj színe lobban...

újabb dal esbatra

e
Éj színe lobban,
a
Föld szíve dobban
d
Csend zakatol ma
G
Bűvös titokban

Ím, aki eljő
Éji Királynő
Holdkerek arca
Tejfehér fényű

Énekét súgja
Csillagok árja
Bűbáj-parancsot
Suttog az ajka

Lépj be a körbe
Táncolj pörögve
Varázsba zárja
Szíved örökre
C a d G
Á---á---á---á
a d G
Á---á---á

Rejtelmes asszony
Sóhaja hajtson
Csillagos fátlya
Reád boruljon

Nevess az égre
Nyújtózz feléje
Zokogva kérleld
Soha nem érve

Távoli végzet
Tündöklő fényed,
Holdanya, csalfa
Hölgye az éjnek!

Félelmem, s vágyam
Hogy arcod lássam
Miért rejted hát el
Felhőpalástban?

Á---á---á---á
Á---á---á

Végül az árnyak
Ím, rámtalálnak
Csengő kacajjal
Jajj!körülállnak

Vége a dalnak
A fények kihunynak
Ezüstös álmok
Elringatnak...

Hulló Eső, 2010-08-24
a szokásos "all rights reserved" blabla.
Kotta később lesz, ha véglegessé válik a jelenleg még formálódó felső szólam

Hangfelvétel:

 

Áldott Esbatot!
Hulló Eső

esbat

A tegnapi esbatot ezúttal kevésbé szertartásosan, inkább bennsőséges, elmélkedős módon ünnepeltem meg. Viszont írtam egy dalt az alkalom tiszteletére, íme:
(A kötőjelek azt jelzik, hogy a két akkordot átvezető hangokkal kötöttem össze. A harmadik-negyedik sor szótgaszáma versszakról versszakra képlékenyen változik, de ez belefér a dal ritmusába. Az első-második sort kezdő 'Ó' felütés jellegű.)

C ------ a d G
Ó, Holdanyánk, éjben táncoló
C ------ a d G ---- ...
Ó, Holdanyánk, álom-suttogó
.. a --------- C d e
Színezüst orcád felhők rejtik el
a ---------- C d G
Fénylő mosolyod ragyogó szép jel

Ó, Holdanyánk, büszke ég-úrnő
Ó, Holdanyánk, csillogó ékkő
Ezer kétely, ezer remény között mutass utat
Szeretettel tárd ki felénk ölelő karjaidat

Ó, Holdanyánk, hószín tünemény
Ó, Holdanyánk, bűvös tünde-lény
Szikrázó csókjaid meggyógyítják lelkemet
Áraszd szívembe békét hozó fényedet

Ó, Holdanyánk, légy a vezérünk
Ó, Holdanyánk, kísérd a léptünk
Sötét árnyak között se hagyj el, mosolyogj reám
S én bátran indulok selymes uszályod nyomán

Áááá-áááá....
záróaakord: C

hajnaltájban

Egyik este visszaolvastam a wicca.hu valamely topikját, és szemet szúrt egy bejegyzés, amit elszánt hittársam hajnali négy felé vetett képernyőre, s zárszóként eképp végződött: "... na jó, mennem kell, még van hátra egy ritum...". Utólag is mélységes tisztelettel adózom eme lelkes boszinak, merthogy számomra lassanként már az is elképzelhetetlen, hogy szabad akaratomból ébren maradjak a nevezett időpontig :). .
Akárhogy is, most mégis itt vagyok, mivel túlaludtam magam délután, és még a szakdolgozat-írás meg a futás sem segített.
Ó, a futás! Számomra az testesíti meg a napi szintű istentiszteletet. Úgy érzem, minden alkalommal kapcsolatba kerülök Földanyával, Napatyával, a természeti elemekkel, a körülöttünk pezsgő, mágikus atmoszférával. Fantasztikus, felszabadító érzés végigszaladni a poros szántóföldi dűlőn, miközben közel-távol nincs ember, csak a fölém boruló kék ég, a habosan tornyosuló fellegek és a horizonton függeszkedő, vérnarancs Nap (sőt, esetenként a Hold is betolakodik a már-már túlontúl giccses panorámába.) . Mintha én magam is beleolvadnék az alkonyi aranyporban fürdő, párás láthatárba. Az esemény fényét növelendő, rendszerint a kutyám is velem tart, - igazán remek társaság, félszavakból is megértjük egymást;)
Persze a technika e rituáléban is helyet kap: beszereztem egy pofás kis mp3-lejátszót, és megtöltöttem Kelliana, Damh the Bard, Lisa Thiel, Elaine Silver, a Celtic woman, a Solas, a Spiral rythm dalaival. Oké, helyet kapott rajta néhány "világi klasszikus" is, úgymint RHCP, 3 Doors down, Sistem of the Down, Gary Jules-tól a "Mad World", Tom Jones-tól az "I feel good.".. és így tovább. A fülbemászó dallamok és a szemet gyönyörködtető látkép tökéletesen kiegészítik egymást. Íme az én mindennapos spirituális élményem :). Próbáljátok ki!

Áldás!Hulló Eső, 2010-07-? (késő van:D)

esbat

Egész jól sikerült a tegnapi esbat, ezúttal az ima és az éneklés helyett a táncra és a meditációra helyeztem a hangsúlyt. Nemrégiben láttam egy felvételt egy Telihold - rituáléról a YouTube - on, és irigykedve figyeltem a boldog mosollyal az arcukon, önfeledten táncoló boszorkányokat. Azon búslakodtam, hogy még nem érzem át annyira a wicca misztériumokat, az ünnepek szellemiségét, hogy ilyen mély átéléssel, ilyen őszinte örömmel, ilyen felszabadultan tudjam megülni azokat. Holott a zöldboszorkányság lényege éppenséggel az életöröm lenne.
Node aztán tegnap valami megmoccant bennem, és a rituálé nyitányaként, a kör felvetése közben, majd a kör bontásakor és a rituálé zárásaképp is rögtönzött táncot lejtettem. És mit ne mondjak: frenetikus érzés volt! Szerencsére akadt annyi hely a szobámban, hogy nyugodtan hajladozhattam és hadonászhattam a karjaimmal- miközben alig bírtam rendbe szedni rakoncátlankodó arcizmaimat, magyarán, fülig ért a szám. Annak tudatában, hogy senki nem lát, és semmiféle elvárásnak nem kell megfelelnem, hogy egyedül a nyitott ablakon át beragyogó, ezüst-acú Holdanya figyel, teljesen ellazultam, és ösztönös, spontán mozdulatokkal pörögtem - forogtam. Mindeközben mélyebben megértettem az estbat jelentőségét, mint bármikor eddig; magamba ittam az éjszaka varázsát, és azonosultam vele.
A sok táncikálás közepette persze azért némi gondolkodásra is szakítottam időt: a feldíszített oltár előtt ücsörögve eltöprengtem a különböző kultúrák és népcsoportok Hold - istennőinek karakterén és jellegzetességein; azon, hogy melyiküket érzem magamhoz a legközelebb, s mely tulajdonságaik domborodnak ki holdtölte idején. Azt is megfogalmaztam, hogy számomra miféle jellemfejlődés lenne üdvös a holdfázisok változásával párhuzamosan. A Hold felé fordulva kellő alázattal háromszor elkántáltam a már korábban ismertetett invokációt (Megkérlek, Istennőm, tiszteld meg körömet... stb). Mikor a harmadik forduló végére értem, az oltáron álló, gömbölyű, fehér gyertya lángja megnövekedett és fénybe borította a szobát. Szeretném hinni, hogy az Istennő elfogadta a meghívásomat, és eképp adta tudtomra jelenlétét.
Naszóval, összegezve a tapasztalatokat: remek kis este volt. A ceremónia végén ismét rádöbbentem, hogy a Torta és Bor (ezúttal túrórudi és ásványvíz :) ) szertartása milyen elmés dolog - kimondhatatlanul jólesett az a pár falat, arról nem is beszélve, hogy kellőképp visszarángatott a fizikai valóságba.:)

Boldog Holdtöltét mindenkinek!

Hulló Eső, 2010-06-27