A munkahelyemen van egy idős cigájajuh, akit csak 'Öreganyánknak' nevezünk. Öreganyánk harmadmagával - két hozzá hasonlóan élemedett korú anyával és egy vén kossal - érkezett. Előző "gazdája", egy alföldi tenyésztő kapva kapott a kevés szakmai rálátással bíró, könnyen költekező vevőn, aki ráadásul elég nemtörődöm ahhoz, hogy ne foglalkozzon az eladásra kínált állatok életkorával, és jó pénzért rásózta a tenyésztésből kiöregedett jószágokat.
Eddig tart a beszerző felelőssége.
Miután Öreganyánk és társai a telepre kerültek, senki nem gondolt rá, hogy valamilyen módon elejét vegye a szaporodásuknak. Hiszen a báránykák olyan aranyosak, és persze kellett a turistacsali, meg a "simogatóban" kínozható cukiság. Így aztán mindegyik anya vemhes lett annak rendje és módja szerint. Ketten közülük szerencsésen megellettek, Öreganyánk esetében viszont, aki ikreket szült, a méhlepény nem lökődött ki időben. A méhe begyulladt, annyira legyengült, hogy lábra állni sem bírt, teje egyáltalán nem volt, mindkét bárány elpusztult. Hetekbe telt, mire sikerült kikúrálni.
Természetesen ezek után sem jutott eszébe a park felett bábáskodó lernai hydrának, hogy elkülönítse őt, biztosítandó a jól megérdemelt békés nyugdíjaséveket. Nem; ehelyett maradt a nyájban, és idén újfent vemhesült. Teje újfent nem volt, a bárány újfent elpusztult, Öreganyánk pedig újfent fekvőbeteg lett.
Csakhogy ezúttal - minden gyógykezelés ellenére - annyi ideig nem bírt talpra állni, hogy időközben amúgy is rendetlenkedő mellső lábai teljesen tönkrementek. Az ízületei begyulladtak, az inai összezsugorodtak az állandó hajlított tartástól; mostanra már erőnek erejével sem nyújthatók ki.
Öreganyánk jelenleg a pajta egy elkülönített sarkában vegetál, az étvágya rendbejött, de a járása sose fog; a lódoktor fogalmazásával élve "ebből sem lesz már énekes halott". A telepvezető a levágását fontolgatja.
Ez volna a méltó sorsa egy állatnak, aki egy életet töltött az ember szolgálatában? Aki azért ellett, azért adott tejet, azért növesztett gyapjat, hogy hasznot húzhassunk belőle? Aki egy évtizede termel profitot a tulajának?
Ez volna a felelős gazda könyörületessége? "Szegény, ne szenvedjen tovább"? Hát egy idős, ágyhoz kötött nagyszülőnek talán elvágjuk a torkát, minthogy " úgysem képes teljes értékű életet élni" - mert ugyan még újságot olvas, rejtvényt fejt és kötöget, dehát már nem a régi?
Két évvel ezelőtt egyetlen pillantás a krotáliára vagy a papírokba elárulta volna az állatok korát. Ennek fényében vagy meg sem kellett volna vásárolni őket, vagy gondoskodni arról, hogy ne tudjanak szaporodni. A kos kasztrálása vagy heréinek elkötése teljesen kézenfekvő megoldás - közel egy dekádnyi szorgos nemzés után aligha rokkant volna bele a további férfiúi örömök hiányába.
Miután Öreganyánkkal kis híján végzett az első ellés, át lehetett volna tenni egy másik birkacsapatba, ahol csak ürük vannak. El lehetett volna különíteni, adni vagy ajándékozni. Egyik sem történt meg.
A másik két matróna közül a csotrogányabb idei báránykájáról még le sem száradt a köldökzsinór, az anyjának már elapadt a teje - szerencsétlen kisjószág visszamaradt a növekedésben, egész nap éhesen bégetve rohangál utánunk, csak azért van életben, mert elég idős ahhoz, hogy elboldoguljon az abrakkal, szénával, fűvel. El lehet gondolni, hogy az anya - akiről Öreganyánkhoz hasonlóan vedlés címén maroknyi csomókban foszlik a szőr, csupasz foltokat hagyva maga után - jövőre milyen esélyekkel néz a várandósság elejébe. Ennek ellenére meg sem fordult a megfelelő kobakokban, hogy ki kéne emelni a tenyészcsaládból.
Az ember, aki gátlástalanul élősködik az élővilág maradékán, amíg pénzt tud fejni belőlük, majd hulladékként dobja félre őket, ha már többet visznek, mint amennyit hoznak, a Föld rákfenéje. A minket szolgáló élőlények értékét anyagiakban mérjük. Táplálásukért cserébe elvárjuk, hogy sorozatos áldozatokat hozzanak a kedvünkért: szüljenek, hogy legyen mit levágni, tejeljenek, hogy legyen mit meginni, növesszenek bundát, hogy legyen mit viselni, zsírosodjanak, hogy legyen mivel sütni, hízelegjenek, hogy jól érezzük magunkat tőlük. Ha már nem termelnek elég bevételt, érdeklődést, szórakozást, igyekszünk rövid úton megszabadulni tőlük.
Hát ilyen "a jó pásztor"?!
