grrr

Ma jutott először amúgy istenigazából az eszembe, hogy elátkozzak valakit.

Nevezetesen a fizikaprofesszorunkat, hívjuk Bakszakáll tanár úrnak (hogy legalább ily módon kiélhessem gyermeteg bosszúmat). Persze ha félretesszük a hőzöngést, be kell ismernem, hogy soha nem folyamodnék a 'sötét oldalhoz', de a kísértés kétségtelenül nagy.

Kedden a félév anyagából írunk. Itt kell kitérnem arra az apróságra, hogy a jövő héten további öt zh várható, az azt követőn pedig - a diplomavédésemen kívül - még három esedékes.  S ha túléltem mindezt, épp csak egy hétvégényi időm lesz a feltámadásra, jön az államvizsga.

Szóval, vissza az isteni tudományhoz - tököm tele van azzal, hogy a szakmánktól fényévnyi távolságra eső tantárgyakat erőltetnek ránk pusztán azért, hogy az oktatóknak szaporodjon az óraszáma, meg hogy legyen mivel kisámfázni a képzés négy szemeszterét. Mi a jó fenének kell beleverni egy leendő gyógynövénytermesztő fejébe a fizikát, méghozzá egyetemi szinten?! Oké, a tanultaknak vannak a gyakorlatban is hasznosítható motívumai. Viszont hogy a félév során ismertetett több mint száz képletet fejből be kell vágnunk, és képletgyűjtemény alkalmazása nélkül vizsgázunk, azt felháborítónak találom - és most viktoriánus finomsággal fogalmaztam.

Estére egész rendesen felspannolta magam a dolgon, merthogy közel nyolc órányi vegetációismeret - tanulást követően még belefogtam a fizikába is. És nem elég, hogy minden nyüves jelölést, minden agyament képletet be kell(ene) nyalni - azok rendre hibásan szerepelnek a jegyzetben! Nem mintha valami géniusz lennék, vagy ilyesmi, de annyi fix, hogy a nyomás jele P és nem 'ró', vagy hogy a viszkozitási együttható 'mű' és nem 'n', márpedig ezek újra és újra keverednek. Nem beszélve az itt-ott tapasztalható logikai ellentmondásokról, meg arról a kimondhatatlan utálatos jelenségről, hogy ugyanazon (idióta)(görög) betűk különböző témakörökben különböző mennyiségeket, paramétereket takarnak. 30 oldalon végigrágtam magam, megoldottam egy-két mintapéldát és a teljes idegösszeomlás határára sodródtam. Világéletemben hadilábon álltam a reál tudományokkal, fizikáról pedig hét éve nem hallottam,- hát íme "merry meet again".

Egyszóval mostanra már nekem is olyan hörgi-börgi fejem van, hogy akármilyen halálüvöltős metált el tudnék énekelni őszinte átéléssel - még Somának is "átjönne".

Abbahagyom.

Az a legrosszabb, hogy Bakszakáll prof. voltaképpen egész rendes fickó, miegyéb, ráadásul édesapámat régről ismeri, és ha nagyon megerőltetem magam, még nekem is beúsznak halovány gyermekkori emlékek róla, leginkább strandolós-vitorlázós közegben. Egyszóval még csak utálni sem tudom teljes szívből.

Bahh.

Tudom, a fentiekből látszik, hogy mégsem veszett ki belőlem nyomtalanul a kamaszkori hisztéria. A következőkben a színvonal további exponenciális csökkenése várható, az államvizsgáig bezárólag.

Áldott éjszakát!

Hulló Eső

p.s.: hogy valami szépről is megemlékezzek - havazik odakint! :)